Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-25 / 20. szám, csütörtök

1996. november 25 . PUBLICISZTIK A ÚJ SZ Ó JĽÍ MEGSZÜLETETT A VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG AUTONÓMIAKONCEPCIÓJA Az egyenrangúság képlete Elvben immár semmi akadálya, hogy a jugoszlávi­ai magyarság érdekeit fel­vállaló két párt (a VMDK és a VMSZ). egyeztessen: a jövőben az önrendelkezés megvalósulását célzó válto­zatok közül melyik mögé állnak. Mint ismeretes, a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége még 1992-ben kidolgozta a sa­ját elképzelését, az rflinde­nekelőtt a területi autonó­mia igényét tűzte zászlajá­ra. A belső feszültségek és koncepcióbeli eltérések mi­att későb aztán létrejött az itt élő magyarság másik ér­dekszervezete is, a Vajda­sági Magyar Szövetség. Az önkormányzatokban min­denütt a VMSZ emberei jöt­tek fel, jórészt ezzel magya­rázható, hogy a VMDK veze­tése idővel elállt korábbi szándékától, s megelége­dett a személyi elvű auto­nómia melletti kinyilatkoz­tatással. A VMSZ-ben a meg­alakulást követő hónapok­ban nem fordítottak külö­nösebjD figyelmet az önren­delkezés kérdéseire, in­kább az önkormányzatok­ban, valamint az oktatási szférában próbáltak új ele­mek alkalmazásával javíta­ni a helyzeten, ám ez az alapállás nagyban gátolta a magyar kormány közvetítő szerepkörének hatékonysá­gát; a Horn-kabinet több al­kalommal is nyomatékosí­totta, csakis a vajdasági magyarság egésze által tá­mogatott elképzelésekért tud síkraszállni. Ekkor kez­dett hozzá önálló tervezeté­nek elkészítéséhez a VMSZ, a munkálatokat a­zonban a finisben lelassí­totta elnökének, Csubela Ferencnek váratlan és tra­gikus halála. A VMSZ taná­csa végül is a múlt hét csü­törtökén fogadta el a doku­mentum tervezetét, s a mintegy 15 gépelt oldalnyi szöveget a Magyar Szó va­sárnapi száma teljes egé­szében közölte. Három pillér A dokumentum abból a tételből indul ki, hogy az adott kisebbségnek jogá­ban áll saját életének alakí­tása és identitásának meg­tartása, ezért önszerve­ződésre, autonómiára van szüksége. A megszövege­zők szerint ez nem jelent bezárkózást, államot az ál­lamban, hiszen az igényelt autonómiának kapcsolód­nia kell az ország intéz­ményrendszeréhez is. Mind­ennek három feltétele van. Az első egy olyan kör­nyezet kialakítása Vajda­ságban, melyben az itt év­századok óta egymás mel­lett fejlődő nyelvek és kul­túrák teljes egyenrangúsá­got nyernek. Másodszor: a meglevő magyar intézmé­nyekre támaszkodva, azo­kat fejlesztve kell elindítani a személyi alapon történő önszerveződést, a perszo­nális autonómia létrehozá­sának céljával. A harmadik pillér már inkább távlati, s az nem más, mint a területi autonómia. A nyelvhasználatra vo­natkozóan a megállapodás tervezete számos kitételt sorakoztat fel, arra alapoz­va, hogy a jogszabályoknak „biztosítaniuk kell a magyar nyelv egyenrangúságát azo­kon a területeken, ahol ma­gyarok élnek"! Egy kisebb­ségi nyelv hivatalos nyelv­ként történő elismeréséből származik, hogy az állam­polgárok ezen a nyelven fordulhatnak bármely álla­mi vagy helyi önkormányza­ti hatósághoz és ugyanezen a nyelven írott válasz illeti meg őket; bírósági és köz­igazgatási eljárást magyar nyelven is folytatnak; a földrajzi nevek mind a hiva­talos, mind a nem hivatalos használatban a történelmi­leg meghonosodott alakjuk­ban magyarul is szerepel­hetnek; a kisebbségek tag­jai nyelvüket valamennyi nyilvános összejövetelen szabadon és egyenrangúan használhatják. A kisebbsé­gi nyelv (a mi esetünkben a magyar nyelv) ismerete mindig előnyt jelent - bizo­nyos megalapozott esetek­ben pedig előfeltétel - a ki­sebbség tagjaival folytatott kommunikációt igénylő ál­lások betöltésénél (ezen előny természetesen nem az etnikai hovatartozáson, hanem kizárólag a nyelvtu­dáson alapulhat). A VMSZ koncepciója a teljes magyar iskolahálózat létrehozását feltételezi (és részletezi), szükségesnek tartja továbbá kiemelni, hogy „a Jugoszláviában élő magyarok (és más kisebb­ségek) szabadon és nyilvá­nosan használhatják nem­zetük zászlóját és egyéb jel­képeit", ugyanakkor sürgeti az amnesztiatörvény meg­hozatalát, tekintettel arra, hogy százezer fölé tehető azoknak a száma, akik nem akartak részt venni az utób­bi évek tragikus vérontásá­ban, ezért elhagyták az or­szágot. Ezeknek a polgá­roknak számottevő része magyar. Öt tanács - majd önálló körzet A Szerbiához tartozó, mintegy kétmillió lakosú Vajdaságban hozzávetőle­gesen 350 000 magyar él, ami nagyjából 17 százalék, s ez megfelel a vajdasági magyar adófizetők hozzájá­rulási részarányának is. Ezt az összeget kellene elkülö­níteni, s ez szolgálna alapul a megalakítandó öt tanács tevékenységéhez. Az úgy­nevezett Politikai Tanács a modell szerint az itteni ma­gyar képviselőkből és ön­kormányzati tanácsokból állna, részarányosán. Tize­nöt tagja lenne, hasonló­képpen, mint egyenként a másik négy tanácsnak is, amelyek a nevükből adódó területekkel foglalkozhá­nak: Oktatási Tanács, Művelődési Tanács, Tájé­koztatási Tanács és Tudo­mányos Tanács. A VMSZ vezetésének becslése szerint a személyi elvű autonómia 1997. janu­ár elsejétől beindulhat, a magyar iskolahálózat pedig jövő év szeptemberétől vál­hat működőképessé. Két éven belül reális a területi autonómia létrejötte is, amit a dokumentumterve­zet Magyar Autonóm Körzet néven emleget, szabadkai székhellyel s a következő községekkel: Ada, Bácsto­/ pólya, Becse, Csóka, Kani­zsa, Kishegyes, Szabadka, Törökkanizsa és Zenta. Ez esetben a vajdasági ma­gyarság már a választási re­formot követően saját sora­iból választaná meg saját vezető testületét, a Nemze­ti Tanácsot, ellenőrzése alatt tartaná a költségve­tést és az újraelosztás fe­letti ellenőrzést, s maga szabályozná a közoktatás, a művelődés, a tájékozta­tás, a vállalati gazdálkodás, a szociális gondoskodás, az egészség- és nyugdíjbiztosí­tás, valamint a nyelv- és íráshasználat kérdéseit. Végül: a VMSZ kész a VMDK-val közösen fellépni, hogy megindulhassanak az érdembeli tárgyalások az il­letékes állami szervekkel az autonómiakoncepció megvalósításáról. Ez a készség, tegyük hozzá, be­csülendő, az egyeztetésre pedig szükség is lesz, an­nál inkább, mert a minap jelentették be: Szerbiában ez év második felében tart­ják meg az általános vá­lasztásokat. És minden lo­gika azt sugallja, a két vaj­dasági magyar párt csak egy s egységesen támoga­tott koncepciót vihet siker­re. SiNKOVITS PÉTER Újvidék Nyáron is ilyen elhagyatott lesz? nek megvalósításához csupán egy­valami hiányzott: a pénz. Az eladó vállalt kezeséget Felkereste a városi hivatalt, ahol az önkormányzat beleegyezésével adás­vételi szerződést írt alá a polgármes­terrel. Három és fél millió koronában egyeztek meg: a vállalkozó az össze­get hiánytalanul át is utalta a városi hivatal számlájára. Csakhogy Ondrej M. a pénzt a Szlovák Takarékpénztár losonci fiókjából kapta, ahol kölcsönt tam be, nem is járhattam a városi hi­vatalba, hogy szeretném látni a papí­rokat, mert jelöltetem magamat a pol­gármesteri posztra. Ha átnéztem vol­na a dokumentumokat, akkor sem szerezhettem volna tudomást az esetről, mert az adásvételi szerződé­sen kívül minden más irat hiányzott a fürdő eladásáról. Nem tudtam arról, hogy a Szlovák Takarékpénztár már az elődömet is felszólította a hitel visszafizetésére, de erről az önkor­(A szerző felvételei) hogy tekintsenek el a kamattól és a büntetőkamattól, s akkor 10 év alatt az említett 3,2 milliót megtérítjük. Amennyiben nem fogadják el a javas­latomat, akkor próbálják meg rajtunk behajtani a pénzüket. Tudomásunk szerint a Szlovák Ta­karékpénztár Rt. központi vezetése még nem tárgyalta meg a t'üleki javas­latot. Amennyiben ez megtörténik, természetesen újra visszatérünk az ügyhöz. FARKAS OTTÓ A fürdővel a fülekiek jól befürödtek vett fel, az összeg visszafizetéséért a Füleki Városi Hivatal vállalt kezessé­get. Ezután a megállapodás értelmé­ben a vállalkozó megkapta a fürdőt, a hozzá tartozó 18 ezer négyzetméter területtel együtt. Kezdetben jól alakultak a dolgok. A vállalkozó állítólag újabb 4,8 millió ko­rona hitelt vett fel az épület felújításá­ra, de ennél már nem a város vállalta a kezességet. Az épületet mégjobban szétverték, a pénz pedig elfogyott. Ondrej M. a hírek szerint ma is az építővállalatokkal pereskedik, miköz­ben a kölcsön törlesztését nem tudta megkezdeni. A Szlovák Takarékpénz­tár valószínűleg kivizsgálta a vállalko­zó anyagi helyzetét, és amikor belát­ta, hogy annak egy árva garasa, de mármás vagyona.sincs, a kezesnek, tehát a Füleki Városi Hivatalnak kül­dött felszólítást a 3,2 milliós hitelnek kamatjainak a törlesztésére. Akár 20 millióra is felmehet Az utolsó helyhatósági választá­sok során lényegesen megváltozott a város képviselő-testületének az összetétele. Fejes Lajos személyé­ben új polgármester került a város élére. Az ötvenhetedik esztendejét taposó Fejes Lajos a választások előtt sok mindennel tisztában volt, ami később a munkáját nehezítheti. Tudott a 11 milliós költségvetési hi­ányról, a 40 százalékos munkanél­küliségről, ami a városban van, de fogalma sem volt a fürdő eladásá­nak körülményeiről. - A választások előtt néhány hó­nappal kerültem vissza dolgozni Fü­lekre, korábban évtizedekig Rima­szombatban dolgoztam - magyarázta Fejes Lajos. - Ami azt illeti, nem jár­mányzatot sem tájékoztatták. Miután kérésemre Oľga Pápaiová, a Szlovák Takarékpénztár losonci fiókjának az igazgatója rendelkezésemre bocsá­totta az összes ezzel kapcsolatos do­kumentumot; megdöbbentő adato­kattaláltam. Ezek közül megemlítem például, hogy elődöm a város nevé­ben kezesként vállalta a hitel törlesz­tését, az erre rászámolandó 14,5 szá­zalékos kamatot, valamint még a 28 százalékos büntetőkamatot is. Mivel a kölcsön törlesztése az adott időben nem kezdődött meg, a Szlovák Taka­rékpénztár tőlünk már 5 millió 300 ezer koronát követel vissza. Ezzel egyetemben pedig bíróságra adta a várost, így akarja rajtunk behajtani az Ondrej M.-nek adott kölcsönt. Létezik még megoldás Amennyiben a város a Szlovák Ta­karékpénztár által követelt összeget kifizetné, huzamosabb ideig képtelen lenne működtetni a szolgáltatásait. Ez azt jelenti, hogy nem szállítaná a szemetet, kikapcsolná az éjszakai közvilágítást stb., ami képtelenség, mert ezek a szolgáltatások nélkülöz­hetetlenek. Fejes Lajos polgármester eddig számtalan tárgyalást folytatott Oľga Pápaiová asszonnyal, de nem jutottak egyezségre. Fejes Lajos ezért írásban kereste fel a Szlovák Taka­rékpénztár Rt. központi vezetőségét, és egy kompromisszumos javaslatot tett. Megírtam - folytatta a polgár­mester -, hogy a városnak nincs pén­ze. Ha a pénzintézmény ragaszkodik az eredeti követeléséhez, hát tegye, adjon akár bíróságra, mi akkor sem tudunk fizetni. Ellenben ha megegye­zünk, mi visszafizetjük a 3,2 millió ko­ronát. Levelemben azt ajánlottam, Amikor 1992 nyarán Ondrej M. lo­sonci vállalkozó Fülek városától megvásárolta a fürdőt, még kevesen sejtették, hogy a környék egykori hí­res épületéről hamarosan több szó esik, mint fénykorában, a hatvanas évek közepén. Tiszta vize, gyönyörű környezete miatt közkedvelt volt a Fejes Lajos: „... a városnak nincs pénze" füleki fürdő. A hetvenes évek legele­jén, amikor a medencéket tápláló (hideg) forrás vize elapadt, a stran­dot bezárták, nem sokkal később a szolgáltató részlegeket is megszün­tették. De a nosztalgia és a fürdő utáni igény a városban a mai napig megmaradt. No meg a megkopott épület, a közel két hektáros ápolat­lan területtel. A kilencvenes évek elején minden nagyon ígéretesen alakult: szinte az ismeretlenségből jelentkezett egy vállalkozó szellemű fiatalember, aki elhatározta, hogy visszaadja régi fé­nyét és hírnevét a fürdőnek. Tervé­DROGBÁRÓK TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Hervadó mákvirágok Új kísértet járja be Latin-Ame­rikát, a „kolumbianizálódás" kí­sértete. A földrész, amely túlélte a kegyetlen katonai rendszerek sötét korszakát, most a demok­rácia érájában egyre mélyebbre merül a kábítószerpénzekhez kötődő megvesztegetések, kor­rupciók, politikai mesterkedé­sek mocsarában. Argentínában vezető kormánytisztviselőket (köztük Carlos Menem rokonait) távolítottak el állásukból, mivel állítólag drogpénzeket mostak tisztára. Mexikóban a korábbi el­nök testvérét, Raul Salinast az­zal vádolják, hogy közreműkö­dött egy politikai gyilkosságban, és magánvagyonát ugyancsak kábítószertőkére építette fel. Paraguayban a kábítószer-elle­nes egység vezetője az életével fizetett, hogy bizonyítékokat ké­szült nyilvánosságra hozni az üz­leti élet, a hadsereg, a rendőrség és a narkómaffiák kapcsolatairól. Az Egyesült Álla­mokba nem kaphat beutazást Bolívia korábbi elnöke, Jaime Paz Zamora, mivel elismerte, hogy 1989-es választási kampá­nya során kapcsolatban állt a hírhedt drogbáróval. És a sor még hosszasan foly­tatható. De mindennél többet árul el a latin-amerikai állapo­tokról, hogy a jelenségnek nevet adó országban, Kolumbiában ál­lítólag az őrség segítségével sé­tálhatott ki fényes nappal a szi­gorúan őrzött börtönéből a hír­hedt Ca//'-kartell egyik vezetője. Eddig a pillanatig az Egyesült Ál­lamokban a kábítószer elleni harc diadalának tekintették, hogy a kartell hét vezetőjéből hatot sikerült rács mögé dugni, érzékeny csapást mérve a ko­lumbiai narkómaffiákra. Most az amerikai diplomaták és tiszt­ségviselők - írta a Newsweek ­szerte a régióban kénytelenek beismerni, hogy a drogellenes erőfeszítések eddig nem bizo­nyultak elegendőeknek. S en­nek következményeként több la­tin-amerikai országban az em­berek lassanként kezdik elveszí­teni a bizalmukat a demokrácia alapvető intézményei, a politikai pártok és politikusok, a bíróság iránt. Mexikó egyik legismertebb kábítószerkirálya, Juan Garcia Abrego például úgy építette ki birodalmát, hogy politikusokat vásárolt meg. Egyik, őt faképnél hagyó bizalmasa szerint a „főnök" manapság már évi több mint 250 millió dollárt költött ar­ra, hogy megvásárolja a helyi, az állami és a szövetségi tisztvi­selők barátságát. Ám Abrego a jövőben nem tesz ilyet. Az ame­rikaiak megtépázott önbizalmá­nak jót tett, hogy sikerült nem­csak elkapni, de kiadatni is a vi­lág egyik legjobban körözött ká­bítószercsempészét, aki szere­pelt az FBI tízes „toplistáján" is. Abrego Öböl-kartellje állítólag a Mexikóból az Egyesült Államok­ba csempészett kokain egyhar­madát ellenőrizte. Több milliárd dollárt hozott össze azzal, hogy kapcsolatokat épített ki a ko­lumbiai kartellekkel, és megszer­vezte a kokainszállítmányok be­juttatását az Egyesült Államok­ba. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője „a nemzetközi kábítószercsempészek elleni harcban elért áttörésként" üd­vözölte Abrego letartóztatását. Ám egyes mexikói ellenzéki poli­tikusok máris kritizálják a kor­mányt, amiért olyan gyorsan tett eleget az amerikai kiadatási ké­relemnek, hogy a letartóztatot­tat nem sikerült kihallgatni a ve­zető politikusokhoz és tisztvi­selőkhöz fűződő esetleges kap­csolatairól. Mexikóban, ahonnan az összes kokain háromnegyede érkezik az Egyesült Államokba, mindenesetre valami meg­kezdődött. Az ország legfőbb ál­lamügyésze (mellesleg a kor­mány egyetlen ellenzéki tagja) a nemzetbiztonság legfőbb ve­szélyforrásának nyilvánította a kábítószerügyleteket, és 12 ez­res hadsereget telepített az északi államokba, hogy felszá­molják a marihuana- és ópium­mák-ültetvényeket, és útját áll­ják a csempészeknek. A bűnül­döző szervek pedig most Amado Carrillo Fuentesre, a Juares-kar­tell vezetőjére koncentrálnak, hiszen Abrego kiesésével ő a leghatalmasabb mexikói kábító­szercsempész. Az „Egek uraként" emlegetett Carrillo Fuentes hat éve még csupán az azóta már feloszlatott Pacific-kartell kifutófiúja volt. Káprázatos „karrierje" előrevetí­ti, hogy a drogháborúban csatát lehet nyerni, de a totális győze­lem még messze van. Az „ele­sett" csempészek helyére sokan szeretnének csatasorba állni. Abrego letartóztatása is csak annyit jelenthet, hogy a megma­radt és újonnan szerveződő me­xikói kartellek között most fel­lángol a harc a koncért. L. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom