Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-25 / 20. szám, csütörtök

SJ ÚJ szó OLVASÓINK OLDALA 1996. január 25. A nyelvtörvényről jut eszembe... x Az első szlovák irodalmi mű 863-ban Elkeserítő megkülönböztetés Nemrégiben egy nagyon lesújtó esetnek voltam az érintettje, amely idős édesanyámnak nagy fájdalmat okozott. A szomorú eset a közelmúltbaTi Érsekújvárban történt. Hetvennégy éves özvegy édesanyám 18 évig élettársi kapcsolatban élt egy szintén özvegy, teljesen egyedülálló, gyermektelen férfival, Feri bácsival. Ez a kapcsolat irigylésre méltó, érzelmekben gazdag volt. A két ember igazi támaszt jelentett egymásnak életük alkonyán. Ennek azonban Feri bácsi hirtelen halála vetett véget. Nagyon lesújtó volt, mind édesanyám, mind az egész családja számára, akik Feri bácsit befogadták, és családtagként szerették. Ennél még lesújtóbb volt a temetés, amely a római katolikus egyház szertartása szerint zajlott. A plébános úr ahelyett, hogy szavaival enyhíteni próbálta volna a gyászolók fájdalmát, erősen bírálta az élettársi kapcsolatot, mely az egyház törvényei szerint elítélendő és •bűnnek számít. Bennünket, Feri bácsi legközelebbi hozzátartozóit semmibe véve, a halottat csak a távolabbi rokonoktól és a többi jelenlévőtől búcsúztatta el. Ez a beszéd nemcsak bennünk váltott ki nagy döbbenetet, hanem az összes jelenlévőben, akik a két idős szép kapcsolatát nagyon jól ismerték. Véleményünk szerint a plébános úr vagy ne vállalta volna el a temetést, vagy ha már eljött elbúcsúztatni a halottat, akkor ne bántotta volna éles bírálatával a két idős, szeretetben, békességben leélt, meghitt élettársi kapcsolatát. Miért ítélendő el az, ha idős korban az ember ilyen kapcsolatot teremt, és az betölti élete utolsó szakaszát? KLEMÁSZ MAGDA Párkány Az egyszerű halandó, főleg ha magyar nemzetiségű, nehezen tudja lenyelni a békát, azt, hogy a kormánykoalíció és csatlósaik lelkiismeretfurdalás nélkül jóváhagyták a nyelvtörvényt. Nehéz ezt megemészteni akkor, amikor a kormány állandóan a demokratikus elvek betartásával traktálja a világot. Lassan már azt is elvárják az állampolgártól, hogy még az illemhelyen is szlovákul szellentsen egyet. Ezért is meglepő számomra, hogy a pozsonyi és kassai mozik műsorát böngészve egyetlen szlovák filmre sem figyelhetünk fel, vagyis nem vetítenek szlovák filmeket! Pedig meg vagyok győződve róla, hogy a mozik vezetősége egytől egyig szlovák nemzetiségű. Úgy látszik, hogy a Annak idején az útkarbantartási vállalat igazgatója évente több tízoldalas írásos információban - komplikált táblázatokkal - közölte az illetékes járási szervnek a télre való felkészülést. Az emberek létszáma teljes, a gépjárművek, hótolók és ekék rendben vannak, mindenütt elegendő mennyiségű szóróanyag, megszerveztük az ügyeletet, kapcsolatban vagyunk az időjárást jelző „hivatallal", szerződéseink vannak a helyi tanácsokkal és szövetkezetekkel... Gyula - mondom az igazgatónak - minek ez a sok papírmunka, ez idővesztés minden éven, mert ezt csak tavalyról másoltátok. Hiszen ez a feladatotok! Egyszerűen jelentsd itt ki, hogy bármilyen lesz az idő (ha cigánygyerekek hullanak is), az utak járhatóak lesznek, annyira felkészültetek, hogy még a forró teáról is gondoskodtatok (mert az Jól emlékszem arra a napra, amikor azzal a szándékkal indultam a városba, hogy citrompótlót vegyek. Jó néhány helyen megfordultam, de mindenütt csak a klasszikus, szemcsézett formát ajánlották. Én azonban citromlevet kerestem. Végül a vásárcsarnokban kötöttem ki, ahol a jobb szárnyban, az étteremmel szemben levő gyümölcs-zöldség üzletben próbálkoztam. Kértem, mire az elárusítónő bólintott, kikapta a kezemből az előkészített papírpénzt, és elém tett egy sárga fedelű dobozkát. A fejemet ráztam és jeleztem, hogy citromlére gondoltam. Az elárusítónő dühösen intett és szinte ellenségesen rivalt rám: "Ezt kérte, vigye el!" Természetesen nem kormánykoalíció tagjai nem járnak moziba, de még a mozik műsorát sem böngészik át. Pedig ha ezt megtennék - gondolom -.józan ésszel elgondolkozhatnának e jelenségről. Ugyanis - tudtommal - eleddig sok színvonalas szlovák film készült, tehát néhanapján, mintegy csemegeként ezekből is vetíthetnének, ha már annyira verik a mellüket a hejde szlovákok. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ha Hudec miniszter úr sajnálta a pénzt a magyar kultúrára, akkor legalább saját nemzetének juttasson belőle! Színvonalas szlovák filmek elkészítésére! Úgy látszik azonban, az említett miniszter úrnak nem is annyira a kultúrával van baja, hanem azzal, hogy amelyik áanyagban ez is venne volt) a fagyoskodó munkásoknak - és kész. Ezt a kijelentést sohasem tette meg, hiszen tudta - meg mi is - miért. Szóval teljes felkészültség a papíron, az ám! Eljött az első (télen „váratlan") éjjeli havazás - minden évben -, ami nagyon „meglepte" őket, és másnap reggel egyetlen autóbusz se jött be a munkásokkal és egyéb utasokkal a járási székhelyre. Igen - ez volt! És ma? Keleten a helyzet változatlan, bársonyos forradalom ide vagy oda, az önálló Szlovákia évfordulója ide vagy ida, a piacgazdaság tényezői nem működnek. Persze, itt Kassára gondolok. Napokkal ezelőtt jött egy kis hó, s az erre hivatott vállalat csütörtököt mondott. Az egész fronton. Az utakról csak nehezen takarította el a havat, a járdákról már nem is beszélve. Állítólag nincsen szóróanyaga, hagytam annyiban a dolgot, elvégre az mégsem járja, hogy a vevőt kihajítsák az üzletből, egy csepp jóindulat és kedvesség nélkül, mellyel talán orvosolható a probléma. Arról nem is beszélve, hogy akárcsak másutt, az esetleges árucserét „sztornózással" ebben a helyzetben is meg lehetett volna oldani. Erre felhívtam az időközben egyre felháborodottabbá váló elárusítónő figyelmét, aki foghegyről vetette oda: „Hja, máshol ügyesebbek! Én nem vagyok olyan ügyes!" Ezek után legyintett egyet, mintha valamilyen kellemetlenkedő rovart akarna elhajtani, mely sejtésem szerint ezúttal én voltam. Cseréről szó sem lehet, vigyem a citrompótlómat és menjek a... - sejtette gazat nem kellőképpen isteníti a mai kormánykoalíció eszméit, az már nem is érdemli meg az állami támogatást. Ennek ékes bizonyítéka a kassai és eperjesi színházakkal való packázása. Arról már nem is beszélve, milyen szomorú az, amikor saját nemzetétől is sajnálja a pénzt, vagyis a színvonalas kultúrát sem hajlandó támogatni, csak a színvonal nélküli, szemellenzős, a kormány cselekedeteit dicshimnuszokba foglaló kultúrát. Itt bezzeg nem számolja apróként a támogatást, Krőzusként szórja az állam, vagyis az adózó polgárok pénzét. Es még lelkiismeretfurdalása sincs, hogy más pénzével ilyen hanyagul bánik. NAGY ANDRÁS Szímő saját kocsiai se tudnak mindenüvé elmenni, az ünnepek előtti és alatti időkben felhalmozódott szemét már nem fér a szemétládákba, de a cég ezt nem képes elvinni. A számla persze rendszeresen jön. Telefonálgatunk, ők mondják a magukét, a lakosságszámára elfogadhatatlant, a szemét gyűlik, az utak és járdás síkosak, hát ki érti ezt. Makroökonómia, devizatartalék, inflációcsökkenés... - van, de a lakosság mindennapi gondjai, a mikroökonómia megoldása - nem működik. Még tovább megyek - mi polgárok szeretnénk a házaink előtti járdákat tisztán tartani, valamivel beszórni, hogy ne legyenek síkosak, de a szükséges szóróanyagot nincsen, aki hozzánk eljuttatná. Megáll az ész, szaporodnak a csodálkozó kérdések, amelyekre kielégítő választ - eddig senki se adott. Tényleg, hogy is (volt) van ez? IVÁN SÁNDOR Kassa mozdulata. Mivel alapjában véve nem vagyok dühöngő ember, keserű szájízzel ugyan, de távoztam. Közben arra gondoltam, hogy a mai időkben, amikor a „vevőnek mindig igaza van, és mindent a vásárlóért" mondások már lényeges szempontok a piacon, hányan akadnak még, akiknek ellenkező az észjárásuk. Vajon mit érnek el vele? Ami engem illet, többé nem teszem be a lábam oda, ahol csúful elbántak velem. Lehetséges, hogy jópáran az ismerőseim közül is követik példámat. Esetleg ujjal mutogatnak majd az illető boltra. És bizony ez lesz csak az igazi reklám! SALÁTH RICHÁRD Komárom A minap kezembe került a Nemzetiségi újság 15/95. sz. (a Slovenská Republika melléklete), amely közölte az állami nyelvről szóló törvény teljes szövegét szlovák, magyar, német és ruszin nyelven. Ugyancsak közölte Milan Ferko tollából a szlovák nyelv fejlődésének rövid történetét. írását így kezdi: „A szlovák a legrégibb európai kultúrnyelvek közé sorolható. Már 863-ban (a latin mellett) kezdték használni Szent Konstantin - Cirill és Szent Metód bizánci misszionáriusok működésének eredményeképpen a Nagymorva Birodalomban, amelynek jelentős részét Szlovákia képezte. A szaloniki testvérek eredeti szlovák ábécét (hlaholika) alkottak és megírták az első irodalmi műveket. Az ószlovák ebben a kultivált formájában (a héber, a görög és a latin mellett) a negyedik európai liturgikus és diplomáciai nyelv lett." A fenti szöveg alapján fellapoztam dr. F. Bokes: Dejiny Slovákov a Slovenska (A Szlovákok és Szlovákia története) 441 oldalas tanulmányát. A 38. oldalon a következőket írja: „Konstantin és Az egyik ismerősöm kolléganőjével - nevezzük Dásának esett meg még az ünnepek előtt e fölöttébb tanulságos eset. Történt pedig, hogy Dásának nagy szüksége volt koronára, így hát elhatározta, hogy az ajándékba kapott 4000 osztrák schillingjét beváltja az egyik pozsonyi nagyáruház bejáratánál működő valutabeváltóban. Be is állt a sor végére, amikor egy szemfüles valutaüzér diszkrét baritonján a fülébe duruzsolta, hogy igazán méltányos árfolyamot kínál a schillingért. Dása időhiányban is szenvedve hagyta magát félrevonni, és ráállt a kedvezménnyel kecsegtető vásárra. Csakhamar megtörtént a cserebere, és megtörtént Dása részéről az utánszámolás. S mit tesz Isten, a pakliból hiányzott egy százas! Persze nyomban szóvá tette az apró csalást és meghagyta a vagánynak, hogy számoljon utána ő is. A „bűvész" kelletlenül átvette a paklit, nagy gyorsan átszámolta a bankjegyeket, majd szemrebbenés nélkül visszadta, megtoldva a hiányzó százassal. Ám Dása átvéve a köteg pénzt, hogy hogy nem, megérezte, hogy az egy kissé lesoványodott. Nem volt rest, tüstént átszámolta újfent a pénzt, és heuréka, baljós sejtelme beigazolódott: 1400 koronás hiányt fedezett föl! Ekkor már méregbe gurult, és teli torokból kiáltozni kezdett a pasasra, aki már ment is. Metód testvérek még elindulásuk előtt a Nagymorva Birodalomba különös ábécét (hlaholika) alkottak, amely megfelel annak a szláv nyelvnek, amelyen beszéltek Szaloniki környékén, és egyben fordításokat készítettek a legfontosabb szertartási könyvekből ezen a nyelven." Nem tudom elképzelni a fenti két állítás alapján, hogy a Szaloniki környékén használt szláv nyelv hogyan lett az ószlovák nyelv alapja, hogyan vált negyedik európai diplomáciai nyelvé, a diplomaták 863-ban milyen tudományos intézetben sajátították el az ószlovák nyelvet, melyik európai államban volt módjuk ezen a diplomáciai nyelven tárgyalni. Továbbá, hogyan tudták megírni már Szalonikiben az első irodalmi művet ószlovák nyelven. Milan Ferko állítása, úgy néz ki, hogy egy icipici történelem hamisításon alapul. Még gimnazista koromban tanultam a latin közmondást „História est magistra vitae" (A történelem az élet tanítója). A történelmet ne hamisítsuk meg! PODLUPSZKY MIHÁLY Párkány Az sarkon fordult és láss csodát, visszakullogott a tett színhelyére, majd hitetlenkedve így gonoszkodott: „Ha nem hisz nekem, visszadhatom magának a sz... schillingjeit, csakhogy végre megszabaduljak magától!". Dása örült, hogy szemfülessége nem ismert határt (apja jóhírű nyomozó volt), mert rögvest észrevette: az osztrák bankjegyekről hiányzik a hamisítók réme, a vékony fémcsík! Erre aztán az adrenalin szintje a maximumra emelkedvén elvörösödve és rikácsolva futni kezdett a már erősen elmenőben lévő „mágus" után, kiabálta, hogy hamis a pénz, meg hogy hívja az éppen nem túl messze császkáló rendőrt. Az üzér egy pillanatra „megfagyott", de látván, nem akárkivel van dolga, meg az utána forduló járókelőktől is tartva, átlátta a helyzetet, és vásott mondatok közepette hirtelen visszaszolgáltatta az eredeti schillinges bankókat, majd felszívódott, mintegy beismerve, a jól bevált forgatókönyv ezúttal csődöt mondott. Dása újra számolt, megkönnyebbülve fellélegzett, majd ismét visszaállt a sor végére... Mondtam is az ismerősömnek, hogy adja át forró üdvözletemet vagány kolléganőjének, és hogy minden elismerésem az övé, mert bizony asszony volt a talpán. BOHUNICZKY LÁSZLÓ Pozsony Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Semmit sem a vevőért Akkor és most Asszony a talpán Területrendezés - januárban A szlovákiai önkormányzatok rövid idő alatt immár másodszor tapasztalhatták saját bőrükön, hogy a Meőiarkabinet csak kistestvérként kezeli őket. A gyorsan jóváhagyott állami költségvetés nem biztosít abszolút, de reálértélemben sem több bevételt a falvaknak, városoknak. A sokszori egyeztetés, meghallgatás az érintettek országos képviselőivel végül is eredmény nélkül ért véget, pedig az utolsó fázisban már elég közel kerültek az álláspontok. A kért 500 milliós emelés, amit nem kaptak meg, úgy látszik fontosabb a kormány és a titkosszolgálat fenntartására. De megkapták a mentőövet az ingatlanadó megemlésének lehetőségével. Az decemberi törvénymódosítás alapján az önkormányzatok országos szinten akár 700 millió koronával is emelhetik eme adótételt. Biztos vagyok benne, hogy ezt az értéket nem fogja elérni. Hovatovább jobban érezni, hogy sokak számára már ez a fajta adó is megterhelés. Többen használják ki a 1 „nem egyszeri fizetés" törvényadta lehetőségét, ami nem is csoda alacsony jövedelmű, kisgyermekes családok, nyugdíjasok esetében. Az önkormányzatok véleményének figyelmen kívül hagyása még szembetűnőbb a várható területrendezés esetében. Már három éve folyik a vita e témában, és hogy nem babra megy a játék, tudjuk. A közigazgatás horizontális és vertikális felosztásában benne van, hogy egy falu mely járási székhelyhez, melyik megyéhez fog tartozni. Számunkra természetesen nem mindegy, hogy a magyarlakta járások egy része, főleg az északiak, feldarabolva szlovák járásokhoz csatolhatok. A megyék vagy kerületek kialakítása során a magyarlakta vidék felszabdalódik, és az így kialakult területeken maximum 22-24 százalékos lesz a magyarajkúak aránya. Ilyen területrendezés után a parlamenti választásokon lehetetlen lesz bejuttatni akár egy magyar honatyát is. Az újévben a körzeti, járási hivatalok elöljárói meghívták a polgármestereket, valószínű felsőbb utasításra. A kötelező újévi jókívánságok után általában egy témával foglalkoztak mindenütt, a kormány területrendezési tervének ismertetésével. Olyan benyomásom támadt, hogy ezzel a megbeszéléssorozattal mintha ki akarná kerülni a kormány a városok és falvak szövetségét. Előadták a törvényjavaslatot, mely nem tartalmazta a jogkörök pontosítását, egy olyan anyagot, melynek sem gazdasági, sem politikai vetülete nem volt elemezve. Kértem, hogy szólítsák meg a kormányzati testületeket, és ne csak a polgármestereket, hiszen falvaink, városaink sorsát érintő probléma ez. De félő, hogy a kormánykoalíció újra csak a meghallgatásig jut el, a figyelembevétel megint elmarad. Valószínű, a polgármesterek asztalára már a téma nem kerül. A következő parlamenti ülésen jóváhagyásra kerül a területrendezés törvénye. Az úthenger beindul, az egyszerű többség nem akadály. Sőt a vita folyamán argumentálni lehet a „valósággal", hogy az összes polgármesterrel megvitatásra került. Jóváhagyják elemzés, az önkormányzatok becsületes megszólítása nélkül. KOSZTOLÁNYI TIBOR Nemeskajal Érdemes volt szóvá tenni! Év közben tettem szóvá, hogy a Hungária vonaton az idegen nyelveken kívül magyarul nem informálnak. Decemberben utaztam ismét, és meglepetésemre magyarul is tájékoztatták az utasokat. Kíváncsian meglestem, hogy hangszalagról vagy élő szóban történik a tájékoztatás - egy kék egyenruhás vasutas olvasta be a 4 nyelvű szöveget. Milyen jó érzés volt ezt hallani és látni, hogy a fiatal vasutasok műveltek, mert többnyelvűek. Csak mi lesz akkor, ha csak az egynyelvűek teljesítenek szolgálatot? Valószínű, hogy a nemzetközi vonatokon a jövőben csak a több nyelvet tudókat alkalmazzák, és kötelezővé teszik a magyar nyelv ismeretét is, hiszen a Hungária vonatnak rangja van Szlovákiában is. A másik kellemes meglepetés ünnep előtti vásárláskor ért Érsekújvárban. A Zámčan áruház szuterén ajándékosztályán tolongtunk, szlovákok, magyarok egyaránt. Az itt szolgálatot teljesítő kedves elárusítónő a legnagyobb tisztelettel és türelemmel, helyes szlovák, magyar nyelvtudással társalgott a vásárlókkal és a vásárlók is kivárták egymást, nem csavargatták a magyar szóra a fejüket, mint Pozsonyban a villamosokon. Remélem a jövőben már ilyen kicsiségekből kinövünk, és jó lenne, ha már erről nem is kellene írni, mert annyira természetes lenne. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Rangkórság, az a „csúnya"... Lapunk Családi Kör mellékletében (Új Szó, 1995/296. száma) országosan ismert hölgyek és úriemberek nyilatkoznak a karácsonyról, adnak hangot az óhajuknak. A szép, családias írás megkapó. Viszont tolakodó benne a „rang" odabiggyesztése, gondolom, ráadásul nem is igazságos. Mert az egyszerű olvasó úgy értesülhet, hogy a nyilatkozók között „csak" az orvosnő - nála mára munkájából érthetően adottan - és Pázmány polgármester úr a „tanult ember", hiszen mérnök. Pedig hát Csáky Pál képviselő úr is „ing.", bizonyára a többiek is titulussal rendelkezők, s ha nem, ez sem vétek. Ady Endre se lett jurátus, a szigorlatok helyett vínkóra járt, meg az úriasszonyok matinéin legyeskedett. Ama nézeten vagyok, hogy a rang maradjon a szakterületen; a közéletben, a kultúrában, a politikában kispolgárinak tűnik a „cafrang", legyen bár az Oxfordon, Lomonoszovon stb. megszerzett.... CSIBA GÉZA Komárom