Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-17 / 13. szám, szerda

1996. január 22. VELEMENY VELEMENY ÚJ SZ Ó [Fi A kudarc nem ösztönöz JOGSEGÉLY Nevelő vagyok egy nyugat-szlovákiai diákotthonban. A múlt héten kellemetlenül lepett meg egy másodikos diákunk, akit az esti órákban egyedül, kábultan találtam a szobájában. Be­vallotta, hogy több szál marihuána cigarettát kapott bátyjá­tól, aki pincér, és kíváncsiságból próbálta ki a drogot. Emberileg, pedagógiailag tudom, mit kell tennem. Őszinte, Jó kapcsolat van köztem és a gyerek között. Nem Ismerem vi­szont az eset jogi vonatkozásalt, azt, hogy büntetendő-e a ká­bítószerek élvezete, köteles vagyok-e feljelentést tenni az ügyben a rendőrségen, egyáltalán, milyen Jogi hibát követhe­tek el az esettel kapcsolatban? - kérdi a magát meg nem ne­vező levélírónk. Beszélgetés Strédl Teréziá­val, a Galántai Járási Pedagógi­ai-Pszichológiaí Tanácsadó igaz­gatójával • Munkája során rengeteg pszichés zavarral, beszédhibával küszködő gyerekkel találkozik. Mi a tapasztalata: a nem anya­nyelvű iskola kiválthat ilyen zava­rokat? - Személy szerint megkülön­böztetném azokat az eseteket, amikor a gyereknek azér^ vannak nehézségei az iskolában, mert amúgyis problémás, azoktó[ az esetektől, amikor a másik nyelv okozza a problémát. Azt hiszem, alapvető probléma, hogy az óvo­da játékossága és az iskola telje­sítményközpontúsága között na­gyon nagy a különbség. Azoknak a gyerekeknek, akik nem jártak óvodába, az első osztályban ko­moly problémákkal kell megküz­deniük, mert a munkakészséget együtt kell esajátítaniuk az alkal­mazkodással. Ha ehhez ráadásul egy számukra idegen nyelvű kö­zegbe kerülnek, hatványozottan nehéz a helyzetük, mert a betűve­téssel egidőben meg kell tanulni­uk az oktatás nyelvét is. Míg a hal­lottakat lefordítják, felfogják, rög­zítik, addig lemaradnak. Nem­csak mennyiségben, minőségben is rosszabbul teljesítenek, mert szoronganak, hogy nem lesznek képesek időben elvégezni a ka­Beszélgetés Mészáros Alajos docenssel, a Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kara automatizációs tanszékének vezetőjével Úgy hírlik, önnek a munkája a hobbija. - Az egyik hobbim. Van több is? - Szerencsére, van. Azt hi­szem, fontos, hogy az ember ne kötődjön csupán egy dologhoz. Ideje java részét mégis a tan­széken tölti. - Sokszor több időt töltök itt a kelleténél. Tanszékvezetőként rengeteg olyasmivel kell foglal­koznom, aminek ugyan magához a szakmához nincs sok köze, de a tanszék létezése szempontjá­ból döntő fontosságú. Ez tulaj­donképpen menedzseri munka, ami annyit jelent, hogy pénzt és munkát kell szereznem. A mun­„Úgy tűnik, visszatérnek a szo­cialBmus éveiből jól ismert, be­vált praktikák" - kommentálta egy magát megnevezni nem kívá­nó pedagógus az első osztályo­sok beíratása körüli történéseket a Dunaszerdahelyi járásban. Mint megtudtuk, Ján Jaraba, a Dunaszerdahelyi Járási Tanügyi Hivatal igazgatója január 5-én gyűlésre hívta össze a magyar ok­tatási nyelvű óvodák és alapisko­lák igazgatóit, amelyen kifejtette, kívánatos, hogy minden község­ben szlovák iskola létesüljön, s ezzel kapcsolatosan elmondta, milyen feladat hárul a jelen­levőkre, különös tekintettel az óvodákra. A tanügyi igazgató előzőleg a falusi önkormányza­tok polgármestereinek gyűlésén azt indítványozta a polgármeste­reknek, hívjanak öszsze fa­lugyűléseket, ahol az egy­pott feladatot. A tanult nyelvet ki­zárólag közlésre használják. Kia­lakul egy leredukált nyelv, s ez visszaüt az anyanyelvre is, amely nem fejlődik tovább és általában megreked a konyhanyelvi szin­ten. Volt már a tanácsadóban olyan gyerek is, aki alapvető sza­vakat nem értett szlovákul. Az is­kolában elsősorban arról beszél­nek, amire a tananyaghoz szük­ség van, ám a mindennapi élet ezer egyéb dolgáról, amely szí­nessé és élővé teszi a nyelvet, nem esik szó. Amint egy magyar család a szlovák iskola mellett dönt, otthon is minden helyzet­ben szlovákul kellene beszélnie, hogy a gyermek necsak a közlés­nyelvet, de a kommunikációs nyelvet is elsajátítsa. A családok nemigen tudatosítják, milyen hal­latlanul jelentős szlovákosító té­nyező a szlovák iskolába járó gye­rek. • Bevezetőben az óvodák játé­kosságáról beszélt. Az a felfogás azonban, amely az óvodáknak az iskolára való felkészítő szerepét juttatja érvényre, nem épp a játé­kosságnak kedvez. A szlovák nyelvet elsajátíttatni hivatott ún. alternatív óvodákról már nem is szólva. - Minden attól függ, milyen az „alternatív" óvónő. Ha olyan, aki nem tudja magát elfogadtatni, megkdveltetni a gyerekekkel, ak­ka, mint olyan, adott - a tanítás. A vegyészmérnöki karon belül kü­lönböző tanszékek működnek Az automatizációs tanszék nem tar­tozik az irányadók közé, de úgy kell tudni menedzselni a tantár­gyainkat, hogy felkeltsük irántuk az érdeklődést. Ebből azonban még nincs pénz. - Az a projectek révén jön. Bi­zottság dönti el, melyek azok a kutatási tervezetek, amelyek megvalósítását érdemes anyagi­lag támogatni. Tudni kell hát, ho­gyan kell úgy beterjeszteni egy programot, hogy azt elfogadják és pénzt adjanak rá. Ebből a pénzből fedezi aztán a tanszék a kutatásokat, mivel a költségve­tésből kapott összeg épp csak a túléléshez elég. Ezenkívül nem­zetközi alapítványokra is számít­hatunk, mint például az egykori szocialista országok oktatását fejleszteni, támogatni hivatott Tempusra. Tőle egy három évre szóló kutatóprogrammal sikerült évi 200 ezer koronát kapnunk. Ez az idén lejár, ezért idejében el kell dönteni, milyen programokat pályázzunk meg, hogy ismét pénzhez jj uthassun k. A rendszerváltás olyan kapcso­latteremtést tett lehetővé az egyetemek, főiskolák számára, ami a több évtizedes elzártság után revelációként hatott. Úgy tu­dom, ön is egyike azoknak, akik begyűltek arról szavaznának, kí­vánják-e szlovák oktatási nyelvű alapiskola létesítését településü­kön. A tanügyi hivatal kétnyelvű felhívást juttatott el a járás ma­gyar oktatási nyelvű óvodáiba és a községi hivatalokba, a követ­kező szöveggel: „Tisztelt szülők, azokhoz fordul Önök közül a Tan­ügyi Igazgatóság, akiknek gyer­mekei szeptember l-től iskolakö­telesek lesznek. E jelentős ese­ményt gyermekük beíratása előzi meg az iskolába, amelyre 1996.1.15-től 1.15-ig kerül sor, amikor Önök arról döntenek, hogy gyermekük milyen tanítási nyelvű iskolát fog látogatni. Mivel olyan községben élnek, ahol je­lenleg nincs iskola, vagy csak magyar tanítási nyelvű, kellő ér­deklődés esetén a tanügyi igaz­gatóság szlovák nyelvű osztályt ill. iskolát nyit. Ha úgy döntöttek, kor nem lesz sikeres a szlovák nyelvoktatás. De ha gyermeksze­rető, kedves óvónő végzi ezt a munkát, aki mégjobb lesz, minta magyar óvónéni, akkor el tudja ér­ni, hogy a gyerekek örömmel vár­ják érkezését és ragaszkodjanak hozzá. Az ő esetében döntő fon­tosságú, mennyire képes elfogad­tatni magát, mert a szülők eleve bizalmatlanul fogadják, attól tart­va, hogy esetleg az ő beleegyezé­sük nélkül kerül sor az „alternati­vizálásra". A magyar óvónők sem fogadják túlzott lelkesedéssel, mert ők meg attól félnek, hogy mi­atta feleslegessé válnak. A gyer­mekeknek csak akkor rossz, ha nem a koruknak megfelelő peda­gógiai eszközöket használ. • Valóban csak akkor rossz? Egyéb hátránya nincs az ún. alter­natív óvodának? — Húszéves tapasztalatom azt mutatja, hogy amennyiben van választási lehetősége, a szülő oda járatja a gyerekét - te­kintet nélkül az oktatás nyelvére -, ahol az jobban érzi magát. Te­hát oda, ahol szeretik őt, figyel­nek rá és törődnek vele. A megol­dás kulcsa az óvodák és iskolák kezében van, s ez nem más, mint a színvonal. Itt nem csupán a tel­jesítményre, még csak nem is a felszereltségre gondolok, hanem arra, hogy meleg közeg várja a gyereket, ahol jól és biztonság­hivatalos minőségben csak '89 után jutottak ki Nyugatra, de az­óta már több helyen - többek kö­zött írországi és angliai egyete­meken is - előadott. Hol tanult meg ilyen jól angolul? A pozsonyi Duna utcai gimná­ziumban kezdtem angolul tanul­ni, ott szereztem az alapokat. Er­re építettem aztán az egyete­men, ahol kötelező volt az angol. A hetvenes évek közepén, ami­kor elvégeztem az egyetemet, nem sok esély volt a kijutásra, így nemigen volt, ami a nyelvta­nulást, illetve a szerzett nyelvtu­dás szinten tartását motiválja. Sok ismerősöm elkedvetlene­dett, feladta, nem foglalkozott többé az angollal. Engem azon­ban érdekelt a nyelv, szorgalma­san látogattam az egyetemen szervezett tanfolyamokat, igye­keztem tökéletesíteni a tudáso­mat. Nem bántam meg a befek­tetett energiát, mert most nagy hasznát veszem. Talán azért ment könnyebben a tanulás, mert már voltak tapasztalataim egy másik nyelvvel - a szlovák­kal. Tizenötéves koromban jó, ha száz szót tudtam szlovákul. Po­zsonypüspöki, ahol születtem és ma is élek, az én gyerekkorom­ban magyar falu volt, az utcán alig lehetett szlovák szót hallani. A nyelvtanulás hosszú, bonyolult folyamat, amelyet elég későn kezdtem el, vagy legalábbis lé­hogy gyermekük szlovák nyelvű iskolát látogasson, azt jelentsék írásban az alábbi címre: Školská správa, Trhovisko, Dunajská Streda, illetve telefonon." Az óvodák pontosan a most be­íratásra kerülő gyerekek számá­nak megfelelő nyomtatványt kap­tak, amelyeket kötelesek átadni a szülőknek. A tanügyi igazgató kör­levélben fordult a községek pol­gármestereihez, hogy az egy hó­napos beíratási időszak alatt többször olvassák be a hangos­beszélőbe a felhívás szövegét, it:- -*- -*­A felhívás kapcsán megkér­deztük Ján Jaraba tanügyi igaz­gatót, vajon igény esetén létesít­hetők magyar kisiskolák is? - A járásban 66 községből 35­ben nincs szlovák, 14-ben pedig egyáltalán nincs iskola. Mi meg szeretnénk teremteni a lehetősé­ban érzi magát. Az ilyen iskolának nem kell félnie attól, hogy a szülők máshová íratják a gyereke­iket. Sajnos, nálunk a fordulat után sem vált meghatározóvá az, hogy a gyerek mennyire érzi jól magát, a döntő szempont tovább­ra is az, hogy hogyan teljesít. Hi­ányzik a személyiségközpontú is­kola. Az iskola humanizációja még várat magára, főleg azért, mert ehhez magának a társada­lomnak is humanizálódnia kell. Nem csoda, hogy a gyerekek nem szívesen járnak iskolába. Pedig egy felmérés azt mutatja, hogy az elsős és másodikos kisiskolások­nak több mint 90 százaléka sze­ret iskolába járni, ez az arány azonban a harmadik osztályban 35 százalékra csökken. Az iskolá­nak ugyanis sikerül mindent megtenni azért, hogy ne szeres­sék a gyerekek. Olyan igényeket támaszt velük szemben, ame­lyeknek csak kínkeservesen tud­nak megfelelni. Az első és a má­sodik osztályban az, hogy szeres­sék a gyereket, az oktatás didak­tikai részénél is fontosabb. Saj­nos, nálunk az osztályzás is olyan, hogy azt osztályozzuk, amit a gyerek nem tud. A jegyekkel nem motiválunk, hanem bírásko­dunk, ítélkezünk. Márpedig a gye­reket a kudarc nem motiválja, csakis a sikerélmény. nyegesen később, mint a mai gyerekek. A gimnáziumból ki­kerülve azonban már elvileg nem voltak nyelvi problémáim, noha nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy minden ment, mint a karikacsapás. Biztos, hogy eleinte több időt kellett fordítanom a tanulásra, mint szlovák anyanyelvű évfo­lyamtársaimnak, de amikor be­lejöttem, a kétnyelvűség bősé­ges kárpótlást jelentett a kez­deti nehézségekért. A két kul­túrán nevelkedett embernek nagyobb az áttekintése, gazda­gabb az élményforrása, ítélete is kevésbé elfogult, mert van összehasonlítási lehetősége. A további nyelveket is könnyeb­ben tanulja. Elmondhatom, hogy az egyetemen soha sem­miféle hátrányom nem szár­mazott abból, hogy magyar is­kolában érettségiztem. Ezért nem tudom elfogadni azt az ér­velést, hogy jobb szlovák isko­lába járatni a gyereket, úgy majd könnyebb lesz számára a főiskola. Sőt, elmondhatom, hogy Püspökin a környéken la­kó, velem azonos korú magyar gyerekek közül, akik szlovák is­kolába jártak, egy sem végezte el a főiskolát. Tehát sehogy sem látom bizonyítottnak azt az állítást, miszerint a szlovák iskolát végzett magyar fiatalok jobban megállják helyüket az életben, sikeresebbek, mint magyar iskolából kikerült tár­saik. (vojtek) get, hogy a szülők szlovák iskolá­ba is járathassák a gyermeküket. A beiratkozások csak hétfőn kezdődtek és február 15-én ér­nek véget, de véglegesen csak szeptember elején tisztázódik a helyzet. Ha valamelyik község­ben magyar kisiskola létrehozá­sára lenne igény, valószínűleg er­re is lehetőség lenne. • Igaz, hogy a magyar iskolák igazgatói utasításba kapták, a beiratkozások során propagálják szlovák iskola igénylésének le­hetőségét, illetve megtiltották számukra, hogy a magyar iskolák mellett érveljenek? - Ez egyáltalán nem igaz. Az összes magyar iskola megmarad a hálózatban. Mi annyit tettünk, hogy a szülőknek szétküldtük a felhívásunkat, közzétettük azt a regionális lapban is, illetve ismer­tettük ezt a lehetőséget a polgár­mesterekkel, iskolaigazgatókkal és bemondattuk a helyi hangos­beszélőkön. (tuba) Büntetőtör­vényünk értel­mében maga a kábítószerélve­zet nem bünte­tendő. Törvé­nyeink szerint ugyanis nem büntetendő semmiféle önkárosí­tás, így pl. a káros élvezetek, vagy az öngyilkosságra tett kísérlet sem. Az önkárosításra való felbuj­tás, az abban való segédkezés vi­szont büntetendő. Szigorúan bün­tetik azt a személyt is, aki enge­dély nélkül káros élvezetre alkal­mas kábítószert, pszichotróp anyagot vagy mérget készít, az or­szágba behoz vagy kivisz, az or­szágterületén átvisz, másnak tart vagy megszerez. Két évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki az említett drogokat 18 évnél fiata­labb személyek számára szerzi be. Amennyiben a beszerző szer­vezetten, tehát bűnszövetségben dolgozik, büntethetősége 8 évtől 15 évig terjedhet. A leírtakból kitűnik, hogy az ön diákja nem követett el bűncselek­Felhívás Diákkoromban, a hatvanas években a Duna utcai Magyar Ok­tatási Nyelvű Alapiskolában min­dig nagy létszámú osztályok vol­tak. Manapság jó, ha húsz gyerek van egy-egy osztályban. Mik a ki­látások, vajon sikerül két párhu­zamos első osztályt nyitni szep­temberben? - kérdeztük Popély Gyula igazgatótól. - Sajnos, 1992 óta fokozato­san csökken a hozzánk beíratott kis elsősök száma. A rendszervál­tást kísérő eufória az 1991/92­es tanévben éreztette hatását, amikor több mint ötven gyerek ér­kezett, ám már 1993-tól bizonyos visszarendeződés érezhető a szülők magatartásában az anya­nyelvű oktatás megítélését il­letően. Abban reménykedtünk, hogy amennyiben iskolabuszokat állítunk üzembe, változtatni tu­dunk ezen az áldatlan helyzeten. Az 1993/94-es tanévben alapít­ványi és szponzori segítséggel be­indult az első autóbusz, amely a Duna balparti lakótelepeiről szál­lította a gyerekeket az iskolába. A következő évben sikerült újabb buszt indítanunk Ligetfalun lakó növendékeink bejárásának meg­könnyítésére, ám azt tapasztal­tuk, hogy tanulóink száma ennek ellenére sem gyarapodott, sőt to­vább csökken. Noha nagyon re­méljük, hogy csak átmeneti álla­potról van szó, a mostani beíra­tást illetően sincsenek vérmes re­ményeink. Szeretnénk két párhu­zamos első osztályt nyitni, és a szülők állhatatosságán, anya­nyelvszeretetén múlik, hogy sike­rül-e ezt a tervünket megvalósíta­nunk. Most, hogy busz szállítja reggelenként a gyerekeket, egyet­len szülő sem hivatkozhat a távol­ságra, a biztonságos iskolába ju­ményt, ha egyáltalán már büntet­hető, tehát ha betöltötte a 15. életévét. A fiú bátyja viszont sú­lyos bűncselekményt követett el, bűncselekményére azonban nem vonatkozik a feljelentési kötele­zettség, tehát Ön nem köteles az ügyben rendőrségi feljelentést tenni. A dolog társadalmi ve­szélyességére való tekintettel azon­ban nagyon körültekintően kell el­járnia. Mindenképpen beszélje meg az esetet pszichológussal, fi­gyelje a diák további viselkedését és amennyiben ismétlődnének az események, okvetlenül tegyen feljelentést a pincér testvér ellen, tehát azzal szemben, aki a kábító­szert megszerezte, hozzájuttatt;i. A kábítószerélvezet veszélye a fiatalok, a tanuló ifjúság körében egyre nagyobb. Ma már nálunk is egy megismert esethez kb. 20 la­tens, tehát lappangó, eltitkolt eset kapcsölódik, és számuk ál­landóan növekszik. Ezért is óriási felvilágosító, nevelő munka hárul a pedagógusokra, nevelőkre, pszichológusokra, jogászokra e téren is. Dr. MÉSZÁROS LAJOS tás akadályaira. A délutáni haza­szállítást ugyan nem sikerült megoldanunk, de meggyőződé­sem, hogy ez korántsem okoz ak­kora gondot, mint a reggeli iskolá­ba jövetel. Nincs probléma akkor sem, ha a szülő csak öt óra körül tudja hazavinni a gyereket, mert a napközi otthonban nem történhet baja, a leckéit is elkészíti. Volt olyan év, amikor csak egyetlen első osztály nyílt? - A hetvenes évek elején és kö­zepén, amikor a 13-14 fős osztá­lyok nem számítottak ritkaság­nak, több évben megtörtént, hogy csupán egyetlen első osztály nyílt, sőt az 1977/78-as tanévben még annak az egynek a beindulá­sa is kérdéses volt. A nyolcvanas években ismét megnőtt a lét­szám, de az 1992. évi kulmináció után ismét csökkenni kezdett. Reméljük, hogy már a mélypont után vagyunk. Másnak aligha ne­vezhető a tavalyi év, amikor mind­össze 26 elsősünk volt. Ez elszo­morítóan kevés, sőt szégyen, ha arra gondolunk, hogy a Tiso-féle szlovák állam idején, amikor a vá­ros területe összrehasonlíthatat­lanul kisebb volt, mert úgy szól­ván csak a mai belvárosra korlá­tozódott, Pozsonyban hat magyar elemi iskola működött. Emellett Főréven, Pozsonypüspökin, Szu­nyogdiban és Vereknyén is működtek magyar elemik, Püspö­kin kettő is. Mikor lesznek a beíratások? - Január 27-ér. és 28-án, tehát szombaton és vasárnap reggeltől estig várjuk a szülőket és a gyere­keket, de amennyiben más, akár jóval későbbi időpontban is akad­na jelentkező, örömmel fogadjuk. -vk­Magyar iskolával Dublinig Ismét a jól ismert cselek * A pozsonyi Duna utcai Magyar Oktatási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium szülői munkaközössége felhívással fordul vala­mennyi magyar szülői munkaközösséghez, szülőhöz, nagy­szülőhöz és nem utolsó sorban a többségükben magyarlakta te­lepülések helyi önkormányzataihoz, mindenkihez, aki szívén vi­seli a szlovákiai magyarság megmaradását biztosító magyar tan­nyelvű iskolák jövőjét, tegyenek meg mindent most, az iskolai be­íratások idején azért, hogy minden magyar gyermek magyar isko­lába járjon. Lesz elég gyerek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom