Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-03 / 36. szám

Amikor tizenkét évvel ezelőtt Helsinkiben először rendeztek atlétikai világbajnokságot, megoszlottak a vélemények, hogy a sportok királynőjének amúgy is gazdag műsorában szükség van-e újabb rangos viadalra. Hamar meggyőzte a kétkedőket a résztvevők egyre nagyobb száma, a káprázatos versenyek s a közönség hatalmas érdeklődése. Mindez a finn főváros (1983), Róma (1987), Tokió (1991), Stuttgart (1993) után Göteborgban csúcsosodott ki. Százkilencvenkét ország közel kétezer sportolója állt rajthoz. Kitettek magukért az atléták: négy világcsúcs született az Ullevi-stadionban. Örömteli hírnek számít, hogy a seregszemlén senki sem akadt fenn a doppingvizsgálaton. A vb csillagai közül mutatunk be néhányat. HAT ÉVE VERETLEN. A világ- bajnokság legeredményesebb sporto­lója a 27 esztendős Michael Johnson lett. Az amerikai futó három aranyér­met nyert. Ő a világbajnokságok törté­netében az élső, aki kétszázon és négy­százon is győzni tudott. (Emellett oroszlánrészt vállalt a 4x400-as váltó elsőségében is.) A hosszabbik távon már több mint hat esztendeje veretlen, utoljára 1989 februárjában kapott ki. Göteborgban esélyt sem adott riválisa­inak. Fő célja a jövő évi atlantai olim­pia, ugyanis vitrinjében eddig csak egy ötkarikás elsőség virít, amit a győztes kvartett tagjaként Barcelonában szer­zett. „Elsősorban a győzelemre össz­pontosítottam, természetesen annak is örülök, hogy jó időt értem el. Csak 7 század hiányzott, és megdöntöttem vol­na Pietro Mennea szakállas, 1977-es rekordját. De ami késik, nem múlik. Remélem, még az idén átírom a listát! Az amerikai atlétikának szüksége van a sikereimre." Johnson a szezon elején nehezményezte, hogy a menedzserek mindössze 35 ezer dolláros rajtpénzt ígértek, ellenben Bubka és Morceli a dupláját tehette zsebre. Most azonban megváltozott a helyzet, úgy hírlik, je­lenleg 80 ezer dollár az ára... A LEGGYORSABB. Mindig óriási érdeklődés előzi meg a férfi 100 méteres síkfutást. Göteborgban a kana­dai Donovan Bailey ért elsőként a cél­ba. A 27 éves fiatalember csak 1990- ben kezdett komolyan az atlétikával foglalkozni. „Abban az időben a ko­sárlabda jobban érdekelt, és egyálta­lán nem vetettem meg az élet öröme­it... ” Dán Pfaff edző felfigyelt tehetsé­gére. „Akarsz a világ leggyorsabb em­bere lenni?” - kérdezte tőle. „Termé­szetesen ” - hangzott a válasz. Eredmé­nyei gyorsan javultak, tizenkét hónap alatt 10,36-ról 10,03-ra javította egyé­ni legjobbját. Idén már jóval tíz má­sodpercen belüli időt ért el (9,91), így győzelme egyáltalán nem számított meglepetésnek. „Mindent a trénerem­nek köszönhetek! Régebben Ben John­son! tartottam példaképemnek, ám mi­után kiderült, hogy doppingolt, nagyot csalódtam benne. A világbajnokságot megelőző hetekben hat doppingteszten is túlestem. ” Arra kevesen gondoltak, hogy a fináléba mindössze egy ameri­kai kerül be (Marsh), és ő sem szerez érmet. „Egyszer minden sorozat véget ér, nem lehetnek mindig az amerikaiak a legjobbak. Az őidejük lejárt!” VALLÁSOS HÁRMASUG- RÓKIRÁLY. A brit Jonathan Ed- wardsnak az Ullevi-stadionban sike­rült a bravúr, két ízben is túlszárnyalta a bűvös, 18 méteres határt. Közel het­ven centiméterrel előzte meg a máso­dik helyezettet, ilyenre még nem volt A GÖTEBORGI ATLÉTIKAI VILÁGBAJNOKSÁG ÓTA RÓLUK BESZÉL A SPORTVILÁG Michael Johnson tiszteletére háromszor játszották el az amerikai himnuszt Ilyen aranyérmet kaptak a győztesek kétség. „Nem hagyom, hogy ez az eset elrontsa a kedvemet. Teljesen tisztán győztem le a többieket, a lelkem mé­lyén tudom, én vagyok a jobb. Nem hi­szem, hogy bárki is élvezheti a győzel­met, tudva azt, igazából kikapott” - mondta Torrence. A jamaicaiak 35 esztendős üdvöskéje, Merlene Ottey viszont kontrázott: „Nem érdekes, mi­ként, az a fontos, hogy enyém az arany­érem. Ez sokkal fontosabb a legújabb Mercedes személygépkocsinál. ” MAGYAR BRONZÉRMESEK. példa a hármasugrás történetében. Eléggé későn, édesapja ösztönzésére kezdett atlétizálni. Még egyetemi évei alatt is a tanulást tartotta a fontosabb­nak, csak a szöuli olimpia után döntött véglegesen a sportolás mellett. Koráb­ban úgy nyilatkozott, hogy miközben ő egy homokgödörbe ugrál, más Ruan­dában betegeket gyógyít. „A világ­csúcs és az aranyérem nem változtatta meg a véleményem. A sportot továbbra sem tartom komoly dolognak, más kér­dés, hogy kitűnően eltartom a csalá­dom belőle. Ugrásaimat bőkezűen ho­norálják. Számomra a családom a leg­fontosabb, és az, hogy jó keresztény­ként éljek. ” Régebben hite miatt vasár­napokon nem versenyzett, éppen ezért kihagyta a tokiói vb-t. „Úgy gondol­tam, Isten nem véletlenül áldott meg ilyen tehetséggel. S végül attól még tisztességes, istenfélő ember vagyok, ha vasárnap is rajthoz állok. ” ÖT VB - EGY GYŐZTES. Szergej Bubka 1983-ban Helsinkiben szinte sokkolta a sportvilágot, amikor ismeretlenként megnyerte a rúdugrást. Sikerét az ezt követő világbajnokságo­kon is megismételte. A fenomenális ukrán sportoló arról nevezetes, hogy Horváth Attila diszkoszvetésben a negyedik helyen végzett (Fotó: Vlado Gloss 1 és archív) centiméterenként javítgatja a világcsú­csokat, eddig 35 alkalommal írta át a rekordlistát. Sokáig Donyeckben élt, ma már szinte a földkerekség vala­mennyi helyén otthonosan érzi magát. Berlinben és Monacóban villát vásá­rolt, úgy döntött, családjával az utóbbi városban telepszik le. Hiába, az adózás ott a legkedvezőbb. Mert a 31 esz­Igor Kollár a 20 kilométeres gyaloglásban nyolcadik lett Az oldalt írta és szerkesztette: Szabó Zoltán Jonathan Edwards, az istenfélő világ­csúcstartó tendős rúdugrónak van mit a tejbe aprí­tania, hiszen 70-80 ezer dollárnál keve­sebbért nem áll rajthoz, a világcsúcsért pedig 50 ezret inkasszál... „Jó formá­ban vagyok, kár, hogy nem sikerült a 615 cm-en túljutnom. Persze a vb-n a győzelem a cél. Talán ha riválisaim jobban megszorítottak volna. Atlantá­ba is nyerni megyek! ” Bubka pályafu­tása során negyven alkalommal repült át a hatméteres magasságon, míg a töb­biek összesen hét ízben. Ez a tény is bi­zonyítja nem mindennapi klasszisát. TORRENCE KONTRA OTTEY. Nagy vihart kavart, hogy a női 200 mé­teres síkfutás fináléját követően, a zsűri tiltott pályaelhagyás miatt diszk­valifikálta az elsőnek célba érkező Gwen Torrence-t. Az igazsághoz tarto­zik: a videófelvételeken jól látszott, hogy a harmincéves amerikai sprinter a kanyarban többször is a vonalra lé­pett, így a kizárás tényéhez nem fér Gécsek Tibor kalapácsvetésben megis­mételte stuttgarti helyezését. „Most jobban örülök, mint két éve. Akkor volt egy érvénytelen nagy dobásom, ezúttal elégedett vagyok. Talán kicsit megvi­selt a verseny előtti érthetetlen várako­zás, lehet, ez is közrejátszott a rutinos Abduvalijev sikerében. Egyébként a rekortánon valami hiba adódott, mert forgás közben kétszer is hozzáért vala­milyen kiálló részhez a kalapácsom. ” Ináncsi Rita a hétpróba után állhatott a győzelmi dobogóra. „A világbajnok­ság előtt elégedett lettem volna, ha a hatba kerülök. Most viszont fájlalom, hogy nem végeztem előrébb. Az, hogy 51 ponttal elmaradtam az országos csúcstól, nem zavar, mert ilyen rangos viadalon az érem fontosabb a rekord­nál. ” LECSÚSZOTT A DOBOGÓRÓL A diszkoszvető Horváth Attila sokáig a második helyen állt, ám végül még a dobogóról is lecsúszott. „A ver­seny előtt szívesen kiegyeztem volna ezzel az eredménnyel, most viszont csalódott vagyok. Mert hiába dobtam nagyobbat, mint amire számítottam, mégis rossz érzés, hogy csak a negyedik let­tem. De hát ilyen a sport, egyszer nekem, máskor másnak kedvez a szerencse... ” A LEGJOBB SZLOVÁK. Hasonlóan, mint Stuttgartban, a tizenegy tagú szlovák váloga­tottból a gyalogló Igor Kollár szerepelt a legsikeresebben: a húsz kilométeren nyolcadik lett. „A rekkenő hőségben a táv első felét különösebb nehézségek nél­kül tettem meg. Később azonban nagyon elfáradtam, még az is megfordult a fejemben, hogy fel­adom. Szerencsére túljutottam a holtponton. Megpróbáltam be­fogni az élbolyt, de már késő volt. Jövőre Atlantában előrébb szeretnék végezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom