Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-16 / 29. szám

Amikor Juan Antónia Samaranch bejelentette, hogy „A Nem­zetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy 2002-ben a Téli Olimpiai Játékokat Salt Laké City városa rendezheti”, a Bu­dapest Kongresszusi Központban elszabadultak az indulatok; a győztes amerikaiakból kitört az öröm, a másik három város küldötteire rátört a néma szomorúság. Hosszú percekbe telt, mire az amerikaiak kellőképpen kitombolták magukat, befe­jezték örömtáncukat, levegő után kapkodva kibontakoztak egymás öleléséből, addigra a svájci Sión, a svéd Östersund és a kanadai Quebec képviselői is feloldódtak, s míg az ünnepi emelvényen a NOB és az amerikaiak vezetői aláírták a hu­szonegyedik század első téli olimpiájának rendezéséről szóló szerződést, ők sportszerűen gratuláltak a lent maradiaknak, akik éppen azzal voltak elfoglalva, hogy eltakarítsák a táncos lábuk alatt összerogyott asztal romjait. lasztották meg a NOB alel- nökévé. NOB-ülés nem múl­hat el kitüntetések nélkül sem. Az Olympic Order nevű kitüntetést azok a sportve­zetők kaphatják meg, akik munkájukkal Coubertin báró szellemi örökségét ápolják, segítve az olimpiai mozgalom felvirágoztatását. Az idei ki­tüntettek között volt Bonn Ot­tó, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség főtitkára is. A 104. ülésen a kilencven­hat rendes NOB-tagból ki- lencvenkettő vett ezen részt, rajtuk kívül huszonhat tiszte­letbeli tag, továbbá a szerve­zet apparátusának munkatár- Juan Antonio Samaranch sa[; valamint a nemzetközi 3. A hivatalos programokon túl rengeteg kísérőren­dezvény is volt, a tudósítók alig győztek szaladgál­ni az egyes helyszínek között. Mert amíg a NOB- ülés zárt ajtók mögött zajlott, a különféle kiállításo­kon, bemutatókon, fogadásokon tárt kapuk várták még a firkászokat is. Így például az Olimpiai Bé­lyegkiállítás, az Olympiafila ’95, másnap a „Sport a szobrászatban” című kiállítás megnyitója vonzott meglehetősen sok érdeklődőt. Ez utóbbin Sama­ranch elnöknek - és még sokan másoknak is - leg­inkább a Courbertin-kút tetszett, melynek káváján a NOB eddigi valamennyi elnökének neve és arcmá­sa látható, belőle pedig jóféle magyar bor csörgede­zett. (Ezt jómagam csak az MTI híréből tudom, mert mire a kúthoz értem, már csak savanyú lőre folyt belőle. Maradtam inkább a kólánál és a kávé­nál, amit a Coca-Cola Co. jóvoltából ingyen kínál­tak a sajtóközpontban.) Óriási sikere volt a már em­Salt Lake City küldöttsége az eredményhirdetés után (Fotók: Nagy Kristóf) lített Swatch-bemutatónak is, amelyen a szemfüle­sebbek (vagy talán szemtelenebbek?!) még órát is kaphattak. Lazac és homár járt mindenkinek... Az operaházi megnyitóünnepségre és a helyszínbeje­lentő ceremóniára ugyan már csak külön meghívó­val lehetett bejutni, de az a jelentősebb lapok, így a Vasárnap tudósítójának is automatikusan dukált. Míg a férfiemberek dolgoztak a nyári melegben, a feleségeik számára gazdag hölgyprogramot szervez­tek. Első este a Búsuló Juhász Étteremben vacsoráz­tak, másnap a Budai hegyekbe kirándultak és hang­versenyen voltak a Bartók Emlékházban. Következő nap a Gundelben ebédeltek, ahol főzési bemutatót is láthattak. Továbbá kirándultak a Szentendrei Skan­zenbe, hajókáztak a Dunán, teáztak a Gerbaud Cuk­rászdában és kocsikáztak a Hortobágyon. A vendégek szemlátomást elégedettek voltak a házigazdák teljesítményével. Erről tanúskodik az is, hogy Samaranch elnök az utolsó nap, a szokásostól eltérően, külön is találkozott a magyar szervezőbi­zottság tagjaival s mindegyiküknek külön gratulált a rendezvény sikeres lebonyolításához. Magyarorszá­gon most másodszor tartottak NOB-ülést. Az öröm persze csak addig csillapodott valame­lyest, míg a ceremónia befejeződött és eljátszották az olimpiai himnuszt, utána hajnalig tartott az ün­neplés. Az eredményhirdetést követő rövid sajtó- tájékoztatót is azzal kezdte Frank Joklin, Salt La­ké City pályázati bizottságának elnöke, hogy így fordult az újságírókhoz: „Engedjenek el bennün­ket gyorsan, hadd menjünk bulizni!” Miután a bu­lira az újságírók is hivatalosak voltak, nem húzták feleslegesen az időt. Deedec Corradini, a győztes város polgármesternője számára ez volt élete leg­izgalmasabb napja. - Úgy érzem magam, mintha feljutottam volna a Mount Everestre - mondta. És legjobban annak örült, hogy nem kell újra pályáz­niuk. A mormonok alapította amerikai város ugyanis most pályázott negyedszer. Legutóbb, 1991-ben Birminghamben, ahol az 1998-as téli olimpia helyszínéről döntöttek, csak - mint LeRoy Walker, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsá­gának elnöke elmondta - „rövid orrhosszal” ma­radtak le a japán Nagano mögött. Sós-tó Város, azaz Salt Laké City egyébként Amerika legfiata­labb városa. Nemcsak azért, mert alig több mint száz éve alapították, hanem főként azért, mert a másfél millió lakos átlag életkora 26 év. Miután többször is ringbe szálltak a téli olimpia rendezési jogáért, ezért nem csoda, hogy a hosszú évek alatt hét helyszín már teljesen elkészült. Összesen nyolcszázmillió dollárt szánnak a harmadik évez­red első téli olimpiájára, ebből idáig csak propa­gandára több mint tízmilliót költöttek. Budapesti bemutatkozásuk is igen nagyvonalú volt. Még Bili Clinton is szerepelt reklámfilmjükben, aki üzene­tével biztosította a világot, hogy egész Amerika támogatja Salt Laké Cityt. Kétségtelen, hogy a 2002-es téli olimpia helyszí­nének kiválasztása és bejelentése volt a legfonto­sabb és természetesen a leglátványosabb epizódja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 104. ülésszakának. Azonban a nyolcvan ország tévéállomása által élőben közvetített ceremónián kívül történt még egy s más a magyar fővárosban. Az egy hétig tartó ren­dezvény első három napján a NOB Végrehajtó Bi­zottsága ülésezett, ezután került sor a teljes ülésre. 2. Az „olimpiai mozgalom parlamentje” megvitatta és elfogadta a következő olimpiák rendező városai­nak (1996 - Atlanta, 1998 - Nagano, 2000 - Sydney) jelentését az előkészületekről. Megálla­podtak abban, hogy ezentúl a helyszínek kiválasz­tásánál a „szűkítő gyakorlat” szerint fognak eljárni, amint az a 2002-es téli játékok színhelyének kivá­lasztása folyamán is történt. Ez annyit tesz, hogy a kandidáló városokat vágigjárja egy NOB-tagokból álló speciális kollégium, amely a tapasztalatok alapján négyre vagy ötre szűkíti a jelentkezők kö­rét, s végül majd ezek közül kerül ki a győztes vá­ros. Mindez a 2004-es nyári olimpia esetében 1997 áprilisára várható. A rossz nyelveknek is nevezett megfigyelők szerint erre azért van szükség, hogy a NOB-tagok az eddiginél is többet utazhassanak. Továbbá rögzítették a 2004-es nyári olimpiára való pályázás határidejét: 1996. január 10. Ugyancsak az emberi gyarlósággal magyaráz­zák egyesek, hogy - másodszori nekifutásra - el­törölték az eddigi életkorhatárt a vezető tisztségvi­selők részére. Az eddig érvényben levő szabály szerint ugyanis 75 év fölött nem volt lehetséges vezető posztra választani valakit. A jelenlegi el­nök, Juan Antonio Samaranch, aki tíz éve tölti be ezt a pozíciót, 1997-ben, amikor lejár a mandátu­ma, már 77 éves lesz, így elméletileg nem jelöltet­hetné magát újra. Tíz új NOB-tagot is választottak, s ami szá­munkra a leglényegesebb, a leköszönő Vitalij Szmirnov helyére egyhangúlag Schmidt Pált vá­Tanácskozik a NOB-család sajtó képviselői. Összesen mintegy kétezer hivata­los vendége volt ezekben a napokban Budapestnek. A NOB-ülés mind méreteiben, mind külsőségeiben túlszárnyalta az EBESZ tavaly decemberi budapes­ti csúcsértekezletét. Ráadásul kisebb volt a „felhaj­tás”, jóval kevesebb útlezárás és forgalomkorlátozás bosszantotta Budapest lakóit, amit ők is valahogy szíveseb­ben tűrtek a politikusoknál sokszor népszerűbb egykori és mai nagy sportemberek kedvé­ért. Budapesten még soha nem volt olyan magas az egy négy­zetméterre jutó Mercedesek száma, mint ezekben a napok­ban, ugyanis valamennyi részt­vevőt a stuttgarti cég, amely a NOB hivatalos partnere (erre­felé így nevezték a szponzoro­kat) autócsodáin fuvarozták. Budapestre látogatott többek között - mindannyiukat képte­lenség lenne felsorolni, hiszen a program gazdagsága miatt az újságíró sem lehetett minde­nütt ott s nem találkozhatott minden hírességgel - Katarina Witt, főállású jégtündér, aki a svájci Swatch új óra­kollekcióját mutatta be, amit a cég az atlantai aranyolimpiára készített; Pirmin Zurbriggen, aki a svájci Sión mellett korteskedett; Antonius Johannes Geesink, a holland óriás, aki az európaiak közül elsőként gyepálta meg a japán dzsúdósokat s össze­sen huszonhárom EB- és három VB-aranyat gyűjtött be és Tokióban olimpiai bajnok is lett; So­mit Tarpiscsev, az orosz teniszválogatott és Borisz Jelcin edzője; Myriam Bedard, a kanadaiak kétsze­res olimpiai bajnoka; a kékvérűek közül például Al­bert monacói herceg, az inkább lelkes, mint ered­ményes bobversenyző (Lillehammerben nagy csa­tát vívott a magyar egységgel a 27. helyért); Anna angol hercegnő, de Merode herceg. Lord Killanin, a NOB örökös tiszteletbeli elnöke. Nyolcvannégy évvel ezelőtt, 1911 márciusában az akkor még csak huszonkét tagú NOB 14. ülését tartotta a magyar fővárosban. Akkor az 1912-es stockholmi olimpia műsorának véglegesítése, va­lamint a híres-hírhedt amatőrszabály elfogadása állt az ülés napirendjének középpontjában. Pierre de Coubertin báró, az ókori játékok felújításának atyja így írt emlékirataiban: „Az 1911-es év volt a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság tevé­kenységének egyik legeredmé­nyesebb esztendeje. ” Az akko­ri budapesti ülés Courbertin szerint „nemcsak briliáns ele­ganciája miatt volt kimagasló esemény, hanem a nyolc ta­nácskozás során értékes, érde­mi munka folyt. ” "Tisztelettel adózom Magyarországnak azért - írta továbbá Coubertin hogy már kezdettől fogva mélyen megértette az olimpiai eszmét, és azóta is ennek az eszmének az egyik leghívebb támogatója maradt. ” Coubertin jelenlegi utóda is nagy tisztelője a magyar olim­piai mozgalomnak, amely az idén decemberben ünnepli centenáriumát. Még a zuhogó eső sem tántorította el Samaranchot attól, hogy egyik délután meg ne koszorúzza a magyar olim­piai bajnokok közös síremlékét a Farkasréti te­metőben s hogy külön is tisztelegjen a NOB Vég­rehajtó Bizottságának egykori tagja, az 1983-ban elhunyt Csanádi Árpád sírjánál, akivel mellesleg kitűnő barátok is voltak. A NOB hivatalos lapja, az Olympic Review júniusi-júliusi számában pe­dig külön melléklet foglalkozik Magyarország olimpiai tevékenységével, a címlapon Puskás Öcsi és az aranycsapat tagjainak portréi láthatók. A do­log egyetlen szépséghibája csupán az, hogy a szer­kesztők következetesen mind a tizenhat oldalon fordított sorrendben használják a magyar nemzeti színeket, így összesen tizenhárom olasz zászló dí­szíti a magyar mellékletet. Góg László Kanadai törzsfőnök A NOB-család Budapesten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom