Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
t A gulyás, a bika es a tudósok Élt valahol a Hortobágyon egy gulyás, aki mindig tudta a pontos időt. Hírét vet- ték ennek Budapesten, a tudományos akadémián és elhatározták, hogy utánajár- j nak a dolognak Leutazott hozzá ezért egy népes küldöttség. Üldögélnek pipáz- gatva a szárnyékban, s egyszer csak az egyik nagy szakállú tudós megkérdezi:- Hát most éppen hány óra van, Zsiga bátyám? Az öreg a jobb kezefejével meglegyinti a mellette legelésző bika tökét, s j már mondja is:- Kilenc óra múlott 10 perccel. Előveszi az arany zsebóráját az egyik akadémikus, s látja, hogy bizony iga- j zat mondott a gulyás. Csendben pipázgatnak tovább, halkan ketyegnek a zsebórák, s a tudósok | újra rákérdeznek az idő járására. Zsiga bácsi ismét meglegyinti a bika tökét, s közli, hogy pontosan fél tizenkettő, j S valóban így van! A Nap közben túlhaladott a delelőjén, előkerült az elemózsia is, meg egy \ ! kis könnyű homoki borocska. Oldódtak a nyakkendők, no meg a hangulat. ' í No, de a „harmadik a magyar igazság”, s egy tudományos vizsgálatnak is I meg kell adni a módját, ezért még egyszer, utoljára felteszik a kérdést. A gulyás csak úgy viszkézből, harmadszor is meglegyinti a még mindig \ | mellette legelésző Kormos herezacskóit és tévedhetetlen pontossággal közli, ' miszerint, javában délutánba hajlik már, mivel tíz perc múlva hatot üt az óra. ' Ami a tudósok nagy boldogságára percnyi pontossággal be is következett. Összedugták fejüket az akadémikus urak, izgatottan súgtak, búgtak: Nincs semmi kétség, a régi táltosok, ma is itt vannak közöttünk! A gulyás tökéletes időérzékkel bír.- Azt azonban árulja már el, bátyám, hogy miért kell mindig meglegyintenie a bika tökét, mielőtt megmondaná, hány az óra? - kérdezte a bizottság elnöke. Zsiga bácsi, tudatosítva a kérdés tudományos jelentőségét, kivette szájából a pipáját, huncutul hunyorított egyet, s kivágta:- Mert attól nem láttam a toronyórát! lejegyezte: r Elárulná, kérem, melyik párt szóvivője? Gyere babám, ke...kertészkedni! K€T CSALLÓKÖZI TÖRT€N€T Cs. - egy bohémságáról közismert fotós - hat éves háborúban állt a panelház, de főleg az alattuk lévő lakás bérlőivel. A szerencsétlenek, akik erősen unták már a füldugót, s a felülről áradó beatzenét, az éjjel háromkor tévedésből hozzájuk becsöngető, lépcsőházban hangoskodó barátokat, nem elégedtek meg a tényekkel, bár ezek önmagukban is elegendőek lettek volna egy jó csendzavarási perhez. Tettek ezért némi célzást barátunk anyagi helyzetére, életvitelére, „aszkétikus” testalkatára. Ha ez Cs.-nek a fülébe jutott, igyekezett még több olajat önteni a tűzre, nem gondolva arra, hogy ez csak további bizonyítékul szolgál az akkor még nem divatos diétás konyhavitelre. Másnaposán támadtak a legfrappánsabb ötletei. Egy átfilozofált, boros éjszaka után a szokott társaság vasárnap hajnali hétkor a konyhából jövő zuhogásra ébredt. Cs. egy gatyában állt az asztal mellett és kezében klopfolóval ütötte a példásan összehajtogatott mosogatórongyot.- Mi az ördögöt csinálsz? - kérdezte gömöri tájszólásban az egyik.- Hadd hallják a szomszédok - kloff, kloff -, hogy egy héten egyszer - kloff, kloff - nálunk is rántott hús van ebédre! - közölte sztoikus nyugalommal Cs. 2. Egy kis csallóközi állomáson két kifestett, PVC-jaguárbundába öltözött hölgy szállt fel a komáromi vonatra, s közben az egyik nagy hangon mesélte a másiknak: ... igaz, hogy otthon mindent megcsinál, a vízvezetéket, a hűtőt; kimos, múltkor is sütött pogácsát. Az ilyen emberrel nem baltázhatok ki úgy, hogy nem varrom fel a gombját! Ezért inkább lefeküdtem a Janival! SCHLÉSINGER Jákovnak, a derűs tekintetű ramlei zöldség- és gyümölcskertésznek, aki mellesleg kisállattenyésztéssel is foglalkozott, egy nap eredeti ötlete támadt: Egy Leghom-ka- kast keresztezett egy fiatal datolyapálmával. Az eredmény: a pálmafa ezentúl nem datolyákat termett, hanem tojásokat! A tojások eleinte kissé zöldek voltak, de mikor beértek, fehérek lettek, mint a frissen esett hó. Persze a leszedéskor vigyázni kellett, nehogy eltörjenek, de hát egy gyakorlott kertész számára ez nem olyan nehéz feladat. Jákov az új gyümölcsöt, a nagy felfedező tojása iránti tiszteletből Colombinának nevezte el. A colom- binák ugyanolyanok voltak, mint a többi tyúktojás, lehetett belőlük rán- tottát készíteni, vagy tükörtojást, csupán kiscsirkék nem keltek ki belőlük, akármennyi ideig is ült rajtuk a kotlós, viszont, ha megfelelő módon elültették őket, akkor kihajtottak és egy hároméves tojáspálmáról már két szakajtó tojást is leszüreteltek ősszel, tojásérés idején. A dolognak persze híre ment és a különféle szervek különféleképpen reagáltak rá. A kibucok és a mosovák dugványmintákat kértek, a főrabbi- nátuson pedig hosszas vita után elvi jelentőségű határozatot hoztak, miszerint az új növényfajta termése megfelel a kóserság követelményeinek. Csak a Baromfiértékesítő Tanács nem tudott belenyugodni az új helyzetbe és panaszt emeltek a kerületi bíróságnál, hogy a colombina tisztességtelen versenyt képez a tojásmonopóliumokkal szemben. De a bíróság elutasította a keresetet azzal az érvvel, hogy az ő koncessziójuk csak tyúktojásra érvényes és nem pálmatojásra! Felbéreltek hát egy zughírlapírót, aki epés cikket írt, hogy az indonéz tudósok úgy vélik, a colombina rekedtséget, valamint hasmenést okoz. Schlesinger Jakov erre bevitt egy tucatot a Törvényszék laboratóriumába, ahol megállapították, hogy a fatojás semmilyen szempontból sem káros az egészségre, sőt minimális koleszterintartalma miatt még azok is veszélytelenül fogyaszthatják, akik hajlamosak a magas vérnyomásra. Schlésingert akkor már nem nagyon érdekelte az egész hercehurca, mert időközben újabb eredeti ötlete támadt: egy csörgőkígyót keresztezett egy fiatal tigriscápával, aminek eredményeként egy új állatfajta jött létre, a csörgőcápa. Ennek az volt az előnye, hogy a fürdőzők már messziről meghallották, ha közeledett és idejekorán kimenekültek a partra. Sajnos Jákov öröme most sem lehetett teljes, mert a Leviathan Cinematograph Corporation, ez az amerikai mamut-filmvállalat, amely a rémcápa filmsorozatot csinálja, ami már eddig is sokszáz millió dollár hasznot hajtott neki, nos a Leviathan beperelte őt hitelrontásért, tudniillik, hogy a közvélemény ezentúl teljesen ártalmatlan teremtéseket fog látni a cápákban. Schlésinger még nem tudja, hogy fog kimászni ebből a csúnya ügyből, de már nem is nagyon érdekli a móka, mert egy újabb merész gondolat motoszkál az agyában: Ha egy mosómedvét és egy teknősbékát keresztez, a bizarr frigyből származó utód feltehetőleg képes lesz rá, hogy a saját teknőjében mosson, miáltal a pénzszűkében lévő fiatal házasoknál pompásan helyettesítené a sok áramot fogyasztó mosógépet! Csak nehogy a Villanytársaság idő előtt meg- neszeljen valamit a dologból... * * * Vállalkozó kedvű olvasóinknak ajánljuk, hogy próbálják meg a kutya- vagy macskabolhát keresztezni a görögdinnyével; ha kis szerencséjük van s betartják az ültetési távolságot, ha másnaponként feltűrt nadrágszárral, s kutyástól sétálgatnak a kertben, akkor a turistaszezonban olyan dinnyével lephetik meg a Ko- márom-Pozsony útszakaszon, vagy az Ipoly mentén autózó kül- és belföldieket (hozzájárulva fiatal köztársaságunk hírének öregbítéséhez), amelyekből lékeléskor kiugrálnak a magok. Azoknak pedig, akik nem undorodnak a hüllőktől, otthonukban üresen álló terrárium van, vagy nem használják a fürdőkádat, ajánljuk a vízisikló és a sündisznó keresztezését. Több neves hazai genetikus szerint (akiket a közelmúltban neveztek ki kutatóintézeteink élére az „akciós ötök”) így olyan szögesdrótot nyerhetünk, amelyik magától felmászik a kerítés tetejére. Jó tudni! Annak érdekében, hogy a vállalkozó kedvű magyar kisállattenyésztők ne kerüljenek összeütközésbe az 1996. január 1-jétől életbe lépő nyelvtörvénnyel, ajánlatos a sündisznókat az etnikai határvonaltól északra eső területekről beszerezni. A vízisikló esetében nyugodtan támaszkodhatunk délebbi beszerezési forrásokra, ugyanis a hüllő által hallatott „sai, szi, aá” „sy, sy, sy” megfelel a Príruéka slovenského pra- vopisu pre Skoly (Bratislava 1976, SPN) helyesírási tanácsadó 493. oldalán található „syéaf”, -í, -ia (had syőí) hangutánzó szó első szótagjának. TANÁCSAINKAT betartva az így kapott terméket a közterületek (temetők, faiskolák, széntelepek, különféle lerakatok stb.) bekerítéséhez is nyugodtan ajánlhatják. A SZfiTK,. DAN DALIMAT: A Schlésinger tojásai A paraszt felkeresi a piacot, s fitymálva vizsgálgatja az egyik zöldségeskofa áruját:- Hát ez mi? - kérdezi gúnyosan a retekre mutatva. - Nálunk akkora retkek teremnek, mint a lúdtojás. így tesz a paradicsommal, a paprikával is, miközben a kofa arca gyorsuló ütemben padlizsánszínűvé válik. Végül is a görögdinnyére mutat: - És ez, mi ez a vakarcs?-B .....meg, cukorborsó! - így a kofa. * Ku tya hideg van. A cigány fázósan toporog egy kis vidéki állomáson. Végül bekopog az épületbe.- Állomásfének úr! Bejöhetnék melegedni?- Gyere no, nem bánom - invitálja a melegbe a szolgálatos vasutas. Egy ideig melegszik a cigány, majd megkérdezi:- Állomásfének úr! Volna egy cigarettája? Megkínálja a vasutas; kivesz egyet a dobozból a vendég, majd újabb kívánsággal huzakodik elő:- Állomásfének úr! Adna egy szál gyufát? Megkapja, rágyújt, jól megszívja, a padlóra pöccinti a hamut és így szól:- Fasikám, hát te vagy itt a bakter? * A kis kakas jól végezve a dolgát a kerítésoszlopra száll, s onnan kukorítja bele a világba:- Mindig tudok, mikor akaroook! A szomszéd kakas sem akar tőle lemaradni és ő is elkukorítja magát:- Akkor akarok, mikor tudook! Ó ti boldogook! - sóhajt egy öreg kakas két tyúkudvarral arrébb. *- Miért nincs a kakasnak keze?- Nincs rá szüksége, mert nem kell kigombolnia a sliccét. * Megkérdeztek egy somogyi parasztot:- Bátyám! Mit gondol, isznak-e a halak vizet? A felelet:- Isznak, nem isznak - tudja a rosseb, de hogy módjuk van rá, az hétszentség! Az oldalt szerkesztette és írta P. R. SZILVESZTER ’95 1995. december 31.
