Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
1995. december 31. SZILVESZTER ’95 B Ej féli pikantériák H a időbe nem is, nassban, pezsgőben, bolondozásban vagy petárdapufFogtatásban mérve december 31-e az év leghosszabb napja. De mint minden megállapítás, ez is sántít. Hiszen ahány ház, annyi szokás. Los Angelesben például hangos kolompolás jelzi az új év első perceit. Fazekat kongat boldog-boldogtalan, de üres fazekat, amelyben nyoma sincs lencselevesnek vagy töltött káposztának. Tarján Györgyi, aki ötödik szilveszterét tölti Hollywoodban, az év utolsó fél óráját a Nagy Medve lábánál, hollywoodi módra Tarján Györgyi és férje, Róbert Gentili Los Angelesben páratlan tréfát eszeltek ki. Válásra ugyan egyikük sem gondol, de az idén, a vicc kedvéért ugyanott, ugyanabban a Las Ve- gas-i kápolnában, ahol évekkel ezelőtt egyszer már kimondták a boldogító igent, barátaik megtréfálására „ismét” összeházasodnak. Bizonyítva a tényt, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája.- Lagzi nem lesz, csak esküvő. Amolyan hóbortos, hollywoodi recept szerint. Aztán el is tűnünk a násznép elől. Kereshetnek, nem fognak megtalálni. A hegyekben leszünk, 150 kilométerre az otthonunktól. Nagy „műsorra” persze én sem számíthatok. Róbert tíz óra felé már hangosan hor- tyog, én meg ülök az ágyban, aztán a kádban. Éjfél felé rendszerint elvágyódom valahova nagyon messzire, de még mielőtt pakolászni kezdenék, meg is gondolom magam. Los Angelesben egyébként égé- ^ _______ sz én máshogy zajlik a szilveszter, mint Budapesten, vagy másutt, Európában. Itt minden házban plastic family lakik. Műanyag család. Este elmennek színházba vagy koncertre, aztán bezárkóznak szépen. Még a szomszédukról is megfeledkeznek. Olyan nincs, hogy éjfél felé lemennénk az utcára. Itt a mexikóiak le-föl lövöldöznek. Amikor az első szilvesztert töltöttem a városegy előkelő hegyi szálló lakosztályában tölti - pezsgőfürdőt véve. Hogy ki állja a cechet? Természetesen a férje. Kováts Adél egy bűnügyi társasjáték részese lesz este tízig a Radnóti Színpadon, utána párja, Kováts Tibor tartogat számára ez idáig mélyen titkolt meglepetést. Tallós Andrea, az Operett Színház táncosa és koreográfusa a Budapest Kongresszusi Központban lép színpadra. Aztán ott is marad férje, Gergely Róbert oldalán. Közös barátaikkal szórakoznak majd kivilágos-kivirradtig. bán, az éjféli fa- ----------------—-----zé kverés is meg- SZABÓ G. döbbentett. Azt hittem, ez csak amolyan családi szokás lehet, aztán kiderült: mindenki ezt teszi. Én meg ott álltam rémülten, hogy Uramisten, mi történhetett? A szilveszteri bólét hiába is magyarázom, az itt ismeretlen. Amikor megfőztem a virslit és tormával feltálaltam, csak bámultak rám, hogy mi bajom? Azt mondták: nekik ilyen nem kell. És megrendelték a dominós pizzát - telefonon. Azóta nem töröm a fejem, hogy mi legyen az asztalon. Nekem az ásványvíz is megteszi. A szilveszteri esküvő a férjem ötlete volt. Szeret házasodni. Nem én vagyok az első felesége, és ki tudja, lehet, hogy nem is az utolsó. Nekem már csak azért is tetszett ez a bolondos ötlet, mert négy évvel ezelőtt, amikor feleségül vett, nem voltunk nászúton. Ezzel adósom maradt. Most viszont pótolni fogja a mulasztását. Limuzint rendel és sofőr visz bennünket a hegyekbe. Erről jut eszembe: megkérdezték egyszer Jessica Tandyt, aki Miss Daisyként kapott Oscar-díjat nyolc- vanvalahány évesen, hogy árulja el, több évtizedes házassága során gondolt-e valaha válásra. Mire ő azt felelte: válásra soha, de gyilkosságra igen. Szegény Róbert, ha tudná, hogy ez ennyire magmaradt bennem... Társaság és teljes szabadság nélkül nem szilveszter a szilveszter- állítja Kováts Tibor, a Magyar Állami Operaház Montrealban is jegyzett balett-táncosa.- És ha te szervezed a bulit, nagyobb az esélye, hogy jól érzed magad. Én tavalyelőtt vágtam bele először. Akármilyen kellemesek voltak is a korábbi szilvesztereink, valami rossz, a vége felé, mindig becsúszott. Az olyan bulikat sem szeretem, ahol csak ülünk és piálgatunk és könnybe lábadt szemmel szidjuk a szakmát vagy a rendszert, esetleg egymást erősítjük abban, hogy mi igenis átkozottul rosszul élünk. Ezért találtam ki két évvel ezelőtt, hogy vége, _____________ ezentúl minden LÁ SZLÓ szilveszterünk bo------------------ londos lesz. Nekem bo rzasztó fontos az életemben, hogy boldog, nevető arcokat lássak, ne pedig görcsöket. Az Operaházban is ez a feladatom: szórakoztatnom kell. Ha bohóc van a darabban, azt a legtöbbször én kapom. És élvezem is nagyon. Amíg Adéllal az Ernőd utcában laktunk, hetvenhat négyzetméteren csaptunk akkora bulit, hogy az egész ház beleremegett. Hatvan-hetven ember jött el hozzánk, köztük Szakály György, Kul- ka János, Szakács Eszter, Eszenyi Enikő, Kaszás Attila.- Baráti körünkben mindenki szereti az ilyenfajta lazítást - veti közbe a páros női tagja. - A K und K-buli szinte intézményként vésődött be a résztvevők tudatába. Tavaly a Kolibri Pincében jöttünk össze. Olyan nagyra nőtt ugyanis a csapat, hogy a lakásunk már számításba sem jöhetett.- Adélnak persze így is van dolga elég, hiszen hónapokon át szerveznie, intézkednie kell. Még meghívókat is nyomtat. Hatalmas nagy őrültségeket szoktunk kitalálni. Belép a vendég, és egy idétlen helyen kell megtalálnia az elrejtett tárgyat. Például az ágy alatt, a szekrény tetején vagy a budiban. S ha megtalálta, akkor a létra tetején elfogyaszthat egy Welcome drinket. Műsor is van, vetélkedővel. Játék határok nélkül, dzsesszes hangulatban. Felidézzük például az évad legsikertelenebb előadásait. Operaházi divatbemutatót rendezünk eszméletlen cuccokban. A csodálatos mandarinban én voltam a Lány. Mindenki sivított a röhögéstől. Éjfél után jönnek a szerelmi etűdök. Ezek már pikánsabb játékok. Kiválaszottunk három csajt, mindegyikük kapott egy gyertyát és egy óvszert, s az volt a feladatuk, hogy a lehető leggyorsabban húzzák fel a védőgumit. Egy üzletasszony barátunk bizonyult a legügyesebbnek. A másik két versenyző még ki sem csomagolta az óvszert, amikor az ő gyertyája már teljes pompában díszelgett. Itt aztán minden elgondolkoztató és mulatságos is egyben. A legügyesebb hölgy mutatványa ugyanúgy, mint azoké, akik lassan, bíbelődve „dolgoznak”.- Tibor mamájának is jutott dolga bőven. Apró pogácsákat sütött, a belsejükben Murphy egy-egy szextörvényével. A szám alapján pedig a tombolában is részt lehetett venni. A fődíjat, a gyertyafényes vacsorát természetesen mi fizettük a nyertesnek.- A pokol általában éjfél után szabadul el. Például amikor az in flagranti- szerepel a műsoron. Három ágyban három párnak kell szerelmeskednie egy szál semmire vetkőzve. Ruhák, cipők, nyakkendők egy halomra hányva. Csöngetnek. A férj jön váratlanul. A szeretőt azon nyomban fel kell öltöztetni. De nem az ő cuccaik közül válogathatnak a hölgyek, hanem ilyen-olyan méretekből. Számomra is meglepő: mindenki halálosan komolyan veszi a játékot. A végén alig lehet lefékezni őket. Lábszépségverseny helyett fenékszépségversenyt rendezünk. De nem a csajok, hanem a fiúk mutatják meg. Csak párok jelentkezhetnek, és bizony óriási a találgatás. Fenéktől fenékig futkosnak a lányok, hogy „rátapinthassanak” az igazira, de mint bebizonyosodott, hátulról nem igazán ismerik fel szeretett partnerüket.- Tavaly és tavalyelőtt is reggelig szórakoztunk. Hét óra felé az utolsó vendég is hazament, hogy kialudja magát, aztán délután kezdtek visszaszállingózni. Kezdődött a morzsabuli. A maradék betakarítása. Másodikán pedig mi mentünk el Tiborral a Mátrába. Otthagytunk mindent szanaszét, de mire hazaértünk, a takarító néni az egész lakást rendbe rakta. Ami hallatlan nagy ajándék volt számomra. Idén, sajnos, nem vagyok szabad ezen az estén. Játszani fogok. A K und K-buli elmarad. De ahogy Tibort ismerem, lesz helyette másik. És az sem lesz kisebb. Gergely Róbert és Tallós Andrea nyolc éve házasok. Ez alatt a nyolc év alatt kétszer tartottak szilveszteri bulit. Többször nem tarthattak. Dolgoztak. Fellépést vállaltak. Jövőre elkészül az új házuk, ott szeretnének óévet búcsúztatni.- Mulatságos helyzetekben volt részünk az idén is, de akkorában, mint három héttel ezelőtt, talán még soha. Divatbemutatót rendeztek a Centrum Áruházak. Engem hívtak meg koreográfusnak, hogy csináljak egy igazi zenés-táncos őrületet. Nagyon rosszak a tapasztalataim e téren, ezért úgy döntöttem: mindent előre megbeszélek. Kiválogattam a ruhákat, elmondtam az elképzeléseimet, hogy mit szeretnék és hogyan, az igazgató bólogatott, én meg nyugodtan hazamentem. Másnap tízre odacsődítek egy csomó embert, erre se kifutó, se öltöző, se ruhák. Semmi sem állt készen. Bemegyek az illetékes úrhoz, akinél mint a legátkosabb szockóban, asztal alatt az egész vezérkar. Isznak, zabáinak, szórakoznak. Kiosztom a pasit annak rendje és módja szerint, de úgy, hogy körülbelül egy centisre összemegy, mire ő százszor elnézést kér és megy, intézkedik. Kész, a divatbemutató csúszással elkezdődik, snitt. Eltelik két hét és mit ad az ég? Üjabb műsor, ugyanott. Robival az oldalamon megjelenek az irodában, és ott ül az én jól ismert „direktorom”. Még mielőtt köszöntünk volna egymásnak, teljesen begörcsölt. Mindegy. Kibékültünk. Megbeszéljük a következő műsort és azt mondja: „Egy pillanat, behívom Julikát, ő majd intézkedik.” Jön is azonnal Julika, mi felállunk, Robi udvariasan odébb húzza mögöttem a széket, kezet fogunk, bemutatkozunk, de visszaülni már nem tudok. Az én drága kis férjem ugyanis elfelejtette visszatolni a széket, én meg mint a büdösbogár, kalimpáló lábakkal zuhantam a földre. Szó szerint hanyatt estem az igazgató előtt. Láttam az arcát zuhanás közben, amint elképedve bámulja az esésem. Annyira groteszk volt a jelenet! Ott áll a pasi, akit iszonyúan leteremtettem, én meg a földön, Robi lábai mellett. Feltápászkodtam és fuldokoltam a röhögéstől. Szerintem a pasi azóta is azt hiszi: egy elmebeteg nővel volt dolga. Ennél hülyébb helyzetet én sem éltem meg ebben az évben. De legalább jó nagyot nevettünk rajta.
