Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-24 / 52. szám
Az ünnepi asztalon sokféle formában megjelenhet a szőlő és a belőle készült ételek és italok. A sütemények, kalácsok és általában az édes tészták kedvelt ízesítője a mazsola. Klímánk nem alkalmas a mazsolaszőlő-termesztésére, ezért ezt a délkelet-európai vagy a nyugat-ázsiai országokból importáljuk. Felhasználása előtt, a szokásos mosáson túl, célszerű a mazsolát beáztatni. Az ünnepi vacsorából nem hiányozhat a borleves. Elkészítését a szakácskönyvek változatos módon javasolják. Általában forrón és csészében tálaljuk, de tányérban is felszolgálható pirított zsemlekockával és néhány mazsolaszemmel. Ugyancsak elmaradhatatlan a különféle módon elkészített (rántott, sült) hal. Ehhez feltétlenül száraz fehérbor illik. A karácsony, a szeretet ünnepe, kiváló alkalom a rokoni látogatásra és a vendégfogadásra. Az ízletesen terített asztalról, a gonddal elkészített ételek mellől nem hiányozhatnak a hozzájuk illő italok sem. A borok megválasztásakor jó, ha tudjuk, hogy a húsokhoz csak szárazbor illik. Az úgynevezett „fehér húsokhoz” (sült csirke, pulyka, hal) száraz fehérbort kínáljunk. A zsírosabb, fűszeresebb, paprikás húsokhoz (vadhús, sertéshús, pörkölt) száraz vörösbort tegyünk az asztalra. A süteményekhez, édességekhez kínálhatjuk az édes, esetleg illatos (muskotályos) fehér borokat. Sok család nem engedheti meg magának, hogy 3-4 féle bort is vásároljon. Jó ízű lehet az étel és kellemes az együtt töltött idő akkor is, ha egy, általában a fő ételhez illő bort fogyasztunk. Ügyeljünk arra, hogy kifogásolható színű, tisztaságú, ízű és illatú bor ne kerüljön az ünnepi asztalra. k.sz. oltás olyan ivartalan szaporítási eljárás, amelynél a szaporított (nemes) növény valamely leválasztott részét egy másik növényen (alany) ejtett sebbe helyezzük és azzal összenövesztjük. Így szaporíthatjuk gyümölcsfáink többségét. A művelethez nemes fáról szedett oltóvesszőkre és alanyra van szükség. Bár az oltás tavaszi munka, a kiválasztott fáról célszerű még ősszel, lombhullás után megszedni a vesszőket (főleg a fagyérzékeny fajok vesszőit), de a tapasztalatok szerint az sem követ el hibát, aki januárban vagy februárban végzi el ezt a munkát. A csonthéjasok vesszejét hamarabb keH megszedni, mint az al- mástermésűekét. Az oltóvesszőt egészséges, középkorú, termő törzsfákról szedjük. Ezeket tulajdonságaik alapján előzőleg jelöljük ki. Természetesen maguknak a vesszőknek is egészségeseknek kell lenniük. A szedést lehetőleg fagymentes időben végezzük, ha még fagyos időben kerítünk rá sort, akkor csak kesztyűs kézzel nyúljunk a vesszőkhöz, mert ellenkező esetben a meleg kéz foltokat okozhat rajtuk. Szedjük le róluk a száraz leveleket. Oltásra olyan vesszőket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek vannak, tehát nem termőrügyek. Általában a koronaágak vezérágán, a korona szélén levő hosszú vesszőkön több a hajtásrügy, míg a rövidebb vesszőkön inkább termőrügyek vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a túl erős, vastag vesszők általában nem valók oltásra. A megszedett vesszőket kötegeljük, címkézzük (faj, fajta, gyűjtés helye). A kötegelt vesszőket ezután a ház stb. északi oldalán (tehát teljesen árnyékos helyen) vermeljük el. Olyan mély gödröt ássunk, hogy ha beleállítjuk a vesszőket, csak a csúcsuk látsszék ki. A kötegek közé szórjunk tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nyirkos homokot. Különösen tavasz felé kell az oltóvesszőket hidegen tartani. Lakóházak pincéjében bizonytalan a vesszők te- leltetése, mert a pince lehet sokszor túl meleg is, és a párás levegőben penész is felléphet. Jegyezzük meg, amelyik vessző hajtásnak indult, rügyezik, az már nem való oltásra! Figyeljünk arra is, hogy az ugyanazon fajtán belül a korábban szedett vesszők előbb hajtanak ki, tehát korábban kell őket felhasználnunk. Az oltóvesszők tövét és a hegyét ne használjuk oltásra, mert a vessző hegye éretlen, a tövén pedig a rügyek fejletlenek. Az oltóvesszők szabdalásakor, ha a metszla- pon foltokat látunk, akkor az vagy beteg, vagy fagyott, tehát oltásra alkalmatlan. Arra is figyeljünk oda, hogy a héj alatt a fatest ne legyen barnás vagy feketén foltos, mert az ilyen vessző sem használható fel. Végül érdemes megjegyezni, hogy több, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező kertész olyan oltóvesszőket használ, amelyeket közvetlenül az oltás előtt szed meg. Miklós Dénes kertészmérnök Ügyeljünk a hajtásrügyekre! A hordo takantasa A megürült hordóból az aljat egyszerűen kiöntjük a kármentőbe vagy más alkalmas edénybe. Az ajtós hordóknál az aljat borvonó segítségével a kármentőbe vonjuk. A kiürült hordót vízzel többször, alaposan kimossuk, kicsöpögtetjük, szikkasztjuk és bekénezzük. A nagyobb ajtós hordókat úgy mossuk ki, hogy 20-30 liter langyos vagy hideg vizet öntünk bele az ajtónyíláson át, majd falapáttal benyúlunk a hordóba és ügyesen a lapátra merjük a vizet, s azt az akonaszáj környékére loccsantjuk. Ezt mindaddig végezzük, míg a hordó tiszta nem lesz. A piszkos vizet borvonóval távolítjuk el. Szivaccsal vagy pinceruhával a hordó hasában maradt vizet is kivonjuk. A tisztára mosott hordóajtót betesszük a hordóba, de még nem zárjuk le, hanem az ajtónyíláson keresztül az ajtó felé fektetett keresztvasra támasztjuk. így a hordó kiszikkad. Egy-két napos szikkadás után az ajtót kihúzzuk. Ezt a műveletet a következő módon végezzük: először égő gyertyát vagy elemlámpát helyezünk a hordóba, az ajtónyílás közelébe. Az ajtót tömítés nélkül a helyére húzzuk. Így meglátjuk, hogy hol szüremlik át a fény, tehát hogy hol vannak nagyobb hézagok. Majd az ajtót kiemeljük, a csapnyílást bedugjuk. Az ajtó kifelé eső részére lágyított faggyút kenünk. A hordó csínyjába gyékényből ágyat készítünk. Ott, ahol erősebben „világított” az ajtó, oda tömítést teszünk. Ezután az ajtót belülről a csínyba helyezzük és határozott mozdulattal kihúzzuk. Az orsóra ráillesztjük a keresztvasat, és az anyacsavar segítségével az ajtót a fenékdonga széléig kihúzzuk. A kinyomódott faggyúrészecskéket eltávolítjuk és végül a hordót bekénezzük. A fejtések alkalmával összegyűlt seprőt kisebb hordóban, üvegbalon- ban tárolhatjuk. A megülepedett seprő felett összegyűlt bort leszínel- hetjük, s tetszés szerint felhasználhatjuk. Jakab András . A hajtatott frissen jó! Akár szabadföldbe, akár hajtatóberendezésbe palántázunk, előtte edzenünk kell, azaz fokozatosan a külső hőmérséklethez kell szoktatnunk a növényeket. Nagyon sok kertész kihagyja ezt a fázist, pedig nélküle nincs sikeres ültetés. Környezeti tényezők és a stressz Ha nem eddzük a növényeket, akkor a környezeti tényezők is komoly stresszt okoznak, amihez az ültetéskor az életfolyamatok megszakításából adódó átültetési stressz (gyökérzet- és lombsérülés) is hozzájárul. Hajtatásban a hajtatóberendezés hőmérsékletéhez szoktatjuk a palántákat. Korai szabadföldi kiültetésnél a külső hőmérsékletet figyeljük, és a palántanevelés utolsó szakaszában éjjelnappal folyamatosan szellőztetünk. A szaporítóládákba és a cserepekbe hasonló összetételű keveréket teszünk: 4 rész gilisztahumuszt, 4 rész tőzeget, 2 rész homokot és 2 rész perlitet. Ezt a növények áttűzdelésekor (majd azt követően is) egészítsük ki Volldüngeres beöntözéssel. A palántanevelő hőmérsékletével mindig azonos hőmérsékletű vízzel öntözzük és tápoldatozzuk. Kórokozók és a védekezés A csírázó magot a Rhizoctonia és a Pythium gombabetegségek támadják meg, amelyek ellen Zineb + Fundazol- beöntözéssel védekezünk. A Precisen Blue Coat vetőmag kitűnő védelmet nyújt a növény kezdeti fejlődési szakaszában a palántadőlés kórokozója és a Peronospora parasitica ellen. A korai szabadföldi kiültetésnél már a káposztaléggyel szembeni védekezésre is fel kell készülni. Sok termelő alkalmazza eredményesen a szervesfoszforsav-ész- teres tőbeöntözést. Könnyen felállítható asztal A káposztafélék palántáit a tűzdelés után a talajon helyezik el. Ez a módszer talajfűtés nélkül sok hátránnyal jár. Az asztalon való palántanevelés energiatakarékosabb, és a növények is egészségesebbek lesznek. A jobb helykihasználás érdekében egy könnyen felállítható fémcsövekből és raklapokból álló rendszer. Az 1,40 m magas, egy colos átmérőjű horganyozott fémcsövet függőlegesen 40 cm mélyre nyomjuk a talajba. A kemény földet előtte célszerű előfúmi, hogy ne görbüljön el a tartórendszer alsó része. A tartóoszlopokat körülbelül kétméterenként szúrjuk a talajba. Az oszlop fold feletti részén levő 5/4-es karikába, hosszanti irányban, csövet vezetünk és ez fogja össze az asztalrendszert. Az így kialakított szerkezetre helyezzük rá az 1,00x1,25x0,20 méter átmérőjű raklapot. A fűtés gégecsöveit a raklap alsó részében vezetjük végig, ezáltal a meleg víz közvetlenül a gyökerek közelében, a cserepek alatt folyik el. A raklapok tetejére palalapot teszünk, majd ezen rendezzük el a kicserepezett palántákat. A palántanevelés után a rendszer szétszedhető és bárhol felállítható. Kertészet és Szőlészet A környezet és a kompozíció harmóniája A karácsonyi, újévi asztalt a szokásos fenyőágak, adventi koszorúk mellett száraz virágokból, különféle örökzöldekből összeállított kompozícióval is díszíthetjük. Nem mindegy azonban, hogy ezek milyen edénybe kerülnek! Az edényeknek ugyanis nagyságban, alakban, színben harmonizálniuk kell a környezettel, a kompozíciónak pedig az edénnyel. Nagyon jól felhasználhatók ilyen célra a mázas, festett tálak, a különféle üvegtálak, üvegvázák. Igaz, az utóbbiak kissé „hidegek”, de ezt a megfelelő „meleg” színekből összeállított kompozíció elűzheti. Modem bútorhoz, környezethez nyilvánvalóan a merészebb vonalú, alakú edények is megfelelnek. A műanyagot azonban még ilyen esetben is kerüljük. Az antik bútorokhoz lehetőleg fém díszedényeket használjunk. A bronz-, réz- vagy ónedénybe helyezett kompozíció még ünnepélyesebbé teszi a hangulatot. Szinte mindenütt jól mutatnak, bármely kompozíciónak megfelelnek a vesszőből, faháncsból, szalmából vagy akár gyékényből fonott kosárkák. A kisebbeket a világítótestekre fel is függeszthetjük. Alakjuk és méretük rendkívül változatos lehet. A kisebb edények, kosarak aljára oázist vagy mohát tegyünk, s ebbe tűzdeljük a virágokat, ágakat; a nagyobbakba gipszet önthetünk vagy dróthálót erősíthetünk s ebben helyezhetjük el a kompozíció egyes elemeit. -rKARÁCSONY’95 1995. december 24. IfcSírflHP
