Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-24 / 52. szám
Vasárnap 1995. december 24. KARÁCSONY’95 No vember 15-én a pozsonyi rádió terjedelmes műsor keretében emlékezett meg a nürnbergi per ötvenedik évfordulójáról, ahol a háborús bűnösöknek az emberiesség és az emberség ellen elkövetett bűncselekményeikért kellett felelniök. A közel egy évig tartó perben 1946. október 1-jén hirdettek ítéletet. A halálos ítéleteket két héttel később, október 16-án végrehajtották. Pontosan két hónappal a szóban forgó igazságszolgáltatás után Paláston olyan eseményekre került sor, amelyek joggal sorolhatók a kegyetlen nemzetiségi üldözés tényei közé, és az emberiesség ellen elkövetett bűnök kategóriájába. De ezekért senkit nem vontak felelősségre, és bizonyára a szlovák rádió sem emlékezik majd meg róluk. Pedig a falu okiratokkal bizonyított, közel nyolc és fél évszázados történelmében - a török hódítást is beleértve - aligha találunk ennél szomorúbb fejezetet. Nem is csodálkozom, hogy kevés a hiteles dokumentum, mert az akkori hatalom kiszolgálóinak nincs mivel dicskedniük az utókor előtt. Ha módjukban állt, nyilván a meglévő' okmányokat is inkább eltüntették, semhogy levéltárakban helyezték volna el azokat. De mégis akadtak, akik a községi hivatal akkori levelezéséből megőriztek valamit. És az akkori politika szenvedő alanyainak sem csupán az emlékezetében él elevenen máig is a szomorú múlt, hanem többen is papírra vetették életük drámai mozzanatait. Fél évszázad után is megható és elszomorító a keservvel rótt sorok olvasása. Idézzünk hát a napló, a vonalas iskolai füzet sárguló lapjain őrzött krónikából: 1946. december 16-án kihirdették a kitelepítést. Szombat este katonaság körülzárta a községet és megkezdték széthordani a kitelepítési papírt. A községet senkinek nem volt szabad elhagyni. Másnap (vasárnap) orvosi vizsgálat volt a kocsmában. Hétfőn befutottak az autók és felpakolták a kijelölt családokat 25-28fokos hidegben, majd a tompái állomáson marhavagonokba terelték őket, mint rabszolgákat. A bíró Zsiga János volt. Szomorú karácsony. 1947. január 6-án az új év azzal kezdődött, amivel az öreg év végződött. Alig múltak el az ünnepek, már jött is a második hullámú kitelepítés. Ebbe főleg a gazdák este bele. A bíró Martinik Miklós volt, aki bár szlovák ember, de lelkiismeretes és fellépett a kitelepítendő magyarok mellett. Annyit sikerült elérnie, hogy elmentek a családfők, de legalább a család, a gyerekek maradtak itthon. A községből 122 család volt kijelölve kitelepítésre. 1947-ben tovább folyt a reszlovakizáció is. Aki nem írja alá, a következő turnussal mehet. Ettől való félelmükben, a községben maradásuk végett sokan írták alá a reszlovakizációt, de az állami megbízhatóságot így sem adták meg mindenkinek... tották. Annál nagyobb merészséggel üldözték viszont a magyarokat. Nyíltan, embertelenül. Az embertelenséget a nemzetközi bíróság által is elítélő világ szeme láttára...) E szomorú eseményről Palást meghurcolt lakói még ma is számos emléket őriznek, átélt szenvedéseik tanúságaként. Így került kezembe a Palásti Nemzeti Bizottság Palásti Körzeti Hivatalának jegyzéke a következő címmel: Az 1910-1926-os születésű német, magyar nemzetiségű és megbízhatatlan személyek névsora. Ezt a névsort a hivatal főnöke már 1945. június 12-én a következő kísérő levéllel küldte a Korponai Járási Nemzeti Bizottságnak. Mellékelten csatolom a német, magyar és megbízhatatlan személyek névsorát további eljárás végett. Egyben tudatom, hogy sokak még csak most térnek haza Németországból, ezért utasítást kérek, hivatalunk utólagosan e személyekről is küldjön-e kimutatást. Kegyetlen sors! A szovjet ffont poklát átélő szlovákiai magyar katonák és a Németországba hurcolt fiatalok még jóformán haza sem értek, otthon máris újabb névsorok készültek az elhurcolásukra. Alig két hónappal később a hivatal főnöke - 1945. augusztus 6-ai keltezéssel (Hirosimára e napon dobták az atombombát) küldi el az újabb névsorért a járási lemből, már az „uralkodó nemzet” sorait gyarapította. Ez a kis vonalka kellett ahhoz, hogy valaki családostul megmeneküljön a deportálással járó borzalmaktól. Attól, ami mindazokra még csak várt, akik nem igényelték ezt a tollvonást. A két hónap alatt kiegészült és a közben reszlovaki- záltakkal szűkült névsorban szereplők sorsa tehát végleg megpecsételődött. Ám akkor még nem is sejthették, hogy mit rejt számukra a levélben jelzett „további intézkedés”. A már idézett naplóból azt is megtudhatjuk, hogy a hivatalok a reszlovakizálást a község ZSILKA A kézzel írott szöveget nem javítottam, mert kordokumentum. A deportálás nem érte váratlanul a község lakóit. A szlovákiai magyarságot a kollektív bűn vádjával megbélyegző beneSi dekrétumok szellemében ezt a hivatalok nagy alapossággal készítették elő. Nyíltan, semmit sem titkolva fenyegették az állampolgárságuktól megfosztott magyarokat a kitelepítéssel - amennyiben nem vallják magukat szlováknak és nem segítik így a nemzetállam lázálmának megvalósítását. (Itt támad az a furcsa gondolatom, mi történt volna, ha célt érnek BeneS arra irányuló törekvései, hogy a szlovák nemzetet is nyilvánítsák kolnemzeti bizottságnak az alábbi levél kíséretében: A kiegészített jegyzéket további intézkedés végett mellékelem. Az átlósan áthúzott személyek közben megváltoztatták nemzetiségüket és kivizsgáltuk megbízhatóságukat. A pontosan száz nevet tartalmazó jegyzékben tizenhat nevet „húztak át átlósan” és szlovák nemzeti- ségűeknek tüntették fel őket. Íme, egyetlen vonalka dönthette el emberek, családok sorsát! Egyetlen átlóba húzott vonal jelenthette azt, hogy este valaki még magyarként tért nyugovóra, de másnap, pusztán félelektív bűnössé, hiszen a szlovák fasiszta állam is a vesztesek oldalán harcolt! A szlovákokat vajon hová telepítették volna? És kényszerítették- e volna őket arra, hogy cseheknek vallják magukat? BeneSnek e törekvéseit Sztálin és Molotov meghiúsíi*" t*** "iok * $-u| «ÍKt **. áL ............. ^ ^ í % V \ V i % V * V V w i s * « a y f t . ''cseh vySetrujúc-ch-sp-'s’-'v dnkazuje, íe á-'adatcí je mauarakcj rars<lB"ett. V rod-nnnm styku 2*adatul- uZívsní jc jazyk ma’arskí a táto ■vk''ln«st ja r''zhr’dujúo''u prc Pistiden* c príslu5n-st' k nár'Vdn'>st'‘ maríarskaj. *V'n§tnt''vením-tv.jt'' «kolnnat* jc doni zákna-tí p^dklad dia §-u • c-'t.vínnsu prc nevyden-'c Z-adaného osvccdtn-’n z-'ndattLov’, oko nsnbe ma- ..rakcj nár-.dn^st-'. Tcnt" v^me-r n' jako neprejud’kuje- r^zh^dnut;u - rcslovak-'zác’ % V v «v v % V JHí Hasasa. «■***• 'íviaaÁt ■* 1$ ‘•é* £' t : ísr-ítivStt.- ítta»c4 a»» j így. jx számos családjának elhurcolása után, 8 még 1947-ben is erőltették. Azzal fenyegetőztek, hogy aki ezt nem teszi meg, az a már elhurcoltak sorsára jut. Igen ám, de a reszlovakizálást se fogadták el mindenkitől! Akitől szabadulni akartak (sokszor épp az illető vagyonkájának megkaparintása reményében), annak egyszerűen nem állítottak ki megbízhatósági bizonylatot. Tanúbizonyságul álljon itt Kiss István ez irányú kérelmének elutasítása. A Korponai Járási Nemzeti Bizottság 1947. augusztus 17-én kelt válaszában döntését így indokolja: A vizsgálati anyagok alapján megállapítást nyert, hogy a kérelmező magyar nemzetiségű. A kérelmező a családban a magyar nyelvet használja s ez a körülmény meghatározó a magyar nemzetiséghez tartozás megállapításában. E körülmény megállapítása az idézett rendelkezés 9. §-a értelmében törvényes alapul szolgál a kérelmező, mint magyar nemzetiségű személy megbízhatósági bizonyítványa iránti kérelmének elutasításához Tehát aki otthon magyarul beszél, az nemcsak magyar nemzetiségű, hanem épp ezen egyetlen oknál fogva - a mindmáig érvényben levő elnöki dekrétum szerint - megbízhatatlan is. Tehát a köztársaság potenciális ellensége. Csakhogy itt is kilóg ám a lóláb! Mert az érintett névsorban szereplő tizenhat reszlova- kizált személy a családban úgyszintén a magyar nyelvet használta, a szlovák „keresztség” felvétele után. Ennek ellenére sem nyilvánították őket megbízhatatlanoknak. Az ilyenekként megbélyegzett magyaroknak viszont távozniuk kellett. Előbb orvosi vizsgálaton kellett átesniük, de ez sem valamiféle humánus meggondolásból történt. Csupán azért, mert a csehországi rabszolgapiacokra nem küldhették beteg embereket. A gazdák jól megválogatták az oda küldött „emberanyagot”. A deportálás lefolyásáról olvassuk el egy túlélő lakos akkori és rímbe szedett visszaemlékezését: Ránk zárták a vagont a három családra, a Kovács, a Drégelyi és Kápka Gyulára.... Dél volt éppen, megérkeztünk a Morva vidékre. Egy nap után ekkor jutottunk egy kis ivóvízhez Ottan vettük észre végtagjainkat vizsgálva, a feleségemnek, fiamnak megfagyott a lába. Mikor megérkeztünk a harmadik éjjel, Széthordták a gazdák autón, szekéren. Még úgy éjféltájban, átfagyva, fagyosan kerültünk gazdához Placsice faluban. Lakást olyat kaptunk, a falon egy nagy lyukkal, fűtetlen, elhagyott, mínusz 23 fokkal. Elképzelni is szörnyűség a deportáltak sorsát, amit csupán a magyar nemzetiségükkel érdemeltek ki. Az akkori csehszlovák vezetésre mi sem jellemzőbb, mint hogy az embertelen nemzetiségi politikáját - a magyar családok deportálását - valamiféle munkakötelezettség címén próbálta elködösíteni. A rabszolgák módjára Csehországba hurcolt magyarok számára a földművelésügyi minisztérium később külön újságot is kiadott Jóbarát címen. E lap „kopogtat a csehországi magyarok ajtaján, hogy az igazságnak megfelelően, tárgyilagosan beszámoljon mindarról, ami az itt élő magyarokat érdekli". (Idézet az 1948. július 28-án megjelent első szám vezércikkéből.) „Csehszlovákiának minden lakosa munkakötelezettség alá esik és a nemzetgyűlés a napokban szavazta meg az általános munkakötelezettségnek bizonyos időre való meghosszabbítását". Ám kire vonatkozott az általános munkakötelezettség? Pusztán a nemzeti hovatartozás végett ugyanis egyetlen szlovákot sem deportáltak kényszermunkára Csehországba. És a munkakötelezettség talán a gyerekekre is vonatkozott? Igen, de csak a magyarok esetében!... A sors iróniája, hogy a szlovákiai magyarságot érintő deportálások két hónappal azután történtek, hogy kivégezték az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért elítélt háborús bűnösöket. A magyarok ellen elkövetett embertelenségekért senkit sem vontak felelősségre. Elvégre annak elkövetői nem vétettek az akkori törvények ellen. A hivatalos politika képviselőinek emberségéből pedig annyi jóérzésre sem telt, hogy legalább a sajnálatukat fejezték volna ki a történtek miatt. Igaz, a háború utáni magyarüldözést ma sem tekintik erkölcstelennek, sem embertelennek, elvégre a kollektív bűnösséget kimondó törvényt máig sem hatálytalanították. A Matica képviselői gyakran felhánytorgatják a szlovákokat múltban ért sérelmeket. Bizonyára volt ilyesmi, de azt nem a ma élő csallóközi vagy gömöri magyarok követték el; így a palástiak sem. Mégis rajtuk is bosszút akartak állni? A nemrég jóváhagyott nyelvtörvény parlamenti vitájában a szlovák ellenzék képviselői is rámutattak, hogy ez a törvény a bosszú, az elégtétel a szlovákok korábbi elnyomásáért. E logika alapján - és a mai szlovák példát követve - a mi dédunokáink is vegyenek majd elégtételt a bennünket ért nem kis sérelmekért? Közben pedig hangosan hirdessék a megbékélést, ahogy teszik ezt a mai szlovák politika mai képviselői? Történelmünkben a nagypolitika nem mindig szolgálta a népek megbékélését, viszont az egyszerű emberek jobbára a legválságosabb időszakokban is békésen megfértek egymással. Így volt ez egyébként Paláston is. Példa erre a község szlovák bírája, aki a politika embertelenségében is ember tudott maradni, és lelkiismeretére hallgatva a törvénnyel, hatalommal, katonasággal szembeszállva szerény lehetőségeihez mérten, magyar asszonyokat és gyermekeket mentett meg a deportálástól. De a kitelepített „poéta” is a megbékélés mellett tesz hitet kezdetleges versikéjében: Azt üzenem nektek gömöri magyarok, én nem változtam meg, ki voltam, maradok. Minthogy nem változott Szerdahely, Komárom, de ami elmúlt már, vissza én nem várom. Remélem összefér a magyar és a szlovák, ha megbecsülik a magyart is, akkor lesz jobb világ. Lehet, sok víz folyik le a Vágón, a Dunán, de lesz még kutyavásár Pozsonyban és Budán. Ha el tudnám feledni ezen emlékeket, Akkor értékelném igazán az életet. Hiszem, hogy e sorok írója nemcsak a maga, hanem a felebaráti szeretetet nem csupán szóval hirdető palástiak nevében is szólt.
