Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-16 / 29. szám

ilasárnap 1995. július 16. múltidéző Jós, zseni - vagy „csak” író? VERNE TÜNDÖKLÉSÉ ÉS BUKÁSA ...1862 őszének egyik reggelén látogató érkezett a rue Jacob 18 szám alatti könyvkereskedésbe, akit azonnal beve­zettek egy porcelánokkal, régi bútorok­kal és rézedényekkel telezsúfolt helyi­ségbe. A kiadó, Hetzel úr ágyban feküdt. A vendég egy iratköteget adott át neki. A kiadó szótlanul nézett, a látogató egy­re türelmetlenebb lett.- Jól van, uram - szólalt meg nagy so­kára Hetzel -, jöjjön két hét múlva. A látogató, bizonyos Jules Verne, ki­mondottan csalódottan távozott. Eddig már tizenöt kiadónál utasították vissza a kéziratát. Ha Hetzel sem adja ki, akkor összetépi mind. A mű azonban jó volt. Nadar fotográ­fus, a légutazás nagy csodálója rábeszél­te Vemét, hogy tanulmányozza az Afrika feletti léggömbutazás feltételeit. Értékel­ni tudja Hetzel ezt az eredeti témát? A kiadó éppen munkatársakat keresett egy szórakoztató folyóirat szerkesztésé­hez. P. J. Stahl álnéven maga is könyvet írt Jelenetek az állatok magán- és közéle­téből címmel. Jól ismerte a közízlést, és véleménye meghatározó volt. KJÍT HÉTTEL KÉSŐBB Jules Verne újra betért a rue Jacob 18- ba. Újra a hálószobába kísérték, ahol tü­relmetlenül várta az ítéletet.- Igazi sajnálatomra - kezdte Hetzel -, és a mű kiválósága ellenére... Verne tovább már nem is hallotta, mit mond. Kikapta a kezéből a kéziratot, s ment is az ajtó felé. Csak ekkorra tudato­sította Hetzel szavait:- A műve kiváló. Nagy íróra vall, de... a kéziratot át kell dolgoznia. Az elbeszé­léseket egységbe kovácsolva nagyszerű kalandregény lesz belőle. Verne lelkesen beleegyezett. A legkö­zelebbi találkozáskor aláírta a szer­ződést. Ebben kötelezte magát, hogy éven­te lead a kiadónak két regényt. Ezért éven­te 20 000 (ma kb. 200 000) frankot kap. Néhány hét múlva ki is nyomtatták a könyvet Öt hét léghajón címen. A regény Sámuel doktor merész légutazását írja le, aki a Victoria fedélzetén átrepült Kelet- Afrika ismeretlen területei felett. NAGY SIKER Egész Franciaország Verne művét ol­vasta, hamarosan több nyelvre is lefordí­tották. Ki ez a szerző, aki néhány hét alatt ilyen elsöprő sikert aratott? 1828. február 8-án született Reydeau (Nantes) szigetén. Jogtanácsos apja arról álmodozott, hogy fia az ő nyomdokaiba lép. A kis Gyula azonban már pici korá­ban csodálattal nézegette a Loire folyó mentén az Antillákra induló hajókat. Még gyermekkorában fellopakodott a Coralia hajóra, hogy „kedvesének” korallgyön- gyöt hozzon haza. Apja Paimboefben vál­totta ki, kiadós verés kíséretében... Az érettségi után Párizsban tanult. A száraz paragrafusok egyáltalán nem ér­dekelték, annál inkább a természettudo­mányok és az irodalom. Letette a vizsgá­kat, és megpróbálta írással megkeresni a kenyerét. Az első kísérletek kudarccal végződtek, írt néhány sikertelen színházi darabot. A pénz, amit szüleitől kapott, alig volt elég zsemlyére és tejre. Életkedvét és humorérzékét azonban nem veszítette el. Tudott nevetni saját nyomorúságán is. Barátai megpróbálták rávenni, hogy vegyen feleségül valami gazdag kisasszonyt. Mindhiába. Meg­rögzött agglegénynek tartotta magát. Tíz barátjával megalakította a Tizenegyek nőtlen klubját. A BOLDOG AGGLEGÉNY Édesanyjának ezt írta: „Azt írod, hogy a cölibátus szomorú mind a nő, mind a férfi számára. Ez általánosságban igaz, de férfi számára nem ismerek ennél bol­dogabb állapotot." Ez, természetesen egyáltalán nem gátolta abban, hogy a gyengébb nemmel flörtöljön. Egy peremvárosi kisszínház titkára­ként 100 frankot kapott havonta, ez éppen elég volt a legszükségesebb kiadások fe­dezésére. Minden szabad percét a Nem­zeti Könyvtárban töltötte, falta a tudomá­nyos műveket. Figyelmesen hallgatta megvakult barátjának, Jacques Arago­nak, az ismert csillagász fiának elbeszélé­seit arról az időszakról, amikor navigátor­ként dolgozott. Minden tudományos fel­fedezés lázba hozta. Alexander Dumas, A három testőr szerzőjének ösztönzésére tu­dományos regény megírásába fogott. A megrögzött agglegény végül is fele­ségül vett egy kétgyermekes özvegy­asszonyt. Honorine Morei kitűnő fele­ségnek bizonyult. Fiuk megszületése után Verne tőzsdeügynökségi állást vál­lalt, hogy eltarthassa családját. De csak a Hetzel úrral kötött szerződés változtatta meg az életét.. Következő könyve Hatte- ras kapitány kalandjai címen jelent meg. Az örök hó világában, egy jégtáblán ját­szódik a cselekmény. Amikor az Északi-sark meghódításá­nak a híre az író fülébe jutott, foglalkoz­tatni kezdte a föld alatti élet gondolata. Az első ilyen tematikájú műve Utazás a Föld közepébe címmel jelent meg. Az Utazás a Holdba és az Utazás a Hold kö­rül című műveiben a kitalált állításokat bonyolult matematikai számításokkal igyekezett alátámasztani. Verne biztos volt abban, hogy felfede­zései előbb-utóbb valóra válnak. Erről apjának így ír egyik levelében: „Azt ír­tam előző levelemben, hogy csupa meg­valósíthatatlan, valószerűtlen ötlet jár a fejemben, ám hogy őszinte legyek, ezek nem is olyan valószerűtlen dolgok. Min­dent, amit az ember kigondol, mások ké­pesek lesznek megvalósítani. ” MEGSZÖKÖTT PÁRIZSBÓL és Amiensben telepedett le egy tor­nyos házban. A szűk folyosón rendezte be a dolgozószobáját. Ennek végében állt az asztal és a gázkályha, a hideg időre várva. Csupa színes térkép, útirajzok, vi­rág- és állatatlaszok vették körül. Köze­lében volt minden fontos fizikai, csilla­gászati, geológiai és növénytani adat. Később Verne fia, Michel írta le, hogyan dolgozott az apja. Először ceruzával írt meg néhány oldalt. Az első olvasás után a megfelelő szavakat átírta tintával. így készültek az első javítások. Aztán el­küldte a kéziratot a nyomdába, majd hét­nyolc korrektúra következett, amivel a sírba kergette a szedőket. Az az esztelen iram, ahogy Verne a regényeit írta, szé­pen felsorakoztatta a irigykedőket, akik nem átallották azt hangoztatni, hogy az író embereket foglalkoztat, akikkel könyveit íratja. Az olasz lapok még azt is megírták, hogy a Giulio Verne és társai cég tudósok csoportjából áll. Edmondo de Amicis író személyesen fel­kereste Vemét, átnézte kézirata­it, s amikor, a Verne dedikálta fényképével visszatért Medi- olanba, tudtára adta az olvasók­nak, hogy sem­miféle cég nem létezik, a regé­nyeket maga Gi­ulio Verne írja... Verne népszerűsége Franciaország ha­tárain túl is egyre nőtt. A Grant kapitány gyermekeivel elsöprő sikert aratott, s még ezt is felülmúlta a Húszezer mérföld a tenger alatt című művével. 1871-ben Verne figyelmét felkeltette a Cook ügynökség reklámtáblája: A koc­kás öltönyt viselő, kezükben hajóbőrön­döket cipelő utasok világ körüli útra in­dulnak. A tökéletesen kidolgozott prog­ram mutatta, hogyan lehet megtenni ezt az utat minimális idő alatt. És megszületett Phileas Fogg, a fleg­matikus angol úriember, aki elválasztha­tatlan szolgájával együtt elindult útjára: Nyolcvan nap a Föld körül. A Le Temps fenntartotta magának a jogot, hogy folytatásokban elsőként köz­li a művet. Amint megjelentek az egyes részek, a külföldi tudósítók máris lefor­dították és elküldték hazájukba. A nagy hajózási társaságok tetemes összegeket ígértek a szerzőnek, ha a regényhős ép­pen az ő hajójukon tér vissza hazájába. Amikor a mű könyv alakban is meg­jelent, a Saint Martin Színház igazgatója elkészíttette a színpadi változatát. A színház több mint egy évig (1874-75) ját­szotta a darabot óriási sikerrel és mindig telt házzal. Sokszor emlegetik Verne tudományos előrelátását. Jogosan. Regényeiben meg­találta azt a formát, amely világhírűvé tette. Kalandregényei a világ ifjúságának legkedveltebb olvasmányai lettek. Az ér­dekfeszítő történetek a modem tudo­mány vívmányaira vonatkozó ismeretek­kel ötvöződtek. Verne számos olyan találmányt konst­ruált meg előre, melyek azóta sorra meg­valósultak (tengeralattjáró, repülőgép, távirányítású lövedékek). A CSÚCSON Minden országban államfőnek kijáró tisztelettel fogadták. Rómában XIII. Leó pápa is fogadta. A velencei szállodában álnéven iratkozott be, hogy elrejtőzzön lelkes rajongói elől. 1892-ben Becs és Budapest után Po­zsonyba is ellátogatott. A Zöld Fa szállo­dában (a mai Carlton helyén állt) foglal­tatott helyet. Egy magyar író, minden bi­zonnyal Jókai Mór lett volna kísérője, de családi okok miatt nem találkozhattak, így a kávézóban a véletlen összehozta egy papnövendékkel (aki éppen francia újsá­got olvasott). Ő kísérgette Vemét itt-tar- tózkodása során. Az író így emlékezik presburgi látogatásáról: „Nem emlék­szem minden helyre, ahová ellátogattam, de a dévényi várat nem feledem. Már az első pillanatban elbűvölt a csendes, szelíd Morva folyó és a sziklák körül vadul höm­pölygő Duna. És aztán a kőszirten a vár­rom... Rögtön tudtam, hogy következő re­gényem ilyen várban játszódik majd. ” Né­hány hónap múlva megjelent új regénye: Titokzatos várkastély a Kárpátokban. Nemsokkal ezután bekövetkezett a tra­gédia. Saját unokatestvére pisztollyal tá­madott az íróra, és mély sebet ejtett a lá­bán. A többszöri műtétek és hosszadal­mas gyógykezelések ellenére sem épül fel teljesen, az eset örökre nyomot hagy Vemében. Szinte ki sem mozdul Ami- ensből. Ennek ellenére még minden év­ben megjelenik egy-egy új regénye. „Ha nem dolgozom, olyan, mintha meghaltam volna ” - vallotta magáról. Szemére szür­kehályog telepedik, fokozatosan elveszí­ti hallását is. Egyre csípősebb, mogor­vább. A súlyos cukorbaja kiváltotta egyik roham után közli feleségével: „Legközelebb papot hívj, ne orvost”. 1905. március 24-én halt meg. Az egész világ siratta. Máig az egyik leggyakrabban fordított francia író. A vi­lágranglistán a 10. hely az övé, a Biblia, Shakespeare, Tolsztoj... után. Az NO nyomán feldolgozta -JA­Kassán az idei Kazinczy Napokon - talán Kazinczy is megbocsátaná - Gál Sándor József Attila-díjas költővel a vadászatról is szót ejtettünk.- Már húznak a szalonkák - mondta Sándor. miswi A idén a 750. évforduló­__ ját ünneplő kisközség épp e sziklalakásoknak j köszönheti nemzetközi hír- nevét. A népi építészet eme remekeit 1983-ban rezervátummá nyilvánítot­ták, és a múlt évben rangos nemzetközi kitün­tetéssel: EURÓPA NOSTRA díjjal jutalmaz­ták. Ezt az elismerést Borfő 19 ország 150 lé­tesítményének konkurenciájában szerezte! A bronzplakett a Barsi Múzeum helybeli expozí­ciójának falán díszeleg. A sziklalakások pontos eredete körül a múlt­ban sokat vitáztak a történészek. Teljes bizton­sággal ma sem tudják meghatározni keletkezé­sük történetét. Tény viszont, hogy Bél Mátyás 1742-ben keltezett Notitia Hungáriáé novae his- torico geographica divisie in parks quator című művében már említést tesz róluk. Egyesek úgy vélik, hogy a helyi lakosok a 16. században a tö­röktől való félelmükben vájták ki e tágas szikla­odúkat. - Ez csak legenda - állítják az itteniek. - Noha a tufa puha, jól formálható kő, de egy-egy búvóhely „kivésésére” az akkori vészhelyzetben aligha lett volna idő. És az őseink itt nem holmi lyukakat, hanem könnyen hozzáférhető, tágas helyiségeket hagytak ránk. Amit azután az utódok kedvük és igényeik sze­rint tovább bővítettek. Tessék csak a mai, ínséges világban elképzelni ezt az egyedülálló sanszot! Szaporodik a család? Semmi vész. Megfogjuk a csákányt és csinálunk egy, netán két gyerekszo­bát, egy új hálószobát, vagy amire épp szüksé­günk van. Pénztől, anyagtól, építkezési enge­délytől, mesteremberektől függetlenül! Megteszi néhány szerszám és egy kis erőkifejtés. Ma már ugyan nemigen élnek ezzel a ritka lehetőséggel, de azért ha szükség van egy új garázsra, boros­pincére, esetleg a nagyobb disznóólra, kézbe ve­szik az öreg csákányokat és „építkeznek”. A kanyargós, virágokkal szí csendjét egy iskolásokból állt veri fel. A gyerekek élvezette um tágas udvarába. Kett lépcsőket, hogy mielőbb a szil nézzék a falut, illetve a tufáb kát. Az egyik sziklaiak arch láttán - a megterített asztal, a rányi muskátlis ablakok - önki az egyik kislány: Jé, mintha a törpe szobájában lennénk! Az solyogva bólint, és a szomszé nincs is rá szükség, hiszen m sokszáz tonnás kőfalak árnyék Mária néni például a kacs; nincs ellenére, hogy amíg apr szedett csalánt, mi bepillantsi S2 m Iá lé sz el is. nj ha A cs sz hi eg ke ge rai im vo na éd tét Ot tat ny let azl na!- Igen, de engem most a vadpulykák izgatnak, mert Tomócra azokra kaptam meghívást. Ha kedved tartja, velem tart­hatsz, mert a meghívó két személyre szól! - folytattam, és örömmel tapasztal­tam, hogy Sándor szeme felcsillant a vá­ratlan vadászati lehetőség hallatán. Azután már csak a vadpulykákról be­széltünk, melyek hazája Mexikó, de el­terjedtek Kanadában is. Meghonosítá­sukra az első kísérletet a gímesi gróf Forgách Károly tette 1871-ben. Ám a vadpulyka nemigen szaporodott a gímesi vár tövében, a behozott 10 példánynak idővel teljesen nyoma veszett. A megho­nosítására történő további kísérletek Zse- lízhez fűződnek, ahol 1886-ban már 27 vadpulykát számolhattak meg a gondozó vadászok. Sajnos az állomány nagyon hirtelen teljesen kipusztult, a rágcsálók­nak, egereknek elszórt mérgezett gabo­nát csipegették fel, attól pusztultak el. Visszatérve a jelenbe: Vágtomócon akadt egy lelkes vadász, Suba Imre ag­rármérnök és egy megértő gazdasági igazgató, Mészáros Győző mérnök, akik úgy gondolták, hogy a vadpulykának gazdasági és vadászati jelentősége lehet, ha hozzálátnak a szakszerű tenyésztés­hez, illetve a szabad természetben tör­ténő neveléshez. Elmondhatjuk, hogy a párhuzamos történő intenzív vadpulykatenyésztés a vadászterületen élő, a szabad termésí ölén nevelődő vadpulykák szaporula eredményes. A vadpulykavadászat ner csak a hazai vadászok érdeklődését kt tette fel, hanem külföldön is elterjedt híre. Rendszeresen fogadják az olasz osztrák vendégeket a Vág menti vadás területen és vadászházban... Azon a bizonyos napon Sándor v dászbarátom Kassáról elindulva dé

Next

/
Oldalképek
Tartalom