Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-12-10 / 50. szám

DECEMBER 10. - AZ EMBERI JOGOK NAPJA Még nem jelent meg nyomtatásban a novemberben elfogadott szlovák állam­nyelvvédelmi törvény, így egészen pon­tos, számos módosító javaslattal némi­leg finomított szövegét töviről hegyire nem ismerhetjük. A parlamenti képvi­selők és a törvény előkészítésében részt vevő minisztériumok illetékesei azon­ban pontosan tudják, mely paragrafu­sok estek ki, illetve kerültek bele a par­lamenti vita során. Legalábbis ezt re­méltük, azonban mint az alábbi két in­terjú is bizonyítja, mást olvasott ki a paragrafusokból az ellenzéki parlamenti képviselő és egészen mást, sőt, homlokegyenest ellentéteset a szlovák külügyminisztéri­um egyik vezető beosztású tisztségviselője. Arról van-e szó csupán, hogy az ellenzéki szlovák honatya ízekre szedi a törvényt, a külügyi igazgató pedig a kormány és minisztériuma mundérjának a becsületét védi? A másik eshetőségre gondolni sem merek: hogy valamelyikük nincs is tisztában azzal, amit elfogadtak. Ez is kiderül, ha megjelenik a törvénytárban a végérvényes szöveg. Addig is azonban olvasóink elé tárjuk a nyelvtörvényről készült, két ellentétes véleményt tartalmazó beszélgetést, amelynek az ad aktualitást, hogy most van az emberi jogok napja, s a nyelvtörvény mérvadó vélemények szerint is csorbítja ezeket a jogokat. PR TÖRVÉNYRŐL KONTRA A Matica-törvény előhírnöke A kisebbségek jól jártak Nyilatkozza Ján Langos parlamenti képviselő, a Demokrata Párt elnöke • A most elfogadott nyelvtörvény mennyire tart­ja tiszteletben az emberi jogokat?- Az alkotmány az egész országra kiterjedően ga­rantálja a legalapvetőbb polgári és emberi jogokat. Ám a most elfogadott nyelvtörvény hatályon kívül helyezi az 1990-es nyelvtörvényt, amely szabályozta a kisebbségek nyelvhasználati jogát. A helyébe lépő mostani kötelezővé teszi a szlovák irodalmi nyelv használatát a hivatalokban és a beadványokban. Egyúttal felhatalmazza a kulturális minisztériumot, hogy dolgozza ki a szlovák nyelv kodifikált változa­tát. A törvény minisztériumi rendelettel a szlovákok és a magyarok kötelességévé teszi az irodalmi nyelv alkalmazását a hivatalos kapcsolattartásban. Még­hozzá olyan formában, amelyet a kulturális tárca hi­vatalnokai határoznak meg. Ez azért helytelen, mert lényegében kísérletet jelent a szlovák élő, beszélt nyelv fejlődésének kordában tartására. Az állam ez­zel a törvénnyel kikényszeríti a kodifikált szlovák nyelv kihirdetését, amelynek betartását egyszerű hi­vatalnokokra bízza. • Vagyis a kulturális minisztérium, illetve annak e felügyelettel megbízott munkatársai...- Az állam ezzel a törvénnyel kisajátította azt a jogot, hogy maga határozza meg, mi is az irodalmi nyelv és mi nem. Én a fő veszélynek azt tartom, hogy az egyszerű hivatalnok önkényétől, kénye- kedvétől függ majd az, hogy mely esetekben fog­nak pénzbírságokat kiróni és milyen összegben. A másik fő hiányosság pedig az, hogy nem szabá­lyozza egyértelműen az állami alkalmazottak hely­zetét a meglehetősen magas bírságok kiszabásánál. S ezek a szankciók pedig azért lesznek a törvény értelmében kiszabhatóak, mert valaki nem a szlo­vák irodalmi nyelven fejezte ki magát. Ez vélemé­nyem szerint korrupciót fog szülni, mivel az állami hivatalnok például egymillió koronás pénzbírság­gal sújthatja a céget, amelynek reklámja nem a szlovák irodalmi nyelven készült, a bírságolt jogi személy a pénzbüntetés csökkentése céljából meg­vesztegetheti az illető alkalmazottat. • Próbáljuk meg ecsetelni a törvény várható ki­hatásait az emberi jogok szempontjából, mondjuk egy szlovák polgárra nézve.- A szólásszabadság minden ember legalap­vetőbb és legtermészetesebb jogai közé tartozik. Az anyanyelv használatának joga ugyanígy, még a hivatalos kapcsolatban is. Az a mód, ahogy a nyelvtörvény szabályozza a nyelvhasználatot, rendkívül kemény, éles és megtorló jellegű. Összegezve elmondhatom: ezt a törvényt kifejezet­ten ideológiai megfontolások szülték, nem pedig a szlovák nyelv miatti aggodalom. • A szlovák ember hogyan érzi meg leginkább a saját bőrén e törvény áldatlan következményeit?- Részben már az előbbiekben utaltam erre: ki lesznek szolgáltatva a hivatalok önkényének. Hi­szen nem használhatnak más nyelvet, mint az ál­lam által kötelezően előírt irodalmi nyelvet. Tehát ez a törvény éppúgy szlovákellenes is. Ezenfelül az államnyelvet késznyerítik rájuk nemcsak a köz- szolgálati médiák, hanem a kábeltévék, a regionális lapok, tévék és rádiók révén is, mivel ez a törvény a médiákat szintén érinti. Ehhez a törvényhez kötődik az audiovizuális eszközökre vonatkozó törvény, amelynek javaslatával már megismerked­hettem. Ez a filmforgalmazóknak, a mozik üzemel­tetőinek és a videokazetták árusítóinak előírja, hogy túlsúlyban csak szinkronizált, vagy szlovák feliratozással ellátott műveket teijeszthetnek. • A törvény egyik paragrafusa szerint a hivata­los szlovák nyelv nem megfelelő ismerete miatt bárkit elbocsáthatnak állásából...- Ez újra csak az emberi jogok megsértése. A munkáltatók jó szándékától, illetve rosszindulatától függ majd az, hogy miként lépnek fel a dolgozók­kal szemben. Tehát ha valakit mindenáron el akar­nak bocsátani, elég rásütni, hogy nem búja megfe­lelő szinten a szlovákot. • Vagyis a háttérben egész más indítékok is meghúzódhatnak...- Egészen biztosan. Annak ismeretében, hogy a mostani kormány a legutóbbi választások óta hogyan jár el, politikai tisztogatásokat hajtott végre az állam- igazgatásban, a nyelvtörvény pedig immár törvényes eszköz lesz az önkényes eljárások folytatásában. • Miért veszélyes a törvény a kisebbségre nézve?- Elsősorban azért, mert teljes egészében meg­szüntette az 1990-es törvényt, amely európai szin­ten szabályozta a kisebbségi nyelvek használatát. Az új törvény hatályba lépésével a kisebbségi nyel­vek használatát meghatározó önálló törvény elfo­gadásáig az állam nagyon hatékonyan elfojthatja a kisebbségekhez tartozó polgárok alapvető emberi és polgárjogait. • Minek minősíthető ez az állapot, jogi szem­pontból nem áll elő jogi vákuum?- Ezt egyértelműen jogfosztottságnak minősíte­ném. Hiszen a kisebbségekhez tartozó polgároknak megszűnik az eddigi jogi támaszuk, amely alapján a hivatalokban is használhatták anyanyelvűket. • Egészen addig, amíg a kormány ígérete alap­ján el nem fogadják a kisebbségi nyelvhasználati törvényt...- Tudja, az ígéretek csak ígéretek. A kormánynak elegendő létszámú szakértőgárdja van, s így meg­volt az a lehetősége, hogy a nyelvtörvénnyel párhu­zamosan kidolgozza ezt a kisebbségi törvényt is. A törvény parlamenti vitájában háromszor, vagy négy­szer elhangzott az a javaslat: a szlovák nyelvvédel- mi törvényt egészítsék ki azzal a formulával, hogy külön törvény szabályozza a kisebbségi nyelvek használatát. De a parlamenti többség ezt minden al­kalommal leszavazta. S mivel nem került bele, így a kormányt nem kötelezi a kisebbségi nyelvekre vo­natkozó törvény előterjesztésére. Tehát csak a pusz­ta ígéret van meg, de ez kevés, hiszen a kormány az esetek többségében saját kormánynyilatkozatát sem teljesíti. Ezt a kormányt semmilyen kötelezettségek nem kötik. Hisz a vagyonjegyes privatizációban sza­bad döntés nyomán részt vett három és félmillió pol­gár, a kormány mégis beszüntette a kuponos privati­zációt. Hogyan hihetünk tehát más ígéreteinek, s nemcsak a magyar képviselőke gondolok, hanem a szlovákokra is. Nincs semmi garanciánk arra, hogy a mostam kormány az általa tett ígéreteket be is tartja. • A sűrűn emlegetett hosszú kések éjszakája óta mennyit változott a jogbiztonság terén a helyzet Szlovákiában ?- Sok példát említhetnék. Azoknak a törvények­nek a többsége, amelyeket a kormány parlamenti képviselőinek támogatásával elfogadott, sérti a jog alapvető jellemvonását, mégpedig a törvény előtti egyenlőség elvét. A parlamentben elfogadott törvé­nyek többsége olyan jellegű, hogy lehetővé teszi egy privilegizált szűk réteg kialakulását. • Elkészült a Matica slovenskára vonatkozó tör­vény tervezete. Még nem tudni, milyen végleges formában kerül megszavazásra, de főbb elvei már napvilágot láttak. Ha elfogadják, nem jelenti-e majd a polgárok jogainak további korlátozását?- Nemcsak ezek korlátozását jelenti, hanem a Matica slovenskának a törvény elfogadásával olyan szerepe lesz Szlovákiában a kultúra, részben az ok­tatás és nevelés területén, mint korábban a kommu­nista pártnak. Vagyis ez kizárólagos ideológiai központ lesz, amelyet egy külön törvény olyan jog­körökkel ruház fel, amelyek az állam hatáskörébe tartoztak a kultúrát illetően. Vagyis törvények egész soráról van szó, amelyek állami jogkörökkel felruházott totalitárius központ megteremtésére irá­nyulnak e kormány számára. • A nyelvtörvény is ezek egyike?- Meglátásom az, hogy a Matica-törvény elfoga­dása e láncolat betetőzését jelenti, s célja egy kizá­rólagos centrum létrehozása olyan jogkörökkel, amelyek eddig az alkotmány szerint a végrehajtó ha­talom hatáskörébe tartoztak a kultúra területén. A kultúra pedig olyan ideológiai eszközzé válik, amely lényegében korlátozza minden polgárnak a saját kul­túrája fejlesztésében való részvételének jogát. Állítja Ján Gábor, a szlovák külügyminisztérium kisebbségi ügyekkel foglalkozó szekcióigazgatója • Hogyan értékeli a nyelvtörvény elfogadásának hatását, vajon megnyugtatta-e a kedélyeket, avagy netán felkorbácsolta ?- A parlamenti vita nagyon élénk, helyenként vi­haros volt, mivel nagyon érzékeny kérdésről van szó. Dél-Szlovákiában két nyelv, két kultúra él egymás mel­lett, s teljesen érthetőnek tartom a Magyar Koalíció rea­gálását. Azonban a vita és a szavazás eredménye a lé­nyeges. Alá kell húznom, hogy a törvényt megszavazta az ellenzék is, annak szükségességét igazolva. S mivel a parlament talaján konszenzus alakult ki, feltételezem, hogy az eredmény kielégíti azoknak a pártoknak a sza­vazótáborát, amelyek a törvény mellett szavaztak. • S vajon a többi választót megítélése szerint hogyan érinti?- A közvélemény már a vita során érzékelte, hogy forró témáról van szó. De ez a vita lezárult, valószínűleg még néhány cikkben, vitában lecsa­pódik a visszhangja, ám úgy vélem, az embereket nemcsak ez a kérdés izgatja, mert más gondjaik vannak. Inkább arra számítok, hogy a magyar kép­viselők elégedetlensége fogja őket foglalkoztatni. • Úgy gondolja, indokolatlan a Magyar Koalí­ció elégedetlensége?- Ez attól függ, hogy eredetileg milyen ambíciói voltak. Személy szerint nem értek egyet azzal, hogy a magyar képviselők követeléseinek tolmácsolása­kor mindig a nemzeti kisebbség védelméről volt szó. Ha Dél-Szlovákiában nem teremtenénk meg a lehetőségét annak, hogy minden polgár elsajátíthas­sa az államnyelvet, akkor a folyamat szeparáció­hoz, végsősoron konfliktushoz vezethetne. • A szlovák nyelv elsajátításának lehetősége ed­dig is adott volt, s nem hinném, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai saját jól felfogott érdekükben nem éltek volna vele. Ez a mostani, úgymond előírt, kö­telezővé tett nyelvismeret esetleg nem az ellenkező hatást válthatja ki?- Nem egészen így látom, mert már a törvény be­vezetője nagyon pontosan fogalmaz, hiszen leszöge­zi, hogy nem érinti a kisebbségi nyelvek használa­tát. Éppen ezért nem értem egészen a magyar politi­kusok izgatottságát, már csak azért sem, mert a par­lament és a kormány elnöke több ízben hangsúlyoz­ta, hogy sor kerül egy másik törvény elfogadására is, amely szabályozza a kisebbségi nyelvek haszná­latát. Ez a törvény bizonyos dolgokat tisztáz, többek között a magyar képviselők szerint meglévő hiá­nyosságokat. Á szlovák államnyelv használatáról in­tézkedő mostani törvény nem korlátozza a magyar kisebbség nyelvhasználati jogait. Igaz, hogy egy­idejűleg hatálytalanítja az 1990-es hasonló törvényt, amely szabályozta a kisebbségi nyelvhasználatot is. Többek között, hogy a hivatalokban is lehet hasz­nálni az anyanyelvet, ha a kisebbség arányszáma túllépi a 20 százalékot. De változatlanul érvényes az alkotmány megfelelő cikkelye, amely kimondja: a kisebbséghez tartozó polgárnak joga van arra, hogy hivatalban is használja nyelvét, méghozzá úgy, hogy a húsz százalékos korlátozás megszűnik. • Meglep, amit hallok, hiszen az új szlovák nyelvvédelmi törvényről eddig napvilágot látott elemzésekből, nyilatkozatokból egyértelműen az derült ki, hogy a kisebbségi nyelv használata a hi­vatalokban tilos, sőt, egyenesen büntetendő.- Miért lenne tilos, hiszen az alkotmány ezt nem tiltja, sőt, engedélyezi. Az új nyelvtörvény az öt év­vel ezelőtti nyelvtörvényt ugyan hatályon kívül he­lyezte, de természetesen megmaradt az alkotmá­nyos jog, amelynek értelmében a hivatali kapcsolat­ban is használható a kisebbségi nyelv, méghozzá' úgy, hogy eltűnik a 20 százalékos határ. Éppen ezért az új törvény nem alkotmányellenes. • Fordítsuk le a mindennapok nyelvére, mit je­lent például a húsz százalékos plafon eltörlése. El­méletileg tehát jogosult vagyok arra, hogy tegyük fel, egy zsolnai hivatalban magyarul szólalok meg.- Logikus, hogy egy zsolnai hivatalnok nem fog magyarul visszaszólni. • Mivel ez a gyakorlatban aligha fog működni, hogyan állítható, hogy nyelvhasználati jogaink ki­szélesedtek.- A szóban forgó 20 százalék megszűnésével használható a kisebbségek nyelve ott is, ahol ará­nyuk például csak öt százalék. Ennek a feltétele ter­mészetesen az, hogy a másik ember megértse a ki­sebbségit. Senki senkinek nem tiltja, hogy a postahi­vatalban anyanyelvén beszéljen a személyzettel, fel­téve, ha azok bíiják ezt a nyelvet. Ezt tisztázni kel­lett volna, s nem értem, ez miért nem történt meg. • Ezek szerint a falusi gyűlések is vezethetők a kisebbség nyelvén. Mert ha nem, akkor az új tör­vény mégiscsak jelent korlátozást és érinti a ki­sebbségi nyelvhasználatot.- Én a kisebbségi kérdésekkel átfogó méretek­ben foglalkozom, nem tudom, eddig mi volt a gya­korlat e tekintetben. Nem mennék bele ilyen rész­letekbe. Hozzátenném még, hogy a nyelvtörvény és gyakorlati alkalmazása körül kavart felhajtás elsősorban félreértésekből fakad, s ebben bizonyos mértékig az államigazgatási szervek is ludasak. A Magyar Koalíció is felfújta az egészet és nagyobb politikai dimenziót adott a dolognak... • Nemcsak a Magyar Koalíció, hanem az szlo­vák ellenzék is bírálta a törvényt...- No, de végül is megszavazták. A DBP és a DU is, hiszen egy-egy képviselőjük tartózkodása elha­nyagolható... • A KDM egész képviselői klubja sem szavazott a törvényre...- Tartózkodtak csak, de nem voltak ellene. • De ez is az egyet nem értés bizonyos megnyil­vánulása...- Én nem mondanám, nekik kell tudniuk, hogy mi­ért tartózkodtak. De úgy fogtam fel, hogy ők is meg­szavazták volna, ha egyidejűleg került volna sor a ki­sebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény és a szlovák államnyelv védelmét biztosító törvény vitájá­ra. Ez a törvény utólagosan is elkészíthető, de ha me­gint forró tűvel fogják varmi, akkor ugyanilyen gon­dok lesznek, mint most: utólag fogjuk magyarázni, hogy a fehér az valóban fehér, a fekete meg fekete. • Nem az lett volna az ideális megoldás, ha a két törvényt a kormány egyszerre terjesztette volna a parlament elé?- Nem is tudom... • Ez az ígéret valóban többször is elhangzott, ám Vladimír Meciar az Európa Parlament Po­zsonyban járt képviselői előtt kijelentette, még vita folyik arról, hogy elfogadjanak-e egy ilyen tör­vényt, vagy marad a jelenlegi állapot, ami számos vélemény szerint egyfajta joghézagot jelent.- Ezt szakértőkre kell bízni, nem a politikusokra. • Ön többször járt Strasbourgban, az Európa Tanácsban. Ezért kérdezem, hogy a szlovák kor­mány az ET nyelvtörvénnyel kapcsolatos észrevéte­lei közül melyeket vette figyelembe a szövegezésnél.- Az Európa Tanács javaslatára szerepel tudtom­mal a törvényben az a mondat, hogy nem érinti a kisebbségek nyelvét. Bekerült továbbá a törvénybe az EBESZ kisebbségügyi biztosának, Max van dér Stoelnek az észrevétele, hogy a vallási szertartáso­kat tarthassák a kisebbségek nyelvén is... • A kormány egyik verziója még számolt az utóbbi lehetőséggel.- Ügy kell erre tekinteni, hogy minden törvény kompromisszum eredménye. Nem biztos, hogy min­dig a legjobb törvény születik. Mert aki az erősebb, az a szavazatok túlsúlyával meggyőzi a másikat. De elmondhatom, hogy az államnyelv védelméről szóló törvény elfogadott végső formájában, jóval mérsé­keltebb és normálisabb, mint az eredetileg beterjesz­tett. Készítői nyilván azért tették magasra a mércét, hogy legyen miből engedniük. Én bízom abban, hogy ha elkészül a kisebbségi nyelvhasználatot sza­bályozó törvény vagy elfogadásra kerül a kisebbségi nyelvek európai chartája, akkor ezzel a kisebbségi nyelvhasználat kérdése átfogó módon megoldódik. Az interjúkat P. Vonyik Erzsébet készítette SZEMBESÍTŐ__________________________________________________ 1995. december 10. l/BSŰmnp

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom