Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-03 / 49. szám
Díszvirágaink téli nyugalma A tél szobanövényeink számára is kedvezőtlen időszak. Legtöbbjük kényszerpihenéssel, életjelenségeik csökkentésével vészeli át, ezért ilyenkor ne bolygassuk őket átültetéssel vagy tápoldatos öntözéssel. Átültetést csak végső esetben (kényszerből, pl. ha a virágtál vagy cserép összetörik) végezzük. A tápoldat mesterséges hajtatásra kényszeríti a növényeket, s a fényszegény napokon ez a fejlődés csak kárukra van. Egyes fajtáknak, fajoknak kimondottan téli pihenőt kell biztosítanunk. Ilyenek a kaktuszok és más pozsgás növények, a Chama- erops pálmák, az aszparáguszok továbbá a leánder vagy a dísznövényként tartott citrom és narancs is. Világos, 5-8 C-fokos helyiségben teleltetjük őket és csak kéthetente öntözzük. Télen a huzat vagy a virágok közelében alkalmazott szellőztetés gyakorta okoz elsárgulást és levélhullást. Még a rossz szigetelésű ablakon beáramló hideg is káros a növényekre. Egy növény sem vészelheti át károsodás nélkül, ha hirtelen 10-15 C-fokos hőingadozás éri. A teleltetésnél tehát ne kerüljenek huzatos helyre és csak olyan ablak közelébe tegyük őket, ahol nem szellőztetünk. Még a szellőztetés alatti takarás sem megfelelő, hiszen ha kissé késleltetve ugyan, de a takaró alatt is lehűl a levegő. Az öntözést szobahőmérsékletű vízzel végezzük. Erre legalkalmasabb az esővíz és a hóié. A tartósan kemény öntözővíz - mindegy, hogy a vegetációs időben vagy a téli pihenő alatt - egyes növényfajok pusztulását okozhatja. Ilyenek a broméliák, orchideák és az azáleák. Ha nem rendelkezünk esővízzel vagy hólével, öntözzük őket legalább felforralt vízzel. Ilyenkor az egész földlabdát nedvesítsük meg, de pangó víz ne maradjon a virágcserép alátétjében. Télen általában 4-5 naponként öntözzük, de a központi fűtéses, száraz levegőjű szobában kétnaponként is szükséges lehet a vízutánpótlás. A levegő alacsony páratartalma nem pótolható öntözéssel. Ezt a fűtőtestre szerelt párologtató edényekkel, esetleg kis szobai szökőkúttal növelhetjük. A növények levelét pedig - lehetőleg nappal - vízporlasztóval kell permetezni. Ne feledjük, hogy növényeinket a dohányfüst is károsítja, különösen télen, mikor rosz- szabb a helyiség légcseréje. Juhász B. Árpád Szerkesztői üzenet Kérjük kedves olvasóinkat, amennyiben kérdéseikre gyors választ várnak, közöljék pontos címüket. A Házunk tája rovatban ugyanis szerkesztési, nyomdai s egyéb okokból adódóan csak 3-4 hét elteltével tudunk válaszolni! Pontos cím esetén viszont ez akár postafordultával megtörténhet. Tisztelettel: Dr. Pomichal Richárd rovatvezető Csiperketermesztés LEVEGŐI6ENY A csiperkegomba másképp él és táplálkozik, mint a magasabb rendű növények. (A tudósok egy része ezért nem is a növényvilágba, hanem külön birodalomba sorolja a gombákat - a szerk. megjegyzése.) Életéhez ezért kevesebb széndioxidra van szüksége, mint a zöld növényeknek. A C02 ezért természetes értéken felül (ez 0,03 %) károsan hat a gomba fejlődésére. A 0,03-0,5 térfogatszázaléknyi C02- tartalom alaki változásokat és minőségi gondokat okoz; 1,5 térfogatszázaléknyi koncentráció felett már nincs spóraképződés. Tekintettel arra, hogy a gombát általában korhadó anyagon termesztjük, s ilyenkor állandóan széndioxid termelődik, a levegőcserének a termesztőhelyiségben a C02 eltávolítására kell irányulnia. Amennyiben a termesztőhelyiségben mesterséges szellőztetést nem lehet biztosítani, akkor légköbméterenként mindössze csak 0,5 m2-nyi termőfelülettel számolhatunk, ha viszont a ventilláció megoldható, akkor az arány 1:1-hez is lehet. A fejlődés egyes szakaszaiban a levegőigény eltérő. Az átszövési időszakban van a legkevesebb levegőre szüksége a gombának. Több levegőt igényel a termő A csiperkegombák rendszeres ellenőrzésével követhetjük, hogy megfelelő klimatikus és páraviszonyok uralkodnak-e a termesztőh ely is égben (A szenefelvétele) időszakban. A vegőigény. „hullámvölgyekben” csökken a leVÍZIGÉNY A csipetkegomba termőtestének kb. 90 százaléka víz. Ezt a komposztból veszi fel a gomba Kis mennyiségű vizet a levegőből is megszerezhet. A termőidőszakban általában nem lehet közvetlenül a komposztba vizet juttatni. Így a termesztő legfőbb célja a komposztban levő víz megőrzése kell, hogy legyen. Ha a gombát vagy a táptalajt öntözzük. akkor a talajban levő micéliumok általában károsodnak, sőt el is pusztulnak. Igen jelentős szerepet játszik a vízellátásban a termesztőhelyiség levegőjének pára- tartalma. Ez közvetve befolyásolja a komposztban, illetve a takaróanyagban felhalmozott nedvesség kipárolgását. A pára azonban, a hőmérséklet ingadozásával párhuzamosan, kárt is okozhat. A lehűlő levegőből kicsapódó pára a takaratlan komposzt felső részén elnyálkásodó réteget képezhet, s ez gátlólag hat a micéliumnak a takaróanyagba történő áthúzódásánál. A termőidőszak egyes fázisaiban nem egyformán kell a termesztőhelyiségben párásítani. A teljesen szabályozott klíma mellett az átszövés és a lappangás idején 90 százalék alatt célszerű tartani a páratartalmat. A termőidőszakban viszont már 90 százalék feletti páratartalom szükséges. Száraz légtérben, 50-60 százalék páratartalomnál a termőtestek könnyebbek, gyorsan felnyílnak, sőt a kalap felbőre erősen pikkelyesedik, ez pedig a minőséget rontja. A csiperke fényigényéről csak annyit, hogy a gombák klorofillal („levélzölddel”) nem rendelkeznek, széndioxidot nem asszimilálnak, tehát a termesztés során fényre nincs szükség. Jakab András A BIOKERTÉSZ REZISZTENS FAJTÁKAT TELEPÍT! A gyümölcsfákat ősszel kell ültetni, de még tavasszal is jobb, mint soha. Sőt! Az őszibarackot ajánlatosabb tavasszal ültetni. A biokertésznek már a gyümölcsfák telepítése előtt nagyon körültekintően kell eljárni, hogy műtrágyák és növényvédő szerek nélkül is szép és elegendő gyümölcsöt termeljen. Már a telepítésnél gondoskodni kell a gyümölcsfák harmonikus fejlődéséhez szükséges tápanyagokról. Ezt úgy alapozhatjuk meg, hogy a legalább 0,60x0,60x0,60 méteres gödörből, a rétegenként három kupacba rakott földet jó, érett biokomposzttal összekeverjük. Így azt is elérjük, hogy a megmozgatott föld egészében felűjuljon a talajélet. Az almatermesztés nagy problémája a varasodás. Az almafák alá ültetett metélőhagyma ugyan gátolja ennek felléptét, de jobb, ha a varasodásnak ellenálló fajtákat telepítünk. A csemeték beszerzésénél ezért ezeket keressük! Német nemesítésből legismertebbek a Reno, Rewena, Renda és Rene. A franciák közül a Florina, Gu- delina és a Judicice. További varasodásnak ellenálló fajták a Príma, Me- lodo, Angold, Jolana, Produkta. A kajszibarack esetében komoly gond a fagytűrőképesség. Elfagynak az ágak, a késő tavaszi fagyok pedig a virágokat, s így a termést veszélyeztetik. A Pöstyén melletti Ve- selyben levő kutatóintézetben sikerült fagytűrő fajtákat kinemesíteni. Ezek korábban Vs betűcsoport és egy szám (pl. Vs-11’) megadásával kerültek forgalomba. Ma már ezeket elismert fajtanevek alapján kereshetjük a faiskolákban. Részben fagyálló a Vesna korai kajszi, valamint a kicsit később érő Vekarta, Vegama, Velbora és Velcot. A szilvatermesztés buktatója a biokertben is a szilvahimlő (sarka). Besztercei szilvát jóformán már nem is érdemes a kertben megtűrni, mert a szilvahimlő vírus tönkreteszi. Csak fertőző góc a kertben. Ha jó ízű termést akarunk szedni, akkor az új, re- zisztens fajták közül kell választanunk. Ilyenek például a Csacsanszká Lepotica, Csacsanszká najbolája, Stanley és mások. Köteles Gábor, mérnök Háziállatok átteleltetése Megkezdődött az átteleltetés időszaka. Az állatok beszorultak az istállókba. A jó takarmányozás, takarmányértékesítés mellett, s szinte ennek függvényeként, jó tartási viszonyokat kell biztosítanunk. A huzatos, ún. szellős istállókban rossz a belső klíma, s ez erősen kihat az állatok tejelőképességére. Gondoskodjunk róla, hogy a takarmány károsodás nélkül bírja a telet. Ellenőrizzük, hogy a silókban a föld nem ülepedett-e meg gödörszerűen, a fedőrétegen nincsenek-e rések. Ha ugyanis levegő hatol be a savanyított takarmányhoz, kellemetlen meglepetés érhet bennünket. A romlott siló tápanyagtartalma megfogyatkozik, s amellett hasmenést, elvetélést is okozhat. Szénaboglyáink, kazlaink megóvása szintén fontos. Fedjük be őket szalmával, lássuk el nehezékkel. Így az eső, a hóié nem csurog bele. Még a tél beállta előtt ellenőrizzük a répaprizmákat. Ha kell, igazítsuk meg takarásukat. A góréban tárolt kukoricára is ügyeljünk, mert ha beázik, a kukorica megpené- szedik. A tárolásra fordított idő és fáradság bőven megtérül. Ha keveset etetünk vagy éppen túl sokat, az káros hatású. Ha például a tehén téteményképessége napi 10 liter, akkor hiába etetünk vele bármit (esetleg megadja a 12-14 litert), ezzel csak növeljük az egy liter előállítási költségét, de lényeges tejhozam-növekedést nem érünk el. Másik példa: a disznó elégedetten röfög az ólban; a gazda örömmel látja, hogyan nő, hízik. Ebből még lehet két mázsás is - mondja. Lehet bizony, de azt kell figyelembe venni, hogy amíg a sertés a hagyományos takarmányból (árpa, kukorica) 1 kg felhízására 100-120 kg-ig 5-5,5 kg takarmányt fogyaszt, addig a 160-200 kg-os sertés már 8 kg-t! A baromfiaknak délutánonként célszerű 3-4 dkg szemes kukoricát adni. A szárnyas begyéből a kukorica, mivel az ólakban hideg van, csak másnap hajnalban kerül a zúzógyomorba. A nagyságánál fogva ezt erősebb munkára ingerli. Az erősebb gyomormozgás következtében több belső hő keletkezik, s így ez a tyúk testét jobban kifűti. A baromfiak esetében ne feledkezzünk meg a kagylóhéj vagy az apró kavics biztosításáról sem! Molnár Ferenc K. E. albári olvasónk levelében írja, hogy nagyon megkedvelte az áfonya ízét, ezért elhatározta, hogy maga is megpróbálkozik termesztésével. Beszerzett néhány tövet, s ezért szeretne közelebbről is megismerkedni ennek a sík vidékeken s a déli területeken kevésbé ismert növénynek az igényeivel, termesztési feltételeivel. Csak savanyú talajba Nehéz fába vágja fejszéjét az a kertész, aki a Csallóközben, Bodrogközben vagy más déli tájegységben áfonyatermesztéssel próbálkozik. Ugyanis e területek talajviszonyai nem kedveznek az áfonyának, sem a szelídgesztenyének vagy a rododendronoknak. Lássuk azonban a megfelelő sorrendben az egyes elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Az áfonya nem (Vaccinum) a Hangafélék (Ericaceae) családjába tartozik. Lombhullató vagy örökzöld cserjék tartoznak közéjük. Vannak, amelyek szára nem fásodik el - ezek félcserjék. Általában néhány deciméter magasra nőnek, de vannak fajok (fajták), amelyek 1 méter magasak is lehetnek, vagy elfekvő, kúszó cserjék. Gyökérzetük sűrűn elágazó, gazdag hajszálgyökér- zettel. Ágacskáik, ágaik viszonylag vékonyak, sűrűn tagoltak. A nagyobb fajok kérge barna vagy feketésbama, a félcserje-típusoknál (vörös- és feketeáfonya) zöld. Leveleik tojásdadok vagy ellipszis alakúak. A vörös- és tőzegáfonya levele áttelel, a feketeáfonyáé lehullik. A nálunk élő fajok virágai harang vagy korsó alakúak, fehéreszöldek vagy pirosak. A bogyókon mindig felfedezhető a virágkehely maradványa. Fajai és fajtái között akadnak fény- és félámyékkedvelők is. A vörös áfonya szereti a napot, de az árnyas helyeket is elviseli. Az áfonyákat laza szerkezetű, humuszban gazdag agyagos homoktalajokba telepítsük. Nagyon fontos, hogy a talaj ne tartalmazzon meszet! Kémhatásá- _ hu nak savanyúnak kell lennie! Vannak _ fajok, amelyek csak a tőzeglá' A pókban érzik jól magukat. Hangsúlyozni szeretném, hogy a csallóközi meszes talajokban az áfonyák, és más hozzájuk hasonlóan mészkerülő növények csak sínylődnek. Nem segít az sem, ha például az alistáli vagy albári, illetve más síkvidéki tőzegbányából származó talajjal béleljük ki az ültetőgördöt. Ez a tőzeg (mármint a síkvidéki) ugyanis nem „az a tőzeg” (azaz hegyvidéki, savanyú kémhatású)! Az alistáli, albári telep ugyanis szittyó, káka, nád s más mésztartalmú növényekből alakult ki, míg a tőzegmohalápokat képző tőzegmoha (Sphagnum) savanyúvá teszi a talajt (tőzeget). Ha mégis áfonyatelepítéssel próbálkozunk, akkor megfelelő tőzeggel, hangalevéllel béleljük ki az ültetőgödröt. A bokrokat mindig gyökérlabdával együtt ültessük. Ha egyszer a növény már megeredt, akkor további gondoskodást nem igényel. Az áfonyákat generatív úton, magról, a lombhullatókat tavasszal, az örökzöldeket néhány héttel később (mikor vesszőik már beértek), dugványozással szaporíthatjuk. Tőosztással is próbálkozhatunk. Az átültetést azonban kevésbé tűrik. Nem árt még tudni, hogy a Vaccinium aliginosum nevű faj kékesszürke bogyói néha gyomorbántalmakat (hányást) okoznak. Beszerzésükkel kapcsolatban megemlítjük, hogy a nagyobb növénykereskedések színes katalógusaikban áfonyákat (nemesített fajtákat) is reklámoznak (pl. a Starki). P. R. A „Koralle” nemesített vörös áfonya évente kétszer terem. A fajtát 30x30 cm-es kötésben kell kiültetni. Virágcserépben is nevelhetjük. Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1995. december 3.
