Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-26 / 48. szám
Gyógyít a zsurló, kréta- és a csontpor zséges táplálkozáshoz nélkülöz- emiszer beszerzése eleinte nem yen, hiszen Margit asszony csak let és a szóját ismerte. Irodalmat talált, s hamarosan kitapasztalta, nemcsak egészséges, hanem ízle- iarátai, a rokonai ismét összefog- yi zöldséggel látják el, amennyire an. )i 2,5 deci zöldségléhez 1,2 kiló ikre van szükségem. Az ebédem t hántolatlan rizsből áll. A húst az >ől teljesen kiiktattam, szójával, lyettesítem. Ha éhes vagyok, áldok, este egy kis diót, mandulát, ropogtatok. Lelki erőt ad az is, Meggyógyult? Mintha belenyúlna...- A pszi-sebész beavatkozása előtt nem tudtam felemelni a kezemet, pedig a létező víz- és villanykezelések mindegyikét kipróbáltam. Amikor megkezdtem a zsurlópako- lás-kúrákat, tapasztaltam, hogy nemcsak az alapbetegségem javul, hanem a vállam is - mosolyodott el, miközben magasba emelte a kaiját.- Nem tudom, mit hoz a jövő, meddig leszek képes előírásszerűén étkezni, élni. Jelenleg úgy érzem, van bennem kitartás, erő és akarat. Sajnos, vagy szerencsére - nem tudom, melyik a helyes kifejezés - gyógyításom során a hagyományos orvosi módszerek nem váltak be, s nem adták meg nekem az utolsó, az injekciós kezelés lehetőségét sem. Ennek ellenére élni akartam és akarok, ezért vállaltam az alternatív gyógymódot. A kezelőorvosom előtt sem titkoltam, hogy meglátogattam a pszi-sebészt. Eleinte kíváncsi volt arra, miket ajánlott, később azonban, noha az eredményeim közreműködése nélkül látványosan javultak, csak annyit mondott: ha hiszek a pszi-sebész tanácsaiban, és ha ez jót tesz nekem, ő nem ellenzi. Havonta, illetve most már csak kéthavonta vért vesznek tőlem, s látom az orvosokon, hogy nem értik, eredményeim mitől lettek jobbak. Nem kérdeznek... A lényeg persze az, hogy jól vagyok. Kimondhatatlanul örü(Prikler László felvételei) lök annak, hogy megragadtam az alkalmat és éltem a talán utolsó lehetőséggel. A beszélgetést követően néhány hematológustól érdeklődtünk afelől, mit gondolnak a pszi-sebészek kezelési eljárásairól. Többen közölték, ők a hagyományos orvoslás hívei, ezért elutasítják a természetgyógyászok tevékenységét. Azok viszont, akik látnak némi rációt a megmagyarázhatatlan jelenségekben, nevük elhallgatását kérték. Kovács Margit újra egészségesnek érzi magát, s a leletei is ezt igazolják. Győzelem?! Pe'terfi Szonya sre. isait végrehajtom. Carayon úr »kést adott az induláshoz. Nem : összefüggéseket, a ny érMargit várta a érvétel t.- A jobbulásra nem kellett sokáig vámom, enyhült a fáradékonyságom, légszomjam. Az eredmény láttán nemcsak én, hanem az orvosnőm is meglepődött - mutatta a leleteket. Míg a májusi vérátömlesztés ellenére, amikor 2 liter vért kapott, vö- rösvérsejtjeinek száma 2 350 000 volt, júniusban már 3,84 millióra, júliusban 3,73 millióra, szeptemberben 3,41 millióra emelkeUtolsó lehetőség?- egyéb alakotóelemei (fehérvér- globin, trombociták száma) is avultak. Kovács Margit Michel savatkozásai óta nem szórni vérhogy bár nyáron rokkantsági nyugdíjba helyeztek, volt kollégáim nem felejtettek el. Mellém álltak akkor is, amikor nagyon rosszul voltam. Mihelyt megtudták, milyen gyakran szorulok vérátömlesztésre, testületileg jelentek meg a véradáson ők is, meg a szülői tanács tagai is. Nagyon jó érzés tudni azt is, hogy visszavárnak. Mert ha nem jön közbe semmi, néhány évig még tanítani szeretnék-jelentette ki szimpatikus határozottsággal. Aztán derűsen arról mesélt, miket ajánlott Carayon úr.- Az étrendembe be kellett iktatni a kréta- és a csontport. Annyit megtanultam, hogy a sikert nem adják ingyen, ezért a férjemmel együtt elhatároztuk, hogy mi készítjük el a porokat. A kréta ledarálása nem okozott gondot, a csont feldolgozásának fortélyaira viszont rá kellett jönnünk. Az első adagot szénné égettük, ám másodszorra minden remekül sikerült. Akácfaparázsban 40-50 percig addig égettük a marhacsontokat, míg kifehéredtek és törékennyé váltak. A megváltozott életmód nem csupán derűs perceket hozott. Kovács Margit sokszor fogcsikorgatva végezte a jéghideg ülőfürdőt, a zsurlópakolásokat. Mára mindez élete tartozékává vált. magyarságot a ki- tta volna ki magát os azonban még a tartotta állapotát, gtennie, amennyit g az egész magyar 99 r társadalom, 1939) t közösség. Egyetlen út léved és Tild felé csak párral is csak jó időben ihetően őrizte meg a fatnekotthon- Igen, bár a Pénzes vagy más vezetéknév nem éppen szlovák eredetre vallanak - érvelek én.- A nevekből ítélve természetesen tudjuk, hogy itt magyarok is laktak. Különösen Sári községben, de a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint Tajnasári 301 polgára közül hárman vallották magukat magyar nemzetiségűnek, és a választások idején egyetlen szavazatot sem kapott a magyar koalíció. Eléggé gyakoriak itt a vegyes házasságok, sokan nősülnek vagy mennek férjhez a szomszédos Felsőahára. Igaz, a „sok” kifejezés kissé relatív, mert 1993-ban két házasság köttetett, három gyermek született, 18 személy vándorolt ki a faluból, és csak kilencen telepedtek vissza. Ezekkel az adatokkal csupán azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy ebben a faluban soha nem volt magyarellenes hangulat.- Úgy tudom, a visszacsatolás idején, amikor Tajnasári is Magyarországhoz tartozott, nyílt a faluban magyar iskola.- Révay István nagyon humánus ember volt, de jeles politikusként és a magyar parlament képviselőjeként úgy érezte, hogy működését kifelé is bizonyítania kell. Nem erőszakkal, hanem bizonyos kedvezmények mellett voltak szülők, akik az akkor nyílt magyar iskolába adták gyermekeiket. Egy esztendő múltán azonban megszűnt az iskola, mert nem volt iránta érdeklődés, és a továbbiakban Révay István sem erőltette a magyar iskolát.- Milyen a szociális helyzet ma? Mely gondok foglalkoztatják jelenleg a polgármestert?- A falu lakosságának összetételéből adódóan - mivel nyugdíjasok faluja vagyunk - a munkanélküliek aránya nagyon alacsony. Akik dolgozni tudnak, már rég elköltöztek a faluból. Aki itt maradt, az a szövetkezetben és a magánvállalkozóknál talál munkát. A legnagyobb gondunk az óvoda kérdése. Közben felkerekedtünk, hogy megtekintsük a Révay-csa- lád kastélyát, amelyben gyermekotthon működik. Peter Tóth polgármesternek azonban látogatója érkezik, így egyedül indulok a kastély felé, ahol Éva Luzáková igazgatónő fogad. Irodájában nyoma sincsen a Révay-család korabeli bútorainak, mint ahogy más emlékeknek sem: a könyvtár anyagának vagy a vadásztrófeáknak.- Mióta működik itt a gyermekotthon?- Az alapító levelünk nincs meg, de a régebbi alkalmazottaktól úgy tudjuk, hogy a kastély 1953-tól gyermekotthonként szolgál. Jelenleg 53 gyermeknek, az óvodás kortól egészen a nyolcadikosokig próbáljuk megadni a kellő szeretetet, ami persze nem pótolhatja a családi otthon melegét.- Vannak magyar nemzetiségű gyermekeik is?- Nem, inkább Nyugat-Szlovákia északi részéből származnak. A gyermekotthon meglátogatása után a falu megtekintése következik. Utam a temető mellett vezet, ahol a gondnok, Vincent Mrkvica a Révay-család sírboltjához kísér. Nos, a temetőnek azon részét, ahol a grófi család sírboltja van, bizony megviselte az idő vasfoga. A temetőgondnok és a polgármester elmondják, hogy tavasszal kivágták itt a bokrokat meg a gazt, így megközelíthetővé vált a sírbolt. Az utolsó temetkezés e nemesi sírboltban bizony nagyon régen történt, hiszen a háború után a Révay-család minden salja külföldre távozott, az utódok pedig nem adtak hírt magukról... A temetőből távozóban Pavol Pénzes magánvállalkozóval találkozunk, aki társával két hentesüzletet tart fenn Verebé- lyen, és a saját hizlaldájukból látják el hússal az üzleteket.- Hogy meg az üzlet? - kérdezem.- Nem panaszkodom, de egyre nehezebb az élet - válaszolja.- Most, amikor a hús ára napról napra emelkedik?- A hús ára emelkedik, de emelkednek a ráfordított költségek is. Például a sertéshizlaldát béreljük. Elhagyatott állapotban volt, s mire rendbehoztuk, jönnek a bajok, de így is naponta szállítjuk a sertést a vágóhídra, a húst meg vissza az üzletbe. Szóval, bonyolult az élet, de élni kell... A buszmegállónál búcsúzom Peter Tóth polgármestertől, hogy felszálljak a közben begördült járműre. Rudi barátom csillogó szemekkel fogad és a gólyák iránt érdeklődik, de valahogy nincs kedvem elmélkedni róluk. Révay István gondolatain, a kisebbségi sorson merengek. Azon, vajon a mostani demokráciát átmeneti állapotnak kell-e tekintenünk? Távozóban - a mély magyar gyökerekkel is behálózott szlovák faluból - még az is eszembe jut, hogy a passzivitás az, ami az identitástudatunk felszámolásához vezetne. Ez az a helyzet, amellyel nap mint nap találkozunk. Motesiky Árpád RIPORT 1995. november 26. llBBÚmBp
