Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-19 / 47. szám
32 oldalas színes _____ MA GAZIN Heti tévé és rádióműsor Timbuktuból jöttem Útijegyzetünk a magazin 6-7. oldalán Sz áCCocCasz üCe tésnap Tereferénk a magazin 27.oldalán Családi magazin 47 1995. november 19. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona E zt a kérdést bizonyára sokan fölteszik manapság Szlovákiában. Novemberben egyébként is van mire emlékeznünk, magyarként is, szlovákiai magyarként is. 1956. november 4-én a szovjet hadsereg hadüzenet nélkül lerohanta a semleges Magyar Népköztársaságot. 1989. november 17-én kezdetét vették azok a tüntetések, amelyek a kommunista rendszer összeomlásához vezettek Csehszlovákiában. 1994. november 3-4-én a DSZM puccsszerűen átvette a hatalmat Szlovákiában, s ezzel - A. Nagy László szavait idézve - kezdetét vette az ellenforradalom az országban. Vajon mit tartogat 1995 novembere a számunkra? Valószínűleg semmi jót, s ehhez nem kell se jósnak, se eleve borúlátónak lenni. A kérdés inkább az, fokozható-e még a feszültség, s meddig tartható fenn az a patthelyzet, amely az országban mára kialakult. A nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok jegyzékei jogos aggodalmaknak adnak hangot. Egy válságos, ne adj’Isten polgárháborús helyzet, vagy a nyílt diktatúra bevezetése Európa közepén fölboríthatja a hidegháborút követő törékeny egyensúlyt nemcsak térségünkben, hanem az egész kontinensen. Márpedig ilyen helyzet is bekövetkezhet. Szlovákia állampolgárai két, nagyjából egyformán erős táborra szakadtak: demokratákra és nacionalistákra. Mivel a kormánykoalíció mögött nem sorakozik föl a lakosság többsége, a kormánynak vagy változtatnia kell eddigi stílusán, vagy hogy a hatalmát megőrizze, olyan eszközökhöz kell nyúlnia, amelyek, finoman szólva, idegenek a demokratikus kormányzás módszereitől. A Meéiar kormányzásairól szerzett tapasztalataink nem sok jóval biztatnak a tekintetben, hogy a kormányfő melyik utat választja. Meghátrálása olyan presztízsveszteséggel járna, amely a politikai jövőjét is megkérdőjelezhetné. Akiket pedig kiábrándítana az engedékenysége, nem a demokraták táborába mennének át, hanem a DSZM valamelyik csatlóspártjába, így az erőviszonyok a két tábor között nem sokat változnának. El lehet tűnődni azon is, hogy kik állnak a kormányfő mögött? Mert a meéiarizmus nem a miniszterelnök találmánya. Emlékezzünk rá, hogy a novemberi sokkot követően a régi rendszer ismert vagy a közvélemény előtt ismeretlen exponensei milyen hamar felocsúdtak, s milyen gyorsan és ügyesen változtattak taktikát, meglovagolva a nacionalizmust, a lakosság nem jelentéktelen számú csoportjainak teljesen irracionális cseh- és magyar- ellenességét. Amikor ezek az erők elkezdték aknamunkájukat a demokraták ellen, V. M. még vállalati jogász volt vidéken. Nem zárható ki az a feltevés sem, hogy a novemberi fordulatnak két forgató- könyve is létezett, s akik hat évvel ezelőtt rövid időre csatát veszítettek, szívós munkával, hatásos propagandával mostanra eljutottak odáig, hogy mégis megvalósítsák a maguk forgatókönyvét. Ehhez pedig megtalálták a legmegfelelőbb embert. A köztársasági elnök fiának külföldre hurcolása nyomán nem véletlenül merültek föl olyan találgatások, hogy vajon az oly magabiztos és dinamikus kormányfő nem foglya-e maga is azoknak a háttérben működő érdekcsoportoknak, amelyek az igazi hatalmat birtokolják az országban? Vajon tudatosul-e belátható időn belül a nacionalista propagandával mérgezett tömegek legalább egy részében, hogy az ő bőrükre, mindnyájunk jövőjére megy ki ez a játék? Ha nem, akkor csak valami csodában reménykedhetünk, már akinek van kedve még reménykedni... Ebben a régóta húzódó válságban és drámai fordulatokban bővelkedő hatalmi harcban a szlovákiai magyarság tisztességgel megállta a helyét. Legalábbis eddig. Egészséges életösztönnel, a rá leselkedő veszélyeket idejében fölismerve sorakozott föl szinte egy emberként demokratikus pártjai és mozgalmai mögé. Nem állja meg a helyét az a vád, hogy pártjai rosszul politizáltak. A szűk mozgástérben, amely számukra adatott, nem lehetett jobban és eredményesebben politizálni. Tudják ezt jól annak a hosszú, megjegyezhetetlen nevű új magyar politikai csoportosulásnak az alapítói is, akik most - szép és hangzatos szavak kíséretében - fölkéredzkednek a kormánykoalíció úthengerére. A szlovákiai magyarság újabb próbatétel előtt áll: vajon bedől-e ennek a burkolt kormánypárti retorikának, vagy megerősíti bizalmát a Magyar Koalíció pártjaiban? Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy egy megosztott, frusztrált, manipulált magyar kisebbség a legközelebbi választásokon parlamenti képviselet nélkül marad! P ersze, még ahhoz is, hogy ilyen súlyos helyzetbe kerüljünk, meg kell előbb érnünk a következő választásokat. S ha lesznek, hát milyenek lesznek a következő parlamenti és helyhatósági választások? A kérdésre, amely, sajnos, csöppet sem szónoki, talán éppen a legközelebbi időszak fejleményei adják meg a választ. Akkor talán azt is tudni fogjuk már, hogy hová megyünk. GRENDEL LAJOS HOVA MEGYÜNK?
