Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-12 / 46. szám

i/BSärnap 1995. november 12. MŰVÉSZVILÁG

Ije

sztő, kísértetiesen nyomasztó, majdnem szörnyűséges látvány egy kiserdőkkel övezett, nyugat-csehországi magaslaton. Szögesdrótból font kerítés, őrtorony, til- tó-parancsoló táblák, deszkafalú barakkok. Szigorúan őrzött katonai létesítmény. A bástya körül őrszem járkál. Megáll, céloz, lövés dördül. Ewald, aki a drótsövény közeléből figyeli mindezt, észreveszi a célt, amely megmenekült. Egy macskát akart lelőni a katona. Ewald lehajol, igyekszik magához csalogatni az állatot. A macska bizalmatlanul közeledik hozzá... Történik mindez DRAHOMÍRA VIHANOVÁ legutóbbi filmjében, Az erődítményben. Ewald, aki egy szál batyuval a hátán, családjáról és tanári állásáról lemondva költözött eme eldugott helyre, pár perccel később már nyugtatóan simogatja a megrémült állatkát. Lakókocsijába viszi, hogy társa legyen önkéntes száműzetésében. „Te vagy itt az egyetlen értelmes élőlény...” - szorítja magához egy későbbi jelenetben. S mivel nincs már semmije, amit az „illetékesek” elvehetnének tőle, egy kellemes, tiszta őszi reggelen a macskájával végeznek. Ügy lóg az állat a lakókocsi közelében álló budi ajtaján, mintha keresztre feszítették volna.

• Ily módon aztán ön sem unatkozhat.- Mindennap számíthatok ilyen-olyan meglepetésre. Ahány macska, annyiféle egyéniség. Ha az egyik uralkodni akar, a másiknak szolgálnia kell. Amikor három macskám volt, a legidősebb hagyta, hogy manipulálják. Ő mosta a másik kettő fülét, a tappan- csait, de enni csak akkor evett, ha a többiek már félrevonultak. Ez a mostani páros nagyon tud hízelkedni. Tudják, hogy szeretem őket, ezért aztán dörgölőznek is gyakran. Számítóak. Ravaszok. Ha szólok hozzájuk, válaszolnak is a maguk módján. Ha füttyen- tek nekik, mindkettőnek megvan a maga jele, azonnal jönnek. Persze csak akkor, ha nincs kedvük lustálkodni. Mert ha elterülve pihennek, eszük ágában sincs előjönni. Nyávogni sokféleképpen tudnak. A hangulatuk szerint variálják a hangjukat. Amikor Az erődítményt utószinkronizáltuk, bekeverhettem volna sztereotip nyávogásokat is. De nem akartam, hiszen egy macskatulajdonos pontosan tudja, mikor hogyan szólal meg a cica. Maxnak vékony a hangja, Sisinek viszont

DRAHOMÍRA VIHANOVÁ j játszótársai

Drahomíra Vihanová, miközben Az erődítmény forgatókönyvét írta Alexandr Kliment- tel, aligha sejtette: az Ewald szerepére kiszemelt Cserhalmi György maga is macskagazda. Kékkúti parasztházába, a Káli medencében, szabad bejárása van nem egy négylábúnak. Hasonló a helyzet Vihanovával is. Prágai lakásában két macskával vállal sorsközösséget. Színész és rendező között tehát nemcsak egy film - egy macska is „összekötő” lehet.

• Kerestem a cicát a forgatókönyv alapjául szolgáló novellában. Nem találtam, csak a kígyókat.- Kliment történetében, az eredeti elbeszélésben a pap és a hexaméterekben gondolkozó fűzfapoéta sem szerepel. A kígyók pedig Ewald hivatására utalnak. Ewald ugyanis, az első változatban, biológus és kígyókkal foglalkozik. Új életét is olyan helyen akaija elkezdeni, ahol szabadon tanulmányozhatná őket. Ezért került abba a faluba, ahol az erődítmény áll. De a filmbeli történetben vízmérőként tevékenykedik, a kígyók pedig a szüntelen veszélyt jelzik. A macska természetesen általam kapott szerepet a filmben. Én írtam bele a forgatókönyvbe. A macska ugyanis az egyetlen lény, akivel Ewald fenntartás nélkül, őszintén kommunikál. Ő a horgony az életében. Ha jól belegondolok: Ewald is macska. Legalábbis ami a természetét illeti. Önálló, betörhe- tetlen egyéniség. És mert mélyen érző ember, nem kis rettenet számára, amikor meglátja, mi történt az állatkával. Ez nagyon-nagyon fáj neki. Ennél komolyabb figyelmeztető jelet, hogy vigyázzon, ne kérdezősködjön, ne akaija megtudni, mit rejtenek az erődítmény falai, azt hiszem, ma sem lennénk képesek kitalálni. Tehát számoltam a macskával, noha tudtam, irtó nehéz állatokkal dolgozni. Első játékfilmemben, a Szétlőtt vasárnapban egy macskakölyökkel forgattam. Az volt a „szerepe”, hogy sétáljon át szépen, ré- zsútosan a kaszárnya udvarán. Pokoli dolgokat kellett kieszelnünk, de sehogy sem akart sikerülni a dolog. Két napig semmi mással nem foglalkoztunk, csak ezzel az egyetlen jelenettel. Elindul a kislány, vele szemben sétál a cica, találkoznak, a kislány lehajol és felveszi. Csakhogy a macska pár lépés után mindig meggondolta magát. Megállt és elsomfor- dált. A végén aztán „csapdát állítottunk” neki. Meghúztunk egy vonalat, bekentük halpástétommal, kivártuk míg megszárad, hogy ne lehessen látni, s csak utána engedtük oda az állatot. Meg is tette maradéktalanul a kijelölt utat. Húsz métert sétált úgy, ahogy akartuk.

• Az erődítménybeli macskának, miután megmenekült a katona golyója elől, át kellett volna ugrania a kerítésen. A forgatókönyvben ugyanis ez áll.- Fel is mászott rajta, de félúton meggondolta magát és visszaugrott. Átrendezte a jelenetet. Egy jó vágással azonban meg tudtuk oldani a helyzetet. Felvettük ugyanis, ahogy elindul a kerítésen, és a következő képsoron már ott volt Ewald kezében. Egyébként a filmbeli cica annyira megszerette Gyurit, hogy azokat a jeleneteket is nagyszerűen olSZABÓ G. LÁSZLÓ

dotta meg, amelyekben a Lydiát alakító színésznővel kellett játszania. Az volt ugyanis a feladata, hogy ne szeressen senkit Ewaldon kívül. Nem is hagyta, hogy lekenyerezzék. Gyurin kívül senkivel sem kötött barátságot. Mindig a nyomában járt, könnyű volt kamera elé csalni. De biztos azért, mert Gyurinak otthon is vannak cicái, és remekül bánik az állatokkal.

• Önnek mióta vannak macskái?- Tizenhét éves koromban az édesanyám Pozsonyba költözött második férjéhez, én meg egyedül maradtam Brünnben. Gimnazista voltam és mindig szomorú. Egyedül éreztem magam, nem jártam sehova, szereztem hát egy sziámi macskát. Amikor

Prágába kerültem a főiskolára, vittem őt is magammal. De két hónap után minden albérletből kitiltottak bennünket. Évekkel később, amikor lakástulajdonos lettem, örömömben három macskát vettem magamhoz. Most kettő van, hogy ne unatkozzanak.

egészen kellemes, tehát őt vittem be a szinkronstúdióba.

• Amikor San Sebastianban járt, hogy átvegye Az erődítményért járó díjakat, ki vigyázott rájuk?- Az édesanyám. Akkor még élt. A forgatás hetei alatt is ő gondozta őket. Figyeltek rá. Elfogadták pótmamának. Most egy idős, megbízható hölgyet szoktam megkérni, hogy etesse-itassa őket, ha napokig nem vagyok otthon. Ilyenkor dühösek. Haragszanak rám. Úgy tesznek, mintha nem is ismernének. Órákig kell kényeztetnem őket, míg megbékélnek. A legfinomabb falatokkal kell tőlük elnézést kémem. És nem tálból - kézből kell etetnem őket, mert azt szeretik. De nem tart sokáig a harag, legfeljebb két napig. Ha bemásznak hozzám az ágyba, akkor már tudom, hogy kiengeszteltem őket.

• Ajándékot szoktak kapni?- Hogyne kapnának?! Felhúzható egeret, csengős hengert, pici kis labdát, időnként meg kell lepnem őket. A pontyot, érdekes mód, nem szeretik. Csak a tengeri hal ízlik nekik. De hogy két lábra állva könyörögjenek, olyan nincs. Az még nem fordult elő. A macska nem könyörög és nem engedelmeskedik. A kutya igen. Az akár hasoncsúszva is képes odabújni a gazdájához, a macska viszont nem. Őt nem lehet csak úgy leszedni a lábáról.

• „Én a macskákat jobban szeretem, mint az embereket - mondja Ewald a filmben -, s ha a macska kibírja mellettem, akkor még nem lehet olyan nagyon nagy baj velem. ”- Sokaktól hallottam már, hogy a macska hamis állat. Nekem más a véleményem. Szerintem a macska egyéniség. Egyszerűen nem tartja fontosnak, hogy engedelmeskedjen. Az sem véletlen, hogy mindig talpra esik. Ezt nagyon szeretném megtanulni tőle. Én ugyanis mindig teljes testtel puffanok. Képletesen és valójában is. Aztán persze összeszedem magam, csak eltart egy ideig. Az erődítménnyel is nagyot estem, bár a díjak felemeltek. Kollégáim ugyanis, akik azt hitték, hogy huszonöt évvel a Szétlőtt vasárnap után már sohasem fogok játékfilmet rendezni, lépten-nyomon „belémrúgnak”, mert úgy képzelik: abból a tálból kaptam én is, amely előtt ők sorakoznak. Pedig nem. Az én filmemet, nagyobb összeggel, a franciák támogatták. Nagyon nehéz évek ezek. Pénzszűkében forgatni sem lehet. Velem pedig, mivel a két játékfilm között csak dokumentumfilmeket készítettem, valahogy nem számoltak már. Erre jövök és hosszú szünet után folytatni akarom. Nagyon sokan haragszanak emiatt. De mondom: macskatermészetem van nekem is. Akármekkorát puffanok, a végén mindig talpra állok.

Hatvanéves LUCIANO PAVAROTTI

Lticiano Pavarotti szerelmi románca már harmadik hónapja foglalkoztatja a nemzetközi bulvársajtót. Az olasz Gente nem kevesebb mint nyolc teljes oldalt szentelt szemfüles fotóriporterei teleI objektívvei készített képeinek, amelyeken a most hatvanéves tenorsztár pesarói tengerparti villája kertjében látható, amint függőágyában heverészve huszonnégy éves titkárnőjével enyeleg.

A felvételek „íme, a bűn képei” címmel jelentek meg, de hogy ezt a szerkesztőgárda sem gondolta komolyan, sejteni engedte a kísérőszöveg, amely arról számolt be, hogy „a nagy Lucianónak” szemmel láthatóan jót tett az érzelmi fellángolás: lefogyott, vidámabb és vitálisabb lett, egyszóval valósággal megfiatalodott. A fotók által feltárt titok az olasz operarajongókat sem botránkoztatja meg különösebben, hisz jól tudják, hogy a gyengébb nem bolondul a sztárokért, és a tenoristákat sem faragták fából. Pavarotti két neves előde sem volt kivétel. Carusót több partnemőjéhez fűzték gyengéd szálak, és Giglinek is volt házasságon kívüli tartós kapcsolata. Az utóbbinak ráadásul az volt minden vágya, hogy a két nő - a feleség és a szerető - egy fedél alatt éljen vele, ami ellen mindkét érintett fél makacsul titlakozott.

Pavarotti egyelőre nem nyilatkozott, hogyan kívánja megoldani a szerelmi háromszög keltette helyzetet. Adua asszony eddig sosem adott hitelt a félje körüli pletykáknak, vagy legalábbis azt mutatta, de nem tudható, hogyan reagál most, amikor az árulkodó képek a nyilvánosság elé kerültek. Egyesek szerint a harmincnégy év alatt összeénekelt vagyonnak, amely számos amerikai és olaszor- | szági ingatlant is magába foglal, alapos érvágást jelentene a válás, I I mások épp a nagysága miatt állítják, hogy a válás szempontjából nem jelent akadályt, jut is, marad is belőle mindkét félnek.

Ahogy a fiatal titkárnő felbukkanása, úgy a könnyűzene világába tett időnkénti kiruccanása sem árt Pavarotti népszerűségének. A Zuccheróv'ál énekelt Miserere után most Leoncavallo népszerű Mat- tinata című dala rap-változatának felvételére készül. No meg egy vi- lág körüli turnéra Carrerasszal és Domingóval. Pavarotti a világhírű triász legidősebb, és vitathatatlanul legnépszerűbb tagja. Hangján ! minden esetre nem érződik a hat évtized. Noha nem tartozik a színészi képességekkel megáldott énekesek közé, s színpadi alakításairól nem mondható el az, ami Domingóéiról, aki lélektanilag tökéletesen kidolgozott figurákat kelt életre, el kell ismerni, igaza volt Herbert von Karajannak, amikor kijelentette: ilyen hang minden évszázadban csak egyszer születik. Azt, ami Pavarotti színészi alakításaiban : hiányolható, kárpótolja a makulátlan technikával megszólaltatott,

| varázsos mediterrán „voce”, a minden regiszterben tökéletesen kiegyenlített, imponáló vivőerejű, színgazdag és hajlékony hang. Ha i megszólal, mintha a mediterrán nap ragyogna fel. Ehhez járul Pavarotti rokonszenves egyénisége: mackós mozgása, zsoviális mosolya, közvetlensége mindig meghódítja a közönséget. Pedagógusi hajla- I mait énekesként is kamatoztatja. Az eredetileg tanítónak indult tenorsztár rendszeresen énekversenyeket rendez, és az iíjú győztesek páyaindulását maga egyengeti azzal, hogy alkalmat ad nekik a vele egy színpadon való szereplésre. A gyerekekről sem feledkezik meg: a War Child, a háború sújtotta országok gyermekeit segélyező szervezet számára gyakran ad jótékony célú hangversenyeket. „Ezeknek a gyerekeknek joguk van a gondtalan, vidám gyermekkorra, arra,

[ hogy szabadon éljenek. Szilárd meggyőződésem, hogy ha az embe- \ rek többet énekelnének és többet foglalkoznának kultúrával, keve- j| sebb ideig tartanának a háborúk, vagy el sem kezdődnének” - nyilatkozta többször is. Naiv volna? Végeredményben tökéletesen igaza van. Nem naiv, csak optimista. És ezt az optimizmusát ajándékozza minden alkalommal hallgatóinak. Nem csoda, hogy annyira i szeretik. -vk-