Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
Hüvelyesek termesztése A nálunk termesztett hüvelyesek - szója, borsó, bab, földi- mogyoró, lóbab - táplálkozás-élettani szempontból igen jelentősek. Fehérjetartalmuk 20-35 százalék közötti, a csirke és a boíjúhús fehérjetartalmával egyenértékű; nagy a B| - és a í^-vitamintartalmuk is. Gyökérrendszerük erősen fejlett, elágazó oldalgyökerekkel, rajtuk 2-6 mm-es Rhizobium-gumókkal; ezek kötik meg a levegő nitrogénjét, és a gyökér elhalása után a talaj tápanyagtartalmát gazdagítják. A ZÖLDBORSÓ Hosszúnappalos növény, jó megvilágításban több hüvelyt ad. Viszonylag hidegtűrő (16+,- 7C-fok); a nedves, hűvös területeket, körülményeket szereti, 25 C-fok fölött már kényszerérésre kell számítanunk. Öntözés nélkül is termeszthető, de vízigénye különösen az induláskor és virágzáskor nagy; virágzáskori szárazság idején üres hüvelyeket nevel. A semleges vagy a kissé lúgos talajokat szereti. Több fajtatípusát termesztik. A kifejtő borsókban a zöld szem cukortartalma gyorsan alakul keményítővé, zsenge- ségét hamar elveszti, de igénytelenebbek, száraz- ságtűrőbbek, tél alá vethetők. A velőborsóban a zöld szem cukortartalma lassan alakul keményítővé, tovább marad zsenge, de igényesebb. A cukorborsónak a hüvelye is fogyasztható. A hántolási szárazborsók szárazon hasznosíthatók, hántolhatok. Csak korán lekerülő kultúra után következhet, elővete- ményre nem érzékeny, de önmaga után 3^1 évig ne termesszük. A korábbi szemlélettel szemben meghálálja a trágyázást. A talajelőkészítés lehet forgatás nélküli tarlóhántás vagy forgatásos művelés. Ősszel kell tökéletesen elmunkálni a talajt. Állandó helyére vetjük, 5-8 cm mélyre; nagytáblás művelésnél gabona sortávolságra (12 cm), de így vegyszeres gyomirtást igényel. Kisüzemben, kertben 24-30 cm sortávolságra vagy 12-40 cm ikersorba kerüljön. A vetés ideje főterménynek, friss vagy feldolgozott árunak, kézi vagy gépi betakarításra február 20. és április 10. között; másodterményként, kisüzemi frissfogyasztásra június folyamán; tél alá november 20-tól december 10-ig. Állománysűrűsége nagy táblán hektáronként 1,15-1,5 millió csíra, kisüzemben 20-30 százalékkal kevesebb. Túl sűrű állományban csökken a tövenkénti termés. Öntözés nélkül is termeszthető. Nagytáblás termesztéssel vegyszeres gyomirtás szükséges; 6-8 leveles korig fo- gasoljunk. Kisüzemben, kertben kapáljunk. A betakarítás akkor esedékes, amikor legnagyobb a szemtömeg, de a zsengeség még megfelel a feldolgozóipar igényeinek; friss fogyasztásra pedig akkor, amikor a fajtára jellemző szemméret kialakul. Gyorsan kell a szedést szervezni, mert az állomány zsengeségét csak 2-3 napig tartja. Géppel egy menetben (kombájnnal) vagy két menetben takarítható be június 1. és július 15. között. A gyenge hozam hektáronként 3-4, a közepes 4—6, a jó 6-8, a kiváló pedig 9 tonna fölött van. ( Folytatjuk) Kertészet és Szőlészet A vírusbetegségeket fénymikroszkóppal nem látható méretű lények okozzák. A növényi vírusok obiigát paraziták, nincs saját anyagcseréjük, nincs vagy fejletlen az enzimrendszerük. A gazdanövény anyagcseréjébe kapcsolódnak be, azt mélyrehatóan megváltoztatják. A vírus szaporodása szorosan kötődik a növény anyagcseréjéhez. A gazdanövény a vírusfertőzés hatására megbetegszik, ezt tünetek jelzik. Kórtünetek Néhány vírust külső élősködő fonálférgek közvetítenek. Fertőzőképességüket tíz vagy annál több hónapig is megőrzik. A salátaér-vas- tagodást okozó vírust pl. az Olpidi- um brassicae talajgomba terjeszti. A mozgó zoospórában és az áttelelő spórákkal telel át, tehát több évig is életképes marad. A talajmunkákkal a levegőbe kerülő vírusos spórákat a szél vagy légáramlat továbbítja, tehát nagy távolságra is eljuthatnak. A leghatékonyabb védekezési mód a vírusellenálló fajták nemesítése. Fejes saláta, bokorbab és paradi- csomnemesítők mondhatják magukénak ezeket az eredményeket. A hannoveri szövetségi fajtakísérleti intézet tájékoztatójában rendszeresen közli a rezisztens fajták jegyzékét. A zöldségfélék vírusos betegségei részletes ismertetésével - különféle forrásmunkák alapján - a Kertészet és Szőlészet 1992/23. száma foglalkozott. Az ott közzétett táblázatot nem áll módunkban teljes terjedelmében közölni, ezért itt példaként csak a leggyakrabban termesztett zöldségfélék vírusos betegségeit említjük meg. Az uborkamozaik (Cucumber mo- saic) tünetei a levélen és a termésen jelentkező mozaikosodás. Levéltetvek közvetítésével, valamint mechanikai úton terjedhet. A leggyakoribb vírusos eredetű fertőzés a termelésben. A lappangó mogyoróhagyma-vírus (Shallot latent) a pórét, vöröshagymát, mogyoróhagymát is megtámadja. Tünetei azonban csak a pórén tapasztalhatók, klorotikus csíkok formájában. Főleg a levéltetvek terjesztik, mechanikai úton ritkán kerülhet át a növényre. A fejes salátát többféle vírus is fertőzheti. A salátamozaik (Lettuce mosaic) érkivilágosodást, foltoso- dást, levéltorzulást okoz. Levéltetvek segítségével, mechanikai úton, maggal és virágporral is terjedhet. Vannak már olyan szabadföldi fajták, amelyek ellene rezisztensek. Hasonlóan a paradicsom és a paprika is több vírus gazdanövénye. A paradicsom ún. bronzfényűségét okozó vírus (Tomato spotted wilt) jelenlétére a torz bogyók, vonalakban vagy foltokban jelentkező sárgulás, a leveleken bámulás, torzulás figyelmeztet. A növény növekedése leáll. Ugyanez a vírus a paprikán levél- és termésfoltosodást okoz. A tripszek viszik át növényről növényre, valamint mechanikai úton is terjedhet. Sok gazdanövény van az említetteken kívül is. A sárgarépát (s több más vírussal együtt a zellert is) a zeller mozaik (Celery mosaic) támadja. Jelenlétére fiatal leveleken az érkivilágosodás utal. A zelleren a levél mozaikoso- dik, s növekedéscsökkenés áll be. Levéltetvekkel és mechanikai úton teijed. A borsó parazitája az ún. borsómaggal terjedő vírus (s még néhány egyéb), angol nevén Pea seed-borne mosaic (megjegyezzük, hogy a vírusokat a tudomány nem latin vagy görög, hanem angol néven „törzskönyvezi”)- Törpe növekedést, levélérki- világosodást, levélsodródást, virágtorzulást okoz. A megtámadott növény virágai, hüvelyei, magjai ún. teniszlabda mintázatúak. Maggal, levéltetvekkel és mechanikai úton terjed. Gondot okoz a vetőmagforgalmazásban. K. Sz. Libák és kacsák nyelvgyulladása A háztájiban igen gyakori betegség, amely nagy károkat okoz. Nem tudom, helyes-e a magyar megnevezés, mert az állatbetegségek jegyzékében e néven nem találkoztam vele, sőt a hazai szlovák szakirodalom sem említi; a régebben kiadott cseh tankönyvekben viszont foglalkoznak a témával. Igaz, hogy az újabb kiadásúak már nem említik. Tény viszont, hogy a betegség létezik és sok állattenyésztőnek megkeserítik az életét. A betegséget először 1955-ben figyelték meg és írták le 5-12 hetes kacsáknál. A kislibáknál, kiskacsáknál gyorsan és váratlanul komplex zavar áll be, melyre étvágytalanság, borzoltság, fejrázás, egyensúlyzavar (az állat csőrével képtelen felvenni a táplálékot és a vizet), fogyás, végelgyengülés következik be. Jellemző tünet az ücsörgés is. A begyük mindig üres (tapintással győződhetünk meg róla), a fejük duzzadt, a nyelvük meleg. A nyelvben, a domborulat előtt pici göböcske található, mely bepirosodik, majd csúcsa sárgás lesz. Ha ezt a göböcskét hosszában felvágjuk. egy „golyócska” ugrik ki belőle (ez akár cseresznyemag nagyságú is lehet!), mely kocsonyás anyagot tartalmaz. A szárnyas így nem tud táplálkozni, s persze szomjan vagy éhen hal. A betegséget erős fejfájások kísérik. Mivel a kór okairól csak feltételezések vannak, ezért csupán a tüneti kezelésekre szorítkozhatunk: a nyelvet hosszában felvágjuk, a golyócskát eltávolítjuk, s a sebet jódglicerinnel, tinktúrával vagy Ajatinnal fertőtlenítjük. A kezelés igen eredményes. Elképzelhető, hogy egy vélt fertőzés okozhatja a kórt, s a parazitára így reagál a szervezet, ezért antibiotikumokat, illetve szulfonamidokat alkalmazhatunk (Oxymikoin, Aureomycin, Streptonamid, Sulfakombin, Sulfadimidin stb.) Kiegészítő kúraként vita- minos készítményeket is adjunk (ilyenek például a Combinál A, D3, E, Kj. Roboran H, Bellavet G). vájár Szerkeszti: Pomichal Richárd A nyári virágok színpompájához a rovarok, köztük a nappali lepkék is hozzátartoznak. Gyors röptéről, egy helyben való lebegéséről, valamint hátsó narancs- színű szárnyairól könnyen felismerhető a kacsafarkű szeder (Macroglossum stel- latarum). Egy helyben lebegve, hosszá pödörnyelvével szívogatja a nektárt. Barna vagy zöld, fehér pontokkal díszített hernyója gazdasági növényeinket nem károsítja; tápnövényei a galajfélék. (Kép és szöveg: P. R.) Az idén három levelet kaptunk, amely a csicsóka termesztésével, hasznosításával kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Nem minden esetben tudunk olvasóink kérdéseire érdemben válaszolni, ezért utánanézve a szaklapokban olyan írást kerestünk, amely bővebben foglalkozik az említett témával. Földi alma, pityóka A csicsóka (Helianthus tuberosus) népiesen földi alma, kocirépa, csicsóré- pa, csókarépa, csókapityóka. Őshazájában, Észak-Amerikában még ma is vadon él. Először Franciaországba, majd Olaszországba jutott el, a 17. század végére már egész Európában megismerték. Éhínségek, világháborúk, nagy szárazságok idején a lakosság elsőrendű tápláléka, megmentője volt. A burgonya előtt érkezett Jóval a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben került Magyarországra; Lip- pay János Posoni kert című könyvében „patoda”, földialma elnevezéssel úja le. Az 1800-as évek elején már sokfelé előforduló, hazánkban jól ismert növényként említik, s összehasonlító kísérleteket végeznek termőképességét illetően. A burgonya azonban kiszorította. A csicsóka sokoldalú hasznos növény. Gumója egészségvédő élelmiszer, föld feletti része fehérjében gazdag, kiváló zöldtakarmány. A papíriparnak rostot ad, az édes- és a szeszipar is feldolgozza. Gyenge termőképességű talajok hasznosítására és talaj- javításra is alkalmas. Betegségei, kártevői nincsenek. A talajban visszamaradó gumóról évente újra kihajt. Az éghajlathoz jól alkalmazkodik. Házikertben és kisgazdaságban sikerrel termeszthető. Szárazságtűrése és fagyállósága a legtöbb növényt felülmúlja. Fénykedvelő; éghajlati viszonyaink között elsősorban a homoktalajokra alkalmas. Hatalmasra nő, a gyomokat gyorsan elnyomja. Öntözni nem, kapálni csak egyszer-kétszer kell. Termése mennyisége jóval felülmúlja a burgonyáét, ám jóval kevesebb gondozást igényel. Egy* és kétéves Gumója ősztől tavaszig fogyasztható, a talajban áttelel, fagymentes időben szedhető. Esetenként ritkítani kell, hogy túlságosan el ne terjedjen. A zöld része és a gumó is kiváló csemegéje a baromfinak, nyúlnak és a tengerimalacnak. A gumók elsősorban cukorbetegeknek és fogyókúrázóknak ajánlhatók. Enyhe hashajtó hatása miatt fokozatosan szokjunk a fogyasztásához. Kisgazdaságban évelőként extenzív és intenzív módon, vetésforgóban termeszthető. Telepítés előtt célszerű trágyázni és nyáron vagy ősszel mélyszántani. Fészekbe ültessük kézzel vagy géppel, esetleg az eke után maradó minden második vagy harmadik barázdába. Gyomirtásról, ritkításról és a beteg növények eltávolításáról folyamatosan gondoskodjunk. Ha takarmánynövénynek ültetjük, akkor 2-3 alkalommal kaszáljuk. A következő években őszi vagy tavaszi középmély szántás vagy fogasolás ajánlott, 2-3 évenként a talajerő visszapótlása is esedékes. A burgonyához hasonlóan csak gumóról szaporítható, ősszel és tavasszal egyaránt. Az ültetés mélysége ősszel 10-12, tavasszal homokon 8-10, kötött talajon 6-8 cm, sortávolsága 50-70, tőtávolsága 40-50 cm. A gumókat kézzel vagy géppel szedhetjük fel. A várható terméshozam 20-60 t/ha. (•vógjító hatású Az elhízás és annak társbetegségei, azaz anyagcserebántalmak, a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, étrendi kezelésben ajánlható. Az ember emésztőrendszerében ugyanis nincs inulináz enzim, így a csicsóka javarészt emésztetlenül halad át a bél- csatornán. Laktató hatása viszont érvényesül, anélkül, hogy a szervezet számottevő kalóriához jutna. Rosttartalma megköti a rákkeltő és mérgező anyagokat, valamint enyhíti a székrekedést. A cukorbetegek táplálkozásában elsőrendű jelentősége van. Kertészet és Szőlészet HÁZUNK TÁJA 1995. július 9. l/BSÉniBp
