Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
A jó király legendája Mihail Gorbacsov 1985-től néhány évig a világ legnagyobb hatalmú emberének számított. Nyugaton még akkor is sztárként ünnepelték, amikor 1991 decemberében megbukott. Az azóta eltelt három esztendő alatt megírta emlékiratait, amelyekben visszatekint Kremlben eltöltött éveire. Az 1200 oldalas memoár Németországban jelent meg először, ahol a legtovább ápolták legendáját. Az emlékiratok nagy számban tartalmaznak eddig ismeretlen tényeket olyan kényes témákról, amilyen a csernobili erőmű katasztrófája, a nemzetiségi konfliktusok vagy a Gorbacsov és Jelcin közötti leszámolások története. A kötet első részében Gorbacsov az 1985-ös hatalomra jutásig tartó időszakra, neveltetésére és karrieije kezdeteire emlékszik. Felidézi a kaukázusi Privolnoje faluban töltött gyermekéveit is. „Akkoriban nálunk még földpadlós viskókban tengették életüket a parasztok. Ágy nem létezett, priccsen vagy kemencepadkán lehetett aludni, bundával, valami egyéb ruhadarabbal takarózni... 1933-ban, kétéves koromban éhínség tört ki, s a falu lakosságának fele belepusztult... ” Az egykori pa rasztfiú határtalan szorgalma és vasfegyelme valamint eredeti gondolkodásmódja révén hamar ki emelkedik környezetéből, és tanulmányai befejeztével egyre előbbre jut a pártappa- r á t u s ranglétráján. Karrieije alakulása szempontjából döntőnek bizonyult Jurij And- ropovval, a KGB akkori főnökével való megismerkedése: a sztavropoli első titkárt ő segítette be a moszkvai Politikai Bi zottságba. hozták, kiderült, hogy a katonai kiadások a közismert 16 százalékkal szemben az állami költségvetés 40 százalékát tették ki. Emellett a tudományos célokra szánt évi 25 milliárd rubelből 20 milliárdot szintén katonai kutatásokra fordítottak. A nómenklatúra fellázadt a sajtó- szabadság kiterjesztése ellen: „Szemrehányásoktól visszhangzott a Kreml” - írja Gorbacsov, s emlékeztet arra, hogy az apparátus ellenállása, a vezetésen belüli ellentétek és feszültségek fokozódása és nem utolsósorban a gazdasági káosz elleni tömegtiltakozások, valamint a nemzetiségi konfliktusok következtében egyre nagyobb nyomás alá került a peresztrojka. Ezzel, valamint ellenlábasai fokozódó gáncsoskodásával magyarázza azt is, hogy a nemzetiségi tiltakozások több helyen tragédiába torkolltak. Ez történt Tbilisziben is 1989 áprilisában, amikor a szovjet kaÉN, MIHAIL GORBACSOV.,. tonák békés tüntetőkre lőttek, s 19- et megöltek közülük. Jelcin praktikái Csernobiltől Vilniusig A memoárkötet második részében Mihail Gorbacsov egy teljhatalmú pártfőtitkár és államfő történetét beszéli el, elég jó érzékkel világítva rá e karrier máig homályos pontjaira, például, hogy miért titkolták két héten át az egész világ elől a csernobili katasztrófa részleteit. Nos, szerinte a balesetet követő kezdeti hivatalos hallgatás és hírzárlat körülményeinél is megdöbbentőbb az a képmutatással vegyes bomírtság, amivel egyes szovjet atomszakértők próbálták elbagatellizálni a radioaktív sugárzás hatásait „Két ismert atomszakértő arról tájékoztatott bennünket, hogy nincs semmi baj. Hajtsunk le néhány pohár vodkát, együnk egy jót és alud- juk ki magunkat. Akkor nem lesz káros következménye a sugárzásnak.” Gorbacsov végül így összegzi a történteket: „Csernobil váratlanul felszínre hozta rendszerünk eklatáns fogyatékosságait, a dolgok eltussoldsára való törekvést, a felelőtlenséget és a slendriánságot, háttérben az egyre mértéktelenebb alkohol- fogyasztással. ” Gorbacsov felidézi, milyen elkeseredetten próbált hadakozni e jelenségek ellen, a glasznosztyért, „átsiklani az apparatcsikok feje felett”. Az információs reteszeket nem sikerült feltörnie. A Gorbacsov- érában is a legteljesebb titoktartás övezte például a hadsereg és a katonai-ipari komplexum költségvetését. Még a Politikai Bizottság tagjai sem ismerhették a pontos számokat. Nekik „joguk volt aláírni, de kérdezni nem”. Ugyanez vonatkozott a KGB-re és a gazdasági statisztikára is. Amikor a rendelkezésre álló adatokat mégis nyilvánosságra A hibát persze Gorbacsov mindig másokban keresi. „E döntést a hadsereg vezetése hozta Jazov honvédelmi miniszterrel az élen, anélkül, hogy velem vagy a Politikai Bizottsággal egyeztette volna. A Politikai Bizottság a Pravdából értesült a tragédiáról" - úja. Ugyanígy nem tudott az önjelölt ,jó király” 1990-ben a szovjet csapatok 14 halálos áldozattal és 580 sebesülttel járó vilniusi terrorakciójáról sem. Ezúttal Ktjucs- kov, a KGB főnöke volt a hibás. „Azonnali magyarázatot követeltem tőle. Ő igyekezett kisebbíteni a dolgok jelentőségét, mondván, helyi döntés született. Jazov pedig azt állította, hogy a vilniusi helyőrség vezetője adta ki a parancsot. Ez azonban elképzelhetetlen a honvédelmi miniszter jóváhagyása nélkül. ” Gorbacsov sokat ír Jelcinhez fűződő bonyolult viszonyáról, s egyszer sem szalasztja el az alkalmat, hogy kígyót-békát kiáltson legfőbb politikai riválisára. Utódját legfőbb ellenlábasként, politikai és gazdasági reformtörekvéseinek kerékkötőjeként állítja be, aki „féktelen hatalomvágyával és alattomosságával” döntő mértékben hozzájárult az ő bukásához, illetve a Szovjetunió összeomlásához. „Irracionálisnak” és „haragtartónak” nevezi Jelcint, aki nem tudta elfeledni a Politikai Bizottságból és a moszkvai első titkári funkcióból való kikerülést, holott ő maga kérte felmentését mindkét megbízás alól. Még öngyilkossági kísérletet is színlelt. „1987. november 9-én jelentették nekem, hogy a moszkvai városi pártbizottságon hihetetlen dolog történt: vérben úszva találtak rá Jelcinre a pihenőszobában; egy irodai ollóval öngyilkosságot színlelt. Az olló lesiklott a bordájáról, sebe nem volt életveszélyes. Jelcin maga később azt a verziót terjesztette, hogy gyilkosságot kíséreltek meg ellene. ” „Jelcin - folytatja Gorbacsov fő riválisának bírálatát - a nómenklatúra kiválságai ellen küzdő harcos szerepében tetszelgett, de amint visszatért a nagypolitikába, rögtön megfeledkezett hivatali visszaéléseket ostorozó dühödt szónoklatairól. Híveinek lehetővé tette a legkülönbözőbb privilégiumok megszerzését, olyanokat, amelyekről a kommunista elit még csak nem is álmodott. ” Az 1991 augusztusi puccskísérleten kívül Gorbacsov szerint egy másik, méghozzá sikeres államcsínyt is elkövettek ellene - Jelcin vezetésével. Gorbacsov ugyanis puccsként értékeli az 1991. december 8-án, Bresztben nélküle létrejött orosz-ukrán-belorusz megállapodást, amely felszámolta a Szovjetuniót. Gorbacsov azt állítja, hogy az új típusú, föderatív szövetségi szerződés létrejöttét célzó erőfeszítései Jelcin hataloméhségén buktak meg. Ezt követő december 25-i lemondásának körülményeiről pedig azt úja, hogy Jelcin ezúttal sem cáfolt rá csillapíthatatlan hatalomvágyára: alig két nap múlva Jelcin két hívével reggel fél kilenckor elfoglalta úodáját, s whiskyt bontva ünnepeltek. A/. igazság bajnoka Az emlékiratok több fejezete is Gorbacsov meglehetősen kiterjedt diplomáciai tevékenységéről szól, egyebek között a román államfővel és az amerikai elnökkel létrejött találkozókról. A Ceausescuval folytatott 1987. évi megbeszélésekről írva Gorbacsov megemlíti, hogy estére feladta addigi tartózkodását, és Cea- usescu szemébe vágta véleményét: „ön félelemben és rettegésben tartja országát, elszigetelve a külvilágtól. ” A vita olyan hangossá vált, hogy az ablakokat bezárták és az őröket is elküldték, hogy ne legyen tanú. Gorbacsov Reagannel való találkozója sem volt sokkal szívderítőbb. Az emlékezetes 1986-os reykjavíki csúcstalálkozóról van szó, melynek tétje a teljes nukleáris leszerelés lett volna, de a nézeteltérések hamar kiütköztek. Gorbacsov leúása szerint valósággal „shakespeare-i indulatok” feszültek a levegőben. „Reagan cédulákra írt feljegyzései között kotorászott, keresve a választ érveimre. De nem találta, mert a cédulák összekeveredtek, néhányuk pedig le is sodródott az asztalról. Az atomfegyverek számának nagyarányú csökkentését célzó javaslatunkra szinte zavarodottan reagált, és szememre vetette, hogy kezdettől fogva lehetetlen helyzetbe akartam őt hozni" - emlékezik Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök, jelenleg a róla elnevezett alapítvány vezetője és egy Mercedes gépkocsi tulajdonosa. Terényi Gabriella A kis Misa nagyszüleivel Alexander Dubcek tragikus balesete, majd halála óta rendszeresen vissza-visszatérő téma a baleset alapos kivizsgálása. Legutóbb Jaroslav Volf szociáldemokrata pártelnök javasolta parlamenti bizottság felállítását Dubéek két évvel ezelőtti balesetének kivizsgálására. Nagyon sokan, és nemcsak nálunk, úgy vélik, hogy túl sok homály fedi az esetet. Alexander Dubcek 1992. szeptember 1-jén bekövetkezett balesete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a helyszín és környéke huzamosabb ideje több újságírót is foglalkoztat. A Brünn-Prága autópálya 88,0 kilométerkövének már-már misztikus erőt tulajdonítanak. Mi történik az autópálya e szakaszán, ahol Dubéek is halálos balesetet szenvedett, s előtte sok autós itt lelte halálát? Az első pillantásra ez a szakasz teljesen biztonságos. Akkor viszont mivel magyarázható a rengeteg baleset és számos áldozat pontosan ezen a helyen? Ki ad erre magyarázatot? Stanislav Brázda, a pszichotronika ismert szakembere is erre a rejtélyre kereste a választ, amikor műszereivel terepvizsgálatra indult. Az említett helyen a műszer a pszichoszomatikus zóna maximális fokozatát jelzi. Mindenhol másutt sokkal kisebb a kilengés. „Nem geopatogenikus, hanem egyértelműen pszichoszomatikus zóna. ez. Vagy közvetlenül ezen a helyen, vagy 100 méteres körzetben nagyon sok ember erőszakos halállal halt meg” - állítja Stanislav Brázda. „Az ezüstláncon a sárgaréz henger 14-15. századot jelez. Körülbelül negyven férfiról, katonáról van szó, akik egy ütközetben lelték itt halálukat. Amikor erre a helyre összpontosítok, sisakos férfiakat látok” - fűzi tovább a magyarázatot a pszi- chotronikus. Az inga még az 1940-es évekre is utal, ekkor körülbelül hét embert, 18 és 30 év közötti németeket öltek itt meg, s az inga kilengése szerint tettüket a gyilkosok büntetlenül megúszták. A pszichoszomatikus zóna maximális értéke a végzetes 88. kilométerkőtől körülbelül 500 méterre található. Igaz, Alexander Dubéek balesete során a sofőr majdnem kétszáz kilométeres sebességgel hajtott az esős úton, és a BMW kerekei sem tudtak úrrá lenni a hatalmas víztócsán. A legtöbb baleset oka emberi gondatlanság: gyorshajtás, az útviszonyoknak nem megfelelő vezetés stb. Mégis tegyük fel a kérdést: Mi okozhatja, hogy a sofőrök éppen ezen az útszakaszon követnek el végzetes vezetési hibát? A végzetes kilométerkőnél veszély leselkedik mindenkire A pszichotronika szakemberei szerint ezen a szakaszon három vagy ennél is több másodpercre annyira lebénul az agyműködés, hogy a gépkocsivezető nem tudatosítja sem a gyorsaságot, sem az útviszonyokat. Éppen ennyi idő alatt a gépkocsi (a fizika törvényei szerint) még „magától” fut néhány száz métert, míg a baleset bekövetkezik. Vagyis elér éppen arra a helyre, ahol Dubéek autója és nagyon sok gépkocsi végezte útját. Közvetlenül azon a helyen, ahol Dubéek autója átszakította a korlátot és letért az autópályáról, a műszerek már semmilyen kilengést nem mutatnak. Történelmi szempontból e helyen több érdekesség is történt. A 14. század elején, 1304-ben erre vezetett Bölcs Albert, Ausztria hercegének hadjárata. A 15. században a huszita háború pusztított erre, 1940-ben pedig nagy valószínűséggel a második világháborúban részt vett fiatal német katonák lelték itt halálukat. Nagyon érdekes az is, hogy Stanislav Brázda anélkül, hogy pontosan tudta volna, hová indulunk, az út előtt a kinagyított térképen berajzolta azokat a helyeket, ahol a negatív zónák következtében a legszembetűnőbb anomáliák fordulnak elő. Pontosan azt a helyet jelölte meg, amelyről beszélünk. (Ne) keresd a nőt... Az a tény, hogy vannak olyan útszakaszok, ahol szembetűnően sok a baleset, már évek óta foglalkoztatja Ivan Mackerle mérnököt, aki a paranormális jelenségek kutatója. Szerinte or- szágutainkon megközelítőleg nyolcszáz ilyen hely található, bár ezekből a legtöbb baleset az éles, beláthatatlan kanyarokkal, a veszélyes mellékutakkal, rossz út- és időjárási viszonyokkal vagy éppen a túl egyenes, monoton autópályával magyarázható. Sokszor az első pillantásra rejtélyes balesetnek teljesen prózai oka van. Például a MiroSovice melletti autópályaszakaszon évente bizonyos napokon, azonos időben szembetűnően sok a baleset. Hosszan tartó gondos kutatás eredményeként ma már tudjuk, mi ennek az oka. Az adott napokon a répaföldön fürdőruhás nők kapálnak, s nem egy sofőr e látványtól már csak a műtőasztalon tér magához. Továbbra is rejtély marad a Vétrny Jeníkovba vezető kijárat előtti autópályaszakasz emelkedője, ahol több gépkocsivezető egymástól függetlenül ugyanazt állította: úgy érezték magukat, mintha egy-két másodpercre eszméletüket vesztették volna ezen a helyen. Ezért, ha hisznek, ha nem a veszélyes zónák létezésében, sohasem árt, ha kicsit kevesebb gázt adnak ezeken a helyeken a motornak. Stanislav Brázda ugyanis ez év augusztusára már megjósolta a 88. kilométerkőnél a legközelebbi súlyos balesetet. A Kvéty nyomán: -jaElőző számunkban véget ért a Bepillantás a grafológiába című sorozatunk. Most már az Önök - jeligés - írásmintáit várjuk, hogy kisorsolhassuk közülük azokat, akiknek a jellemzését Hántainé Bartalos Mária grafológus elkészíti. Mint már többször is írtuk: mindazok bekerülnek a sorsolásba, akik a l/SSdrnsp előző számaiban közölt sorozatunk legalább három szelvényét mellékelik a levélhez. Címünk: Vasárnap szerkesztősége, 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet. A borítékra íiják rá: Grafológia. 1995. július 9.
