Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-08 / 41. szám
1995. október 8. RIPORT (Vlado Gloss felvételei) TÉRKÍ Az önök falát is régi térkép díszíti Pihenésképpen elmélázhat, életre k időket. Ezeknek a térképeknek ug varázsa van. Csak tudni kell olvasni Talán a legrégibb kartográfiai Morvaországban találták. A mamu borhelyét mamutagyaron ábrázoló rülbelül 28 ezer éves. Minden valamirevaló kartográi volt egyben. Amiről nem voltak pi tei, azt kitalálta. Esetleg a becsület ren hagyta azt a helyet. A rómaiak helyekre beírták „itt oroszlánok ta a középkori térképrajzolók - ha fantáziájuk is volt - berajzolták bibliai jelenetekkel tarkították a t( nak olyan térképek is, amelyeken a korabeli szerelmi élet részletes le A TÉRKÉPÉSZEI DRÁGA TUD()MÁ> Csak az készíthetett térképet, aki Viliéin Blaeu Európáról készített t tözetet is megörökítette rajta O roszkán negyedik alkatomm vizslaversenyt. Kétévenként vizslák tenyésztői, hogy ö gítőik tudását. Az oroszkai vizslav jegyzik, hiszen az elmúlt esztendőkb és természetesen magyarországi rést ma már Csehország is külföldnek szá A kívülállók gyakran megkérdezik verseny, mik a céljai és milyen felad benevezett vizsláknak? Nos, az oros részből áll: első a dúvad munka, m munka következik. A dúvad műnk; vizsgának is neveznek -, hogy vizsl macskával szembeni magatartása r munka feladatai: közös vadászat; kei sa; a vad jelzése - utánhúzás; szimat viselkedés szárnyas és szőrmés vad szárnyas és szőrmés vad megkeresés viselkedés pórázon és engedelmessé pedig: vízkedvelés; lőtt kacsa elhozá: dasban, kajtatás élő kacsa után, lőtt delmesség és viselkedés lőálláson. A felsorolt feladatok teljesítését ta zösség árgus szemekkel kíséri, ám a ] rák feladata. Az oroszkai versenyen pontot szerezhetnek, s az ebnek olya nie, amelyekkel egy-egy apróvadas; többször is találkozik, vagy a nyár v szerint gyakorol... Oroszkán ár. Mészáros Sándor, ; szlovákiai klubelnöke fogadta a ve vizslavezetőket, továbbá Milán Du Vadászszövetség főtitkárát és a ver: főbírával az élen, akinek Füzesi Tan, gi vizslások klubelnöke. Az eligazítás után a versenyzők s vadmintákhoz, ahol egy kibocsátott figyelhettük. A magyar vizsla egye nem gyilkoló szándékú vadászeb. N amely szintén „Az ember a XX. század végén” címet viselte - inkább merész, Vásárlási „láz” a szünetben Dr. Katarina Brünnová Ki-ki megmérhette vitalitását Osho mester és tanítványa Kozmikus dimenziók ígérete „Az én vagyonom a végtelen... Tehát végtelen a gazdagságom, hiszen kifogyhatatlan szellemi kincs tulajdonosa vagyok..." - vélte Sivananda mester, s neki ugyancsak elhihetjük, hiszen végigjárta a legrejtettebb belső utakat... sőt, szavaival élve, „túllépett az élet óceánján". A század-, illetve ezredvég embere - végtelenségig felfokozott racionalizmusával - legalábbis kozmikus dimenziókba vágyódik. Ám görbül a tér, navigációs műszerei semmint bátor fordulattal „politizálni” kezdett. Párhuzamot vonva mesehős és politikus között - tekintettel hazai viszonyainkra - nem kellett különösen riposztoznia, hogy eljusson a végkövetkeztetéshez: a mesehős csak úgy és akkor lehet hős, ha igaz emberként igaz ügyet szolgál... Tehát meg kellene találni azt a pontot, ahol mese és politika találkoznak. Nyilván az ezoterika javát szolgálja, ha ezt a gondolatsort nem vezetjük nahasználhatatlanná válnak, jól megtanult képletei, sémái, logikai rendszerei érvényüket veszítik. Biztos fogódzót az ember „ezoterikus környezetben” is hiába keres. Ez itt a beavatottak világa, akik otthonosan mozognak a titkos ösvényeken, szimbólum- és jelrendszerükben a ráció nem kap megkülönböztetett helyet. Sivananda mester belső útjai, Einstein téregyenletei nem hatnak sem az indukció, sem a dedukció irányába, egyedi és általános békésen összemosódnak. „Az ember a XX. század végén” - ezzel a munkacímmel illették a rendezők - az Aquamarin Kiadó, illetve a pozsonyi Kultúra és Pihenés Parkja - az ezoretika sorrendben immár ötödik fesztiválját. Nos, tekintettel a fesztivál jellegére, talán túl konkrét munkacím, viszont a rendezői szándék korántsem indokolatlan. A századvég embere - a mi térségünkben, ha úgy tetszik: a közép-európai régióban - itt áll remény- vesztetten, illúzióitól megfosztottan. Az úgynevezett tudományos-technikai forradalom megroggyantotta gazdaságilag, a társadalmi-politikai rendszer- váltás ideológiailag, az etikai értékrend „inflációja” erkölcsileg. Páles doktor bevezető előadásában Dinamikus meditáció gyón tovább... Az előadó sem „ragadt bele” a konkrétumokba, jobbnak tartotta az ősi jin-jang elmélettel foglalkozni, illetve eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy a pozitív és negatív pólus végül is kiegészíti egymást... következésképp a mesehős tisztább és okosabb annál, hogy politikával foglalkozzon... így a politikus sohasem lesz mesehős... korok, korszakok jönnek, mennek... süllyesztőjükben sok szenny elfér... ez viszont végső soron ökológiai kérdés...! Nem kevésbé környezettani témát vetett fel Zdenko Zuzic, aki vakvezető kutyája társaságában jelent meg a fesztiválon. ZuZié, már hátrányos helyzetéből eredően is, a csönd, a belső és külső harmónia vonzásában él. Nem csoda, ha kissé értetlenül kérdi: miért üvölt a századvég embere? Miért készít rafinált műszereket, hogy még magát is túlüvölthesse? Miért fél az ezredvég embere a csendes belső hangtól? Nos, azt a legagyafúrtabb akusztikai csodákkal sem harsoghatja túl... Jobban teszi, ha meghallgatja... Ha a fesztivál ösztönző légkörében Viceník mérnökkel „utazást tesz az időben”. És mindenekelőtt a múltba indul (onnan úgyse törölhet ki semmit), hogy gyökereit kutassa-keresse. Itt a tudatalatti szintjén csak félelem nélkül utazhatunk biztonságosan, az információk in- teroceptorainkból érkeznek, a „hétköznapi” logika törvényszerűségei érvényüket vesztik, csupán a szemlélődő nyugalom képes beférkőzni a szimbólumok, különös, bizarr jelek mögé. A fesztivál eseményei egyébként már a kora reggeli órákban megkezdődnek. Agni Tuchscher dinamikus meditációra várja az érdeklődőket. A meditációnak ez a formája hozza fel az ösztönös mozgást „valahonnan a tudat alól”. Nem sok a „látnivaló” az ezoterika fesztiválján, az események belül játszódnak le, az ember belső terében, intim szférájában, természetszerűleg mindenkiben másképp. Annál több hallanivaló akad: Hieronym Bosch a tarotról és a szimbólumokról szolgál magyarázattal, helyet kap a homeopátia, a zen-buddhizmus, teozófia, a rei- ki, az asztrológia, az Aquamarin kiadói estet rendez, működnek az alkotóműhelyek, divatosan szólva „work- shop”-ok, a fesztivál része egy képzőművészeti kiállítás, de az orien- tális teázó is, ki-ki kedvére videózhat, sőt a masszázs-szalon sem hiányzik. Kivonultak a könyvkiadók, kapható irodalom, meditációhoz alkalmas zene, pszichotronikai műszerek, illatos olajok, pálcikák stb. Mérleget dr. Katarina Brünnová- val, az Aquamarin Kiadó tulajdonosával, a fesztivál főrendezőjével vonunk. S ha már ezt tesszük - már csak a szokás kedvéért is - visszapillantunk a múltba...- Az első fesztivál magán viselte az indulás jellemzőit, kerestük önmagunkat. A második igazolta, hogy jó úton haladunk. A harmadik jelentette a „nagy robbanást”, elképzelésünk kiteljesedett, megjött a várva várt közönségsiker, a negyedik fesztivál a „stabilizáció” jegyében zajlott, a témának megfelelően komollyá vált... az ötödik... nos, ez az igazi, ezen már valóban az a közönség vesz részt, amely számára rendezzük. Az ezoterikának vannak beavatottjai, komoly művelői. Uszályában találhatók sznobok, kóklerek. A sznobok számára az ezoterika természetesen divat kérdése... A kóklerek - miután jövedelemmel, mesés karrierrel nem kecsegtet - szép lassan elmaradnak... ... aztán ki-ki csendben, háborítha- tatlanul haladhat a maga útján, teremthet harmóniát, titkokat rejtő csendet önmagában... és önmaga körül. Polák Imre
