Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
I azonosság 3 identitás létezés i^ego j AHANKARA azonosság (j) identitás 0 létezés O ego A különböző jógatanfolyamokon ugyancsak gyakran hangzik el az instrukció: tudatosítok minden belégzést... minden kilégzést... azonosulok a lélegzettel... Nos, a jóga szellemének adekvát szelíd utasítás több célt követ. Mindenekelőtt a belső térbe tereli a figyelmet, amelyet ezen túlmenően egypontúvá „hegyesít”. Teszi ezt oly módon, hogy a prána alapvető életfunkciókat biztosító áramlásának viszonylag keskeny korridorján a tudat (Tudat?) közvetlen kapcsolatba kerül a kozmosz, a világmindenség peremvidékével. Ha másutt nem is, itt, ezen a tájon feltétlenül a Lét gyújtópontjának a közelébe kerülünk. Lét és lét között persze gyakran áthidalhatatlan különbség tátong. A minden létezőtől megfosztott Lét, illetve a minden létezővel feltöltött Lét korántsem ugyanaz a LÉT, viszont ennek boncolgatása feltétlenül Heidegger „ontológiai differenciájához” vezet.,.! A jógi, tekintettel alapvető tapasztalati bázisára, aligha Örvénylő gondolat (A s/crk. archívuma) kerülhet a figyelmetlen bába helyzetébe, tehát a fürdővízzel együtt nem öntheti ki a csecsemőt is, hiszen az egyensúlyát alkotó fix pontjához a Lét élménye köti legalább ezer szállal. A légzés ritmusára irányuló maximálisan összpontosított figyelem, általában a test mozgásfázisainak tudati rögzítése - élménnyé történő feldolgozása - a jóga gyakorlati megvalósításának legnehezebb fejezeteihez tartozik. Az ilyen .jógázás” sem fizikai, sem mentális szinten nem azonosítható bonyolult vagy kevésbé bonyolult gyakorlatsorok mechanikus ismételgetésével, bár ez utóbbi értékéből és hasznából sem kívánunk levonni, főként a kezdet, az első lépések időszakában, amikor is inkább az állóképesség, az önfegyelem és az akarati tényezők fejlesztése kerül előtérbe. A jóga valódi „paraméterei” a pránajáma alapvető technikáinak az elsajátítását követően sejlenek fel a cséla (tanítvány) előtt. Tegyük hozzá, hogy nem véletlenül, hiszen a légzés élménye feltétlenül Lét-közelséget teremt, a Térből, ha úgy tetszik, a Nagy Ürességből előbukkan az identitás, az azonosság, az Én halmaz- állapotot nélkülöző, de mindent betöltő és egyszeriben mindennek értelmet adó megfoghatatlan teljessége. Rovatunk fejléce, az AHANKÁRA, tulajdonképpen az identitás, azonosság, létezés, ego gyűjtőfogalma, ám jelentését, jelentés- árnyalatait tekintve a kutatók leginkább a szövegösszefüggésekre hagyatkoznak. Tény azonban, hogy a tudatosulása sem egyszeri, spontán jelenség, feltétlenül fokozatosságot igényel. Azonosulnom szükséges fizikai testemmel (annamaja kosa), hogy a további lépésben azonosulhassak asztrális testemmel, amelyet Lysebeth. az európai jóga doyenje szívesebben nevez pránikus testnek, s amelyet a jóga klasszikusnak minősülő szövegei három hüvelyre (kosa) bontanak: pránajáma kosa (vitális test), manón kosa (mentális test) és vidzsnamaja kosa (intellektuális test). Ezek után következhet a kauzális (oksági, okszerű) test, amelyet neveznek legbelső szellemnek, léleknek, legfelső princípiumnak (anandmaja kosa). S itt, legbelül, ezen a rejtett, kis szűk helyen tárul ki ismét végtelenné a Világ. Tudatosulnak identitásom egyéb dimenziói, többek között az, hogy beletartozom egy tájba, amellyel fogamzásom pillanatában azonosultam, benne élek minden fűszálában. Bizonyos emberek csoportjához tartozom, azonos a jelrendszerünk, amely anyanyelvem génjeimbe kódolt szemantikáját örökíti tovább. Csupán ez a jelrendszer, ez a nyelv képes teljes értékű információt közvetíteni felém, csak általa vagyok (lehetek) képes eligazodni a világ bonyolult dolgaiban, csupán ezeknek a szavaknak, régmúltba vesző szótöveknek érzem a zamatát-ízét, ősi illatát, értelmem általuk nyílt meg s keres utat, ösvényt, csapást a Minden- ség felé; közép-európai valómat itt utasítja rendre Comenius ismeretelmélete: „a megismerés érzékeléssel kezdődik". Lét-közelséget teremtő légzéstől, testünk hármasságán keresztül (öt kosa) jutottunk el a gnozeológia súlyos fogalmaktól terhes tájaira, ahonnan nem kis meglepetésünkre éppen Comenius terelt vissza a jóga szélcsendesebb vizeire. Nem azért, hogy lehorgonyozzunk, hanem azért, hogy elmélyedhessünk magunkban és egyszer s mindenkorra megértsük: igaz Emberré csak saját emberségünkön keresztül válhatunk... Mert így válhat igazzá a ma- hájána-tanítás (a buddhizmus egyik későbbi irányzata), hogy a „testet öltött gondolati formák tengervíz cseppjeiként függenek össze, és együttesen alkotják a külső világot”. Polák Imre Életem első lovasrendőrét jó pár évtizeddel ezelőtt, még megboldogult gyermekkoromban, Budapesten, a Népstadion előtt láttam. Arra, hogy ki volt akkor a magyar válogatott ellenfele, és milyen eredménnyel ért véget a találkozó, már nem emlékszem. A hollófekete paripákon feszítő egyenruhások tekintélyt parancsoló járőrözése viszont örökre megragadt emlékezetemben. Jóval később két nyugati nagyvárosban, Rómában és Nyugat-Berlinben láttam (és fotóztam) lovasrendőröket. A nemes állatok és egyenruhás gazdáik jelenléte az emeletes házak árnyékában is éppoly természetesnek tűnt s bizalomgerjesztőén hatott, mint például Tunézia tengerparti sétányain, homokos strandjain. Már a járőrözők puszta jelenléte garantálta a rendet, a biztonságot. R öviddel a rendszerváltás után, kísérletképpen, a szlovák fővárosban is létrehozták a lovasrendőrséget. Az új alakulat ünnepélyes felavatására négy esztendővel ezelőtt került sor. Azóta számtalanszor bebizonyosodott: szükség van erre az egységre. Különösen Pozsony külvárosának dimbes- dombos, erdős részein, valamint a Dunánál és a tópartokon. Azaz: a gépkocsikkal nehezebben hozzáférhető útszakaszokon. A népszerű verbunkosból tudjuk: A jó lovas katonának de jól vagyon dolga. Ám mi a helyzet a lovasrendőröknél? Hogy válaszolni tudjunk e kérdésre, felkerestük Ján Puskás kapitányt és gárdáját. De hiába jöttünk korán reggel, a zabillatú istállóban már csak a kis csapat „utóvédéit” találtuk.- Járőreink ilyenkor igencsak korán kezdik a napot. Már négy óra tájban kinn vannak a terepen. Ugyanis a víkendházakat általában hajnaltájt törik fel, embereink a- Az UEPA szabályzata előírja, hogy nemzetközi tétmérkőzéseken vagy hazai rangadókon milyen óvintézkedésekről kötelesek gondoskodni a szervezők. A lovasrendőrség is a stadionok körüli rendfenntartó erők nélkülözhetetlen részévé vált. A megvadult drukkerek megfékezésére, kiszorítására az a legmegfelelőbb eszköz. A nyeregből jó az áttekintés, és az állat nagysága is tekintélyt parancsoló. Egyetlen lovasrendőr nyolc-tíz gyalogos kollégát helyettesít.- Természetesen nemcsak a pozsonyi futballpályák környékén ügyelünk a rendre. A Trnava-Slovan rangadón is ott voltunk. Állatainkat ilyenkor speciális utánfutókkal szállítjuk a helyszínre. ORDÓDY VILMOS " A f"ai““ jelenlétükkel ezt is próbálják meggátolni - magyarázza a parancsnok, majd bemutatja a pacik körül serény- kedőket. Richard Szóród egyike azoknak, akik a kezdet kezdetétől, vagyis a megalakulás első napjától tagja az ország egyetlen állami lovasrendőr-csapatának. A fiatal hadnagy mosolyogva idézi fel a féléves kiképzés „kínjait”:- Az első napokat bizony kék-zöld foltok jellemezték... A jelentkezők zöme ugyanis korábban sosem ült nyeregben. A tanfolyam alaposan próbára tette ülőizmainkat is. Miután már összebarátkoztunk négylábú „kollégáinkkal”, és nemcsak ülni, hanem ügetni meg vágtázni is tudtunk, következett a dresszúra, majd az akadályugratás elsajátítása. A kiképzés során a lovakat hozzá kellett szoktatni a lövések, a robbanások zajához, a füst és a villanások látványához, a tömeghez és a hangzavarhoz; különben aligha lennénk képesek teljesíteni elvárásainkat. Hát igen! A petárdadurrogtatás, a füstbombák hajigá- lása éppúgy szerves része lett a szurkolásnak - és hozzátartozik egyes drukkerek fegyvertárához -, mint a zászlók lengetése, a fütyülés, kerepelés, az énekelés. ben nem akadnak olyan „hősök”, akik esetleg a lovakon töltik ki bosszújukat?- Eddig még nem volt rá példa. A ló előtt mindenki, még a legvakmerőbbek is meghátrálnak. Egyszer ugyan megtörtént, hogy egy részeg szurkoló az egyik ló farába törülte a piszkos kezét. És mert még neki állt feljebb, kihágásért elővezettük. Megtudtuk, hogy a sporttalálkozókon kívül a különböző szabadtéri rendezvényeken, kiállításokon és vásárokon, rockkoncerteken is ott asszisztál a lovasrendőrség. Például a világhírű Status Quo pozsonyi fellépésén sem hiányzott.- A Szentatya szlovákiai látogatásakor is megutaztattuk lovainkat. Igaz, Lőcsére és Sasvárra inkább a reprezentálás, mintsem a rendfenntartás céljából mentünk - mondja Ján PuSkáS, majd arról beszél, hogy a lovasrendőrök - ha nincs a fentiekhez hasonló különleges megbízásuk - a külvárosban: Rácsén, Vaskúton, Dévényben, Oroszvárott, Csúnyon, a Duna mentén és a tópartokon vigyázzák a rendet. Ha szükség van rá, akkor az eltűnt személyek felkutatásánál is segédkeznek.- Ligetfaluban a közelmúlban eltűnt - magyarázza Szórád hadnagy. - A ke helikopter bevetésén kívül, a mi segít nyelték. Egy erdős, bozótos szakaszt ke nünk. Az elcsavargott gyerekeket úgy; tűk meg, ám az, hogy teljes biztonság nak lehetőségét, hogy az általunk átfé: nének a keresettek, segítséget jelentett. Augusztus második felében szokatlan jelenséggel találkozhattak a Léva és Zselíz közötti dombok tövében lakók. Időről időre terepruhás, kalapácsos emberek jelentek meg, akiket főleg a kavicsbányák, a földeken és szőlőkben kiszántott kövek, illetve a borospincék falai érdekeltek. A pozsonyi Dionyz Étúr Földtani Intézet munkatársai ekkor kezdték meg hároméves munkájukat, amely eredményeként elkészítik a Duna Menti Alföld északkeleti részének földtani alaptérképét. Az Alsó-Garam mentén nem egyszerű dolog homokhoz, illetve aprókavicshoz jutni. Míg a Csallóközben szinte egymást érik az egykori, vagy a működő kavicsbányák; itt, a medence keleti peremén nagy becsben tartják az ilyesmi előfordulását. A Gorámtól jobbra ugyanis mindent beterítenek e folyó különböző időszakokból származó durvakavicsos teraszai, amelyeket a jégkorszaki lösz rétegei választanak el egymástól. Kicsit jobb a helyzet a folyó bal oldalán, ahol a dombokat valamivel idősebb kőzetek alkotják, és ezek lejtőin helyenként megtalálható ez a fontos építőanyag. Ha például Kissalló előtt a főutat elhagyva, keresztülvágunk Sándor-majoron, majd a mezei úton megmásszuk a dombot, lent, a völgy aljában, a maszek libatelep mellett, rábukkanunk egy homokbányára. A geológusok előveszik a kalapácsot, az iránytűt, a mintavevő zacskót és munkához lámák. Megvizsgálják az alsó kavicspadot, amely főleg andezitkavicsokból áll. Eszerint tehát akár a Garam egyik terasza is lehetne, csak éppen azokat még nem rögzítette ennyire semmi. A kort illetően az igazi bizonyítékot viszont a kavics felett elhelyezkedő homok nyújtja, amely tele van tufaszemcsével. A geológusok számára a kép ismerős: a 13 millió évvel ezelőtt ezen a tájon hullámzó szarmata tenger partvidékén vagyunk! Ebben az időben még működött a Selmecbányái vulkán; ennek kitörései során repültek idáig a tufadarabok, amelyeket azután a parti vízmozgás kerekített kavicsokká. A vulkáni tevékenység szüneteiben pedig a patakok azonnal megkezdték a friss andezitsziklák pusztítását, messzire szállítva az egyre kisebbre kopó kavicsokat. A vándorlás a tengernél ért véget, ahol így különböző vastagságú torkolati üledékek rakódtak le. Ezek közül találtak meg jó érzékkel néhányat a környék lakói és innét bányásszák építkezéseikhez az anyagot, most pedig ezek a bányák értékes információkkal szolgálnak a geológusok számára is. Bahamák — Peszeken A szarmata vulkanizmus és tenger által létrehozott kőzetek a geológusok számára egyéb érdekességeket is tartogatnak. Nagypeszek felett, egy kis akácerdőben például mészkősziklákat találunk. Néhány kalapácsütés után dr. Klement Fordinál, az intézet paleontolóAlexander Nagy (balról) és Klement Fordinál a zselízi fúrás megmentett anyagát vizsgálja
