Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-24 / 39. szám
1995. szeptember 24. MŰVÉSZVILÁG É rz ékeny, mélyreható riportjaival, kamerával a vállán bányásznak is mondhatná magát. Az alsó régiók bányászának. Hajléktalanok, Cigányok, Egy vidám nap a szeméttelepen, Idegenlégió, Gyilkosság Túrán, Tanyasiak, Film a melegekről, Fiatal bűnözők, Koldusgyerekek - dokumentumfilmek, amelyek „lent” készülnek, de magasra törnek. Salamon András (1956) értelmiségi szülők külvárosban felnőtt gyereke. Félős, visszahúzódó, anyás fiú volt jó ideig. Aztán meglökték egyszer a folyosón, még az általános iskolában, és attól fogva nem hagyta magát. Keményebb lett, bátrabb és erősebb. Ha kapott, már adott is. Verekedett. Nyolcévesen filmszerepet játszott, ő volt „a nagy- fülő” Sándor Pál vizsgafilmjében. Bohóc a falon, Ámokfutás, A természet lágy ölén - újabb filmek, újabb szerepek. Közben operatőrnek készül, bár sok mindennel foglalkozik. ír, rajzol, zenél, fényképez. 1990-től rendez. Dokumentumfilmeket a magánrendőrökről, a gyerekprostituáltakról, a transzvesztitákról. Az ózdi eseményekről. Egy Trabant bezúzásáról. Zsötem címmel forgatott már játékfilmet is. Egy dunaújvárosi lányról, aki Bécsbe ment szerencsét próbálni. Nappali kukkolóba mezítelenül vonaglani. Érzelmesen durva a film. Vagy durván érzelmes. Szerelemről és odaadásról, önáltatásról és kiszolgáltatottságról szól. „Durva nem voltam soha, inkább dührohamos, indulatos vagyok. De utcai harcosnak már nem mennék el...” „Pénz kellene...” 0 Vehetjük bármelyik dokumentumfilmjét, soha egyikkel sem késett. Időben szól, időben figyelmeztet. A társadalmi lét legérzékenyebb pontjain tartja most is a szemét. A Magyarországon élő kínaiakról készül játékfilmet forgatni.- Miről álmodnak a kínaiak? címmel 1991- ben már beszéltem róluk. Az dokumentumdolgozat volt, most valóban játékfilmben gondolkozom. Öt éve írtam a forgatókönyvet, és azóta várom, hogy pénzt adjanak rá. Szeretek gyorsan reagálni az eseményekre. Nézőként is annak örülök, ha a világról, amelyben élek, frissen kapok visszajelzéseket. Dokumentumfilmmel persze könnyebb és gyorsabb a reagálás, hiszen egy játékfilm költségei összehasonlíthatatlanul magasabbak. Tehát várok, miközben húszezrével jönnek a kínaiak, és hihetetlen sorsok bontakoznak ki előttem. A maffia csupán felületes része a beáramló tömegnek, alatta óriási pénzeket hoznak derék, tisztességes emberek. Állami pénzeket is, nemcsak magántőkéket. Kinti, sikeres áruházak ide küldenek egy menedzsert, aki Magyarországon már magánvállalkozóként viselkedik, s egy furcsa, de könnyen átlátható elszámolási rendszer alapján az itt szerzett haszon nem kis része visszafolyik Kínába. Ugyanakkor létezik egy pia- cozó réteg is, amellyel a hatóságok iszonyú keményen bánnak. Az állam megadja nekik a gazdasági tevékenységhez szükséges ilyen-olyan engedélyt, az adóhivatal beszedi tőlük a rengeteg pénzt, aztán újra és újra kiutasítják őket, hogy az itt-tartózkodási engedélyért ismét pénzt kérhessenek. Az én forgatókönyvem szerelmi történet. 0 Magyar fiú, kínai lány?- Magyar fiú, de tanyasi. 0 Ez miért fontos?- Komoly okom van rá. Nekem a tanya, városi lévén, romantikus vonzalom marad. Gyerekkoromban, Sándor Pál diplomafilmjének főszereplőjeként egy egész nyarat a tanyán töltöttem. Hétéves koromig csak a zuglói házakat ismertem. A kaszált rétek, a szénakazlak illatát ma is az orromban érzem, nekem az akkora élmény volt. Ehhez mindenképpen vissza akartam térni. A tanyasi fiú pedig elhivatott rendőr szeretne lenni. Neki az egyenruha, a szolgálat nagyon is komoly dolog, ő a testülethez akar tartozni. Újsághirdetés nyomán jön fel a városba, és egy körzeti irodában találkozik a kínai lánnyal. Aki heteken át utazott a transzszibériai expresszel, míg ide ért három nejlonszatyorral a kezében. Két nap múlva agyonverik a rendőrök, s amikor beállít egy körzeti irodába, meglátja a tanyasi fiút, s kezdetét veszi egy konfliktusokkal teli, tiszta szerelem. Harmadszor is megpályáztam a Magyar Mozgókép Alapítványt, de egyszer sem sikerült elegendő pénzt szereznem. Tavaly nyáron aztán egy kanadai producer kezébe került a forgatókönyv. Megtetszett neki a történet, de azon az alapon, hogy maffiasztorit csinál belőle egy amerikai író bevonásával. A főszerepeket Donald Sutherlandnek és Keanu Reeves- nek akarta adni. A kínai lány heroincsempész lett volna, ezt már el is döntötte. Csakhogy én nem mentem bele. Nekem a kérdés úgy volt izgalmas, ahogy megírtam, nem úgy, ahogy ő képzelte. Egyébként a barátaim is azt javasolták: fogadjam el a feltételeit, és felejtsem el az eredeti változatot. Hiszen ha igent mondok, amerikai-magyar, vagy magyar-amerikai filmet fogathatok. 0 Ehelyett...- ... megsértődtem, mint forgatókönyvíró. Jöttek a levelek, a vélemények, oda-vissza faxoltunk egymásnak, meg akartak győzni az igazukról, én viszont úgy gondoltam, amit én -------------------itt e gészen közelről látok, ne- SZABÓ G. kik arról kint, Amerikában hal- -------------------vá ny gőzük sem lehet. Idegesítő hülyeségeket írtak. Ha rájuk hallgatok, harmadrangú tévéfilmet forgatok. Nem engedtem. Azt mondtam, inkább összetépem a forgatókönyvet és minden egyes lapját külön megeszem, de akkor sem adom oda. 0 Makacs, kemény fejű ember.- Végül is igen. Voltak már korábban is hasonló döntéseim. A főiskoláról például kirúgat- tam magam. Ezzel kapcsolatban szintén fel lehet tenni azt a kérdést, hogy megbántam-e vagy sem. Is, is. Vizsgafilmet csináltam 1980-ban a sztálinizmus megmaradt építészeti emlékeiről. Korai merényletnek számított ez akkoriban. Zsombolyai János, az osztályfőnököm le is akart beszélni róla, de nem tudott. Nem adták írásban, hogy emiatt küldenek el, csak Zsombolyai szólt az egyik órán, hogy bizonyára tudjátok, jövőre már eggyel kevesebben lesztek. Eredetileg operatőrnek készültem, és ha befejezem a főiskolát, ma aligha rendezek. Főleg nem önálló filmeket. Ezért aztán nem is haragszom senkire, hogy így alakult a pályám. Különben sem vagyok kifejezetten alkalmazkodó típus. • Első játékfilmjéért, a négy évvel ezelőtt bemutatott Zsötemért a kritikusok díját kapta. Azóta mégsem jutott újabb lehetőséghez. Talán ha engedékenyebb, hajlíthatóbb lenne...- Pénzt szerezni manapság senkinek sem könnyű. Annak sem, aki hajlamos a kompromisszumra. Ezen a téren még a díjak sem segítenek. Akkor meg miért engedjek? 0 De meddig él egy forgatókönyv? A kínaiakról írt története például mennyit bír ki még a fiókban? Vagy évente átírja?- Két évvel ezelőtt már én is azt hittem, hogy meghal a sztori, időszerűségét veszíti, ma viszont ismét úgy érzem: anélkül, hogy hozzányúlnék, már holnap is elkezdhetném a forgatást. Van bennem dac is természetesen. Nem akarom feladni. Most a magyarországi kínai attaséval fogok találkozni, aki imádja a magyar filmet, s talán majd megpróbál Kínából pénzt szerezni. Én nagyon erősen hiszek ebben a történetben, de született közben egy másik forgatókönyvem is. Az Adél. Ez jóval olcsóbb film lenne, bár egy hetet Izraelben forgatnánk. Élete első jelentős munkájára készül egy harmincöt éves magyar díszlettervező; meghívták a párizsi Operába. Megvan a szerződése, már utazna, amikor kiderül: Adél, a mamája,------------------ gyógyíthatatlan beteg. A férfi LÁSZLÓ pedig nem tud és nem is akar beletörődni. Izraelbe úgy vezet az út, hogy egy ottani agysebész az utolsó szalmaszál, amelyben megkapaszkodhatnak. 0 Itt izraeli, a másik filmben kínai szál fut. Ezt eleve azért szőtte bele a történetbe, hogy a forgatás lehetősége nagyobb legyen?- Ezek kamaratörténetek, amelyeket négy fal között, egy szobában is el lehetne játszani. Viszont ha időben, térben, kultúrában, vallásban és szokásokban nagyobb távolságok vannak az emberek között, akkor izgalmasabbá, érdekesebbé feszülhet a történet. Az Adélban Izrael személyes ügy. A film szempontjából csak egy híres orvosra volt szükség, aki a kiutat jelentheti egy reménytelen helyzetből. 0 Dokumentumfilmjeit megrendelésre készíti? Ajánlatot kap egy konkrét témára?- Korábban így volt. Szóltak a televízióban, hogy csináljak 10-15-20 percet mondjuk azokról, akik sorban állnak munkanélküli segélyért. S akkor eszembe jutott egy csomó film, amelyet ebben a témakörben láttam, és megpróbáltam mindegyiktől távol tartani magam. A Fiatal bűnözők is így született. Felhívták a figyelmem egy tizenhat éves lányra, aki striciként került börtönbe. Prosti- kat futtatott, mint egykor az apja. Rács mögé azért került, mert az egyik lányt úgy szegycsonton rúgta, hogy az majdnem belehalt. Kezdetben tehát felkérésre dolgoztam. Mára változott a helyzet. Eszembe jut valami, bejelentem és megcsinálom. Nem kell sokat házalnom az anyaggal, ezért tudok bizonyos kérdésekre időben reagálni. 0 A Budapesten kolduló romániai gyerekekről forgatott megrázó erejű alkotását Kar- lovy Varyban is bemutatták az idén. Dokumentumfilmesként milyen tapasztalatokat szerez egy-egy fesztiválon ?- Tavaly Marseille-ben jártam, a dokumentumfilmek nemzetközi vásárán. Nem mondhatom, hogy minden tévéállomás az én munkáimat akarta. Egyrészt azért nem, mert ezek rövid filmek. Ez súlyos probléma. Én azt hittem, a nézők már türelmetlenek és a rövidebb anyagokat jobban szeretik, de nem! Kint legalábbis egészen más a helyzet. Aztán az is bonyolítja a dolgokat, hogy mi videófilmre dolgozunk, nem harmincöt milliméteresre, mint például a francia kollégák. Nem túlzók, amikor azt mondom: ők százszor több pénzt kapnak egy forgatásra, mint bármelyik magyar dokumentumfilmes. De ami még ennél is meglepőbb volt számomra Marse- ille-ben: a helyi szocioproblémák már nem olyan izgalmasak náluk, mint korábban. És Magyarország, Kelet-Európa sem érdekes már számukra. Annál nagyobb elismerésre, hogy jelen van a filmünk egy fesztiválon, és le is vetítik, nem is nagyon számíthatunk. 0 Milyen munkamódszerrel dolgozik egy-egy forgatás során, mire kell erősebben összpontosítania? A kiválasztott alanyhoz való viszonyára, vagy a stílusra, amelyet követni akar?- A dokumentumfilm-készítés számomra alapvetően magatartáskérdés. Ha abból kijön egy stílus, az már direkt jó. Én a stílust, mint olyat, nem misztifikálom, bár azt, hogy ki hogyan fogja meg a kamerát, elsőrendűnek tartom. Hidat teremteni, vagy ha úgy tetszik, megszüntetni a szakadékot, amely kettőnk közt tátong, csak úgy lehet, ha például egy bűnözővel nem próbálom meg elhitetni, hogy ugyanazon a parton állunk. Hiszen ő pontosan tudja, ki vagyok és mit akarok. Ezt érzékenyen felfogja. A Koldusgyerekek egy részét ugyanazon a szeméttelepen forgattuk, ahol négy évvel korábban a Hajléktalanokat. Akkor mondta egy férfi, hogy: „Mutogatnak bennünket, mint majmokat a ketrecben, de kinek lesz ezáltal jobb?” Egyáltalán nem volt meghatódva attól, hogy filmezem őt. Sőt. Neki jogai vannak. Már a halál szélén áll, már enni sem tud, de azért nem hagyja ki, hogy szóvá ne tegye: „Pajtás, te ezért a filmért, ugye, pénzt kapsz. Akkor adjál nekem is belőle, különben nem mondok semmit. ” És ha lehet, adok neki. De volt már példa arra is, hogy elküldték a jó büdös francba, vagy ha nem vigyázok: belém rúgnak. Most egy cigánynegyedben forgattunk Pest nyolcadik kerületében. Olyan, mint a gettó, nem túlzók. Mindenki, aki nem cigány, rég elmenekült onnan. Ott már nagyon veszélyes helyzetekkel, sőt szélsőséges megnyilvánulásokkal is számolnunk kellett. Az öregek otthonában vagy a fiatalkorú bűnözők között természetesen máshogy dolgozik az ember. Meglepetések azonban ott is érhetik. Például, ha egy autótolvaj-gyerek azt mondja: „Lenne számodra egy negyvenezer forintos magnóm, vedd meg, ezerért neked adom. ” Ezeknek a filmeknek mindig én vagyok az operatőre. És a rendezője is, hiszen a helyzeteket, ha úgy látom jónak, percenként változtatom. • A sorsokon, amelyeket megmutat, a film elkészítésével mennyit tud változtatni?- Nem félek kimondani: ezek a filmek elenyésző mértékben módosítanak egy-egy sorson, helyzeten. Nincsenek és nem is lehetnek illúzióim. Itt elsősorban arról van szó, hogy én jó filmeket akarok csinálni. Önző dolog ez, tudom. Szeretek a vágás végén úgy felállni, hogy sikerélményem legyen. Ezért csinálom. A szolidaritás persze ott van a filmemben, de hogy a vetítés után másképp néznek-e majd a kínaiakra, a koldusgyerekekre vagy a melegekre, azt nem tudom. De az az energia, amely a nézőktől visszajön, elég ahhoz, hogy újabb filmet csináljak. 0 S már tudja, mi lesz a következő?- Én nem tervezek soha. Hallok valamit, elcsípek egy félmondatot, felfedezek valamit az utcán, mindig akad valami. Elveszett család címen most egy jómódú zsidó családról készítettem filmet. Egy olyan családról, amely 1930 és 1956 között teljesen szétesett. Aztán a világ híres börtönei vonzanak. 0 A Markó utcától az Alcatrazig?- Mindkettőt láttam már. Építészeti, kultúrtörténeti, szociológiai szempontból nézve teljesen különbözőek. A rab azonban mindenütt rab, a börtönőr pedig börtönőr. A kettőjük viszonya is nagyon érdekel. De hát ehhez is pénz kellene. Iszonyú sok pénz. És akkor a sorozat is grandiózus lehetne. Kerekes Éva és Lukáts Andor a Zsötemben (Oláh Csaba felvételei)
