Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-24 / 39. szám
I-$m*\ ett daruerdő Fotó: Vlado Gloss Konkurens cementrakodók Az alacsony vízállás nagyban befolyásolja a rakodást, mert minél alacsonyabb a víz a rézsűs partoldalon, annál messzebb kerül a hajó a rakparttól, és a daru annál kevésbé éri el a rakodófelületet. Pedig igyekezni kell a rakodással, mert manapság ez is sokkal drágább, mint valaha. Néhány évvel ezelőtt egy vagon ki- és berakodása, az állási időt is beszámítva, 120-160 koronába került. Ma ez az összeg félezer koronát is kitesz. Igaz, már nem léteznek olyan büntetések, az ún. pená- lék a felesleges várakozásokért, mint valaha, amikor a vasút havonta több millió koronát is behajtott ezen a címen. Ehelyett ma progresszív kiadásokat számítanak fel a kelleténél hosszabb állásokért. Pedig akárhogyan is igyekeznek a rakodó- munkások, ha egyszer esik az eső, nem lehet repcemagot, gabonát vagy műtrágyát ömleszteni a nyitott uszályba, a cementről már nem is beszélve. Apropó, cement! A kikötő egyik legfiatalabb berendezése a Hirocem magáncég által épített és üzemeltetett cementátrakó berendezés, amely a vasúti tartálykocsikból egyszerűen kiszippantja és a hajóba fuvatja a cementet. De nem akármilyet ám, csakis a rohozníki cementgyár termékét, merthogy azzal a gyárral van szerződése a rakodó cégnek. Ha egy másik cementgyár cementje érkezik a kikötőbe, ezt egy másik rakodóparton a Pozsonyi Kikötő állami vállalat berendezéséI és aránylag rendelkezéslány kisebbítést. íjrepcemagot A magáncég endezés egé- llami vállalat iogy a kikötő vállalat mel- k áruátrakás- >on keresztül ilához helye- repcemagot. íter vastagsá- jlékony gé- z uszály fölé 51 szóródik a ikor a vagon és útján nem „szippantófe- en „kiporszíHollandiába, eléggé fura, aranyának is ból importál- ;ytonnás zsá- ilatójára. vei rakják hajóra. Magyarán ezt nevezik konkurenciának. Az osztályvezető ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmemet egy érdekes tényre: amíg a cementrakodó magáncég által üzemeltetett impozáns külföldi rakodóberendezés körülbelül ötvenmillió koronás befektetéssel épült, az állami kikötő által használt - igaz, kevésbé modem és mutatós, ámde hasonló kapacitással bíró - berendezést alig hárommillió koronáért szerezték. Sőt! Ennek a berendezésnek az az előnye is megvan, hogy a gépezet egy nagyméretű konténerbe van beszerelve, és daruval áthelyezhető, így a rakodópart különböző helyein használható. Külön rakodóhely szolgál a kőolaj és olajtermékek átszivattyúzására. A Slovnaft vállalatot föld alatti olajvezeték köti össze a kikötővel. Amíg a Slovnaftban nem működött hidrokrakkoló berendezés, Romániából tankhajókkal szállították a szovjet kőolajnál alacsonyabb kéntartalmú nyersanyagot, és a közép-szlovákiai üzemeknek szánt fűtőolajat. Azóta a legtöbb üzem gázfűtésre állt át, így a pozsonyi kikötő olaj átrakodó állomása a régihez képest alig fele kapacitással működik. Tolóhajók és uszályok A tolóhajók sem mind egyformák. A kikötői medencékben kisebb motorosok tologatják az uszályokat, ezek nyílt vízen nem dolgozhatnak, ott nagyobb tolóhajók veszik kezelésbe a kikötő alatti „parkoló” horgonyzóhelyein várakozó uszályokat. A kikötőben olyan régebbi típusokat is látni, amelyeken még laktak. Ezeken egyszobás lakások vannak kialakítva, fűtéssel, konyhával és mindennel, ami a hosszú távú berendezkedéshez szükséges. Egy 24-szer 80 méteres kis medence partján 1989-ben új rakodóállomást alakítottak ki a különösen súlyos terhek átrakására. Az itt felállított daru egyszerre 560 tonnát képes felemelni. Ottjártunkkor épp 20,5 tonnás, 3800 hektoliteres sörgyári tartályokat raktak hajóra. Az ilyen megrendelés azonban ritka, ezért kidolgoztak egy tervet a hatalmas daru kihasználására. Speciális függesztőszerkezet segítségével a 250-300 tonna súlyú kisebb hajókat vagy uszályokat kiemelnék a medencéből, és így, függő helyzetükben átvizsgálhatnák őket anélkül, hogy költséges módon szárazdokkba kellene azokat vontatni. Már van is némi tapasztalatuk e téren - egy angol hajós 22 méteres jachtját emelték ki, mert meg akarta vizsgálni, nem károsodott-e meg a hajócsavar és az irányítószerkezet, amikor az egyik pozsonyi híd közelében megfeneklett egy kavicságyon. Ha nem is a darut, de a mellette lévő medencét nagyon hasznosan kihasználták annak idején, amikor a Zemograd tolóhajó bősi balesete és a zsilipkapu összeroppanása következtében leállt a forgalom a Dunán. Akkor magyar kamionokkal megrakott uszályokat ürítettek itt ki, mégpedig úgy, hogy két nap alatt speciális vasszerkezetű rámpát szerkesztettek, és a Hungarokamion emberei ezen keresztül vontattak partra ötszáz kamiont. A pozsonyi kikötő csak a rugalmasságának köszönhette ezt az „üzletet”, ugyanis a magyar szállítóvállalat először Bécshez fordult segítségért, de az ottani kikötő nem vállalta olyan rövid idő alatt a kirakodást, mint a pozsonyiak. Egyébként a bősi vízlépcső - a hajósok szerint - pozitív hatással van a dunai szállításra, mert Po- zsonynál 300-350 centiméter vízszintet biztosít, és így lehetővé teszi a 2,7 méteres merülésű uszályok teljes kihasználását. Rádióhullámokon ringatózva A szállítás szervezési része elképzelhetetlen rádióösszeköttetés nélkül. Erre szolgál a Duna egész szakaszán felállított adóállomás-rendszer. A berakó állomásról rádiójelentést adnak le, hogy milyen áruval mikor, milyen irányba indul a hajó. Amennyiben Pozsonyba jön a rakomány, az itteni kikötői diszpécserek visszajelzést adnak, van-e szabad kapacitásuk, és a hajók eszerint rögtön a rakparthoz, vagy a „parkolóba” futnak be. Arra a kérdésemre, vajon szoktak-e csempészni a pozsonyi kikötőben megforduló hajósok, kísérőm sokatmondó kérdéssel válaszol: - Látott már maga olyan kikötőt, amelyikben nem csempésznek? Persze, hivatalosan nem tudnak ilyen esetekről. A kikötőnek hajójavító műhelyei is vannak. A Szlovák Dunahajózási Vállalatnak vagy félszáz toló- és teherhajója, valamint kétszáznál több uszálya van, amelyeket rendes üzemeltetés közben bizonyos időszakokban műszaki ellenőrzésnek kell alávetni. Amikor még az egész hajópark üzemben volt, ezeket a rendszeres javításokat nem is győzte a farkastoroki hajójavító-műhely. Mivel manapság már a hajóparknak alig egynegyedét használják, a hajójavító-üzem is kénytelen idegen megrendelések után nézni. A kikötői dokkban viszont csak egy partravetett, ócska bárkát látni... Az ilyen kiszuperált hajók feldarabolásra ítéltettek, csakhogy ez sem olyan egyszerű dolog, mert a hatalmas vaskolosszus szét- darabolása jóval drágább, mint amennyit a hulladékvasként értékesített darabokért kapnának. De nemcsak a szállító- és javítókapacitások, hanem a raktárak sincsenek kihasználva. Például az Öreg hídtól nem messze álló, elhanyagolt külsejű, emeletes és tornyos épület, az egykori 7-es számú raktár is üresen áll. Valaha kávérakományok pihentek benne, de ma már nem is tartozik a kikötő tulajdonába, mert az épülő nemzeti színház felvonulási területén áll, s emiatt a város tulajdonába került. Olyan tervek is felmerültek, hogy a patinás épületben műszaki és hajózási múzeumot rendeznének be, csak hát ehhez rengeteg pénz kellene, ami pedig nincs. A készülő színház melletti partszakasz sem szolgál már rakodópartként, a vasúti pályát azonban még használják. A városrendezési tervekben ezeken a helyeken már korzó szerepel... Gaál László-nvarazs «rendben és irányban a lehető legrövi- regkerülni, valamint a pole bendinget, omot. ly keretében - ahol erre megvannak a koztatásként ródeót is tartanak. Az a rövidebb időn belül lasszóval be tudja legtovább megüli a vadlovat, illetve n legelő tehenet. í LOVAINK LENNÉNEK... m titkolja, hogy e sportág megszállottíves fia is naponta néhány órát nyereg- Db versenyen vett már részt, ahol ki- ;ereket ért el. Indult az idei országos bajnokságon is, ám túl fiatal lóval, így az eredmény sem volt a kívánt.- Ha jobb lovaink lennének... - sóhajt fel az apa, majd magyarázza: - Amit a quarterhorse, tehát a kizárólag westemlovaglásra tenyésztett paripa hat hónap alatt meg tud tanulni, arra az appaloosa 9, az arab telivér 12 hónap alatt képes. Más lovak esetében még ennél is tovább tart a betanítási idő. Nekünk csak „más", azaz a legolcsóbb lovaink vannak, nincs egyetlen quarterhorse-unk, vagy appaloosánk sem - mondja Deák. Becslése szerint Szlovákia a westemlovaglásban ma ott tart, ahol Ausztria 20-25 évvel ezelőtt. A jövőt illetően azonban optimista: - Öt év alatt behozhatjuk a lemaradást - saccolja. Nem kell sokáig kérlelni, hogy árulja el, ez miként érhető el. Kilenc quarterhorse-t hozunk be Amerikából. Azért csak ennyit, mert darabja 100 ezer koronába kerül. Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy nekünk már nem kell - mint egykor az osztrákoknak - Amerikába mennünk, ha el akarjuk sajátítani e lovassport csínyját-bíny- ját. Nemzetközi hírű edzőink és ígéretes fiatal lovasaink vannak - sorolja. A westernlovaglás szlovákiai legjobbjai eddig nem igazán mérhették össze tudásukat más országok lovasaival (a cseheket kivéve, akik minden versenyen és bajnokságon jelen vannak). Az ok: a Machalík-házaspárt kivéve (ők egyébként a szlovákiai legjobbak) a lovasok többsége még nincs tizennyolc éves. Márpedig a nagykorúság elérése a nemzetközi versenyeken való részvétel egyik legfontosabb feltétele. KÖLTSÉGES HOBBI Aki a western stílusú lovaglásra adta a fejét, annak bizony jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ahhoz, hogy például Ausztriában versenyzési engedélyt kapjon, csak a vizsgáztatásért több mint 2500 schillinget kell legombolnia. A jobb nyergek 15 ezer schillingnél kezdődnek. A nyeregtakaró, nyeregpáma, az izzasztó, a kantár, a kengyel stb. további 10-15 ezer schilling. S akkor még a minőségi lovak áráról nem is tettünk említést. Dél-Szlovákiában is többen hódolnak e sportnak. A szakértők a legkiemelkedőbbnek a kisújfaludi Horváth Józsefet tartják, aki az országos versenyeken a gyorsasági versenyszámokban első, de legrosszabb esetben második szokott lenni. A minap megrendezett országos bajnokságon a barel race-ban második, a lovas-szlalomban pedig első helyen végzett.- Mindig meg kell különböztetni, mi a sport és mi a szórakozás - mondja Dusán Deák, amikor a lovasok öltözékére terelődött a szó. - A westernlovas széles karimájú kalapban, farmerben, esetleg szattyánbőr kesztyűben, de mindig fényesre suvickolt cowboycsizmában versenyez. Nincs lasszója, sem colija, amivel durrogtatna - szögezi le határozottan. - A versenyek után a közönség szórakoztatására általában mindig rendezünk kisebb-nagyobb parádét. Hangsúlyozom, csak a közönség mulattatására. Ennek azonban már semmi köze a western ridinghez. Gágyor Aliz 1. Szép volt, lányok! Azaz ■' ezt a sportot nemcsak férfiak űzik 2. A kisújfaludi Horváth József és kedvenc táltosa, Iván 3. A cowboy a western ri- dingen csak néző... 4. ... de a verseny után jöhet a párbaj 5. Ez az óturai házaspár minden versenyen apacsszerelésben jelenik meg. Az érdeklődők még wigwamjukba is benézhetnek. Vlado Gloss felvételei RIPORT 1995. szeptember 24.
