Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-17 / 38. szám
1995. szeptember 17. GYERMEKVILÁG Ko rán reggel van, de édesapámék már rég a mezőn kapálnak. Édesanyám most megy utánuk. Neki még meg kellett főznie az ebédet. Azt viszi apámék után. Én föl-fölpillantok félálomból, s látom, hogy a kosarat lepedőbe bugyolálja és a hátára billenti. Körültekint, a kannát kezébe fogja, és már kívül is van az ajtón. Két órával később lógó orral baktatok az iskolába. Sehogyan sem tudok belenyugodni, hogy napról napra magamra maradjak.„De jó lenne, ha megeredne az eső! Akkor itthon maradnának a szüleim” - sóhajtok és fölpillantok az égre. Az osztályban nagy lárma fogad. A tanító úr még nincs bent. Padtársaim egymást túlharsogva tárgyalják, hogy az éjjel cirkusz érkezett a faluba, s már építik a sátrat. A legjobb barátom. Csikós Pista a leghangosabb.- Én már voltam ott - harsogja. - Ringlispil is lesz. Akinek nincs pénze, felmegy a tetejére hajtani. Ötször hajt, egyszer ül. Te is eljössz, Laci? - fordul felém. - Mert én megyek. Ha látnád, micsoda cirkusz lesz! Milyen hatalmas sátrat építenek! A gyerekeknek egy koronát kell fizetniük. De két tojást is elfogadnak. Az óriási zsivajnak a tanító úr vet véget. Megkezdődik a tanítás, de az eszünk a cirkuszon jár. Össze-összedugjuk a fejünket, sugdolózunk, nevetgélünk. A tanító úr többször ránk szól és megfenyeget bennünket. Ha nem hagyjuk abba a sug- dolózást, kormost kapunk. Déli harangszókor lépünk ki az iskola kapuján. Amíg magunkon érezzük a tanító úr figyelő tekintetét, csak megvan a rend. De amikor alakja eltűnik a kanyarban, fölbomlanak a sorok. Szétszaladunk a szélrózsa minden irányába. Hamar haza akarunk érni. Hiszen mindegyikünk első szeretne lenni a cirkuszban. Pista még utánam kiáltja:- Ebéd után majd beszólok érted. De otthon találjalak ám! Hamar kell indulnunk, hogy jó helyünk legyen... Lihegve, kimelegedve érek haza. Éhes vagyok, de nem eszem levest, mert sietek. Csak az asztalra készített tányérból veszek egy szelet kalácsot, azt gyömöszölöm a számba. A cirkuszon jár az eszem, és gyorsan kihúzogatom a konyhaszekrény fiókjait. Pénz kellene, legalább egy korona. Mindent fölforgatok, de egy fia pénzdarabot sem találok. Eszembe jut a szénatartó. Odajárnak tojni a tyúkok. Máris nyargalok a kisói felé. Gyerünk a szénatartóba! Keresem a tojásokat, de a tyúkok fészke üres. Lógó orral kászálódom ki a kisólból. Csalódottan indulok vissza. Hallom, hogy Pista bekiált az udvarba.- Laci, hol vagy?! Gyere már. Ha nem sietsz, elkésünk.- Csak menj! - kiáltom vissza. - Én nem mehetek. Nincs pénzem, és tojást sem találok.- Azért csak gyere! - csalogat Pista. - A ringlispilre felülhetsz pénz nélkül is. Ötször hajtasz, egyszer ülsz. Nekem a cirkuszra van egy koronám. De ha a ringlispilre is föl akarok ülni, hajtanom kell. Hirtelen a homlokára csap. - Tudod mit?! Nem ülsz föl, hanem megkérjük a ringlispiles bácsit, adjon neked egy koronát a hajtásért.- Megpróbálhatjuk - mondom Pistának reménykedve. Becsukom a ház ajtaját és gyorsan útnak eredünk. Néhány perc múlva ott lebzselünk a falu végén, a sátraknál. A ringlispil már forog. Vidám gyereksereg veszi körül. Ha megáll, nagy zsivajjal tódulnak még közelebb. Mindegyik helyet akar rajta. Kapdossák a láncon csüngő ülőkéket. Pajtásaim mind ott vannak. Pistával előre tolakszunk, hogy fölmászhassunk a létrán a ringlispil tetejébe. Hajtani szeretnénk, és sikerül is. Ott állok Pista háta mögött, kezem markolja a vastag gerendát. Füttyszóra megindulunk, és kör- be-körbe toljuk magunk előtt a gerendát. Harsogva szól a zene, s mi az állandó körbenjárástól egészen elkábulunk. Az ötödik hajtás után kissé szédelegve mászunk le a létrán. Én a ringlispilest keresem, és amikor megpillantom, szaladok hozzá.- Bácsi, most jöttem le a hintáról, ötször hajtottam - mondom neki hadarva.- Akkor menj, ülj föl rá!- De én nem akarok felülni, inkább egy koronát szeretnék.- Pénzt nem adok. Csak ülni lehet - feleli a vörös hajú körhintás, és már megy is tovább. Mit tehetek. Fölkapaszkodom egy ülőkére, és bánatosan nézem a cirkusz bejáratát, ahol már gyülekeznek a gyerekek. A ringlispil elindul, és én szállók, szállók, hintázva forgok a levegőben. Köröttem sikonganak a gyerekek, de én összeszorítom a számat és arra gondolok, minden hiába, ha nem láthatom a számoló kutyát, a cammogó medvét meg Jancsi bohócot.- Ez se sikerült - mondom Pistának lógó orral, amikor leszállók.- Nem adott pénzt? - kérdezte Pista.- Nem... Azt mondta, üljek föl, de pénzt nem ad. Megyek is haza. Minek csellengjek itt, ha a cirkuszba nem mehetek. Pista tartóztat, de én nem látom értelmét a maradásnak. Ballagok hazafelé, dühömben a lábam elé kerülő kavicsokat rugdosom. Ekkor hirtelen megdobban a szívem. Előttem néhány lépésre aprócska, hajlott hátú öregasszony tipeg. Bokáig érő szoknyát visel. Karján jókora kosár himbálózik. Nem is a kosár nagy, inkább az anyóka töpörödött. Ez a nénike az én dédanyám. Messziről is megismerném, mert nincs még egy ilyen hajlott hátú öregasszony a faluban. Nem kiáltok utána, tudom, úgy sem hallaná meg, hiszen évek óta nagyot hall. Egy ugrással mellette termek, elveszem a kosarát, és kísérem egészen hazáig. Otthon fáradtan ereszkedik a küszöbre. Mellé teszem a kosarat, és a füléhez hajolva nagyot kiáltok:- Dédanya, adjon egy koronát!- Mit?! - kérdezi dédanyám, és apró szemét szúrósan rám mereszti.- Egy koronát adjon! Elmennék a cirkuszba.- Korona? Cirkusz? Nincs. Én még nem voltam cirkuszban, pedig megértem a nyolcvankét esztendőt. Neked se kell odadugni az orradat! Föltápászkodik, betipeg a konyhába. De én utánasomfordálok.- Akkor két tojást tessék adni! - harsogom a fülébe.- Tojást? Az sincs. Nem tojnak a tyúkok - feleli és elfordul tőlem. Legyintek és csalódottan indulok kifelé. Ő is csoszog utánam. Az udvaron csirkék csipognak, tyúkok kárálnak. A tyúkól ajtaján kövér tyúk repül ki szapora kotkodácsolással. Figyelem a tyúkot, és visszapillantok dédanyóra. Aztán hátrafelé indulok. A tyúkól előtt megállók, szememet a nyitott ajtóra szegezem. Bemászom az ólba, két tojást a zsebembe csúsztatok, és szaladok kifelé.- Te gonosz! - hallom dédanyó hangját. Hátranézek. Lihegve szalad utánam. Erre még jobban nekiiramodom. Nem előle futok, ő úgysem érne utol. Azért rohanok annyira, hogy minél előbb a cirkuszhoz érjek. Egyik kezemet a zsebembe dugom, védem a tojásokat, össze ne törjenek. De jaj! A kezem valami nedvességet érez. Rosszat sejtve megállók. Kezemet alig merem kihúzni a zsebemből. Csak állok és bámulok kábán, és alig akarom elhinni, hogy a cirkuszból mégsem lesz semmi. Dédanyó itt áll már mellettem, és fenyegetve emeli föl ösztövér karját. Dühös nagyon rám, én meg rá. Lassan kihúzom kezemet nadrágom zsebéből. Ujjaim közül vastag cseppekben csurog az összetört tojás sárgája.- No, te gonosz, megvert az Isten! - pihegi dédanyó, és görnyedt háttal visszafelé tipeg. Szemrehányóan nézek utána, és fejem lógatva, borús szívvel indulok hazafelé. Otthon letelepszem a küszöbre, és a cirkuszra gondolok. Aztán eszembe jut édesanyám figyelmeztetése, hogy etessem, itassam meg a csirkéket. Föltápász- kodom, a kút kávájáról leveszem a csorba cserépfazekat, vizet merek belé, és a csirkék tálkájába csorgatom, a szakajtóból meg magot szórok nekik. Később visszatelepszem megint a küszöbre. A mezők felől szellő kerekedik, és megmozgatja az eperfa lombját. Fölnézek az égre, és abban reménykedem, hogy holnapra talán megjön az eső, s ha édesanyámék itthon maradnak, talán kapok egy koronát, s én is elmehetek a cirkuszba. OZSYALD ÁlU il) versei | Mond ók a Jöttünk. mentünk. szaladtunk, messzi nem is jutottunk, csak a világ végére, kerek erdő szélére... Megéheztünk alaposan, az éhségtől szemünk koppant, letettük a tarisznyát, főztünk egy tál puliszkát. IKamkarhmu \ Keskeny üt, kisvaséit, | hegyre fel, menni kell, j messzi még a sötét, I éifonyák hiába j várjéik a vacsoráit. | — Ki köhög? j — Mi zötyög? Mielőtt még elolvadna, siess, számold meg, hány gombócból áll ez az óriásfagyi! Nos? Készítette: Miroslav Motycík A iÍM'ikiis toMtesii Kisvaséit nyöszörög, A farkas így szól a sünhöz;- Hallód é, sün koma, bor bélyműhely nyílt az erdőben, Elmehetnél és megnyiratköz- hatnál, túl nagy a tüskéd, így bizony nem vagy valami csinos legény! Éppen akkor somfordáit arra a róka, hallotta ti farkas szavalt, ő is megtoldotta;- A te helyedben én feltétlen elmennék a borbélyhoz megnylratkoznl, süni pttllás! A sün nevetett,- Az én helyemben? Azt elhiszem De nem vagy az, én helyemben, Én pedig, ha megnyiratkozné k, fél nem kellene az olyan tanácsadóktól, mint amilyenek ti vágytok. Azzal összegömbölyödött és legurult a domboldalról. A két ravaszdi ottmaradt. és csak nézett utána, MEGFEJTÉS Az augusztus 27-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a 4-es számú útvonalon. Nyertesek: Bugár Klaudia. Alistál: Csók Tibor és Zsolt, Lénártfalva; Kurucz Marian, Galánta; Bokros Gabriella. Balázsfa: Szabó Adrián. Párkány. A sasmama fog egy héját és hazaviszi a fészekbe a fiókájának. Az azonban csak turkál a héjában és nyafog, hogy vércsét szeretne ebédre.- Nincs vércse! - mérgelődik a sasmama. - Meg kell enni a héját is, abban van a vitamin. A világ legmagasabb hegycsúcsa két méterrel kevesebb A földrajzkönyvekben és a lexikonokban az áll, hogy a világ legmagasabb hegycsúcsa a Himalájában magasodó 8848 méteres Mount Everest. A legújabb mérések szerint csak 8846 méter. A Mount Everest nem ment össze, csupán a tökéletes technika teszi lehetővé a pontos méréseket, amit amerikai és olasz tudósok végeztek. S az évek alatt a csúcsot borító jég- és hóréteg vastagsága is változott. A szatellitek segítségével pontosan megállapítható a tengerszint és a csúcs közötti távolság. A két métert leszámítva - a Mount Everest Így is a világ legmagasabb hegycsúcsa. (köp) fáradt már, s ha megéill: tűzköpő ördögök rugdalják oldalát.
