Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
R q tudja, miért, de a sors kegyetlen volt Józsikához. Alig múlt el kétéves, amikor a szülei furcsa du- ■ dórt fedeztek fel a fiúcska egyik oldalán, az orvo- I sok pedig kimondták a szentenciát: ebben a koriban nincs jóindulatú daganat! A kis Gaál Józsika, az édesanyjával együtt, a pozsonyi gyermekonkológiai klinikára kerül, ahol kemoterápiás kezelést kap, majd jobb veséjét egy 14 centi- méteres tumorral együtt eltávolítják. Közben kihullik a haja, apró szájának belseje annyira kisebesedik, hogy elutasítja az ételt. Lefogy nyolc kilóra: járni, beszélni nem tud. Amikor az orvosok a radikális beavatkozás és a kezelés ellenére a gyerek hasüregében egy újabb „valamit” találnak, s ezért ismételten kemoterápiát, illetve sugárkezelést ajánlanak, az anya megmakacsolja magát, és elutasítja az orvosi segítséget. Az orvosok közlése, hogy intenzív kezelés nélkül három hónap alatt eltemetheti Józsikát, sem ingatja meg elhatározásában. A kisfiú, szerencsére, ma is él s jól érzi magát. Szülei, testvérei, rokonai, barátai szeretete élteti? Netán az alternatív medicina: a Breuss-kúra, azaz a természetgyógyászok kezelési módszereitől kapott újra erőre, nőtt ki újra a haja, tanult meg végre járni, beszélni, nevetni? Nem tudni. Egy biztos: a szülők felvették a harcot a gyilkos kórral, s gyermekük megmentése érdekében nem ismernek lehetetlent. Hisznek abban, hogy a radikális gyógymódokon kívül egyéb kezelések is segíthetik gyermekük gyógyulását. Ennek érdekében a Vöröskereszt dunaszerdahelyi szervezete révén számlát nyittattak, mert megtudták, hogy Münchenben él egy orvos, aki sikeresen gyógyítja a rákos betegeket. Néhány hónap alatt e számlán közel 120 ezer korona gyűlt össze, ám annak kifizetése körül némi bonyodalom akadt. A halál torkában- Mivel nekem is csak egy vesém van, orvosaim nem ajánlották a harmadik gyermeket. Azzal érveltek, legyek boldog a meglevő kettővel. Én viszont hajtogattam a magamét - fogott bele a történetbe az édesanya. - Józsika rögtön más volt, mint a testvérei. Apróbb, gyengébb. Amikor 14 hónaposán is nehezére esett a járás és mintha egyensúlyzavarai lettek volna, az orvosok azzal nyugtattak, hogy majd kinövi. Én nem hagytam annyiban, neurológushoz kértem magam, aki megszidott, mert szerinte előbb kellett volna jönnöm. Nem mondta meg, hogy miért, hogy mi a baj, csak rendszeres tomászta- tást ajánlott, amit mi becsületesen el is végeztünk. A fiam szépen fejlődött, s talán azért, mert szoptattam, nem is volt különösebben beteg. Tavaly, december 8-án reggel bemászott hozzánk az ágyba, s úgy bújt hozzánk, hogy megjegyeztem: ez a gyerek úgy viselkedik, mint akinek nincs sok ideje szeretni... Nem tudom, mi mondatta ezt velem - telt meg az asszony szeme könnyekkel. Néhány perccel később felfedezték gyermekük oldalán az ököl nagyságú dudort! Rohantak az orvoshoz, ahol az apának megmondták azt, amit az anya előtt elhallgattak: készüljenek a legrosszabbra. Józsikát másnap mentőkocsi szállította a pozsonyi gyermekonkológiára, ahol a halálra rémült szülőkkel minden kertelés nélkül közölték: a kezelés hatására kihullik a gyermek haja, le fog fogyni, vagy éppenséggel elhízhat. Az életben maradás esélyeiről viszont alig beszéltek, pedig Ilona asszony leginkább erre volt kíváncsi.- Amikor megláttam a sok lesoványodott, kopasz apróságot, elfogott a rémület. Képtelen voltam felfogni, hogy a gyermeküket ápoló, ugyancsak bent fekvő édesanyák - a halállal farkasszemet nézve - hogyan mosolyoghatnak? A kemoterápiás kezelés nemcsak testileg, hanem lelkileg is összetörte Józsikát. Csak akkor nyugodott meg egy kissé, ha fél- vagy egynapos kimenőt kaptunk, s hazautaztunk. Amikor karácsony táján észrevette, hogy hullik a haja, topor- zékolt elkeseredésében. Arcát aprócska kezébe temetve jajveszé- kelt. Januárban megkopaszodott, de ez lett volna a legkisebb baj. Kisebesedett a szája, még szopni sem tudott. Csak mozdulatlanul feküdt, már sírni sem volt ereje. A gyógyszer beadása kínszenvedés volt neki is, nekem is. Erőszakkal kellett szétfeszítenem a fogsorát, hogy a fecskendőben feloldott orvosságot bespriccelhessem a szájába. Naponta legalább háromszor. Láttam a szemében megbújó rettegést, amely a ,Jdnzás” miatt gyűlöletté változott, de nem volt más választásom. Józsikát január 25-én megműtötték. Elvesztette ugyan a veséjét, de a szülei abban bíztak, hogy minden jóra fordul. Gaál Ilona, még mielőtt a kisfia megbetegedett volna, reiki* tanfolyamot végzett. Az onkológián hasznát vette a tanultaknak, „kezelte” a fiát, de a többi gyermeket is. Ennek ellenére, bár Józsika a műtétet követően jobban lett, komplikációk léptek fel. Fájni kezdett a hasa, és a kemoterápia utóhatásai miatti pelenkázást nehezen viselte. Február 17-én a sokadik ultrahangvizsgálat kiderítette, hogy a hasüreg egyik erén „másfél centis valami van”, s ezért még erősebb terápiára fogják a kisfiút.- Óijöngve telefonáltam a féijemnek, közben hallottam, ahogy a kislányom belesírt a készülékbe, és arra kért, menjek haza, mert már nem búja nélkülem. Elhatároztam: vége, nem engedem kínozni többé Józsikát. Ha a Teremtő úgy akaija, legyen meg az akarata, de én megkímélem őt a lelki és testi fájdalmaktól. Az orvosnőtől megkérdeztem, haza- mehetünk-e? „Nem, azonnal meg kell kezdeni az erősebb terápiát” - közölte. Könyörgőre fogtam: csak annyira engedjen ki a kórházból, hogy otthon levegőt vehessünk! Péntek délután azzal hagyhattunk el a kórházat, hogy szombaton ebéd után visszatérünk. Elbúcsúztam mindenkitől, hiszen tudtam, oda már nem fekszünk be újra. Alternatív gyógymódok Az onkológusok, féltve a kis beteg életét, táviratban sürgették Gaálék visszatérését, akik két hét elteltével felutaztak ugyan Pozsonyba, de csak azért, hogy írásba adják: nem kezeltetik a gyereket, s döntésükért vállalják a felelősséget. Egyben megkezdték csatájukat Józsika megmaradásáért. Ausztriából elhozatták a Bre- uss-kúra zöldségleveit, s a gyógyteákkal együtt 42 napig azt itatták vele. Tartottak tőle, mi lesz a csontsovány gyermekkel, de meglepődve tapasztalták, hogy tartotta a súlyát és javult az életkedve. Elvitték őt hazai és külföldi természetgyógyászokhoz és * japán eredetű, személyiségfejlesztő alternatív gyógymód Harc Józsikáért pszichotronikushoz, Gaálné tökéletesítette magát a reikiben, megvásárolták az ajánlott természetes alapanyagú gyógykészítménye- ket és gyógyteákat. Közben bújták az irodalmat abban bízva, hátha van a világon valaki, aki elvállalná az alig háromesztendős csöppség kezelését. Így bukkantak rá a müncheni Nikolaus Klehr- re, de mivel öten élnek egy fizetésből s a kölcsönöket is térítik, a Vöröskereszthez fordultak: segítsenek a kezeléssel járó kiadások gyűjtésében. Dunaszerdahelyen a Szlovák Vöröskereszt Területi Egyesülete február végén közzétette a számlaszámot, sőt, ígéretet tett arra, hogy szerény anyagi keretéből kétezer koronát ajándékoz Józsikának. Együttérzés Az apa, Gaál József a postán dolgozik. Amikor kollégái értesültek gyermeke tragédiájáról, azonnal bekapcsolódtak a gyűjtésbe.- Nincs talán egyetlen postahivatal sem, ahonnan ne érkezett volna pénz. Munkatársaim együttérzése megható, s biztos vagyok abban, hogy szorítanak nekünk. Mindenki adományát nagyra értékeljük, tudtommal Dunaszerdahelyen még soha nem sikerült ennyit összegyűjteni. Sajnos, a családi költségvetésből nem tudnánk Józsikát a hazai és magyarországi természetgyógyászokhoz szállítani, nem ihatná a drága Breuss-leveket, nem szedhetné a Béres-cseppet, nem kaphatna svéd- cseppes borogatást és még hosszasan sorolhatnám. Visszatartott adomány?- Április 7-én és 18-án a vöröskereszt irodájában megkaptuk a számlán összegyűlt pénzt: 30 893, illetve 20 200 koronát. Közölték velünk, hogy az adományok továbbra is folyamatosan érkeznek - vette át a szót ismét Gaálné. - Május végén ellátogattam az irodába, hogy elkéijem az adakozók névsorát. Arra gondoltam, illik megköszönni az emberek nagylelkűségét, csak azt nem tudtam még, hogyan. Beszélgetés közben megkérdeztem: mikor kapom meg a fennmaradó összeget? Megtudtam, hogy egy hét múlva ünnepélyesen átadják. Eltelt a hét, de nem hívtak, hát odamentem én. Azzal fogadtak, hogy amíg nem számolok el a már kapott pénzzel, nem kapok újabb összeget. Megdöbbentem, hiszen senki nem mondta, hogy gyűjtsem a számlákat, ráadásul a természetgyógyászok nem adnak elismervényt a kezelés összegéről. Azt is nehezményezték, miért adom a németországi kezelésre kért támogatást másra?! Kifakadtam, s azt bizonygattam, hogy talán nem az a fontos: ki, hol, mivel kezeli Józsikát, hanem az, hogy él és jobban van! Mert hála az égnek, a pozsonyi onkológián, 1995. március 9-én nem találták azt a bizonyos „valamit”, és a május 23-ai leletek szerint is jó a vérképe, tiszta a tüdeje. Igaz, a májvizsgálat leletei megemelt értékeket mutatnak, ezért vitaminokat kapott. Ezért most mi is a májra összpontosítunk, s Józsika, a vitaminokon kívül, májtisztító kúrákat vesz és gyógyteákat iszik.- Kész szerencse, hogy kimondottan élvezettel issza a gyógyki- vonatokat, teákat és a zöldséglevet. Egyre javul az étvágya is. Amióta hazahoztuk, négy kilót hízott, ismét szobatiszta lett, mindenben örömét leli. Rengeteget csacsog, imád sétálni, és ami a lelki egyensúlya szempontjából roppant fontos: kinőtt a haja - jegyezte meg Gaál úr. Amikor a korához képest még mindig aprócska legényke beszélgetésünket figyelve meghallotta, hogy a hajáról van szó, boldogan mutatta a fejét, majd behozta a siltes sapkáját. A szülők szerint, amikor kihullott a haja, még aludni is abban akart.- Józsika nagyon apás lett. Néha azt hiszem, hogy neheztel rám a kórházban átéltek miatt - mondja csendesen Gaál Ilona, akinek hétköznapjai a legkisebb gyermeke életéért folytatott küzdelem jegyében zajlanak, miközben szerető gondoskodással veszi körül 8 éves kislányát és 17 éves, kamasz fiát is.- A németországi kezelésről lemondtak? - kérdezem Józsika vidám hancúrozásán derülve.- Dehogy! De a nyolc kilós gyermekkel nem vághattunk neki az útnak. Ki kellett derítenünk azt is, kicsoda valójában az a Münchenben élő orvos, nehogy a közadakozásból származó pénzt egy sarlatánnak adjuk. Ezért gondoltuk, hogy amíg sor kerül az utazásra, addig másféleképpen is próbálkozunk. Nem hiszem, hogy a fiam gyógyítását támogatók kifogásolnák, hogy egyelőre itthon, illetve Magyarországon kezeltetjük. Félreértés? A Vöröskereszt május 25-án levélben szólítja fel Gaálékat, hogy 1995. július 30-ig utazzanak Németországba, különben visszakövetelik tőlük az adakozók pénzét. Érvelésük szerint kötelességük tudatni az ajándékozókkal, hogy mi lett az adomány sorsa.- Ez a levél őszintén szólva megbántott - így Gaál Ilona. - Hogy feltételezheti a Vöröskereszt, vagy bárki más, hogy a gyermekünk gyógykezelésére kapott anyagiakat másra fordítanánk? Éppen a felelősségtudat volt az, ami miatt - míg nem voltunk biztosak a dolgunkban - nem utaztunk. Szerencsére, a minap megtudtuk, hogy Klehr úr eredményesen gyógyít, és a friss, részletes értesülések birtokában még a nyáron utazhatunk. A Vöröskereszt cáfol Bere'nyi Valéria, a Szlovák Vöröskereszt Dunaszerdahelyi Területi Egyesületének igazgatónője a levéllel kapcsolatban a következőket nyilatkozta:- Célunk a gyógykezelés költségeinek elszámoltatása. Gaálék nem közölték velünk hivatalosan, hogy más gyógymódokkal is próbálnak segíteni gyermekükön. Mi csak a számlákat kértük, hiszen az adakozók joga tudni, hogy mire költik a pénzt.- A számlanyitáskor megegyeztek a tételes elszámolásban?- Feltételeztük, hogy ezt a kötelességét az anyuka tudni fogja. Megelégszünk a hozzávetőleges kimutatással is, hiszen tudjuk, vannak bizonylat nélküli kiadások. A gyűjtésből származó anyagiakat viszont nem szabad másra fordítani.- Csak nem feltételezi, hogy Gaálék ebből élnek?- Azt nem. De az adományozók érdekében óvatosnak kell lennünk. A számlára beérkezett pénz teljes mértékben Józsikáé. Amint a szülők elszámolnak az eddig átvett pénzzel, megkapják a többit. Együttműködés nélkül Dr. Berkovics Irma dunaszerdahelyi körzeti gyermekorvos és a doktornő urológus férje Józsikát, betegsége első jeleit észlelve, azonnal a pozsonyi gyermekonkológiára utalták. A gyermekorvos tudott arról, hogy Józsikát megműtötték, és arról is, hogy az édesanya februárban megszakította a kórházi kezelést. S azt is tudja, hogy a szülők - az alternatív gyógymódokban bízva - az ő közreműködését is elutasítják.- A gyermek kezelőorvosa voltam, s most is annak érzem magam. Szeretném rendszeresen látni a kisfiút, hogy elvégezhessem a rutinellenőrzéseket, a vizelet- és vérvizsgálatokat. Az édesanya, ha találkozunk az utcán, mindig beszámol kisfia egészségi állapotáról; s persze többször láttam, hogy a gyermek vidáman ott futkos mellette. Hogy mi játszódik le Józsika szervezetében, azt nem látom, ezért félek. Az életét féltem, hiszen ez a kór alattomosan terjed. Gaálné olykor elhozza kisfia leleteit, úgy tudom, hogy az onkológiával sem szakította meg a kapcsolatot. Áprilisban vitaminokat írtam elő neki. Dr. Kristína Husáková onkológus szerint viszont az alternatív gyógymód nem vezet eredményhez:- Tudom, előfordulnak esetek, amikor a menthetetlennek tartott beteg a csodával határos módon tünetmentessé válik. Józsika tumorát klasszikus módszerrel kezeltük, nem volt időnk kísérletezni. Az érfalon megjelent „valami” láttán sugárterápiát ajánlottunk, de az édesanya másképp döntött. Amikor megtudtuk, hogy gyermeke németországi gyógyíttatására gyűjtést kezdeményezett, nem tiltakoztunk. El kell fogadnunk, hogy vannak szülők, akik más utakat keresnek. Szerencsére, a kisfiú állapota jó, reménykedjünk hát... A játszma tart Mondjon bárki bármit, a szülők azt állítják: ha megengedték volna, hogy Józsikát ismét alávessék a radikális gyógymódoknak, akkor sok kis társát követve, ma már nem élne. De tudatosítják azt is, hogy a küzdelmük - esetleg - nem végződik győzelemmel:- Meggyőződésem, hogy aminek be kell következnie, bekövetkezik. Mégis hiszem, hogy kisfiam túl van a nehezén. Az emberi jóságnak köszönhetően, hiszen az adományok nélkül nem kaphatná meg mindazt, ami kisegíti a bajból. Ma ismét vidám, nevetni tudó kisfiam van, akinek nincsenek fájdalmai. Adná a jó Isten, hogy egyszer elfelejtse azokat a borzalmakat, amelyeket két és fél évesen átélt. Nagyra becsülöm a gyermekemet kezelő orvosok tudását, szakértelmét, tenniakarását, de mivel az első kezelés nem hozott átütő sikert, mi mással próbálkozunk. Szorítunk neked, Józsika! ----------------------Péterfi Szonya RIPORT 1995. július 9.
