Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-03 / 36. szám
1. levél - „Kitartani” jeligére: Trianon óta már a sokadik magyarpróbáló időkben, hogyan kerülje el a már traumái lelkű szülő, hogy gyermekét esz- mélése óta anyanyelvén tanítva, ne legyen lelki beteg? A gyermekpszichiáterek szerint, ha a gyermek pici korától nem csupán anyanyelvén tanul, akkor gyakori a bevizelés, dadogás, jönnek a lelki bántalmak... Márpedig a tudomány által is támogatott, egészséges magyarul nevelés következménye, már csaknem minden városunkban gyakran sokkolja az eszmélő kisgyermeket! Nem csoda, ha később, ha már jól bírja is a nyelvet, bizonyos helyzetben, idegen környezetbe kerülve, előfordul, hogy csak nyög, leblokkol a nyelve. Mit ajánl nekünk, leendő és gyakorló magyar szülőknek, akiknek pici gyermeküknél félelem, gátlások és egyéb tünetek vannak kialakulóban az ellenséges környezet hatására? Válasz: Ha a levelet megíró aggódó pozsonyi szülők nem is írták le, levelükből kiérződik a vívódás, a számvetés eddigi önmagukkal, vajon helyesen cselekedtek-e, hogy nem adták föl kultúrájukat, nem vágták el éltető gyökereiket. Az ember sok mindent megtagadhat, de ha meg akaija őrizni a lelki egészségét, legalább az élet egyik olyan területén, ahol a legtöbbet tartózkodik, rendnek kell lennie. Kétséges, hogy jól érezheti-e magát valaki akár pazarul berendezett „otthona” legbelső szobájának mélyén, ha problémát jelent neki szembenézni lelki tükrében önnönmagával. Itt a titok nyitja, miért jóval magasabb még az amerikai bevándorlók harmadik-negyedik generációjában is a pszichoszomatikus megbetegedések, az alkoholizmus stb. aránya. Az anyagi jólét, de a pozíció sem minden, nem tudja pótolni a hiányérzetet, ellensúlyozni a bűntudatot, az uralkodni vágyó, gyakran gyanakvó környezet támasztotta feszültséget. A lelki betegségeknek számos oka lehet, és előre nem lehet megjósolni, ki válik azzá, de a problémakör valamennyi tényezőjét figyelembe véve úgy tűnik, hogy ez hamarabb megtörténik, ha értékrendünk alappilléreit megbolygatjuk. Egyre több jelét látom annak, hogy szlovákiai magyarságunk nagyon komolyan vette valamelyik politikus hónapokkal ezelőtti kijelentését, hogy forró őszre számíthatunk az idén. Meg vagyok róla győződve, hogy a parlamenti csatározásokra gondolt, de a jelek alapján sokat próbált nemzetrészünk máris görcsbe rándult, ahogy arra a most közzétett levelek alapján következtetni lehet. Van egy kínzó sejtésem, hogy valaki ezt lélektanilag nagyon is jól kitervelte, részesei lettünk egy színjátéknak, melynek mi lehetünk az abszolút vesztesei, de nem úgy, ahogy az első pillanatban tűnik. Az évtizedek alatt kiépített kulturális intézményrendszerünk csődbe juttatása, sajtótermékeink megszüntetése felborzolta a kedélyeket, az iskolarendszerünk ellen indított frontális támadás pedig felháborította az embereket. Jól számított az, aki ezt kitervelte, hogy mindannyian ezzel fogunk foglalkozni, az egyszerű emberektől tudósainkig, képviselőinkig. Politikusaink dolga kiértékelni a helyzetet és megállapítani, milyen mértékben lehet és kell ezt a helyzetet elterelő manőverként értékelni, hiszen az egyesített Európában a nacionalizmusnak nincs esélye, hosszú távon biztosan nem. Választ kell azonban kapni arra a kérdésre, hogy a látványos szócsaták és botrányok mögött az iskola- és az egészségügyben nem folyik-e szépen csendesen a tető megvásárlása a fejünk felett. A privatizációs szabályok megváltoztatása alapján erre következtetni lehet, és ez nem érdeke egyetlen szlovákiai kisembernek sem. A lélekgyógyász csak figyelmeztethet, sokasodnak a jelei annak, hogy akik felelőtlenül kiengedték a szellemet a palackból, talán már el is vesztették a gyeplőt. Erről szól az úszori és szkle- nóteplici magyarverés, de a garam- szentkereszti tragédia is! S ha kívánhatok valamit, akkor az a pozitív gondolkodás képessége, a feszültségek mögött mindig nagy erők rejlenek. Mielőtt e feszültségek félelmekbe rendeződnének, állítsuk saját érdekeink szolgálatába az őket mozgató erőket, úgy, mint egy barátomnak sikerült. Tudod, mondta, diákkoromban megpofoztak, mert magyarul szóltam. Az a sajgás segített át később mindig a holtponton, hogy mindent megtanuljak, amivel jobb lehetek a pofozkodóktól... A probléma sok érdekes kérdést vet fel, például azt, milyen erős a védőszerepe a sorsközösségnek - ezért nehezebb a szórványban élőknek -, szabad- e büntetlenül eldobni magunktól ezt a védőpajzsot! Lelki egészségük megőrzése érdekében tehát a pozsonyi szülőknek is ajánlatos sorsközösségi életet élni és erre megtanítani gyermekeiket is. A közös sikerélmények jelentik a támaszt, kiegyensúlyozzák a barátságtalan környezet kellemetlen megnyilvánulásait és lehetővé teszik, hogy az anyanyelv használatával asszociálódó negatív érzelmek a nekik megfelelő helyre kerüljenek. 2. levél - „Sérelem” jeligére: Alapiskolás korú gyermekem panaszolta, hogy úton hazafelé a strandról beszélgettek a barátaival, amikor a buszmegállón egy felnőtt rájuk szólt, hogy miért beszélnek magyarul, ő ezt nem akarja hallani. A gyerekek szétfutottak, de félek, ez oda fog vezetni, hogy az emberek félni fognak vállalni magyarságukat! Válasz: A szülő feladata a gyermekét úgy felkészíteni az életre, hogy meg tudjon birkózni annak buktatóival és nehézségeivel. Ha nem magyarázzuk meg neki, hogy vannak köztünk beteges hajlamú és sérült személyiségű emberek is, akkor az azokkal való találkozás a meglepetés erejével hat, és nem fogja tudni, hogyan viselkedjen egy homoszexuálissal, alkoholistával, üldözési mániában szenvedővel vagy nacionalistával szemben. Mivel személyesen is átéltem már hasonló helyzetet, saját tapasztalatomból mondhatom, hogy nagyon hatásos, amikor ilyen esetben németül elmagyarázom a hőbörgőnek, hogy manapság Európában már csak a liba gágog egy nyelven. Ez gyakorlatilag mindig hatásos, mert az ilyen alak németül nem tud, és egyszerűen nem tud vitatkozni. Aki nyelveket tud, annak rendszerint már nincs olyan kisebbségi érzése, hogy ilyen konfliktusokkal hívja fel magára a figyelmet. Szerintem ezt kell tennünk, nyelveket (is) tanulni! Meglepetéssel tapasztaltam Hollandiában, hogy az alapiskolában megtanítják a nebulókat angolul, németül és franciául (a matematikát hollandul tanulják!). Hatékony nyelvtanulási módszerek tehát vannak! Ez kell nekünk, nem alternatív iskola! Ami pedig a félelmet illeti, féljen az, aki lop, csal és félrevezeti a nyilvánosságot. Előbb- utóbb ez mindig visszaüt. S még valami. A sorozatos sérelmek hatására az egészséges védekezési ösztön csodákra képes. A kurdok évszázadok óta küzdenek a függetlenségükért. Bár a szó szoros értelmében tűzzel-vassal pusztítják őket, megmaradtak kurdok- nak. Rajtunk a török 150 évig uralkodott - túléltük. A mai, gazdaságorientált Európában a nacionalizmusnak annyi ideje nincs! 3. levél - „Bizonytalanság” jeligére: Soha nem hittem volna, hogy a politikai helyzet úgy bele tud avatkozni az egyszerű emberek életébe, mint ahogy az velünk megtörtént. Hárman vágyunk testvérek, mindannyiunknak iskolás gyermekei vannak, és összejöttünk a szünidőben a nagymamánál. S annak rendje-módja szerint össze is vesztünk, mert eltérnek a nézeteink. A bátyám szerint az csak jó, hogy a legfontosabb tantárgyakat szlovákul is tanulhatja a gyerek, ezért ő támogatja az alternatív oktatás tervét. Mindenki a gyerek javát akarja, mégsem tudunk megegyezni. Mit tanácsol? Válasz: Nekem szerencsém volt abban, hogy kitűnő matematikatanárom volt. Nem dicsekvés, csak az érzékelés kedvéért árulom el, hogy a 36 fős osztályból csak négyünknek volt jeles osztályzata. Ennek ellenére megtörtént, hogy egy-egy anyagot többször is el kellett magyaráztatnunk, míg tökéletesen megértettük! Értik, kedves szülők? Az anyanyelvűnkön többször is, hogy tökéletesen megértsük. Pedagógus-pszichológiai berkekben vitathatatlan tény, hogy tartós tudást csak anyanyelven szerez az ember, esetleg olyan nyelven, amit már tökéletesen ismer! Tehát nem az alapiskolában! Hiszen az anyanyelv alapjainak a tökéletes elsajátítása is csak 12-13 éves korban tetőzik. Ha valaki tehát a „legfontosabb” tantárgyakat egy el nem sajátított nyelven akarja a gyerekkel elsajátítani, az a szakmai pedagógiai és pszichológiai alapelvek megcsúfolása, és csak a sanda szándék érződik ki belőle! A tudás hatalom, mondja a közmondás. Nem lesz hatalmunk a saját sorsunkat irányítani saját szülőföldünkön, ha nem lesz meg hozzá az alapos tudásunk! Nézzünk csak szét berkeinkben, hol a legmagasabb a munkanélküliség, legkisebb a vállalkozási kedv, leggyakoribbak a civilizációs betegségek, riasztóak a halálozási mutatók! Hol vannak azon tanácsadók, ügyvédek, orvosok stb. tízezrei, akik nem anyanyelvi iskolába jártak (hogy majd érvényesüljenek!), hogy most hozzájuk lehetne fordulni? Leérettségiztek legalább? 4. levél - „Álmatlanság” jeligére: Közeledem a hetvenhez, falun élek, özvegyen. Sok mindenből kivettem már a részem, elkelne már egy kis nyugodt élet. E levelet éjjel írom, mert jó ideje már, hogy nem tudok aludni. Azon rágódom, amit a minap hallottam. Igaz, hogy karácsonyig akár ki is költöztethetnek a házamból, mert nem tudok jól szlovákul? Egyszer ezt már átéltük, a bátyám a Szudétavidéken halt meg, fiatalon. Pedig nem ártottunk a légynek sem, s még csak nagybirtoka sem volt az édesapánknak. Érdekes, hogy mindig csak egy-két hangadó van, s az sem az őslakosok közül! Az egyik ilyen szomszéd „tréfálkozott”, hogy várj csak, ősszel jön a nyelvrendőrség! Válasz: Eléggé illetlen „tréfa” és jellemző! Ne vegye kérem komolyan. Ugyan hol szednének össze háromnegyedmillió nyelvrendőrt, hogy mindannyiunkat őrizzenek, és ha esetleg valamelyik túlbuzgó ki is szabna valamilyen büntetést, ugyan hogyan is tudnák behajtani, ha munkanélküli vagyok, ha nincs pénzem, vagy ha egyszerűen nem vagyok hajlandó fizetni, mikor ez a túlterhelt jogrend a mai feladatait sem képes rendesen végezni! Erőszakkal? Az lesz csak Szlovákia olyan láthatóvá tétele, hogy azon fog csámcsogni nem csak Európa! Egyébként a meglátása kitűnő! Ha csellel, fondorlatokkal elorozom a másét, érdekem csellel, fondorlatokkal tolvajt kiáltani a károsultra! Próbáljon megnyugodni kérem! Kéijen a körzeti orvosától egy magnézium- és egy B-vi- tamin kúrát, s ha ezután sem rendeződik az álmatlansága, jöjjön el kérem a rendelőmbe! Árulkodó kézírás Jelige: Kíváncsi lélek Kedves Kíváncsi lélek, tudom, hogy a kíváncsiság nagy úr, de megvan a magam véleménye a „kíváncsi” szó mögötti tartalomról (erről a múlt heti Karín jeligében olvashatott). Bevallom, 15 szó nem hatalmaz fel arra, hogy Önről egy teljes személyiségképet adjak. Persze, hogy látom az egoizmusát, amit remekül próbál eltitkolni! Az is egyértelmű, hogy ez a középkorú férfi „álarcot” hord. Hogy miért teszi? Na látja?! Ehhez kellett volna egy kicsit több kézírást adnia és ahhoz, hogy a jóindulata és szellemi energiái összefüggését kielemezhessem, az anyagi térhódításaival együtt. A kíváncsiságából eredő kevéske bizalmát is megköszönöm. Továbbra is várjuk olvasóink kézírásos, jeligés leveleit. A borítékra írják rá: Grafológia. Jelige: Pharos Rainer Maria Rilke soraival válaszolhatok Önnek: „Szeretet ember és ember között ez tán a legnehezebb; Ez a végső, a legvégső próba és vizsga, oly feladat, hogy emellett minden más fáradozás csak előkészület. ” Köszönöm mérhetetlen bi!hU*AAU - ¿W- : ¿ré ^ ^ ^ ■wa s***ty, *n / Jelige: Rejtély Hogy miért érzi magát néha elnyomva társkapcsolatában, a kézírása mutatja: Ön vezetni akar, de Ön a vezetett. Ettől kisebbségi érzése van és elégedetlen. Ügy érzi, többre hivatott. Hol az önbizalma? Találjon rá! Mert a szív, a gyomor s a lélek termeli már a mérget, ami zsarnokságban nyilvánulhat meg. Valóban: „Egy porszem elegendő az élet folyásának megváltoztatásához.” Hozzám intézett kérdésnek vettem háromsoros kézírását és köszönöm a bizalmat. Hántainé Bartalos Mária TANÁCSADÓ 1995. szöptGmbör 3.