Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-27 / 35. szám

l/asárnap 1995. augusztus 27. TÜKÖR Ki s kalauz az új tanévhez Az oktatásügyi minisztérium az idén is ki­adta az új tanév kezdetével és menetével kapcsolatos utasításait. Ezek szerint az 1995/96-os tanév szeptember 4-én, hétfőn kezdődik. A Szlovák Rádió ezen a napon 9 órakor sugározza a szakminiszter: Eva Slavkovská tanévnyitó beszédét. Az óra­rend szerinti tanítás minden alap- és közép­iskolában szeptember 5-én kezdődik. Az első félév 1996. január 31-én fejeződik be, ezt megelőzőleg, legkorábban január 22-én kell megtartani a félévi osztályozó konfe­renciát minden egyes iskolában. A máso­dik félév február 5-én, hétfőn kezdődik és június 28-án ér véget. A második félévi osztályozó konferenciát június 20-án vagy az azt követő napok valamelyikén kell megtartani. Az új tanévben is lesz több évközi szün­idő. Az őszi október 30-án, hétfőn kezdődik, s három napig tart. A tanítás no­vember 2-án, csütörtökön folytatódik. Ti- zenkétnapos karácsonyi szünidő lesz de­cember 22-től 1996. január 3-áig. A félévi szünet 1996. február 2-án, pénteken lesz. A tavaszi szünidő legkorábban a volt kelet­szlovákiai közigazgatási kerület iskoláiban lesz: február 19-től 23-ig. A volt közép­szlovákiai kerület iskoláiban február 26-án kezdődik és március elseje a szünidő utol­só napja. A szlovák főváros és a volt nyu­gat-szlovákiai kerület iskoláiban a tavaszi szünidő március negyedikétől nyolcadiké­ig lesz. A húsvéti szünet egynapos: április 9-e. Az alapiskolák első évfolyamába a be­hatások 1996. január 15-e és február 15-e között lesznek. A behatások helyét és pon­tos dátumát az iskolaigazgatók állapítják meg az illetékes felettes hatóságokkal kar­öltve. Tekintettel a júniusi egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák időpontjára, a minisztérium azt ajánlja, hogy az érettségi vizsgák, valamint a gyakorlati és elméleti szakvizsgák időpontját a tanügyi igazgató­ságok legkésőbb június első hetére jelöljék ki. Az oktatásügyi minisztérium több új rendelet kiadását tervezi, többek közt az alapiskolákról, a művészeti alapiskolákról, az egyházi iskolákról, a nyelviskolákról, a pedagógusok továbbképzéséről, az egyhá­zi, a községi és a magánkézben levő okta­tási intézmények anyagi támogatásának feltételeiről, a középiskolai felvételi vizs­gákról szóló, valamint néhány egyéb ren­delet kiadását. Az oktatásügyi minisztéri­um és az irányítása alatt álló szervezetek az új tanévben is húsz szlovák nyelven s egy ukrán nyelven megjelenő újság és folyóhat kiadását teszik lehetővé. A hatszázezres magyar nemzeti kisebbség pedagógusai, diákjai, s a magyar szülők számára az új tanévben sem tervezik egyetlen idevágó szaklap vagy újság kiadását sem! Az utasítások szerint az iskolákban meg kell emlékezni számos jelentős évforduló­ról. Ilyen például az ENSZ létrejöttének 50. évfordulója, a nemzetközi ifjúsági év 10. évfordulója. A tanítási órákon beszélni kell az UNESCO által meghirdetett tole­rancia évéről, s meg kell emlékezni a szlo­vák történelem és irodalom néhány kiváló­ságának idei évfordulóhói is. Felhívják a figyelmet a kábítószer-fogyasztás meg­előzési propagandájának szükségességére, valamint az egészség- és környezetvéde­lem fontosságára. Ezután az egyes tantár­gyakkal kapcsolatos rendelkezések követ­keznek. A tanulók továbbra is a hittan és az erkölcsi nevelés elnevezésű tantárgyak közül választhatják a számukra megfe­lelőt. Valamennyi középiskola első két év­folyamában s a nyolc évfolyamos gimná­ziumok 1-6. évfolyamában e két tantárgy a kötelező tantárgyak között szerepel. Ezekből a tantárgyakból egy-egy tanuló- csoport létszáma nem lehet több húsznál. Sem a hittant, sem az erkölcsi nevelést nem osztályozzák. A bizonyítványokba és az osztálynaplókba csak ezt jegyzik be osztályzás helyett: „látogatta”. A magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolákban a magyar nyelv és irodalom elnevezésű tan­tárgyat 1995. szeptember elsejétől a mi­nisztérium által 1994. július 7-én jóváha­gyott tanterv szerint kell oktatni. A hivata­los nyomtatványokat a nem szlovák taní­tási nyelvű iskolákban és nevelési intéz­ményekben két nyelven kell kitölteni: szlovákul és az illető iskola vagy intéz­mény tanítási nyelvén. 1995. január else­jétől érvényes nálunk az anyakönyvi tör­vény. A minisztériumi utasítások ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy a tanulók vezeték- és keresztnevét úgy kell beírni az iskolai bizonyítványokba és egyéb okmányokba, ahogyan azok a szü­letési anyakönyvi kivonatban szerepelnek. Ha a vezeték- vagy keresztnév megváltoz­tatására került sor, erről a tanulóknak be kell mutatnia az anyakönyvi hivatal idevá­gó igazolását. Az egyes oktatási intézményekre és is­kolatípusokra háruló feladatokat az utasítá­sok a következőképpen határozzák meg: Az óvodai nevelésben különös figyelmet kell szentelni azoknak a gyermekeknek, akiknek a beszédkészsége kevésbé fejlett, velük szakember (logopédus) is foglalkoz­hat. Külön kell foglalkozni a nem kielégítő vagy veszélyeztetett környezetben élő gye­rekekkel is. A nemzeti kisebbségek nyel­vén nevelő óvodákban naponta legalább harminc percig kell a gyerekekkel szlovák nyelven foglalkozni a szlovák óvodák ré­szére 1984. augusztusában kiadott nevelési program utasításai szerint. A magyar taní­tási nyelvű alapiskolákban a szlovák nyelv továbbra is úgy tanítandó, hogy az egyes osztályokat az előírt létszámú csoportokra kell felosztani az oktatás nagyobb eredmé­nyessége érdekében. Ezen iskolák 5-8. év­folyamában tovább kell növelni a szlovák szakkifejezések oktatásának hatékonysá­gát. Az ukrán tannyelvű iskolákban az 5-8. évfolyamban az 1991. decemberében jóvá­hagyott tanterv szerint kell oktatni a rutén­ukrán nemzeti és kisebbségi történelmet. A magyar nemzet és nemzeti kisebbségek történelmének oktatásáról a magyar tanítá­si nyelvű alapiskolákban ilyen utasítás - sajnos - továbbra sem létezik... Az alapis­kolák végzős tanulóit kellő terjedelemben kell tájékoztatni a továbbtanulási lehetősé­gekről, s fel kell hívni a figyelmüket az ál­lami iskolákon kívül az egyházi és magán­iskolái továbbtanulás lehetőségeire is. A magyar tanítási nyelvű középiskolák­ban a szlovák nyelv és irodalom elneve­zésű tantárgyat az idén április 14-én jóvá­hagyott tanterv szerint kell oktatni, a ma­gyar nyelvet és irodalmat pedig az 1994 novemberében jóváhagyott tanterv szerint. Ezekben az iskolákban a szlovák nyelvű szakmai konverzáció a választható tantár­gyak közt szerepel. Az alapiskolákhoz ha­sonlóan, az ukrán tannyelvű középiskolák­ban is az 1991 decemberében kiadott tan­terv szerint kell oktatni az ukrán és a rutén nemzeti, illetve kisebbségi történelmet. A magyar nemzeti és kisebbségi történelem oktatásáról a magyar tanítási nyelvű kö­zépiskolákban ezzel szemben továbbra sincs semmiféle ajánlás. A kisebbségek nyelvén oktató, tehát a magyar tanítási nyelvű nyolcévfolyamos gimnáziumokban is az 1994. szeptember elsején elfogadott tantervek szerint folyik az oktatás az új tanévben is. A szakközépiskolákban az új tanévben különféle új szakágazatok okta­tása is elkezdődik, pl. ruhakészítés, kerté­szeti termelés, virágkötözés, hangszerké­szítés, zongorahangolás, textiltervezés, kü­lönféle anyagok restaurálása stb. Végezetül még néhány információ a mi­nisztériumi utasításokból a magyar tanítási nyelvű iskolák részére: A magyar tanítási nyelvű kisegítő iskolákban szeptember el­sejétől új tantervek szerint kell tanítani a magyar és a szlovák nyelvet, a társalgást szlovák nyelven, valamint a zenei nevelést. A szlovák nyelvű társalgást nem kell osz­tályozni, amennyiben erről az iskola igaz­gatója megegyezik a pedagógiai tanáccsal. E tantárgyból érdemjegy helyett ezt kell ír­ni a bizonyítványokba és az osztálynaplók­ba: „látogatta”. A magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusait és igazgatóit bizo­nyára érdeklik azok a feladatok, melyeket a minisztériumi utasítások a „nemzetiségi­leg vegyes területeken működő tanfel­ügyelői központok számára írnak elő. Nos, e feladatok közé tartozik a szlovák nyelv és irodalom elnevezésű tantárgy oktatásá­nak megfigyelése különös tekintettel a tár­salgásközpontúság elvének következetes betartására a magyar tanítási nyelvű alapis­kolák 5-8. évfolyamában. A tanfel­ügyelőknek a magyar tanítási nyelvű isko­lákban hasonlóképpen ellenőrizniük kell az anyanyelv, tehát a magyar nyelv oktatását is, melynek keretében szintén az anyanyel­vi társalgási készség fejlesztésére kell fek­tetni a hangsúlyt. A tanfelügyelőknek el­lenőrizniük kell azt is, hogy a magyar taní­tási nyelvű iskolákban kialakult-e a tanu­lók helyes viszonya a szlovák államiság és a Szlovák Köztársaság iránt, mely: „közös hazája a szlovákoknak és az itt élő nemze­tiségi kisebbségeknek’’. Feladat tehát van bőven. A magyar isko­laigazgatókon, pedagógusokon, szülőkön, diákokon, egész nemzeti kisebbségünk he­lyes hozzáállásán múlik, hogy a magyar ta­nítási nyelvű iskolák a rájuk váró feladatok teljesítésében maradéktalanul helytállja­nak. Sági Tóth Tibor V argáék a barátaiknál, Nagyék- nál töltött kellemes este után szedelőzködni kezdtek, hogy elérjék az utolsó autóbuszt. A házigaz­da vette a kapukulcsot, mert tizenegy óra után általában bezárják a ház kapu­ját. A kulcs valahogy nem fordult a zárban. Többszöri próbálkozás után Nagy visszaszaladt a lakásba a felesége kulcsáért, de az sem nyitotta a zárat. A földszinti lakásból hangokat hal­lott. A kései óra ellenére becsöngetett. Elnézést kért és elkérte az ő kapukul­csukat. Hasztalan, mert azzal sem ment.- A zárat alighanem kicserélte vala­ki, a lakóknak meg nem szólt róla... Közben telt az idő és Vargáék ag­gódva nézték az órájukat. Sejtették, hogy az utolsó buszt már nem érik el. Közben Nagyné is lejött, és könnyedén eldöntötte a dilemmát:- Itt maradtok éjszakára, hisz holnap vasárnap. A gyerekeket pedig felhív­juk, hogy ne aggódjanak miattatok. Nagy aggályoskodóbb volt a felesé­génél, bár megvolt rá az oka, amiről a felesége nyilván megfeled­legyenek. Sőt! Minden lakásba becsön­gettek, ahol férfi lakott. Közösen csak elbánnak a két nyikhajjal, akiket Nagy, a kémlelőn keresztül, vékonydongájúk- nak látott. A sötét lépcsőházban csendben, elemlámpával közlekedtek. Csak két lakásban nyitottak nekik ajtót; a betörők viszont a sűrű csöngetésre felfigyelhettek, mert lépte­ik neszéből úgy tűnt, hogy a tető felé vették az irányt. Az öt férfi késekkel és gázpisztollyal felfegyverkezve nyomult utánuk. Most már nem kellett csendben osonniuk, a világítást is bekapcsolták. A lépcsőház fényárban úszott.- Ha sikerül kijutniuk a tetőre, a tűzlépcsőn elinalhatnak - szólalt meg ötük közül valaki.- Alighanem ismerik a terepet - je­gyezte meg Nagy.- Lehetséges, hogy a tetőn keresztül jutottak a házba is - vélekedett Nagyék fiatal szomszédja, és kettesével véve a lépcsőfokokat előre fu­tott. k e z e 11. Neki va­sárnap reg­gel halaszt­hatatlan ten­nivalója volt. Nemrég új állást kapott, és reggel ötkor a főnöknél kell lennie, hogy kocsival kivigye a bécsi repülőtérre. Vendégei­nek erről nem szólt, és igyekezett derűs képet vágni az egészhez. Már régen csend borult a lakásra, amikor Nagy még álmatlanul forgoló­dott az ágyban. Töprengett, hogy jut ki hajnalban a házból, ha a kapu még zár­va lesz... Ahogy így töprengett, nyögé­sekre lett figyelmes. A szomszéd lakás felől jöttek a hangok, ahol egy idős nő lakott egyedül. Talán rosszat álmodik - gondolta Nagy, amikor egy tompa puf­fanás után a nyögés hirtelen abbama­radt. A szomszéd lakás ajtajának jel­legzetes nyikorgására felült az ágyban, és kisvártatva eldöntötte, hogy kinéz a folyosóra. Az előszobában már tisztán lépéseket is hallott, s nyomban felis­merte, hogy azok aligha lehetnek a nyolcvanéves asszony léptei. Nagy ki­nézett az ajtó kémlelőjén. A folyosón két férfit látott. Egyikük éppen az ő la­kása felé fordult, így meglátta arcán a maszkot. Nagy ösztönszerűen az ajtó közelében lévő telefonhoz nyúlt, hogy értesítse a rendőrséget, ám a készülék süket volt. Kiment hát az erkélyre, és egy hosszú seprűnyéllel kocogtatni kezdte a másik szomszéd ablakát. Ott egy fiatal házaspár lakott. Kis időbe telt, amíg sikerült felébreszteni őket. A férfi értetlenül bámult Nagyra, aki a hűvös éjszakában egy szál pizsamában állt a balkonon.- Mi történt? - kérdezte álmos han­gon a fiatalember.- Betörők vannak az emeletünkön! A telefonom süket. Próbálja felhívni a rendőrséget. És a kapuzárral is történt valami. Este nem tudtuk kiengedni a vendégeinket.- Váljon, megpróbálok telefonálni! - mondta most már teljesen ébren a fia­tal szomszéd. Nagy közben bement, hogy magára kapjon valamit. Mire visszatért az er­kélyre, a szomszéd izgatottan közölte, hogy az ő telefonja is néma. A felesége pedig riadtan kiszólt, hogy furcsa zajo­kat hall a fenti lakásból.- Ügy látszik odamentek a gazembe­rek - morogta Nagy, és eszébe ötlött, hogy azok a szomszédok alighanem el­utaztak, mert előző nap bőröndöket raktak a kocsijukba.- Mit tegyünk? - kérdezte a fiatal­ember, és közben azt latolgatta, hogyan tudna lemászni a második emeletről. Erre nemigen volt esélye. - Van egy gázpisztolyom! - mondta Nagynak. - Jöjjön, menjünk utánuk. Remélhetőleg nincs náluk fegyver...- Nem tudom, de akár profik is le­hetnek - jegyezte meg Nagy elbizony­talanodva. Végül is úgy döntött, hogy egy éles konyhakéssel felfegyverkezve a fiatalemberrel a betörők nyomába in­dul. Előzőleg felébresztette a hatalmas termetű Vargát is, hogy minél többen- Állj, vagy lö­vök! - hallották a többiek megdöb­benve társuk hangját, aki nyilván a be­törőkre szegezte gázpisztolyát. Nagy csörömpölés volt a válasz. Mintha ki­borult volna valami, mert a lépcsőkön különféle tárgyak gurultak lefelé. Ami­kor a férfiak feljutottak a hatodik eme­letre, látták az egyik alakot, ahogy jobb kezével a súlyos csapóajtót tartotta. A másik legényt a gázpisztolyos férfi tar­totta a lábánál fogva a tetőre vezető vaslépcső középső fokán. A betörő a másik lábával rúgni próbált, de a fiatal­ember nekiszegezte a gázpisztolyát, mire a valóban vézna alaknak inába szállt a bátorság, és valósággal megme­revedett a vaslépcsőn. A betörők egyi­ke közben kijutott a tetőre, de a fiatal­ember foglyát közös erővel visszarán­gatták a lépcsőről. Egyikük letépte ar­cáról a maszkot. Megdöbbenve ismer­ték fel benne egyik lakótársuk tizenhét éves fiát! A férfiak kérdéseire kezdet­ben konokul hallgatott. Nagy közben az órájára nézett, és alig hitt a szemének, de négy óra is el­múlt. Rövidesen indulnia kell a főnö­kéhez! Eszébe jutott a kapukulcs:- Mit csináltatok a zárral?- A másik cserélte ki - szólalt meg végre a fiú.- Van kulcsod hozzá?- Nekem nincs - morogta a fiú, akit két férfi fogott közre, miközben apja lakása felé vonszolták.- A telefonvezetéket is ti vágtátok el?- Az is az ő ötlete volt - mondta a hirtelen beszédesebbé vált fiú. - Meg­fenyegetett, ha nem csinálom vele vé­gig ezt a házat, elintézi a húgomat. Közben a negyedik emeletre értek és becsöngettek a fiú szüleinél. Nagy nem várta meg, amíg ajtót nyitnak, hanem odaszólt a többieknek, hogy benéz az idős asszonyhoz. Varga is vele tartott. A harmadik emeleten az asszony laká­sának ajtaja résnyire nyitva volt, de hi­ába szólongatták, választ nem kaptak. Az előszobában felkattintották hát a villanyt, és benéztek a szobába. Az idős nő a földön feküdt, a fején jókora seb tátongott. Lakott a házban orvos is, aki megállapította, hogy a nő él, csak elájult. Nagynak indulnia kellett, így azon töprengett, melyik lakáson keresztül juthat ki a házból, hogy a legközelebbi telefonfülkéből egyúttal felhívja a rendőrséget. Végül a földszinti lakás ablakán át azzal távozott, hogy a ház- kezelőség ügyeletét is értesíti, kerítse­nek sürgősen lakatost. H ajnalban már mindenki tal­pon volt a házban. Várták a lakatost és a rendőrséget. A betörésre vetemedett fiút pedig átad­ták a megdöbbent szülőknek. Vajon azok találnak-e számára enyhítő kö­rülményt? Vagy talán ráébrednek, hogy valahol ők is mulasztást követ­tek el... Lőrinci Kató

Next

/
Oldalképek
Tartalom