Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
l/asárnap 1995. augusztus 27. TÜKÖR Ki s kalauz az új tanévhez Az oktatásügyi minisztérium az idén is kiadta az új tanév kezdetével és menetével kapcsolatos utasításait. Ezek szerint az 1995/96-os tanév szeptember 4-én, hétfőn kezdődik. A Szlovák Rádió ezen a napon 9 órakor sugározza a szakminiszter: Eva Slavkovská tanévnyitó beszédét. Az órarend szerinti tanítás minden alap- és középiskolában szeptember 5-én kezdődik. Az első félév 1996. január 31-én fejeződik be, ezt megelőzőleg, legkorábban január 22-én kell megtartani a félévi osztályozó konferenciát minden egyes iskolában. A második félév február 5-én, hétfőn kezdődik és június 28-án ér véget. A második félévi osztályozó konferenciát június 20-án vagy az azt követő napok valamelyikén kell megtartani. Az új tanévben is lesz több évközi szünidő. Az őszi október 30-án, hétfőn kezdődik, s három napig tart. A tanítás november 2-án, csütörtökön folytatódik. Ti- zenkétnapos karácsonyi szünidő lesz december 22-től 1996. január 3-áig. A félévi szünet 1996. február 2-án, pénteken lesz. A tavaszi szünidő legkorábban a volt keletszlovákiai közigazgatási kerület iskoláiban lesz: február 19-től 23-ig. A volt középszlovákiai kerület iskoláiban február 26-án kezdődik és március elseje a szünidő utolsó napja. A szlovák főváros és a volt nyugat-szlovákiai kerület iskoláiban a tavaszi szünidő március negyedikétől nyolcadikéig lesz. A húsvéti szünet egynapos: április 9-e. Az alapiskolák első évfolyamába a behatások 1996. január 15-e és február 15-e között lesznek. A behatások helyét és pontos dátumát az iskolaigazgatók állapítják meg az illetékes felettes hatóságokkal karöltve. Tekintettel a júniusi egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák időpontjára, a minisztérium azt ajánlja, hogy az érettségi vizsgák, valamint a gyakorlati és elméleti szakvizsgák időpontját a tanügyi igazgatóságok legkésőbb június első hetére jelöljék ki. Az oktatásügyi minisztérium több új rendelet kiadását tervezi, többek közt az alapiskolákról, a művészeti alapiskolákról, az egyházi iskolákról, a nyelviskolákról, a pedagógusok továbbképzéséről, az egyházi, a községi és a magánkézben levő oktatási intézmények anyagi támogatásának feltételeiről, a középiskolai felvételi vizsgákról szóló, valamint néhány egyéb rendelet kiadását. Az oktatásügyi minisztérium és az irányítása alatt álló szervezetek az új tanévben is húsz szlovák nyelven s egy ukrán nyelven megjelenő újság és folyóhat kiadását teszik lehetővé. A hatszázezres magyar nemzeti kisebbség pedagógusai, diákjai, s a magyar szülők számára az új tanévben sem tervezik egyetlen idevágó szaklap vagy újság kiadását sem! Az utasítások szerint az iskolákban meg kell emlékezni számos jelentős évfordulóról. Ilyen például az ENSZ létrejöttének 50. évfordulója, a nemzetközi ifjúsági év 10. évfordulója. A tanítási órákon beszélni kell az UNESCO által meghirdetett tolerancia évéről, s meg kell emlékezni a szlovák történelem és irodalom néhány kiválóságának idei évfordulóhói is. Felhívják a figyelmet a kábítószer-fogyasztás megelőzési propagandájának szükségességére, valamint az egészség- és környezetvédelem fontosságára. Ezután az egyes tantárgyakkal kapcsolatos rendelkezések következnek. A tanulók továbbra is a hittan és az erkölcsi nevelés elnevezésű tantárgyak közül választhatják a számukra megfelelőt. Valamennyi középiskola első két évfolyamában s a nyolc évfolyamos gimnáziumok 1-6. évfolyamában e két tantárgy a kötelező tantárgyak között szerepel. Ezekből a tantárgyakból egy-egy tanuló- csoport létszáma nem lehet több húsznál. Sem a hittant, sem az erkölcsi nevelést nem osztályozzák. A bizonyítványokba és az osztálynaplókba csak ezt jegyzik be osztályzás helyett: „látogatta”. A magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolákban a magyar nyelv és irodalom elnevezésű tantárgyat 1995. szeptember elsejétől a minisztérium által 1994. július 7-én jóváhagyott tanterv szerint kell oktatni. A hivatalos nyomtatványokat a nem szlovák tanítási nyelvű iskolákban és nevelési intézményekben két nyelven kell kitölteni: szlovákul és az illető iskola vagy intézmény tanítási nyelvén. 1995. január elsejétől érvényes nálunk az anyakönyvi törvény. A minisztériumi utasítások ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy a tanulók vezeték- és keresztnevét úgy kell beírni az iskolai bizonyítványokba és egyéb okmányokba, ahogyan azok a születési anyakönyvi kivonatban szerepelnek. Ha a vezeték- vagy keresztnév megváltoztatására került sor, erről a tanulóknak be kell mutatnia az anyakönyvi hivatal idevágó igazolását. Az egyes oktatási intézményekre és iskolatípusokra háruló feladatokat az utasítások a következőképpen határozzák meg: Az óvodai nevelésben különös figyelmet kell szentelni azoknak a gyermekeknek, akiknek a beszédkészsége kevésbé fejlett, velük szakember (logopédus) is foglalkozhat. Külön kell foglalkozni a nem kielégítő vagy veszélyeztetett környezetben élő gyerekekkel is. A nemzeti kisebbségek nyelvén nevelő óvodákban naponta legalább harminc percig kell a gyerekekkel szlovák nyelven foglalkozni a szlovák óvodák részére 1984. augusztusában kiadott nevelési program utasításai szerint. A magyar tanítási nyelvű alapiskolákban a szlovák nyelv továbbra is úgy tanítandó, hogy az egyes osztályokat az előírt létszámú csoportokra kell felosztani az oktatás nagyobb eredményessége érdekében. Ezen iskolák 5-8. évfolyamában tovább kell növelni a szlovák szakkifejezések oktatásának hatékonyságát. Az ukrán tannyelvű iskolákban az 5-8. évfolyamban az 1991. decemberében jóváhagyott tanterv szerint kell oktatni a ruténukrán nemzeti és kisebbségi történelmet. A magyar nemzet és nemzeti kisebbségek történelmének oktatásáról a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban ilyen utasítás - sajnos - továbbra sem létezik... Az alapiskolák végzős tanulóit kellő terjedelemben kell tájékoztatni a továbbtanulási lehetőségekről, s fel kell hívni a figyelmüket az állami iskolákon kívül az egyházi és magániskolái továbbtanulás lehetőségeire is. A magyar tanítási nyelvű középiskolákban a szlovák nyelv és irodalom elnevezésű tantárgyat az idén április 14-én jóváhagyott tanterv szerint kell oktatni, a magyar nyelvet és irodalmat pedig az 1994 novemberében jóváhagyott tanterv szerint. Ezekben az iskolákban a szlovák nyelvű szakmai konverzáció a választható tantárgyak közt szerepel. Az alapiskolákhoz hasonlóan, az ukrán tannyelvű középiskolákban is az 1991 decemberében kiadott tanterv szerint kell oktatni az ukrán és a rutén nemzeti, illetve kisebbségi történelmet. A magyar nemzeti és kisebbségi történelem oktatásáról a magyar tanítási nyelvű középiskolákban ezzel szemben továbbra sincs semmiféle ajánlás. A kisebbségek nyelvén oktató, tehát a magyar tanítási nyelvű nyolcévfolyamos gimnáziumokban is az 1994. szeptember elsején elfogadott tantervek szerint folyik az oktatás az új tanévben is. A szakközépiskolákban az új tanévben különféle új szakágazatok oktatása is elkezdődik, pl. ruhakészítés, kertészeti termelés, virágkötözés, hangszerkészítés, zongorahangolás, textiltervezés, különféle anyagok restaurálása stb. Végezetül még néhány információ a minisztériumi utasításokból a magyar tanítási nyelvű iskolák részére: A magyar tanítási nyelvű kisegítő iskolákban szeptember elsejétől új tantervek szerint kell tanítani a magyar és a szlovák nyelvet, a társalgást szlovák nyelven, valamint a zenei nevelést. A szlovák nyelvű társalgást nem kell osztályozni, amennyiben erről az iskola igazgatója megegyezik a pedagógiai tanáccsal. E tantárgyból érdemjegy helyett ezt kell írni a bizonyítványokba és az osztálynaplókba: „látogatta”. A magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusait és igazgatóit bizonyára érdeklik azok a feladatok, melyeket a minisztériumi utasítások a „nemzetiségileg vegyes területeken működő tanfelügyelői központok számára írnak elő. Nos, e feladatok közé tartozik a szlovák nyelv és irodalom elnevezésű tantárgy oktatásának megfigyelése különös tekintettel a társalgásközpontúság elvének következetes betartására a magyar tanítási nyelvű alapiskolák 5-8. évfolyamában. A tanfelügyelőknek a magyar tanítási nyelvű iskolákban hasonlóképpen ellenőrizniük kell az anyanyelv, tehát a magyar nyelv oktatását is, melynek keretében szintén az anyanyelvi társalgási készség fejlesztésére kell fektetni a hangsúlyt. A tanfelügyelőknek ellenőrizniük kell azt is, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban kialakult-e a tanulók helyes viszonya a szlovák államiság és a Szlovák Köztársaság iránt, mely: „közös hazája a szlovákoknak és az itt élő nemzetiségi kisebbségeknek’’. Feladat tehát van bőven. A magyar iskolaigazgatókon, pedagógusokon, szülőkön, diákokon, egész nemzeti kisebbségünk helyes hozzáállásán múlik, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák a rájuk váró feladatok teljesítésében maradéktalanul helytálljanak. Sági Tóth Tibor V argáék a barátaiknál, Nagyék- nál töltött kellemes este után szedelőzködni kezdtek, hogy elérjék az utolsó autóbuszt. A házigazda vette a kapukulcsot, mert tizenegy óra után általában bezárják a ház kapuját. A kulcs valahogy nem fordult a zárban. Többszöri próbálkozás után Nagy visszaszaladt a lakásba a felesége kulcsáért, de az sem nyitotta a zárat. A földszinti lakásból hangokat hallott. A kései óra ellenére becsöngetett. Elnézést kért és elkérte az ő kapukulcsukat. Hasztalan, mert azzal sem ment.- A zárat alighanem kicserélte valaki, a lakóknak meg nem szólt róla... Közben telt az idő és Vargáék aggódva nézték az órájukat. Sejtették, hogy az utolsó buszt már nem érik el. Közben Nagyné is lejött, és könnyedén eldöntötte a dilemmát:- Itt maradtok éjszakára, hisz holnap vasárnap. A gyerekeket pedig felhívjuk, hogy ne aggódjanak miattatok. Nagy aggályoskodóbb volt a feleségénél, bár megvolt rá az oka, amiről a felesége nyilván megfeledlegyenek. Sőt! Minden lakásba becsöngettek, ahol férfi lakott. Közösen csak elbánnak a két nyikhajjal, akiket Nagy, a kémlelőn keresztül, vékonydongájúk- nak látott. A sötét lépcsőházban csendben, elemlámpával közlekedtek. Csak két lakásban nyitottak nekik ajtót; a betörők viszont a sűrű csöngetésre felfigyelhettek, mert lépteik neszéből úgy tűnt, hogy a tető felé vették az irányt. Az öt férfi késekkel és gázpisztollyal felfegyverkezve nyomult utánuk. Most már nem kellett csendben osonniuk, a világítást is bekapcsolták. A lépcsőház fényárban úszott.- Ha sikerül kijutniuk a tetőre, a tűzlépcsőn elinalhatnak - szólalt meg ötük közül valaki.- Alighanem ismerik a terepet - jegyezte meg Nagy.- Lehetséges, hogy a tetőn keresztül jutottak a házba is - vélekedett Nagyék fiatal szomszédja, és kettesével véve a lépcsőfokokat előre futott. k e z e 11. Neki vasárnap reggel halaszthatatlan tennivalója volt. Nemrég új állást kapott, és reggel ötkor a főnöknél kell lennie, hogy kocsival kivigye a bécsi repülőtérre. Vendégeinek erről nem szólt, és igyekezett derűs képet vágni az egészhez. Már régen csend borult a lakásra, amikor Nagy még álmatlanul forgolódott az ágyban. Töprengett, hogy jut ki hajnalban a házból, ha a kapu még zárva lesz... Ahogy így töprengett, nyögésekre lett figyelmes. A szomszéd lakás felől jöttek a hangok, ahol egy idős nő lakott egyedül. Talán rosszat álmodik - gondolta Nagy, amikor egy tompa puffanás után a nyögés hirtelen abbamaradt. A szomszéd lakás ajtajának jellegzetes nyikorgására felült az ágyban, és kisvártatva eldöntötte, hogy kinéz a folyosóra. Az előszobában már tisztán lépéseket is hallott, s nyomban felismerte, hogy azok aligha lehetnek a nyolcvanéves asszony léptei. Nagy kinézett az ajtó kémlelőjén. A folyosón két férfit látott. Egyikük éppen az ő lakása felé fordult, így meglátta arcán a maszkot. Nagy ösztönszerűen az ajtó közelében lévő telefonhoz nyúlt, hogy értesítse a rendőrséget, ám a készülék süket volt. Kiment hát az erkélyre, és egy hosszú seprűnyéllel kocogtatni kezdte a másik szomszéd ablakát. Ott egy fiatal házaspár lakott. Kis időbe telt, amíg sikerült felébreszteni őket. A férfi értetlenül bámult Nagyra, aki a hűvös éjszakában egy szál pizsamában állt a balkonon.- Mi történt? - kérdezte álmos hangon a fiatalember.- Betörők vannak az emeletünkön! A telefonom süket. Próbálja felhívni a rendőrséget. És a kapuzárral is történt valami. Este nem tudtuk kiengedni a vendégeinket.- Váljon, megpróbálok telefonálni! - mondta most már teljesen ébren a fiatal szomszéd. Nagy közben bement, hogy magára kapjon valamit. Mire visszatért az erkélyre, a szomszéd izgatottan közölte, hogy az ő telefonja is néma. A felesége pedig riadtan kiszólt, hogy furcsa zajokat hall a fenti lakásból.- Ügy látszik odamentek a gazemberek - morogta Nagy, és eszébe ötlött, hogy azok a szomszédok alighanem elutaztak, mert előző nap bőröndöket raktak a kocsijukba.- Mit tegyünk? - kérdezte a fiatalember, és közben azt latolgatta, hogyan tudna lemászni a második emeletről. Erre nemigen volt esélye. - Van egy gázpisztolyom! - mondta Nagynak. - Jöjjön, menjünk utánuk. Remélhetőleg nincs náluk fegyver...- Nem tudom, de akár profik is lehetnek - jegyezte meg Nagy elbizonytalanodva. Végül is úgy döntött, hogy egy éles konyhakéssel felfegyverkezve a fiatalemberrel a betörők nyomába indul. Előzőleg felébresztette a hatalmas termetű Vargát is, hogy minél többen- Állj, vagy lövök! - hallották a többiek megdöbbenve társuk hangját, aki nyilván a betörőkre szegezte gázpisztolyát. Nagy csörömpölés volt a válasz. Mintha kiborult volna valami, mert a lépcsőkön különféle tárgyak gurultak lefelé. Amikor a férfiak feljutottak a hatodik emeletre, látták az egyik alakot, ahogy jobb kezével a súlyos csapóajtót tartotta. A másik legényt a gázpisztolyos férfi tartotta a lábánál fogva a tetőre vezető vaslépcső középső fokán. A betörő a másik lábával rúgni próbált, de a fiatalember nekiszegezte a gázpisztolyát, mire a valóban vézna alaknak inába szállt a bátorság, és valósággal megmerevedett a vaslépcsőn. A betörők egyike közben kijutott a tetőre, de a fiatalember foglyát közös erővel visszarángatták a lépcsőről. Egyikük letépte arcáról a maszkot. Megdöbbenve ismerték fel benne egyik lakótársuk tizenhét éves fiát! A férfiak kérdéseire kezdetben konokul hallgatott. Nagy közben az órájára nézett, és alig hitt a szemének, de négy óra is elmúlt. Rövidesen indulnia kell a főnökéhez! Eszébe jutott a kapukulcs:- Mit csináltatok a zárral?- A másik cserélte ki - szólalt meg végre a fiú.- Van kulcsod hozzá?- Nekem nincs - morogta a fiú, akit két férfi fogott közre, miközben apja lakása felé vonszolták.- A telefonvezetéket is ti vágtátok el?- Az is az ő ötlete volt - mondta a hirtelen beszédesebbé vált fiú. - Megfenyegetett, ha nem csinálom vele végig ezt a házat, elintézi a húgomat. Közben a negyedik emeletre értek és becsöngettek a fiú szüleinél. Nagy nem várta meg, amíg ajtót nyitnak, hanem odaszólt a többieknek, hogy benéz az idős asszonyhoz. Varga is vele tartott. A harmadik emeleten az asszony lakásának ajtaja résnyire nyitva volt, de hiába szólongatták, választ nem kaptak. Az előszobában felkattintották hát a villanyt, és benéztek a szobába. Az idős nő a földön feküdt, a fején jókora seb tátongott. Lakott a házban orvos is, aki megállapította, hogy a nő él, csak elájult. Nagynak indulnia kellett, így azon töprengett, melyik lakáson keresztül juthat ki a házból, hogy a legközelebbi telefonfülkéből egyúttal felhívja a rendőrséget. Végül a földszinti lakás ablakán át azzal távozott, hogy a ház- kezelőség ügyeletét is értesíti, kerítsenek sürgősen lakatost. H ajnalban már mindenki talpon volt a házban. Várták a lakatost és a rendőrséget. A betörésre vetemedett fiút pedig átadták a megdöbbent szülőknek. Vajon azok találnak-e számára enyhítő körülményt? Vagy talán ráébrednek, hogy valahol ők is mulasztást követtek el... Lőrinci Kató
