Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
LEHANGOLÓ ESZMEVILÁG GONDOLA TPÁRHUZAMOK GYÖNYÖR JÓZSEF TRILÓGIÁJA HARMADIK KÖTETÉNEK OLVASÁSA KÖZBEN B rásom közvetve némi adósságtörlesztés is a szerzővel szemben, aki eddig megjelent öt könyvében nemzetiségi létünkről értékes tényanyagot gyűjtött össze és rendszerezett. Elsősorban elszomorító olvasmány mindez arról, hogyan akarták - és akarják - az első világháború után létrejött új országnak a nemzetállam illúziójától elvakult vezetői hét évtizeden át elsorvasztani, erőszakosan beolvasztani, sőt a szülőföldjéről embertelenül kiűzni a magyar nemzet Csehszlovákiába szakadt (szakított) részét. Gyönyör József a dokumentumok meggyőző erejével mezteleníti le a hatalom birtokosainak nemzetiségfojtogató politikáját, és a kisebbségi létünket meghatározó okiratokat öt könyvében összegezte: Államalkotó nemzetiségek. Mi lesz velünk, magyarokkal?, Határok születtek, Közel a jog asztalához, Terhes örökség. Munkáiról aránylag kevés méltatás jelent meg, holott hasznos érveket szolgáltatnak a nemzetiségi létünkért vívott küzdelmeinkhez és talán egykor megírandó történetéhez is. A győztesek terhes öröksége A szerző legutóbbi könyvében a Trianonnal kezdődő nemzetiségi kálváriánkat mutatja be. Ám ez az örökség nem csupán számunkra terhes. Csehszlovákia után Szlovákia kormányait is máig kísérti az irredentizmus és a határrevízió létező, vagy csak feltételezett réme. De mi is valójában az irredentizmus? Az idegen szavak és kifejezések szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989) szerint: „az irredentizmus területi igényeket nemzetiségi összetartozás vagy történeti jog címén érvényesíteni törekvő soviniszta mozgalom; az imperializmus idején az erőszakos terjeszkedés eszköze”. De vajon mit mond erről az idegen szavak szlovák nyelvű szótára? (Slovník cudzích slov pre skolu a prax, Szlovák Pedagógiai Kiadó, 1988) Az irredentizmus 19. századvégi olasz nacionalista mozgalom, általánosabb értelmezésben „nacionalista- soviniszta mozgalom, amelynek célja a más országokban élő nemzetiségi kisebbség lakta területnek az illető(anya)országhoz való visszacsatolása". A szlovák értelmezés, az általánosabb magyar meghatározással szemben, a saját viszonyokra szorosabban szabott felfogást tükröz. Próbáljuk hát e képletbe behelyettesíteni a konkrét történelmi tényeket! Annak idején az önálló állam létrehozásán fáradozó csehszlovák (főképp cseh) politikusokat a fogalomként megtévesztő csehszlovák nemzet cégére alatt, a szlovákokat e „nemzet” keleti ágaként hirdették meg. Egységes csehszlovák nemzet azonban soha nem létezett, amit mi sem bizonyít jobban, mint Andrej Hlinka pártjának nászbontást szorgalmazó politikája már a köztársaság megalakulásának pillanatától. A csehszlovák nemzet hazai és külföldi elismertetésének kierőszakolásában a magyarellenes vonatkozások is jelentős szerepet játszottak. BeneiS, területhódítási szándékainak megvalósításában, úgy édesgette magához a szlovákokat, hogy céltudatosan a magyarok ellen hangolta őket. Ebben az időben ugyanis a Károlyi-kormány is kereste a kapcsolatot Andrej Hlinkával, a szlovák önállósági törekvések vezető politikusával, hogy megvitassa vele a szlovákság ügyének rég óhajtott rendezését. Hlinka ugyan nem fogadta el Károlyi meghívását, de ugyanakkor az új csehszlovák parlament ülésére sem ment el. Közben Hlinka munkatársa, a Tu- rócszentmártonban ülésező Szlovák Nemzeti Tanácsban aktívan tevékenykedő Milán Hodza, 1918. november 27-én, tisztázatlan előzmények után nagyköveti felhatalmazással, miniszteri kinevezéssel adta át megbízólevelét a budapesti kormánynak, holott a két ország között nem voltak diplomáciai kapcsolatok. Magyarország azért nem küldött követet Prágába, hogy így juttassa kifejezésre: nem ért egyet Szlovákia elszakításával. Hod2a ezért konfliktusba is került a prágai kormánnyal, amely bizalmatlanul figyelt minden magyar-szlovák közeledési kísérletet.* Beneí a magyarok elleni gyűlölet szításával igyekezett a szlovákok nemzeti érzelmeire hatni. 1919 februárjában a Tízek Tanácsának párizsi ülésén területszerzési igényeit történeti jogra (lásd: irredentizmus!) hivatkozva, a szlovákok fölöttébb érzékeny nemzeti húrjait pengetve kijelentette: „A magyarok bejövetelekor a szlovákok uralták egész Pannóniát és a magyarok űzték fel őket a hegyekbe”. BeneiS a cseh-szlovák szövetség létrehozásával kínált védelmet a szlovákoknak az örök ellenséggel - a magyarokkal szemben. Trianonban elsősorban a cseh politika aratott vitathatatlan diadalt. Túl nagy szlovák sikerről csak óvatosabban szólhatunk, mivel egészen a köztársaság felbomlásáig (amiben a szeparatista törekvéseik is fontos szerepet játszottak) ők is szívósan, ám nem sok eredménnyel küzdöttek nemzeti önállóságukért. Mint ahogy a lakosság jó egyharmadát kitevő nemzetiségeknek is kemény küzdelmet kellett vívniuk identitásuk megőrzéséért. A cseh politika tehát korántsem teljesítette szlovák testvéreik elvárásait. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szlovák városok terein, utcáin tüntető tömegek szónokai még 1990-ben is elnyomóknak, kizsákmányolóknak bélyegezték meg cseh testvéreiket. A jogaikban korlátozott, ezért elégedetlenkedő szlovák nemzet és a nemzetiségek a győztes Csehszlovákia számára is terhes örökséggé váltak. Épp a csehek érzéketlen kisebbségi politikája teremtette meg az irredentizmus táptalaját. Nem érdektelen, hogy közel nyolc évtized után is azokat kísérti az irredentizmus réme, akik mindmáig mostohán bánnak a nemzetiségekkel. Így már az is érthető, hogy a mai szlovák kormányzat a szlovák részről eddig még nem ratifikált magyar-szlovák alapszerződés leggyakrabban hangoztatott, legnagyobb jelentőségét a határok magyar részről történt elismerésében látja. Gyűlölet táplálta nemzeti lelkesedés A hivatalos magyar politika, ha nem is gyomor- bántalmak nélkül, az évtizedek folyamán lassan megemésztette a trianoni keserű falatot. Az 1938-as közjáték csak igazolta, hogy az erőszakos határrevízió semmi jóra nem vezet. Ma már aligha akad józan politikus, aki a szomszédi és nemzetiségi viszonyok rendezését valamiféle határrevíziótól reméli. Ám abban sem reménykedhet senki, hogy az etnikai kisebbségek beletörődnek a többség által diktált alárendeltségi szerepbe. Ezen túl Trianonnak - és 1938-nak - más tanulsága is megszívlelendő. A szemünk előtt lejátszódó balkáni tragédia a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a nemzetközi erőviszonyok esetleges változásaitól függően, akár a gyengébb nemzetek rovására történő területhódítás is könnyen bizonytalanná válhat. A hatalmi politikának pedig mind a többségi, mind a kisebbségi szereplői szenvedő alanyai lehetnek... Nem véletlen, hogy az irredentizmustól azok rettegnek, akik létrehozták a feltételeit. Tárgyilagos politikusok számára csupán egyetlen bölcs következtetés vonható le: az irredentizmus rémének legbiztosabb elűzési módja az anyanemzetiektől elszakított kisebbségek elégedettségének megteremtése. A többségi nemzet megértésének hiányát még nem is oly régen a saját bőrükön tapasztaló szlovák politikusok - függetlenségük kivívása után - a kis ország képviselőihez alig illő érzéketlenséggel, sokszor cinizmussal és a nemzetállam illúzióját kergetve ma sem a kisebbségek elégedettségének megteremtésére, hanem életterük körmönfont, intézményes szűkítésére törekszenek. A jelenlegi kormány felvállalta a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt nem is titkolt magyarellenes politikájának megvalósítását. Annak a pártnak a kisebbségi programját teljesíti, amely a választásokon a szavazatoknak alig több mint öt százalékát nyerte el. A kormány nemzetiségi politikában tett lépései valóban BeneiS 1919-ben elhangzott kijelentését igazolnák? („A szlovák nemzeti lelkesedést mindig is a magyarokkal szembeni ellentét táplálja. ”) De hisz e megállapítás óta csaknem nyolc évtized telt el, mialatt a világ alapjaiban megváltozott! BeneiS kései szlovák tanítványainak nemzetiségi politikájában a kisebbségekkel szemben táplált, mesterségesen szított ellenszenv elemei ma is jócskán fellelhetők. Csoda-e hát, hogy magyar fiatalokat csak azért bántalmaznak, mert nyilvánosan magyarul beszélnek? Vagy egy fiatal romát szlovák fiatalok halálra sebesítenek, és a más nemzetiségűek bántalmazásában, halálra verésében nem is látnak erkölcstelenséget. Elvégre azok nem szlovákok... így érik be a kisebbségi politika mérgezett gyümölcse. És nemcsak a nemzetiségekkel szemben, hanem a törvényhozó szervekben is, ahol még a szlovák kisebbséget is semmibe veszik! A kormánykoalíció álláspontjától eltérő nézeteket valló ellenzékieket nemzetellenes árulóknak, Szlovákia ellenségeinek kiáltják ki. Ahogy teszik ezt a köztársasági elnökkel is. így kerülnek a szlovák ellenzékiek, a magyarok, a romák a gyűlölt ellenség közös kategóriájába. Madarat tolláról, politikust szövetségeséről Igaz, a szlovák kormány nem túl magabiztos a kisebbségi politikájában. Nem véletlenül keres hát külföldi szövetségeseket. A kormánykoalíció magas beosztású tisztségviselői szinte egymásnak adják a kilincset Bukarestben. Vitathatatlan tények bizonyítják, hogy a két ország egyre inkább egyezteti, kölcsönösen támogatja nemzetiségi politikáját - bármennyire is cáfolja ezt a szlovák külügyminiszter. A szlovák kormányfő hazai kijelentéseivel ellentétben Bukarestben „elárulta”, hogy a magyar-szlovák szerződés jóváhagyásának elodázásával a román félnek akar nagyobb mozgásteret biztosítani a magyarokkal folytatott tárgyalásokon. S mivel ezek a tárgyalások épp a nemzetiségi politika kérdéseiben akadtak el, nem vitás, miben siet a szlovák kormány bukaresti barátainak segítségére. A szlovák sajtóban olyan hír is megjelent, hogy a szlovák fél hajlandó az alapszerződés jóváhagyási folyamatának felfüggesztésére mindaddig, amíg nem jön létre megegyezés a magyar-román alap- szerződés ügyében. Körvonalazódik egy román-szlovák-szerb hármas szövetség is, nagymértékben épp a nemzetiségi politika összehangolására. Ezt támasztja alá a román miniszterelnök ez irányú elszólása és Savovic Margit szerb miniszter pozsonyi látogatása is, akivel a szlovák fél a kisebbségeket hátrányosan érintő oktatásügyi együttműködésben is megállapodott. A szerb miniszter annak a kormánynak képviselője, amely a szerbek - súlyos háborús bűnnek minősített - etnikai tisztogatását támogatja. E tisztogatás keretében tízezreket űznek ki otthonaikból, szülőföldjükről és a nem szerbek ezreit gyilkolják le kegyetlenül, szintén a nemzetállam eszméjétől megvadulva. A Szabad Európa Rádió hírmagyarázója e román-szlovák-szerb törekvésekkel kapcsolatban leszögezte: minél reálisabb a magyarok ellen irányuló hármas szövetség létrehozása, e három ország annál inkább távolodik az európai közösségtől. *** Gyönyör József könyvének olvasása közben, a múlt dokumentumainak fényében, minduntalan évtizedeken át megoldatlan problémáink, jelenünk egyre nehezebb gondjai villannak fel. A többségi nemzet kisebbségünket máig is nyűgnek tekinti és politikusai főúri dölyffel afféle megtűrt albérlőkként kezelnek bennünket, akiknek létfeltételeit kényük- kedvük szerint ők akarják ránk erőszakolni. Ha színültig töltik a.poharat, kicsordul - mondja egy kínai közmondás. Minél nagyobb nyomás nehezedik a kisebbségekre, ez annál nagyobb ellenállást vált ki, ami állandó feszültségek forrása. Minden józan politikusnak e feszültség okainak felszámolására kellene törekednie... * Ezt az eseményt részletesen ismerteti Karol Si- dor, a Hlinka-párt parlamenti képviselője Slo- venská otázka na pőde prazského parlamentu (Szlovák kérdés a prágai parlamentben) című könyvében, 31. oldal. ZSILKA LÁSZLÓ VALÓSÁG 1995. augusztus 27. l/BSdrnsp
