Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-20 / 34. szám

HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI | Riigylikasztó, sóskavetés, örökzöldek- Augusztus végén, szeptember első napjaiban aktuális a téli almát a kaliforniai pajzstetű, az alma- és a sodrómolyok ellen megvédeni. Ha szükséges, a varasodás és a lisztharmat ellen is permetezzünk.- A körtefákon augusztus közepétől egész szeptember végéig számíthatunk a rügylikasz- tók kártételére. Tavaszi előfordulásuk után most ismét megjelennek, s megkezdik a peté- zést (a peterakás fő időpontja október), amely az első fagyokig elhúzódhat. A rügylikasztó-ormányos elszaporodására elsősorban a meleg talajokra telepített költé­sekben kell számítanunk. A kártevő az ormá­nyos bogarak családjába tartozik (ezeket hoss- zabb-rövidebb ormányukról ismerhetjük fel); teljes hossza 4-4,5 mm, színe szürkésbamától vörösbamáig változik; a szárnyfedőin egyenes, keresztben húzódó világos sáv látható. Kifej­lett lárvája zömök, 6-6,5 mm-es. Fejlődése alatt 7-8 bimbót is elpusztíthat. Ha szükséges, a nyugalmi időszakban lemosó permetezéssel pusztítsuk.- A gyümölcsösökben most már fejezzük be az öntözést, ezzel ugyanis hátráltatnánk a haj­tások beérését.- Fogjunk hozzá a gyümölcstárolók kitaka­rításához. A falakat újra meszeljük le. Szódás vízzel súroljuk le a polcokat. A padozatot is alaposan takarítsuk fel és fertőtlenítsük. Ha a tároló padozata föld, akkor azt mésztejjel lo­csoljuk fel. Ajánlatos azonban az ilyet néhány cm mélyen felvágni és friss homokkal feltölte­ni.- A köszméte félfás hajtásaiból ilyentájt ké­szíthetünk dugványokat. Ezeket a kert árnyé­kos részében ültessük el.- Eljött az ideje, hogy a sóska vezetéséhez előkészítsük az ágy ásókat. A jó termés érdeké­ben dolgozzunk be a talajba négyzetméteren­ként 25 gramm káli-, 28 g pétisót és 30 g szu­perfoszfátot; persze a szerves trágyáról se fe­ledkezzünk meg. Ebből négyzetméterenként 4- 6 kg ássunk be a fődbe.- Októberben is szedhetünk salátát, ha a hó­nap végén ültetünk. Novemberi salátaszükség­letünket szeptemberi telepítéssel termelhetjük meg. Ez az őszi salátahajtás csak minimális fűtést igényel.- A levélzöldséget, így a nyári fejeskáposz­tát is, igyekezzünk száraz, napos időben le­szedni. Ha mégis esős időszakban kerülne rá sor, akkor a káposztafejeket szedés közben fordítsuk le és csepegtessük ki belőlük a vizet.- Augusztus végén, szeptember elején az érő csemegeszőlőt a tarka szőlőmolyok és a ba­golylepkék hernyói károsítják. Ellenük pl. De- cis 2,5 EC 0,05 százalékos oldatával (5 ml szer 10 liter vízben) védekezhetünk. Természetes, hogy fogyasztásra csak az egészséges, váloga­tott szemű fürtök kerülnek. A kiszedett rothadó szemeket viszont ne dobjuk a földre, mert így a különféle kórokozók tovább terjednek. Gyűjtsük össze és semmisítsük meg azokat.- Augusztus végétől már ültethetjük az örökzöldeket, így még a tél beállta előtt meggyökeresednek. Mielőtt azonban hozzálát­nánk egy-egy drága örökzöld telepítéséhez, ta­nulmányozzuk át a szakirodalmat, ismerjük meg az adott faj talaj, élőhely, nedvesség iránti igényeit. így nem ér majd bennünket meglepe­tés. Ha kertünk talaja agyagos, akkor növénye­ink szép fejlődése érdekében dolgozzunk be a talajba egy négyzetméterre számítva 2-3 vö- dömyi érett komposztot. Meszes talajokon sa­vanyú kémhatású élőhelyet igénylő örökzölde­ket (pl. rododendronokat) ne telepítsünk; illet­ve készítsünk azoknak savanyú tőzegágyat.- Megkezdhetjük a lomb- és a tűlevelű élősövények nyírását is. Igyekezzünk úgy dol­gozni, hogy a sövény keresztmetszete trapéz alakú legyen - r ­TÖBB ÉVIG FENNMARAD Az étkezési és a fűszerpaprika egyik legsúlyosabb betegsége nálunk az 1960-as években vált ismertté. A terméshoza­mot a növényházban és a sza­badföldön egyaránt veszélyez­teti: egyrészt a betegség kö­vetkeztében elhullás lép fel, másrészt romlik a bogyók minősége. A betegséget a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria okozza. A baktéri­um a fertőzött vetőmaggal ter­jed. A fertőzött szárakból, magvakból a kórokozó még 10 év múlva is kitenyészthető. A lehullott levelekből a talaj­ba kerülve is évekig fennma­radnak, s így később fertőzési forrásul szolgálnak. Ha a be­tegség már fellép, akkor az eső-, az öntözővíz, a növénye­ket látogató rovarok teijesztik. A baktériumok a levél vagy a termés szövetébe a légzőnyí­lásokon, a sebzéseken át jut­nak be. A magas, 32 C-fok körüli léghőmérséklet és a magas pá­ratartalom kedvez terjedésé­nek. Ha a fólia alatt elégtelen a szellőzés, s a páratartalom akár csak 1-2 órán át megkö­zelíti a 100 %-ot, kifejlődik a kór. Szabadföldön meleg, csa­padékos években okozhat jár­ványt. A réztartalmú szerek közül a Rézoxiklorid 50 WP 0,4 %- os oldatával védekezhetünk. Vigyázzunk azonban, hogy az ajánlott töménységet ne lépjük túl, mert a túladagolt szer a fi­atal növényekre mérgező. A kasugamicin hatóanyagú Kasumin 2 L-nek 2,5 ml/lite- res töménységben jobb hatása van, mint az előzőnek. A két szert együttesen szükségtelen kijuttatni. A növényvédő szerek hatá­sa attól függ, hogyan időzítjük a permetezést. Akkor várha­tunk jó eredményt, ha még a betegség fellépése és ki­fejlődése előtt védekezünk - meleg és párás időjárás, tehát veszélyhelyzet esetén. Miután a tünetek megjelentek, a per­metezésnek csökken vagy el­marad a hatása. A megbetege­dés utáni növényvédőszer-ki- juttatás csupán a betegség to­vábbterjedését akadályozza meg. A baktérium jelenlétére a leveleken megjelenő, kezdet­ben apró, pontszerű foltok utalnak, amelyek a fonákon kiemelkednek, így a levél hó- lyagosodik. Az apró foltok idővel megnőnek (0 1-6 mm lesz), közepük kezdetben vi­zenyős. Később, amikor ki­száradnak, a foltok elbamul- nak, illetve kifehérednek, alakjuk pedig szabálytalanná válik. A foltokat sárga udvar övezi. A beteg levelek teljesen elsárgulnak, lepotyognak, s így a növény felkopaszodik. A beteg növény szárán bar­na, szemölcsszerű, kerek vagy szabálytalan foltok láthatók. A fiatal, fertőzött virágbim­bók és bogyók lehullanak. A kocsányon barna, besüppedő foltok keletkeznek; erős fertőzéskor a bogyók varasod­nak. K. Sz TÁPANYAGUTÁNPÓTLÁS II. Az elmúlt években a „Milyen trágyát használ­junk?” kérdésre nem ritkán ellentmondó, szélsőséges magyarázatokat lehetett hallani. Gondolok itt a szerves és az ipari trágyák hasz­nálatára. A szakmában régebben dolgozók még emlékeznek rá, hogy az ipari trágyák el- | terjedésével szinte teljesen leértékelték a szer- i vés trágyákat. Mint minden szélsőséges meg­állapítás, úgy ez is hibás volt. Hasonlóan mint az ezt követő, mely szerint ha csak szerves trá­gyákat alkalmazunk, akkor a környezet- ; szennyezést elkerüljük, s mégis biztosítani tud- ; juk a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Ma j már tudjuk, ha a növényeknek az optimális mennyiségű és minőségű tápanyagokat biztosi- j tani akarjuk - ügyelve a környezetre -, akkor a szerves és az ipari trágyákat együttesen kell al- \ kalmaznunk. A növények tápanyagellátásával kapcsolatos legfontosabb megállapítást Liebig, német tu­dós fogalmazta meg. Eszerint a termés mennyiségét az az elem határozza meg, amely , minimális mennyiségben van jelen. Hiába van a talajban két makroelem optimális menny­iségben, ha a harmadik hiányzik; a termést en­nek a harmadiknak a mennyisége határozza meg. Az elemek tehát egymást nem helyette­síthetik. A Liebig-féle törvény azt is kimondja, hogy bármelyik termésképző faktor hatásfoka annál kisebb, minél jobban eltér mennyisége az optimálistól. A Liebig-féle törvényt azért tartottam fon- i tosnak megemlíteni, hogy a műtrágyák megvá­lasztásánál, alkalmazásánál szenteljünk figyel­met azok tápanyagtartalmának, különösen a több elemet tartalmazó, ún. kombinált műtrá­gyák (NPK, GVH stb.) esetében. Mivel ezek a trágyák ma már nagyon drágák, s így jelentős mértékben befolyásolják a mezőgazdasági ter­mékek önköltségét, nagy figyelmet kell szen­telni annak, hogy azt a tápanyagot juttassuk a talajba, amely hiányban van, s amelynek hatá­sa a termés mennyiségében és minőségében megnyilvánul. A jelenlegi gazdasági helyzet­ben ezek az „apróságok” fogják eldönteni, hogy az egyik termelő még haszonnal tud ter­melni akkor, mikor a másik - ugyanolyan kö­rülmények között - már veszteséges lesz. Jegyezzük meg: a tápanyagutánpótlás során a növények igényéből kell kiindulni, amely fa­jonként és fajtánként is különböző! A vetésfor- ; gó betartásával ugyan elérhető, hogy a talajban lévő tápanyagok arányosan használódjanak fel, de ne feledjük a betakarított terméssel együtt ezek a tápanyagok elkerülnek a talajból, s pót- í lásuk nélkül hiányuk rövid időn belül megmu- : tatkozik. Szükségesnek tartom még felhívni a figyel- j met arra, hogy a jelenleg termesztett fajtákat ! 10-15 évvel ezelőtt nemesítették ki, akkor, amikor a nagy mennyiségű tápanyag biztosítá­sa természetes, s úgymond kötelező volt. Előfordulhat, hogy ezek a fajták tápanyagban szegény környezetbe kerülve minimális tér- j mést adnak, vagy egyáltalán nem teremnek! Erre azért is fel kell hívnom a figyelmet, mivel hallottam olyan kijelentést is, hogy apáink sem használtak műtrágyákat - egy grammot sem -, \ mégis elfogadható volt a termésük. A jelenleg elismert, minősített fajták azonban erre képte- I lenek. Nemesítési fokuk magas, s nagyon érzé­kenyek a termelés körülményeire. Jó feltételek között hihetetlen mire képesek - de érvényes ; ez fordítva is! Félő, hogy ezt is meg fogjuk ta­pasztalni, aminek bizony szomorú következ­ményei lehetnek! Sedlák Ilona agrármérnök Háziszárnyasok válogatása Azokat a pulykatojókat, kakasokat, amelyeket kiselejtezésre szánunk, bekerített kifutóban hiz­laljuk fel. Ne feledjük, hogy a pulyka a hizlalás során nem tűri a teljesen zárt elhelyezést. A hí­zóba állított pulykákat legjobb tejjel kevert dará­ból, aromatikus zöldségből, nyers és főtt mag­vakból álló takarmánnyal etetni! Ahhoz, hogy a napi 6 kg-os súlygyarapodást elérjük, fontos, hogy az állatok naponta 20 dkg szemest, 10 dkg darafélét, 15 dkg főtt burgonyát vagy 15 dkg zöldlucemát (szecskázva) és 2-3 gramm ásványi anyagot kapjanak fejenként. A továbbtenyésztésre szánt kacsákat most vá­logassuk ki; ezek széles és hosszú hátúak, széles mellcsontúak, szabályosan fejlett egyedek legye­nek. A Csallóközben és Mátyusföldön sok olyan tenyésztő van, aki nem ragaszkodik a tisztavérű tenyésztéshez, inkább a keresztezett szárnyaso­kat kedveli (pl. a vadkacsára emlékeztető ruá- nit). Szerintük ezek kiváló ellenállóképességgel rendelkeznek, jó a tojáshozamuk, s jól értékesí­tik a takarmányt. SZÍNES baromfiudvar A tenyészludak beállításával is foglalkoznunk kell. Ki kell választani azokat az egyedeket, amelyek helyettesíthetik a selejtezésre váró tör­zsállományt. A kisgazdaságokban átlagosan öt évig tarthatjuk a törzsludakat tenyésztésben. Nem ritka azonban, hogy a jó tojó vagy gúnár 6- 7 évig is tenyésztésben marad. Akadnak olyan egyedek is, amelyek 10-12 évig is kiválóan ter­melnek. (A lúd elérheti a 15-18 éves kort is.) Mindezek ellenére ajánlatos az állományt öt­évenként lecserélni, ugyanis öt éves kor után ál­talában csökken a tojástermelés, így költsége­sebb a tojók további tartása. A különböző szülőktől származó fiatal galam­bok kezdetben összetartanak, ezért amennyiben galambházunk fülkés, jó, ha van mellette egy ki­sebb „nevelőház” is, ahova a továbbtenyésztésre szánt fiatalokat áthelyezzük. Itt sokkal jobban fejlődnek és nem zavarják szüleiket a költésben. Az újonnan áthelyezett fiatal galambok enni és inni is könnyebben megtanulnak a fejletteb­bektől, mivel ezek jobb és barátságosabb taní­tók, mint az idősek. Ideális az olyan galambne­velő, ahol a röplyuk előtt kisebb leszállóhely van, melyről a fiókák jól megismerhetik környe­zetüket. Molnár Ferenc A bogyók az intenzív fejlődés időszakában egy-egy alka­lommal 40-50 mm vizet igényelnek, az éréskor azonban víz­igényük csökken. Vigyázzunk, a rosszkor adott túl sok víz az illat- és zamatanyagok romlásához vezet! (Jakab András felvételén a Zala gyöngye) FELKÉSZÜLÉS A SZÜRETRE Bo n il in ős CD^ oro es t iszi taság Jó minségű bort csak tiszta pincében lehet érlelni, ezért az előkészületek legfontosabb teendője a pincetisztaság megte­remtése. A legtöbb borhiba ugyanis a tisztaság hiányának a következménye. A tisztaságnak ki kell terjednie minden olyan helyiségre, edényre, eszközre és anyagra, amelyekkel a szőlő, a must vagy a bor hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatba kerül. A helyisé­geknek nem csak szemmel láthatóan, hanem szaglással érzé­kelhetően is tisztának kell lennie. Ugyanez vonatkozik a hor­dókra stb. is. A borospincében, présházban soha ne tartsunk vegyszereket, üzemanyagot, zöldségféléket és gyümölcsöt. Közvetlenül a szüret előtt a présház, a pince falait tisztítsuk meg a penésztől, nyálkagombától. Ha a falakat meszeljük, ak­kor azt most újra végezzük el. Előnyös a meszelést házi per­metezővel végezni. A mészlé koncentrációja 2-2,5 % legyen. A helyiség fa vagy beton padozatát alaposan mossuk fel. A földpadozatot 5-10 évenként ajánlatos kicserélni. Ilyenkor a régit 5-8 cm mélyen vágjuk fel, hordjuk ki, s a helyére döngöl­jünk friss homokot. A légtért 100 köbméterenként 4-5 dkg da­rabos kénnek vagy kénszeleteknek elégetésével fertőtlenítsük. A szükséges kénmennyiséget két-három helyre elosztva, tűzál­ló tálkára téve, 40-50 cm magasságban helyezzük el, majd, mi­előtt meggyújtjuk, a szellőzőket zárjuk el. A pince kénezésének gyakorisága annak adottságaitól függ. A nyirkos, rosszul szellőztethető föld alatti pincéket gyakrab­ban (egy-két hetenként), a száraz, jól szellőztethetőket (a me­szelt falúakat) ritkábban (havonta) elég kénezni. Szellőztetéskor vigyázzunk a pince levegőjének optimális hőmérsékletére (10-12 C-fok) és páratartalmára (75-85 %). A szellőztetést úgy irányítsuk, hogy borospincénk az egész év­ben egyenletes hőmérsékletű és mérsékelten párás legyen. A zúzok, bogyózók, prések szőlővel, musttal érintkező fém alkatrészeit rozsdátlanítsuk, s a fa részekkel együtt súroljuk le. Ellenőrizzük, hogy gépeink jól működnek-e! A fa edényeket váltott vízben duzzasszuk. A hordókon az abroncsokat húzzuk meg. Az edényeket - a fa szálirányában - hideg vízzel, gyökérkefével gondosan súroljuk meg. A tiszto­gatást a használat előtt és után is végezzük el. A műanyag edényeket - főképpen használatba vétel előtt - gondosan „avassuk be”. Langyos, 60 C-foknál nem melegebb, 1-2 %-os szódás vízzel áztassuk, majd kénsavas vízzel (lite­renként 1 g borként adjunk) vagy gyenge minőségű borral (aj- borral) töltsük fel és hagyjuk egy hétig állni. Végül az edénye­ket tiszta, hideg vízzel alaposan öblítsük ki. Az új gumi, vagy műanyag csöveket szintén áztassuk be 1-2 %-os szódás oldatba, melyet 1-2 nap múlva cseréljünk ki, s a műveletet kétszer-háromszor ismételjük meg. Most se marad­jon el a tiszta vízben történő öblítés. A bor kezelésére szolgáló anyagokból 100 literre számítva a következő mennyiséget szerezzük be: 1 adag fajélesztő, 10 dkg kristályos borként, 10 dkg azbeszt kénszelet, 5 dkg borde­rítő zselatin, 5 dkg borderítő csersav, 200 cm3 enzimkészít­mény, 20 dkg bentonit, 10 dkg savtompító szénsavas mész, 10 dkg szagtalanító szénkészítmény, 5-10 liter 50-60 fokos sűrí­tett must. Jakab András Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1995. augusztus 20. IiBSŰHIBp

Next

/
Oldalképek
Tartalom