Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-20 / 34. szám
ÓRIÁSI LEHETŐSÉG! ontosan ezt mondta az egyik ismerősöm, amikor meghívott egy amerikai cég itthoni marketingbemutatójára. Sejtettem, hogy miről van szó, mert az utóbbi időben több közeli-távoli ismerősöm keresett fel hasonló szöveggel. Ám ez a mostani ostromlás minden előbbinél kitartóbbnak bizonyult. Ismerősöm eljött személyesen, aztán telefonálgatott, és folyton csak azt hangsúlyozta, hogy ez bomba üzlet, amivel sok ^pénzt lehet keresni. Végül elmentem, és meghallgattam a marketingtervet. ^ Zoli, aki még optimista Szombat délután öt óra. Az aszfaltolvasztó hőség után kimondottan jólesik ismerősöm kellemesen hűs nappalijában üldögélni. Körülbelül húszán jöttünk össze, s kíváncsian várjuk, milyen az az üzlet, amely segítségével jobb és szebb világ nyílik meg előttünk. Egy magas, öltönyös fiatalember áll elénk; bemutatkozik s rögtön hozzáteszi: annak reményében, hogy hamarosan üzlettársak leszünk, hívjuk csak Zolinak, és természetesen tegezzük egymást, mert így közvetlenebbül tudunk társalogni. A jól öltözött Zoli egy táblát vesz elő, hogy illusztrálja is mondókáját. Amiről beszél, az pedig nem más, mint a Multi- Level Marketing. A kereskedelemnek ez egy olyan típusát jelenti, amely az emberek több szintű szerveződését hasznosítja, „s arra találták ki, hogy árukat és szolgáltatásokat juttassatok el a gyártótól a fogyasztóig, hasznosítva a közvetlen kapcsolattartás előnyeit a termék ajánlásakor és értékesítésekor” - mondja Zoli, majd széles mosoly kíséretében felskicceli az alsóbb és felsőbb szinteket. Figyelmeztet: az üzlet lényege abban áll, mennyi munkatársat tudunk beszervezni a hálózatba. Szó esik még a cég múltjáról, működéséről, valamint a termékek színvonaláról. Húszán ültünk a helyiségben, és mindannyian azt mondtuk: otthon elgondolkodunk a dolgon. Mert maga a lehetőség valóban vonzónak tűnik. Sőt! Próbára tehetjük a rámenőssé- günket. Ha ügyesek vagyunk - állítólag -, akár ötjegyű összeget is kereshetünk naponta. Egy üzlet, amely minimális befektetéssel kezdhető, hiszen a kezdőcsomag mindössze kétezer hétszáz korona; s ha az üzlet nem megy, az első három hónap alatt ki lehet lépni a buliból, a kezdő pénzt pedig visszakapjuk. Kockázat tehát nincs. Zoli korábban műszaki rajzolóként dolgozott, a felesége pedig tanított. Fizetéstől fizetésig éltek. Nyaralás gyanánt, néhány hetet, Zoli vidéken élő szüleinél töltöttek. Esélyük sem volt arra, hogy valaha távolabbi tájakra is eljussanak. Pedig ők is - mint a fiatalok általában - szerettek volna szépen, kényelmesen berendezett lakásban élni, jó márkájú autókon furikázni és a munka fáradalmait egzotikus tájakon kipihenni. Erről álmodoztak. Aztán jött egy ismerősük, aki nem kínált kevesebbet, mint azt, hogy ez az álom megvalósulhat. Mindössze kétezer hétszáz korona kell hozzá és szorgalom meg kitartás. Zoli szerint, ha az ember kitartó és rámenős, ebben az üzletben bármit elérhet, bármennyit kereshet. A fiatalember csillogó szemmel és hatalmas lelkesedéssel beszél. Szemináriumokra, előadásokra invitál bennünket, könyveket, kazettákat ajánl a figyelmünkbe. Ezekből megtudhatjuk, hogyan lehetünk majd sikeresek az üzletben. Zoli még hozzáteszi: ő már eleget keresett így - hogy mennyit, azt nem mondja -; igaz, a magyarországi szponzorához képest, aki többszörös milliomos, még keveset. Ezért még hajt egy kicsit, s aztán csak élvezni fogja a pénzt, meg az életet - mondja végszóként és szélesen elmosolyodik, várja a kérdéseket. Az álláspontok változatlanok. A jelenlévők még gondolkodni kívánnak az elhangzottakról. Később az ismerősömtől megtudom, hogy Zolinak a húsz ember közül egyet sikerült beszerveznie az üzletbe. Egy harmincéves elárusítónőt. Edit, aki már nem optimista Kedves, kellemes küllemű fiatal- asszony. Tizenkét évig elárusítónőként dolgozott ugyanabban az élelmiszer- boltban. Gyakran megtörtént, hogy reggel hatkor ő nyitotta ki az üzletet, este hatkor pedig ő volt az, aki bezárta. A fizetéséből az élelmiszeren és a ruhákon kívül nemigen vehetett mást; a főnöknőjével pedig szinte állandóan veszekedett... S ekkor jött Zoli előadása a hatalmas lehetőségről! Egy olyan munkáról, ahol nincs főnök, s mindenki annyit keres, amennyit dolgozik. Ráadásul Edit is gondolkodott már azon, hogy a boltban szerzett tapasztalatait saját élelmiszerüzletében kamatoztatná. Csakhogy ehhez nem volt elegendő pénze. Itt pedig nem egészen háromezer a beugró. Edit lelkes és keményen dolgozik. A munkahelyét otthagyja, s minden percét az ügynökösködésnek szenteli. Olvas, kazettákat hallgat, szemináriumokra jár, embereket szólít meg. - Ebben az a fantasztikus - áradozik -, hogy csupa segítőkész emberrel találkozol. Itt nincs rivalizálás, itt mindenkinek az az érdeke, hogy annak a másiknak is jól menjen az üzlet. Edit bemutatja a termékeket, elmagyarázza, hogy bár első látásra drágának tűnnek, ám ha valaki előírás szerint használja azokat, a tisztítás sokkal olcsóbban jön ki velük, mint bármelyik más hazai tisztítószerrel. Igaz, a fogkrém például kétszáz korona, de csak egyetlen csepp kell belőle és ragyogóan fehérek lesznek tőle a fogak. Én végül is egy ablaktisztítószert vettem, és őszintén szólva, nagyon meg voltam elégedve vele. Néhány hónappal később ismét felkerestem Editet, aki bár kedvesen fogadott, nem titkolja: az üzlettel, pontosabban az ügynökösködéssel elszámította magát. Egy csomó pénzt fektetett az üzletbe, aminek egy része megtérült ugyan, de jó része odaveszett. Ámulok és bámulok. Hogy lehet ez? Hajói emlékszem, ebben az üzletben éppen az a vonzó, hogy csak nyerni lehet rajta, veszíteni nem. A kezdőcsomag ára kétezer hétszáz, és az első három hónapban akár vissza is lehet adni, a cég pedig visszafizeti a pénzt.- Ez így van - erősíti meg Edit. - Csakhogy: ha belépsz a hálózatba, három hónap alatt nemigen lehet eredményeket elérni. S nem csak a kezdőcsomagot kell megvenned. Nekem a szponzorom rögtön a legelején KAMONCZA MÁRTA megmondta, hogy jó lenne több tisztítószert vásárolnom, mert az a leghatásosabb, ha azoknak, akiket be akarok szervezni az üzletbe, meg is tudom mutatni a termékeket. Sőt! Ha egy cég termékeit forgalmazom, akkor úgy illik, hogy én is ugyanennek a cégnek a termékeit használjam. Így tehát pár ezer koronát kiadtam a termékekért. A szponzorom különböző könyvekkel, kazettákkal is ellátott, ami szintén pénzbe került. Szemináriumokra jártam, ahol szintén le kellett gombolni a részvételi díjat. Eleinte a munkám mellett próbáltam az ügynökösködést, de nem sok eredménnyel. Ekkor úgy gondoltam, hogy megpróbálom teljes gőzzel. Kiléptem a munkahelyemről, és apait-anyait beleadtam az üzletbe. Fölkerestem egy csomó embert. Ennek az lett az eredménye, hogy a környékbeli lakók már szinte menekültek előlem. A szponzorom meg csak hajtott. Azt mondta, ne hagyjam, hogy a kezdeti sikertelenségek elvegyék a kedvemet. Én meg hittem neki. Még akkor is, amikor a tartalékpénzem jócskán megcsappant, a bevétel meg csak csurrant-csöppent. Hiába szerveztem be rengeteg embert, ha ők nem forgalmaztak kellőképpen, az én bevételem is csökkent. Egyszer azután felkeresett egy fiatalasszony, és jól lehordott, amiért beszerveztem a férjét. Azt állítottta, hogy amióta a párja ebben az üzletben van, teljesen fanatikus lett. Nem érdekli a kert, a család, a gyerekekkel sem törődik, csak az üzlettel foglalkozik. A munkájából viszont még egy fillért sem látott a család, de a férje folyton azzal hitegeti a gyerekeket, hogy milliomosok lesznek. Hogy szuperházban fognak élni, szuperautón fognak száguldozni és minden nyarat a tengerparton töltenek. A fiatalasszony sírva panaszkodott, hogy amióta a férje ügynökösködik, a lakásukból átjáróház lett. Az általa keresett pénzből élnek, és legutóbb már a tetemes telefonszámlát sem tudták kifizetni. Ez a nő mindenért engem tett felelőssé, holott én tényleg nem akartam semmi rosszat. Sem neki, sem a családjának. Amikor elment, leültem és papírt meg ceruzát vettem elő. Felírtam, mennyi pénzt fektettem be az üzletbe, illetve mennyit kaptam vissza. Beleszámítottam a telefonszámlákat, a benzinköltséget, a könyveket, kazettákat, a szemináriumok részvételi díjait. Mondanom sem kell, hogy jóval több volt a befektetés, mint a bevétel... Elég! Elhatároztam, nem csinálom tovább. Másnap elmentem a munkahivatalba, ahol közölték, hogy gimnáziumi érettségivel szinte reménytelen a helyzetem, ugyanis nincs munkalehetőség. Munkanélküli segélyt viszont nem kaphatok, hiszen önként hagytam ott a munkahelyemet. Erőt vettem magamon, és elmentem a régi munkahelyemre. A főnöknő - bár korábban sokat veszekedtünk - azt mondta, visszavesz, mert tudja, hogy rám mindig számíthat. Most ismét ott dolgozom, ahol az utóbbi tizenkét évben dolgoztam. Most is előfordul, hogy reggel hatkor én nyitok, este hatkor pedig én zárom a boltot. De ezután azt teszek, amit én akarok. Zenét hallgatok, bevásárolok. Nem élek állandó stresszben. Ha találkozom valakivel, nem az jut rögtön az eszembe, hogy nicsak, itt egy újabb lehetőség.- ltja Arthur Miller Az ügynök halála című könyvében. Éppen ezt lapozgatom, amikor megjelenik egy milliomos, aki éppen az ügynökösködésből tett szert ekkora gazdagságra. Egy művelődési ház nagytermében vagyunk. Ezúttal egy másik ismerősöm invitált e marketingbemutatóra. Azt állította: aki előad, az Győrből jött és többszörös milliomos. Meg is jelenik a negyvenes éveinek vége felé járó úriember. Elmondja, hogy évekig tanítós- kodott - alamizsnáért. Aztán jött egy ismerős, felajánlotta ezt a lehetőséget, s ő élt vele. Kőkeményen dolgozott, de az eredmény nem is maradt el. Családi házban él, Hondája van és évente legalább egy hónapot a tengerparton tölt. Szuggesztív stílusban beszél. A hálózat, amelyet felrajzol, teljesen egyszerűnek tűnik. A hatalmas összeg, amiről szó van, úgy érezzük, számunkra is elérhető. A pasas röpke egy óra alatt eléri, hogy mindannyian azt hisszük: ez életünk legnagyobb lehetősége, amit egyszerűen nem szabad kihagynunk. Igen ám, csakhogy nekem rögtön eszembe jut Edit. Esetét el is mondom az előadónak, aki bár összeráncolja a homlokát, mosolyogva válaszol. Szerinte Edit türelmetlen volt. Kitartóan és keményen kellett volna dolgoznia, s akkor az eredmény sem marad el, hangzott a válasz. Arról a milliomos nem beszél, hogy amíg ez az üzlet hoz valamit a konyhára, addig az Edithez hasonlók miből éljenek. Megint csak Arthur Miller könyvének főhősére gondolok. Willyre, az ügynökre, akinek az a mestersége, hogy az álomvilággal ügynököljön. Ezeknek az előadásoknak is - véleményem szerint - ez a lényege: elhúzni a mézesmadzagot az emberek orra előtt. Meggyőzni őket arról, hogy lehet jobban, szebben is élni, s mindez csupán rajtuk múlik. Pedig ezzel sok pénzt lehet keresni!- állítja egy közgazdász. Bár ő nem tagja semmilyen Multi-Level Marketinggel dolgozó hálózatnak, mert, mint mondja, bankárként most eleget keres; de ideje sincs az effajta üzletekre. Ót is megkeresték a különböző ügynökök. Az egyik vitaminokat, a másik tisztítószereket, a harmadik kozmetikumokat kínált. A közgazdász szerint: ügynökösködéssel igenis, lehet pénzt keresni, sok pénzt, ha valaki jól csinálja. Azok a cégek, amelyek ügynökökön keresztül árulják termékeiket, megspórolják a reklámköltségeket, nem kell üzlethálózatot fenntartaniuk, s ezt a pénzt szétosztják a munkatársaik között. Tehát ebben van fantázia, s természetesen pénz is. Nálunk az ügynökök többsége nyilván ott rontja el, hogy túlságosan rámenős, néhányuk fanatikussá válik, s ezáltal elriasztja leendő ügyfeleit. Persze, az is érthető, ha valaki rámenős, hiszen a cél: minél több munkatársat szerezni, minél nagyobb forgalmat lebonyolítani, mert pénz csak ezekben az esetekben van. Mindent egybevetve: ha valakinek van kedve, próbálja ki - csodákra azonban itt sem érdemes számítani. RIPORT 1995. augusztus 20. IiBSÚMBp
