Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-22 / 4. szám
PUHL SÁNDOR LETT AZ 1994-ES ÉV LEGJOBB LABDARÜGÓ-JÁTÉKVEZETŐJE Befejezi az aranysipos? Puhl Sándor és párja, Dobó Mária 1. „Amióta az eszemet tudom, szeretem a labdát, ebből adódtak aztán a konfliktusaim a szüleimmel. Ha focizni akartam, azt mondták, jól van, de előbb kezelésbe kell vennem a kertet és a darálót. Az utóbbit akkor utáltam meg mindörökre. Csupán az iskolabajnokságig jutottam, sosem voltam igazolt labdarúgó. Ám azt nem felejtem el: már abban az időben teljesít- ménycentrikusság uralkodott az amatőr pályákon is! ” Makacs sérülése miatt nem léphetett előre. Harcképtelenné vált a bal lába, a térdét a legjobb orvosok sem tudták meggyógyítani. Emiatt teljesen le kellett mondania a futballról: „Zsákutcába kerültem, nagyon szomorú voltam... ” Puhl Sándor édesanyja igencsak sajnálta fiát, s rávette, jelentkezzen játékvezetői tanfolyamra. A balszerencsés sportoló nem ellenkezett, s 15(!) évesen letette a bírói vizsgákat: „Ha a mamám nem beszél rá, soha az életben nem lettem volna labdarúgó- játékvezető. Ezért mindig hálás leszek neki. Mezőkövesden vizsgáztam 1970 májusában. Három hónappal később már én fújtam a sípot az Onód-Varbó bajnoki meccsen...” Ez ugyan még járási másodosztályú találkozó volt, ám az illetékesek így vélekedtek a zöldfülű újoncról: fegyelmezett, határozott, nyugodt. Talán az is lehet, hogy az idősebb „csatalovak” kisgyerekként tartották számon, sőt sajnálták is. De komolyan vették. Legalábbis erre derült fény az augusztusi, úgynevezett nosztalgiás újrajátszáskor, amikor a főszereplők visszaemlékeztek a negyed évszázaddal ezelőtt történtekre. 2. „Abban az időben teljesen máshogy viszonyultak a játékvezetőkhöz a szurkolók. A legnagyobb sértés az volt, ha azt kiabálták be: szemüveget a bírónak! Ma viszont... Akkor nem volt játékvezető-ellenes a hangulat. Talán ha egy nagy pofont kapok az elején, befejezem. ” Mivel Borsod megyében sok jó bíró volt, Puhl Sándorra felettébb nehéz feladat várt. Ennek ellenére fél év alatt egy osztályt ugrott előre, majd rá egy évre a megyei másodosztályba került. Várkonyi Ferenc, a Heves megyei Labdarúgó Szövetség főtitkára: „Az volt a legnagyobb erénye, hogy tiszteletben tartotta kollégáit, partjelzőit. A kezdet kezdetén rájött arra, a bírónak függetlennek kell lennie. Szerencsés ember, mivel ezt mindig sikerült könnyen megoldania. ” Ezzel kapcsolatban megjegyezte: „ Csak akkor tud az ember jól bíráskodni, ha nem figyel a külső történésekre, csupán arra koncentrál, amit csinál. ” Egyszer egy kisközségben fújta a sípot, a találkozót megtekintette édesanyja is, akit nem ismertek a drukkerek. A lelátón, közvetlen közelében a következő mondat hangzott el: „Jól fúj a gyerek, még sokra viheti!” 3. Egy évet töltött a megyei másod- osztályban. Az 1972-es eseményekre nem szívesen emlékezik vissza. Kapott egy küldést hétfőn, ám a meccs az előző szombaton volt. Hiába vitte el a borítékot, s bizonygatta igazát, visszaminősítették az alacsonyabb osztályba: „Nagyon nehezen viseltem ezt el, de azt mondtam, azért is bizonyítani fogok! Ez volt az első igazi nagy pofon. A szakvezetés azt mondogatta, 19 éves vagyok, ráérek még. ” Aztán 1980 őszén megtört a jég, Puhl Sándort jelölték az utánpótlás keretbe. Az Edelény-Romhány meccsen kapott először országos ellenőrt. „Innen volt a legnehezebb kitömi. Megpróbáltak elgáncsolni, nem szerették a stílusomat, nagyképűnek tartottak. Csak nem tudom, hogy miért? Olyan típusú ember vagyok, ami a szívemen, az a számon. Nem vették jónéven, hogy volt saját véleményem. ” Dobó Mária, Puhl Sándor párja: „Aki nem ismeri Sanyit, azt gondolja, valóban nagyképű. Ez azonban korántsem igaz... ” 4. Az NB Il-ben - két éven át - 36 meccset vezetett, majd eljött a nagy pillanat: 29 évesen bemutatkozott az élvonalban, a Vasas-Csepel villanyfényes meccsen. „Amikor már lehiggadtam, a szünet előtt váratlanul kidurrant a labda. Öt másodpercig nem tudtam, mi is a teendő, de aztán leesett a tantusz...” Az első szezonban két összecsapást vezetett az NB I-ben, később ötöt, hetet. Majd jöttek a komolyabb találkozók, s egyre jobban érezte, elismerik, számolnak vele. Az első balhés(?) meccsére így emlékezik vissza: „Két éve voltam az NB I-ben, 86-ban én fújtam a Hungária körúton az MTK-Siófok összecsapást. Nem sokkal a vége előtt Gáspár kapus megkaparintotta a labdát, a siófoki csatár pedig átugorva őt, nagyot esett. Szó sem volt 11-esről! Mégis elmarasztaltak, két évig parkolópályára kerültem. Ekkor gondoltam először a visszavonulásra! " Jaczina Róbert azonban meggyőzte Puhl Sándort, lelket öntött Tavaly két ízben is volt szerencsém interjút készíteni PUHL SÁNDOR labdarúgó-j áték vezetővel. Először áprilisban, a Szlovákia-Horvátország pozsonyi, előkészületi meccs előtt, majd augusztus elején Budapesten, a Kispest-Honvéd-Vác NB I-es rangadót követően. Akkor azt hittem, a Brazília-Olaszország világbajnoki döntőt vezető sportember majdnem mindent elárult önmagáról. Nagyot tévedtem, hiszen az együtt eltöltött több mint két óra után, öt hónappal később sok-sok érdekességet hallottam tőle a Petőfi Rádióban január 7-én sugárzott Sportkoktélban. Még a vb előtt Puhl Sándor egyik kérdésemre kérdéssel válaszolt: „Miért kell részletekbe bocsátkoznunk?” Milyen jó, hogy az a magnófelvétel mind a mai napig megmaradt. Ki gondolta volna akkor, hogy ő lesz az 1994-es év legjobb futballbírája a világon... belé, s azt mondta neki: „Fogok én még neked tapsolni nagy nemzetközi meccseken!” Ezt csakis azért nyilatkozta, mivel látott fantáziát Puhl Sándorban. „Nagyon sokat köszönhetek Jaczinának, azt is, hogy 1988-ban jelöltek a nemzetközi keretbe. Még mindig lépten-nyomon az jut az eszembe, miért állítottak félre 86-ban ? ” 5. Puhl Sándor számára 1988 őszén elérkezett a várva várt pillanat: Pozsonyban FIFA-bíróként lépett pályára a Csehszlovákia-Norvégia barátságos mérkőzésen. Majd Palotai Károly (1990-ben lett a FIFA játékvezetői bizottságának a tagja) javaslatára ott lehetett az 1991-es portugáliai ifjúsági vb-n. Huszonnégy bíró közül őt rangsorolták a második helyen. Több mint 120 000 néző előtt vezethette a Benfica-stadi- onban a Portu- gália-Ausztrá- lia elődöntőt. A FIFA illetékesei felfigyeltek Hibátlan, higgadt teljesítményére. Hazaérkezésekor Palotai Károly meglepő nyilatkozatot adott az újságíróknak: „Sanyi sosem volt könnyen kezelhető ember, amikor egy-kétszer ellenőriztem, a meccs után nem mindig fogadta el a kritikát. Viszont olyan egyéniség, aki a maga útját járja, természetesen a szabályok keretei között. Egy biztos, rendet tud tartani a pályán. ” Kilencvenegy nyarán üstökösként robbant be, nagyon sok dolog a malmára hajtotta a vizet. A FIFA ebben az időben döntött úgy, a 94-es világ- bajnokságon csak 45 évnél fiatalabbak bíráskodhatnak. „Sorozatban kaptam az előkelőbbnél előkelőbb meccseket, névre szóló meghívások érkeztek Egerbe. Ez egyfajta rangot jelent, ugyanis más nem küldhető ezekre a találkozókra. ” 6. Senki sem dicsekedhet azzal, amivel Puhl Sándor: az 1992-ben rajtolt vb-selejtezők közül hatot ő vezetett. Már ekkor arra lehetett következtetni, az Egyesült Államokban sorra kerülő finálé nem zajlik majd nélküle. Előtte olyan nehéz meccseket fújt, mint a Dortmund-Juventus UEFA Kupadöntő, vagy az Argentína-Dánia Interkontinentális Kupa-meccs. Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ott lesz a tengerentúli futball fesztiválon, a 94-es év elejétől erre az eseményre készült: „ Tudtam, hogy a száraz meleg lesz a legnagyobb ellenfelem. Minél jobban fel akartam készülni a seregszemlére, lehangoló lett volna, ha a 24 bíró közül én vagyok a leggyengébb. ” Puhl Sándor minden különösebb feltűnés nélkül menetelt a világbajnokságon. A negyeddöntőben igencsak heves vitát váltott ki az Olaszor- szág-Spanyolország összecsapás, pontosabban Tassotti sportszerűtlen cselekedete. „Nem láthattam az esetet, ugyanis háttal álltam, ha előttem történik, egészen biztos piros lappal jutalmazom a nyilvánvaló szabálytalanságot. ” A főellenőr a magyar bírónak adott igazat, s megdicsérte őt. A budapesti sajtó viszont... Egyesek azt rebesgették: csomagolhat s utazhat haza! Az illetékesek (szakemberek!) azonban más véleményen voltak, és Puhlra bízták a Brazília-Olaszország finálét; ez is azt bizonyítja, a nyolc között hibátlanul bíráskodott. A döntőben sem lehetett rá panasz. Joao Havelange, a FIFA elnöke: „Ez a nagyszerű bíráskodás jó magának a focinak és természetesen a játékvezetésnek. ” 7. A felettébb sikeres vb-szereplést követően kitüntetés-sorozatok vártak Puhl Sándorra. Előbb a hónap legjobb sportolója lett Magyarországon, majd Eger város díszpolgárává választották, ezt követően pedig megkapta az Aranysípot. Szász Tamásné, az Eger EAST- WEST üzlethálózat igazgatója: „Nemcsak jó sportszakember, hanem jó munkatárs is. A Puhl név most remek hírverés a városnak. ” Kuncze Gábor, a sportot felügyelő belügyminiszter: „A vb-döntő volt az első olyan meccs, amikor a bíró teljesítményét figyeltem. Ez egy hatalmas sportdiplomáciai siker. Példaképpé vált!” Január 5-én Puhl Sándort a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó nemzetközi szervezet a világ legjobb játékvezetőjévé választotta. De vajon mit szól mindehhez maga az érintett? „Én ebből sem fogok borzasztó nagy dolgot csinálni, ez a gyönyörű elismerés nemcsak nekem szól, hanem azoknak az embereknek is, akiknek a munkája benne van az én sikereimben. ” 8. Tavaly nyáron saját hazájában nem volt (nem lehetett?) próféta. Talán azért, mert nem sokkal a vb után kerek perec kimondta: a külföldi futballisták sokkal technikásabbak a magyaroknál, s az erőnlét terén sem lehet őket összehasonlítani. „Idehaza azt híresztelték rólam, lenézem az NB I-es futballistákat. Ez nevetséges dolog! A világbajnokság után mindent kitaláltak, csak hogy besározzanak. Nem értem, miért? Ha ilyenfajta gQndolkodás lesz ebben az országban, akkor nekem nagyon sok mindent át kell értékelnem. Feltétlenül elgondolkodom azon, hogy a fenébe létezik az, hogy itthon most már a kákán is csomót keresnek, kinn meg elfogadnak, dicsérnek. Pedig idehaza ugyanúgy vezettem a meccseket, mint a határokon túl! Valahogy az egész kezd zűrzavarossá válni. Ha nem kell a magyar futballnak az én játékvezetésem, akkor nagyon egyszerű: abba kell hagyni, nem szabad tovább csinálni! ” Amikor január 9-én felhívtam Puhl Sándort - ezzel kapcsolatban - csupán ennyit mondott: „Ez egy tipikus magyar betegség. Az illetőt felemelni a csillagos égig, utána belerúgni, s amikor még egy kicsit mozog, még egyet belerúgni... ” Zsigárdi László
