Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-29 / 5. szám
itesarnap 1995. január 29. BŰNÜGY A b elügyminisztérium precízen vezetett bűnügyi statisztikáiból sok minden kiderül. A gyilkosságok rubrikáiban például nemcsak az áldozatok számát, az elkövetők nem és kor szerinti felosztását, valamint iskolai végzettségét tudhatjuk meg, hanem azt is, hogy a gyilkosságok legelterjedtebb eszköze még mindig a kés, noha egyre inkább feljövőben vannak a lőfegyverek. E kimutatásokból természetesen az elkövetések oka sem hiányozhat, és még az emberölések hónapok s napok szerinti megoszlása is kiolvasható. A legsúlyosabb bűntények hátteréről a törvényszéki pszichológussal készítettünk interjút. Beszélgetőpartnerünk neve - és ez külön raritás - Vladimír Vrazda, azaz gyilkosság! • Doktor úr, hazánkban ön a gyilkosok lelkivilágának egyik leg(el)ismer- tebb szakértője. Munkájának lényegéről mit mondhatna el?- A törvény kimondja: ha kétségek merülnek fel a tettes lelkiállapotára vonatkozóan, akkor két független szakértőnek kell az illető lelkületét megvizsgálni és szakvéleményt kidolgozni róla, nehogy egy lelkibeteget ítéljen el a bíróság. E pszichiátereket az ügyész és a vizsgálóbíró választja ki. Általában a nehéz, bonyolult ügyeknél van szükség a mi munkánkra; bár a világos esetekként kezelt gyilkosságoknál is készül a tettesekről egy szakvélemény. És hogy azt is érzékeltessem: mi minden van már e téren mögöttem, elmondhatom, 32 esztendő alatt mintegy 1600 gyilkossal volt dolgom. Valamennyiükkel hosszú órákat töltöttem el, többnyire a börtönök falai között. És hogy milyen munka ez? Veszélyes, nehéz, olykor piszkos és dehonesztáló, no meg rosszul is fizetett. A VASÁRNAP az első lap, amelynek ilyen nyíltan kipakolok, de tény, hogy nem vagyunk kellőképpen megbecsülve. Pedig esetről esetre tudásunk legjavát nyújtjuk. A gyilkossággal gyanúsítottakkal órákat töltünk el a cellákban, nemegyszer a testi épségünket is kockára téve. És mindezért anyagilag kevesebbet kapunk, mint az a segédmunkás, aki a járdán havat lapátol. Ezt nem panaszként mondom, hiszen igazán nem éhezem, és ruház- kodnom is van miből - csak tényként közlöm. • 1600 gyilkosság! Félelmetes szám, még kimondani is szörnyű. Volt az elkövetők között rokonszenves tettes is?- Furcsa kérdés. A mi feladatunk elsősorban az, hogy egyértelműen megállapítsuk: beszámítható-e az elkövető, bíróságilag felelősségre vonható-e, vagy sem. Egyébként azonban szimpatikus gyilkosokkal nemigen akadt dolgom. Többnyire durva, érzéketlen, olykor emberi mivoltukból is kivetkőzött, alkoholista vagy kábítószeres egyénekről van szó, akik szinte rendre megpróbálnak kibújni a törvény szigora alól. Bizalmatlanok, az orvosszakértőt pedig az ellenségüknek tekintik. Előfordul, hogy a legdurvább szavakkal illetnek, fenyegetőznek. Mindezek ellenére elfogulatlanul kell kezelni őket, meg kell próbálnom beleélni magam az ő lelki világukba. Erre rendszerint a cellákban kerül sor; viszont a hosszabb megfigyelés és a kivizsgálás a pszichiátriai klinikák dolga is lehet. • Thomas Mann Egy szélhámos vallomásai című regényének főhőse, Felix Krull - hogy elkerülje a katonaságot - kitűnően megjátszotta a lelkibeteget. Gondolom, hasonló trükkel a gyilkosok is próbálkoznak!- Napirenden vannak az ilyen kísérletek, de ezek a színészkedések eleve kudarcra vannak ítélve. A tettesek egyike sem tudja, mit kell tenni ahhoz, hogy a produkció legalább látszólag hiteles legyen. Nem ismerik a lelki betegségek különböző szimptómáit, ezért szimulálni sem tudnak élethűen. És ne feledjük, nekünk hosszú idő áll rendelkezésünkre, hogy megfigyeljük a „pácienst”. Persze, elvétve előfordulhat - és volt is már erre példa -, hogy az orvosszakértő bedől valakinek, ám ez csak akkor lehetséges, ha a kolléga félvállról veszi a munkáját, esetleg időzavarba kerül, mert sürgetik, hogy mielőbb hja meg a szakvéleményt. • Káin óta mindig is voltak és bizonyára a jövőben is lesznek gyilkosságok. Nálunk különösen az utóbbi esztendőben sokasodtak meg az ilyen bűntények...- Tény, hogy a korábbi években, szlovákiai viszonylatban a gyilkosságok száma egyszer sem emelkedett a hetven fölé. Most viszont talán már álmunkban sem remélhetünk ilyen alacsony számot. A halálbüntetés eltörlése előtt nemigen volt rá példa, hogy egyetlen személy három-négy vagy akár még több gyilkosságot is elkövessen. Korábban a tettesek zöme ittas állapotban, a kocsmai verekedéseknél vagy féltékenységből, esetleg családi perpatvar közben ragadott kést és szúrt. És ma? Egyre gyakoribbak a bérgyilkosságok. A maffiák a legbrutálisabb módszereket alkalmazva likvidálják a konkurenciát. A fiatalkorúak nyereségvágyból, hidegvérrel megölik nagyanyjukat, és a véresen szerzett pénzt a játékautomatákra költik. Az emberi életnek alig-alig van értéke. A gyilkosok szinte semmitől sem riadnak vissza. Tudják, ha megölnek két-három vagy több embert is, akkor sem végzik ki őket. Legföljebb élet- fogytiglant kaphatnak. A börtönben is vígan veszélyeztethetik cellatársaikat, és igyekeznek mielőbb kiszabadulni. Az ő felfogásuk szerint egy emberéletnek - sajátjukon kívül - nincs értéke. • Erre a lipótvári tragédia a legjobb példa...- Pontosan arra gondoltam. Például Polgári Tibor, ez a többszörös gyilkos sem felejtett el közvetve köszönetét mondani a képviselőknek, mert megszavazták a halálbüntetés eltörlését. Tudta, hogy kegyetlen tetteiért különben az akasztófán végezte volna. Ettől még a legelvetemültebb gonosztevők is rettegnek. így volt ezzel az a Polgári is, akitől nemcsak a börtöntársai féltek, hanem a börtönőrök is tartottak. Amikor odajártam hozzá a cellába, ragaszkodtak hozzá, hogy legyen közben megbilincselve, nehogy túszul ejthessen engem. • Szavaiból ítélve, ön visszaállítaná a halálbüntetést.- 1990 májusában, amikor még a szövetségi parlament képviselői a halálbüntetés eltörlése mellett voksoltak, az emberi jogokat és a nyugati demokráciák mintáit tartották szem előtt. Akkor bizony senki sem gondolta végig, hogy ez a nemes gesztusnak szánt lépés majd ennyire visszaüt. Visszatérve a kérdéséhez: igen, én visszaállítanám. Kivételes esetekben ugyanis szükségesnek tartom a halálbüntetést, mert szerintem csak így tudjuk megvédeni a társadalmat, vagyis önmagunkat a garázda gonosztevőktől. Az olyanoktól, akik már ültek egyszer emberölésért, de a szabadulásuk után ismét gyilkoltak. Az ilyen alakokból, sajnos, sok van. • A halálbüntetés ellenzői elsősorban a humanizmusra, a keresztény erkölcsökre hivatkoznak...- Szerintem az álhumanizmus, ami az elvetemült gyilkosokat védi, és nem az ártatlan áldozatokat. Kíváncsi lennék, vajon ugyanígy vélekednének-e, ha ők is olyan tragikus tapasztalatokkal rendelkeznének, mint például azok a szülők, akiknek kislányát egy pedofíliás férfi először brutálisan megerőszakolta, majd egy mocsárba fojtotta. Ugyanezt tette a barátnőjével is, szerencsére annak az életét megmentették, ám e förtelmes élmény nyomait talán a haláláig magán fogja viselni. Ez a tettes két hasonló cselekedetéért már fogságban volt egyszer. Nem lehet kizárni, hogy az újabb szabadulása után nem ártatlan gyermekekre vetemedik-e újra. • A demokrácia, a szabadság törvényszerű velejárója a bűnözés ilyen arányú alakulása?- Esetünkben úgy fogalmaznék, hogy a demokrácia és az ebből eredő szabadság nagyon hirtelen szakadt a nyakunkba. Nem voltunk hozzászokva, és sokan, különösen a lumpen elemek félremagyarázták a demokráciát, durván visszaéltek vele. Ezen kívül a televízió negatív hatásáról is érdemes szólni. A filmek, a különböző videokazetták nagy része a durvaságot, a kegyetlenséget, az embertelenséget és a pénzhajhászást, a gyilkosságokat propagálja. Például a Rambo típusú hősöket sokan a példaképüknek tekintik. A mindent elsöprő erőszakhullám a hétköznapi életben is érezteti káros hatását. Sőt! A tévé nemcsak hogy erőszakra nevel, hanem gyakran ötleteket is ad a gaztettek elkövetésére. Konkrét leszek: a közelmúlt pozsonyi taxisgyilkosságának két fiatalkorú elkövetőinek egyike, beszélgetésünk során, elmondta, hogy a krimifilmek rabja, és az ötletet, az elkövetés módját a televízióból vették át. E médiák rossz hatásával kapcsolatban megemlíthetek még egy másik, valóban meggyőző érvet is: Dél-Af- rikában 1975-ig nem volt rendszeres tévéadás. Mielőtt bevezették a napi műsorsugárzást, néhány szakember megjósolta, hogy tizenöt éven belül 120 százalékkal emelkedik majd a gyilkosságok száma. De még ők is évedtek, mert ez bizony 200 százalékkal emelkedett! A hajdan vetített orosz háborús filmekben szintén lőttek, halottak is voltak, de azok az alkotások a mai mozidarabokhoz képest csak dajkamesék voltak. Az akció- és horrorfilmekben már-már annyi a hulla, hogy talán számítógéppel sem lehet megszámolni őket. • A gyilkosságok tekintetében is van különbség a nők és a férfiak között?- Ami a brutalitást illeti, a gyengébb nem képviselői olykor felveszik a „versenyt” a férfiakkal, ám ez nem jellemző rájuk. A nők általában hirtelen felindulásból ölnek, vagy akkor, ha már nem bírják alkoholista partnerük terrorját. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában nagy gondot jelent számukra a tetem eltávolítása, ezért nemegyszer feldarabolják áldozatukat. • Emlékszik egy olyan esetre, amelynek felidézése közben még most is borsódzik a háta?- Igen, az utolsó szlovák halálraítélt, egy szadista és elvetemült férfi olyan hihetetlen kegyetlenséggel gyilkolt, hogy erről beszélni sem szeretnék. Hajói tudom, ez az eset publikálva sem volt. A dolog részleteinek kivizsgálásával egy hölgyet, egy besztercebányai vizsgálótisztet bíztak meg. Minden tiszteletem és csodálatom az övé, hogy végig tudta csinálni ezt a kimondhatatlanul kegyetlen és szexuális abberációtól sem mentes ügyet. A tettes, mielőtt felakasztották volna, írt nekem egy 15 oldalas levelet. Ereklyeként őrzöm. • A detektívregények gyilkosai általában agyafúrt egyének. És az életben?- Ott már kevésbé. Az előre megfontolt emberöléseknél is csak arra korlátozódik az elkövetők figyelme, hogy ne legyen szemtanú, és hogy az áldozatot lehetőleg ne találják meg. Szerencsére, az ilyesmi csak ritkán sikerül, és a tettesek zöme, előbb vagy utóbb, de rendőrkézre kerül. Ordódy Vilmos A világvége ellen - tükörre Fantasztikus könyvek, filmek egy gyakorta felmerülő témája az a 1 hetőség, hogy Földünk egy oly nagyméretű aszteroidával ütköz hogy az ütközés eredményeképpen földi élet megsemmisül, azaz bek vetkezik a „világvége”. Ez a hetőség, bár parányi a valószínűség nem teljesen kizárt, s világszerte fo lalkoztatja a tudósokat, hogy miké lehetne egy ilyen csapást kivédeni. Az egyik, már régóta felmerült képzelés szerint, a közelgő asztero dát a felé irányított nukleáris lövedi kekkel még kellő távolságban Földtől kellene megsemmisíter Egy 2 kilométer átmérőjű aszteroid nál ez 200, tíz kilométeres á mérőjűnél pedig mintegy 2000 m gatonnányi nukleáris robbanóany got igényelne. Ilyen jellegű „elhár tást” a közelmúltban egy fantasztiki filmben is láthattunk. Most egy amerikai és egy oro kutató új elképzeléssel állt elő. Ja Melosh. az arizonai egyetem, és Iva Nemcsinov, a moszkvai Földtudt mányi Intézet kutatói úgy vélik, ho a feladat nukleáris robbanófejek ne kül, a világűrbe feljuttatott óriási ti körrel is megoldható. Az elképzelés szerint, amikor közelgő aszteroidát észlelik, egy r, kétával vagy űrrepülőgéppel egy ór ási tükröt kell olyan pályára juttatn amely mindig lépést tart az asztero da haladásával, és a Nap fényét a ki zelgő égitestre fókuszálja. Az asztc roidára fókuszált napfény kettős hí tást vált ki: egyrészt elpárologtatja felületen levő jeget és laza szilikátrc göket, másrészt e párolgás a rakétí elv értelmében egy állandó mozgatc erőt is gyakorol az aszteroidára, am nek következtében annak eredeti pt lyája módosul. Ilyen módon az aszte roida tömege fokozatosan csökken megfelelő irányból érkező fókusza lássál a pályája is fokozatosan úg módosítható, hogy az elkerülje a Fö det. Egy fél kilométer átmérőjű tűké egy két kilométeres átmérőjű aszte roidát egy év, tíz kilométer átmérőjű pedig egy évtized alatt tudna teljese elpárologtatni. Melosh szerint módszerük mit ser ér akkor, ha az aszteroida váratlanu lepné meg a csillagászokat. Breia Marsden, a harvardi Smithsonia Asztrofizikai Központ csillagász szerint azonban ennek, a mai megf gyelések nagyfokú megbízhatóság; következtében, igen csekély az esé lye, legfeljebb 2 százalék. (Scientist Bős nevét az utóbbi időben főleg a Di val, a vízi erőművel kapcsolatban ei getjük. Az útikönyvek is csak a telep templomára, valamint a reneszánsz rokk stílus jegyeit magán viselő An kastélyra hívják fel a figyelmet. Ebb kastélyban született 1703-ban báró A de László költő. Arról viszont az könyvek túlnyomó része nem tesz e tést, hogy az Amadé kastélyban látta i a napvilágot II. József császár! A bősi plébánián Macho János pli nos fogad. Egy hatalmas könyvet húz amelynek fedelén a következő olvash Historie domus paroecialis. Ennek 39 dalán található egy latin bejegyzés, a lyet 1967-ben az akkori bősi plébános mon Rezső' magyarra fordított, s ezt a bánia krónikájához mellékelte. A 1 szöveg magyar változata így hangzik: születési napok közül emlékezetes amikor a Magyar Királyság fenséges rálynője a királyság reményét szülte. 1 niillik: József János Mihály Ádám B( dek Ágoston herceget (hat neve vi Atyja: Ferenc, Lotharingia, Thoscana
