Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-29 / 5. szám
ílBSÉrnap 1995. január 29._____________ PUBLICISZTIKA Vé letlenek állítólag nincsenek. Néha mégis furcsán egybeesnek az események. így történt ez 1940. május 10-én is. E pünkösdvasárnap előtti pénteken két esemény is történt, amely erősen kihatott Európa további sorsára. Hitler Sarlóvágás fedőnév alatt megindította nyugati hadjáratát, és a brit kormány élére Winston Churchill került. Bár látszólag a kettő között aligha fedezhető fel összefüggés, az elkövetkező hónapok és évek e két megbékíthe- tetlen rivális küzdelmének sorsdöntő szerepét tanúsították. y'-'* -j urchill az emlékirataI rl iban így emlékezik erre a napra: „Úgy éreztem, mintha kéz a kézben haladnék a sorssal, s mintha egész elmúlt életem felkészülés lett volna e napra.” Kormányfői megbízatását valóban már érett, tapasztalt politikusként vállalta Nagy-Britan- nia történelmének talán legválságosabb időszakában. Ezt megelőzően négy évtizeden át a Konzervatív Pártot képviselte a parlamentben. 1908 óta, kisebb megszakításokkal, volt kereskedelmi, ten- gerészti, hadianyaggyártási, hadügyi és légügyi, gyarmatügyi, majd pénzügyminiszter. Churchill a brit gyarmati világ- birodalom jellegzetes megtestesítője, aki életét és munkásságát teljesen e birodalom érdekeinek szolgálatába állította. Katonai akadémiát végzett, így a kormányfői megbízatást vállalva tárgyilagosan felmérte a náci Németország és Nagy-Britannia katonai erőviszonyait. Elismerte Hitler katonai fölényét, ezért mély kommunistaellenes meggyőződését is félretéve szövetséget kötött a Szovjetunióval. A mostani évforduló kapcsán próbáljuk meg felderíteni kormányfői pályafutásának magyar és csehszlovák vonatkozásait, bár eleve meg kell békülnünk azzal a tudattal, hogy egy világbirodalom élén állt, és a nagyhatalom pozíciójából ítélte meg az eseményeket. A kis népek ügyeinek jobbára csak akkor szentelt nagyobb figyelmet. Kéz a kézben a sorssal Harminc éve, 1965 januárjában halt meg WINSTON CHURCHILL ha azok a nemzetközi politika metszőpontjaiba kerültek. Tény viszont, hogy az első világháborút követő időszakban a kisebb nemzetek és országok is egyre nagyobb szerepet követeltek a történelmi színtéren. Aligha vitatható az a megállapítás, hogy a nacionalizmus - minden pozitív vagy káros velejárójával - a huszadik század egyik domináns tényezője. A felizzott nemzeti törekvések következtében korábban szentnek és sérthetetlennek hitt határok változtak meg, új államok jöttek létre. Egy-egy nemzet javára történt igazságszolgáltatással sokszor más nemzetek érdekein esett csorba. Churchill korán felismerte, hogy a monarchia feldarabolásának - a békeszerződések igazságtalansága miatt - veszélyes következményei lehetnek. Ezért azon politikusok közé tartozott, akik eleve nem zárták ki a békeszerződések békés revíziójának lehetőségét. Megértette azt is, hogy Németország nem békéi meg a második világháború veszteseként rákényszerített megalázó feltételekkel. Nagyon jól látta a visszavágásra, megtorlásra vágyó német hatalom újjáéledésében rejlő veszélyt. Ennek elhárítását, politikustársaitól eltérően, nem az engedmények politikájában kereste. A háború után írt terjedelmes munkájában számos Magyarországra vonatkozó utalást is találunk. Kormánya például határozott megértést tanúsított a Hitlerrel szövetkezett Magyarországgal szemben. Churchill bölcsen látta, hogy az ország földrajzi helyzeténél fogva - és az akkori erőviszonyokra való tekintettel (hiszen a Nyugattól konkrét segítséggel nem számolhatott) - nem fordulhatott szembe nyíltan Hitlerrel. Elegendő értesüléssel rendelkezett arról is, hogy a magyar politikában aránylag erős angolbarát orientáltságú szárny is létezik. Teleki Pál miniszterelnök is nemegyszer tanújelét adta annak, hogy csupán kényszerhelyzetben vállalta a szövetséget a náci Németországgal. Ha nyílt szembeszegülést nem is várt a magyar kormánytól, de a semlegességet nagyon pozitívan értékelte volna. Ennek fejében Lord Halifax washingtoni angol nagykövet kijelentéséből ítélve - még 1941-ben tett fölöttébb óvatos nyilatkozata szerint: „Anglia előtérbe helyezné Erdély és más elcsatolt területek visszajuttatásának kérdését”. A Teleki-kormány 1941 februárjában, feltehetően Hitler rosszallása ellenére, barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Röviddel ezt követően Németország megtámadta Jugoszláviát, és a magyar kormányt is felszólította, csatlakozzon balkáni hadjáratához. Teleki ekkor követett el öngyilkosságot. Ezt Churchill a második világháborúról írt könyvében úgy magyarázza, hogy Teleki „így kívánta maga és népe becsületét megmenteni a történelem előtt”. Magyarországgal szembeni magatartásáról az a tény is ékesen tanúskodik, hogy a jugoszláviai hadjárat kezdete után az angolok megszakították ugyan a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal; de brit hadüzenetre csak nyolc hónappal később került sor. Akkor is Sztálin sürgetésére, aki felszólította a londoni kormányt, hogy üzenjen hadat Németország szövetségeseinek, köztük Magyarországnak is. Churchill késleltette e lépést, de végül eleget tett a szövetséges követelésének. Annak is tudatában volt, hogy a háború utáni európai elrendeződést elsősorban a hadszíntéren elért eredmények határozzák meg. Ezért magyar és csehszlovák vonatkozása is van többször előterjesztett balkáni partraszállási tervének. Ennek lényege, hogy a nyugati szövetségesek csapatai, az itáliai hadműveletek mintegy kiegészítéseként és a szovjet csapatokat megelőzve, Trieszt felől Bécs és Nyugat-Magyar- ország felé nyomultak volna. Sztálinnak e terv érthető okokból nemigen tetszett, de nem is kellett túlságosan elleneznie, mert azt az amerikai elnök és a hadvezetés is, Churchill többszöri próbálkozása ellenére, visszautasította. Látva, hogy a nyugati szövetségesek nem jutnak el a Kárpát-medencébe, Churchill felvetette a dunai konföderáció gondolatát, amelybe Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria is beletartozott volna. Így e térségben sikerült volna megőrizni némi nyugati befolyást, és e tömörülés politikai-gazdasági téren is ellensúlyozta volna a szovjetek közép-európai egyeduralmát. (Érdekes, hogy ezt az elgondolást BeneS is ellenezte). Végül Churchillnek ez a terve meghiúsult, de így is megvívta nagy csatáját, amit a sors küldetésként szabott ki rá. Érdemei a náci Németország leverésében elvitathatatla- nok, viszont sok vád érte őt Európa második világháború utáni elrendezéséért. Szemére vetették a Szovjetunióval szembeni engedékenységét, azt, hogy a közép-európai térségben szabadon teret hódíthatott a kommunizmus. Az öreg harcos a háború végére már kifáradt. Egészsége, bizonyára az elmaradhatatlan szivar és a whisky nem éppen mérsékletes fogyasztása következtében is, erősen megromlott. A sors iróniája, hogy két hónappal a háború európai befejezése után - pártja választási vereségét követően - lemondott miniszterelnöki tisztségéről. A mór megtette kötelességét... I gaz, 1951-től, hetvenhét évesen újabb négy évre ismét elfoglalja a miniszterelnöki széket. Hűen önmagához, tovább vívta harcát - most már a kommunizmus és a szovjet terjeszkedés ellen. Látnoki előrelátással megjövendölte: „A birkák között falánk farkasra emlékeztető Szovjetunióban egy idő után szükségszerűen bekövetkeznek az emésztési zavarok. ” Ö minden tőle telhetőt megtett, hogy a nagy étvágyú orosz farkas emésztését megnehezítse. (zs.l.) 'Egy portád víz— Ügy mondta ki a „vigyázza” szót, mintha ama tekegolyót tartó kéz cselekedetéről beszélne, miközben bezárta a kertkaput. Istenre gondol, amikor a túloldalon csörtető kutya morogva elhallgat. A lépcsőhöz érve váratlanul kigyullad a fény az ajtó fölött. Már kérdezni akarta Erőssy Szilár- dot, amikor éppen megszólalt:- Csak egy kis szenzoros masina, ha egy percen belül nem kapcsolom ki a riasztóberendezést, felveri a fél várost. Ha otthon vagyok, nem szoktam bekapcsolni, inkább szüleim félelmét oldom vele, akik lefekvés előtt egyetlen kattintással működésbe hozzák. - Magabiztosan nyitotta ki az ajtót, s valahol a fogas mögött lekattintott valamit.- Ezek szerint mégis van mit féltened otthon is?- Legfeljebb mágneskártyákat meg édesanyám konyhapénzét - legyint nevetve. - Mondtam már neked, hogy amim van, az a raktárban található... Azzal szakadt félbe a párbeszédjük, hogy Horkai szinte beledőlt a hallban álló hatalmas fotelba. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, így Szilárd könyveit csak később vette észre.- Te szélhámos, hát ami itt van, csak az egy vagyont ér. Mai áron és mai ésszel számolva legalább egy jobb skoda ára. Vendéglátója a fürdőszobában megengedte a vízcsapot, majd valami szekrényben matatott. Nem hallhatta csodálkozó megjegyzését. Amikor végre előjött, Horkai már a lexikonok között válogatott.- Ne ijedj meg, ez a valamikori könyvesboltom maradéka. Ezeket nem volt lelkem féláron elkótyavetyélni. Mellesleg a fürdőszobában kikészítettem a törülközőket, s aludni a dolgozószobámban fogsz. Bocsáss meg, de most aludnom kell, holnap autós napom lesz.- Micsoda? - lepődik meg Horkai.- Fél ötkor kelek, hogy mire kinyit az első magánkereskedő, már ott legyek az áruval. Ahhoz meg fel is kell pakolni a raktárban. De te csak nyugodtan aludj, édesanyám tud rólad, majd kéIdegen szít neked reggelit... - Horkai szabadkozni akart, de Szilárd határozottan folytatta:- Olyan házikolbászt még nem ettél, s ha nem vezetnél, akkor a szilvapálinkámból is kapnál, de azt majd holnap este. Jó éjszakát! - s eltűnt a fürdőszobában. Horkai néhány percig még nézelődött a könyvek között, várta, mikor jön ki Szilárd a zuhany alól, de néhány percre elszenderedhetett, mert mire felébredt, üres volt a fürdőszoba. Akkor vette észre, hogy a tágas helyiségnek van egy másik ajtaja is, feltehetőleg azon távozott vendéglátója. Amikor arcába csapott a zuhogó víz, eszébe jutott az új év első napja, amikor egyedül ült la- _kótelepi lakásukban, s az elkövetkezendő esztendőről gondolkodott. „Lesz hát pazar házikolbász, meg kisebbségi szívet gyógyító kisüsti. Ahogyan az húsz éve rendjén vagyon...” Mert van, ami egyszerűen rendszerfüggetlen. Lehet bármilyen tulajdonosa az intézménynek és közlönyének, az emberek kint ugyanazok maradtak. Legfeljebb őszintébbek, mint voltak a hallgatás évei alatt. Akkor az volt az érdekük, most meg ez. Akkor létüket mentették, most meg lelkűket mentik. Kényszer volt az is, mert főiskolára készült a lány, egyetemre igyekezett a fiú. A hallgatástól rándult görcsbe a lélek, s maguk sem hitték akkor, mily nehezen oldódik később, bár kimondják a kimondhatatlant, imába foglalják a rég elsóhajtott gondokat. Ezekre kell figyelnie két harapás között, ezeket kell hallgatnia két pohárnyi kisüsti közé csavarodott nyelvvel. Ez a feladat, beszéltetni őket és hallgatni - meghallgatni valamennyi gondjukat... A törülközőt kézbe fogva ismerős illat áradt felé. Horkai anyja tudott ilyen törölközőket mosni: a hagyományos mosószappan és az olcsó mosópor kevert illata áradt feléje. Amikor végre bebújt az ágyba, s a törülköző illatát a patyolatfehér ágyneműn is megérezte, tele volt a feje szagok, illatok emlékeivel. Lelakott szállodák bogárszagú szőnyegeit látta félálomban. Dohos falusi házak tisztaszobáiban sebtiben megvetett ágyak dunnamelegét is érezte. Erőssy Szilárd központi fűtéses háza dolgozószobájának széthúzható bőrgarnitúráján szenderegve meglátogatták emlékei. Anya leányszobája olajkályhájának suhogását vélte hallani...Ölelkeztek a télben, amelyről akkor nem tudták, hogy a tájban vagy a mindennapokban nagyobb-e. Szemben családi viharokkal, majdan elmúló érzelmekkel. Övék volt a világ legboldogabb pillanata. Hitték naivan, kiszolgáltatva magukat egymásnak, a tévedéseknek, a türelmetlenségnek, az óhatatlanul elkövetkező félreértéseknek. Az ölelés utáni lebegésben sejtették meg először e szépség kopottságát, e némaságba burkolt szomorúságot... Ebben a szobában most Horkai mégis megrendülve riadt fel szendergéséből. Nem akarja elveszíteni Anyát. Hogy mitől támadt ez az érzése, nem tudta megfejteni. Az álom és az ébrenlét határán maradt minden, ami a múltból a szagok csordavonulásában idetévedt. Mi volt előbb, az ijedtség vagy az ijedt emlékek? Az önmagára döbbenés félelmetes démona? Erőt vett magán, felült alkalmi ágyában, s beleszagolt az ágyneműbe. Anyja ruhásszekrényéből áradt ilyen illat. Nyári nap szárította, fű simogatta háziszőttes vásznak hullámzottak a szélben. Kisfiúként leheveredett melléjük a fűbe. Majd hirtelen magára csavarta a végtelen vászonlepedőket, s a hátára fordult. Arcának tüzét enyhítette a lágyan ráboruló lepel. A szövés egyenetlen sorai között átbújtak a nap tűvékonyságú sugarai. Az árnyék és a fény ritmusát a légzése és a szívverése szabályozta...Azóta sem volt oly közel a természethez, amelynek könyörtelen kettőssége születésétől fogva elkíséri. Egy vödör meleg víz, egy vödör hideg víz terelte az életbe, de nem ez az oka annak, hogy élete fáradtságát olykor idegen ágyakban kénytelen kipihenni. Végigballagva az emlékek szűk ösvényén, megpróbált elaludni. Hátára fordulva nézte a mennyezet mozdulatlan árnyait. í a.
