Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
Tudnivalók a gondozószolgálatról Kihez fordulhatnak a gondozásra szoruló idős emberek segítségért? - érdeklődtem Mária Podhorskától, a pozsonyi első kerület gondozószolgálatának főnővérétől.- A gondozást igénylő személy, illetve annak hozzátartozói, szomszédja, esetleg a körzeti geriátriai nővér személyesen vagy telefonon bejelentheti az igényt vidéken a körzeti hivatal szociális ügyosztályának, a városokban pedig a városkerületi hivatal szociális ügyosztályának. Ott a kérelmező megkapja a szükséges nyomtatványt, arhelyen a körzeti orvos a megfelelő rovatban igazolja az igénylő egészségi állapotát, illetve beírja a diagnózisát. A kitöltött nyomtatványhoz mellékelni kell a folyósított nyugdíj összegéről, esetleg az ellenállási mozgalomban való részvételről, továbbá a havi lakbér megállapításáról szóló igazolásokat, s ha az illetőnek van telefonja, az egyhavi telefonszámla másolatát. Amennyiben a kérelmező diétát tart, ezt a szakorvos megfelelő nyomtatványon (amely szintén a szociális ügyosztályon kapható) igazolja, melyet szintén csatolni kell a kérvényhez. A beadott kérvény alapján a szociáis gondozószolgálat munkatársa felkeresi az igénylőt, hogy felmérje helyzetét és megállapítsa, milyen jellegű segítségre, gondozásra van az illetőnek szüksége. • Milyen jellegű szolgáltatásokat nyújthat?- Gondozóinkat két csoportba soroljuk. Az egyikbe azok tartoznak, akik egészségügyi tanfolyamot végeztek és a városkerületi vagy körzeti hivatallal állandó munkaviszonyban állnak. A másik csoportba tartozók nem vettek részt előképzésen, csupán orvosi igazolással rendelkeznek, amely szerint alkalmasak a gondozói feladatok ellátására. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gondozók nem betegápolók, ezért egészségügyi feladatokat nem láthatnak el, csupán az orvos által előírt gyógyszerek beszerzésével és ezek beadásával lehet őket megbízni. Feladataik közé tartozhat szükség szerint: a gondozott mosda- tása, fésülése, hajmosás, esetenként etetése. A háztartási munkák közül az ebédhordás, kistakarítás, ágyazás, ágyneműváltás, a fehérnemű mosása és vasalása, esetleg ebédfőzés. A gondozó feladata az is, hogy az idős személyt elkísérje az orvoshoz. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gondozószolgálat nem törvényből eredően illeti meg az idős személyt. • Mi az, amire a gondozó nem kötelezhető'?- Nem végezhet kerti munkát, nem kísérheti el gondozottját családi vagy baráti látogatásra, bevásárlásra. Ezenkívül nem kötelezhető arra, hogy a gondozottnak felolvasson a napilapokból vagy más olvasmányból. • Ki igényelheti a térítésmentes gondozószolgálatot ?- Az a személy, aki körülményei folytán túllépte a szociális ráutaltság határát. Ezenkívül hetvenéves koron túl azok az egyének és házastársuk, illetve özvegyük, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban, vagy a háború idején üldözték őket és vonatkozik rájuk az 1946-ban hozott 255-ös számú törvény 8. paragrafusa. A ráutaltság megállapításánál nem csupán a nyugdíj összegét vesszük figyelembe, hanem az illető állapotát is. ÚJ KELETŰ REKLÁMHULLÁM Szinte fehér hollónak számít az a hatvanon felüli férfi vagy nő, akinek nincsenek egészségi panaszai. Nos, éppen ezért fordulnak fokozott figyelemmel az újfajta reklámhullám ügynökei az idősebb korosztály tagjai felé. Különböző külföldi cégek kecsegtető anyagi előnyöket kínálva dealereket toboroznak állítólag kizárólag növényi vagy ásványi anyagokból készített egészségőrző, sőt esetenként széles körű, állítólagos gyógyhatással rendelkező szereik értékesítésére. Amerikában és Európa nyugati felében már régebben terjesztették ezeket a szereket, s jelenleg a közép- és kelet-európai országok lakosságára vetették ki hálójukat. Az ez úton terjesztett szerekkel nem találkozunk a gyógyszertárak polcain, ahol egyébként nagy választékban kaphatók a legkülönbözőbb hatású gyógyteák. Az említett szerek hatását nem kívánom vitatni, mivel nem győződtem meg róluk, csupán a forgalmazás mikéntjét tartom megtévesztőnek. Nemrég ugyanis két alkalommal kínáltak nekem ilyen szereket. Az egyikről azt állították, hogy kiküszöböli életünkből az idegeskedést (és ugyan ki ne vágyna erre!), majd ugyanerről a szerről egy másik dealer azt is állította, hogy alkalmazása teljes mértékben pótolja az inzulin injekciót. Amikor rákérdeztem az árára, megtudtam, hogy egy adag több mint 600 koronába kerül, de egyben arra is figyelmeztettek, hogy az adagot az életkor előrehaladtával növelni kell. Így hetven éven felüliek számára a kívánt hatás eléréséhez évente harminc adag szükséges. Gyors fejszámolásom eredménye több mint 18 ezer korona lett. Ezt a szert akarják eladni a nyugdíjasoknak - nyilallt belém a gondolat. Amint láttam, társaságunkban nem sok sikerrel jártak, de el tudom képzelni, hogy a hosszasan betegeskedő és különböző gyógyszerekkel eredménytelenül kezelt emberek utolsó vasukat is képesek odaadni szenvedésük enyhítése reményében. Az emberi hiszékenység már sok bajt okozott egyének és társadalmak életében. Legyünk óvatosak az állítólagos gyógyhatású szerekkel szemben. Ha reményünket mégis felkeltik, alapos információkat szerezzünk be róluk, és ezek birtokában kérjük ki kezelőorvosunk véleményét. Néhány jól bevált tanács meghűlés ellen Hideg időben ne feledkezzünk meg a sálról és a meleg lábbeliről. Ha lábunk melegben van, egész testünk vérellátása biztosított. Ha viszont a lábunk hideg és ráadásul nedves is, a vérellátás nem tökéletes, s ennek következtében a sejtek stresszhelyzetbe kerülve kevésbé tudnak ellenállni a fertőzéseknek. Ha a meghűlés köhögéssel jelentkezik, estére forraljunk fel fél liter barna sört, tegyünk bele négy kanál mézet, s ha van a háznál, egy kevés szőlőcukrot is. Az italt öntsük termoszba és időnként kortyolgassuk. Enyhíti a köhögést, s megnyugtatja a légutakat. Ha kapar a torkunk, tegyünk egy pohár forró vízbe egy evőkanál mézet és egy kávéskanál almaecetet. A nap folyamán többször kortyolgassunk belőle. Rendkívül büdös, de igazán hatásos, ha két gerezd fokhagymát szétnyomunk, belekeverünk egy evőkanál olívaolajat s egy citrom levét. Ebből a keverékből naponta háromszor fogyasszunk egy-egy kávéskanállal. N apjainkban nálunk is sokan lelkesednek a szaunáért. Azt állítják, hogy felfrissíti őket, s utána valósággal újjászületnek. Az egészséges fiatalok és középkorúak esetében ez valóban így lehet, de idősebb korban sokan szenvednek vérkeringési zavarokban és nehezen viselik a hirtelen hőváltást, valamint a folyadékvesztést. A Finnországból származó szauna komoly próbatételt jelent az ember szervezetének. A 80-90 C fokra felhevített levegő, a gőzhullámok, majd a hirtelen lehűlés a szabadban, esetleg hóban (ahogyan ezt Finnországban csinálják), vagy a nálunk alkalmazott hideg zuhany, esetleg fürdő próbára teszi szervezetünket. Ráadásul ez a procedúra szaunázás közben néhányszor megismétlődik. A test hőmérséklete a szanuában 39 C-fokra emelkedik és ezt erős izzadás követi. A meleg következtében a sejtek működése is fokozódik. Az anyagcsere termékei a bőrfelületen át, és légzéssel fokozott mértékben távoznak testünkből. Aktivizálódik a szív, a vérkeringés és az immunrendszer. Egészében véve a szauna jótékony hatással van az egészséges szervezetre. Ám főként idősebb korban nem feledkezhetünk meg a szauna káros közvetkezményeiről sem. Különösen a magas vérnyomásban szenvedők óvakodjanak tőle. Az erős izzadás és a gyors hőmérsékletváltás következtében könnyen leállhat a vérkeringés. Semmi esetre se becsüljük le a szaunázásból a szívre és az agyra háruló veszélyt. Az az állítás, mely szerint a szaunázás a vérkeringési zavarokban szenvedőknek is ajánlott, csak a háziszauna-tulajdonosokra érvényes. A nyilvános szaunában ugyanis az általában alkalmazott procedúráknak kell magunkat alávetnünk. Ha a magas vérnyomáshoz érrendszeri zavarok, szívbaj, esetleg vesebaj társul, a szauna látogatása szigorúan tilos. Az orvosok véleménye szerint nem ajánlott a szaunázás a szívgyengeségben, ritmuszavarokban és érszűkületben szenvedőknek sem. Ugyancsak ártalmas lehet érgyulladás esetében, továbbá azok számára, akik trombózison estek át. A SZAUNA VESZÉLYEI O rvosi körökben már huzamosabb ideje gondot okoznak az utóbbi években növekvő számban jelentkező baktériumtörzsek, amelyek az antibiotikumok többségével szemben ellenállóak. A második világháború után ugyanis eluralkodott az a meggyőződés, hogy az antibiotikumokkal az emberiség végleg megnyerte a fertőző betegségek elleni küzdelmet. Nos, ez a nézet már nem egyértelműen érvényes. Az új antibiotikumok előállítása nem képes lépést tartani az új baktériumok megjelenésével. A természet erőivel szemben az ember - immár nem először - alulmarad. Jelenleg felcsillant a remény ebben a vonatkozásban a mindenki által ismert fokhagyma képében. Bebizonyosodott, hogy ez a fűszernövény képes megbirkózni az antibitokumoknak ellenálló baktériumokkal is. Ezt bizonyítja amerikai tudósok kísérleteinek az eredménye, amelyet a New Scientist című rangos folyóiratban hoztak nyilvánosságra. Jerom Klein tudományos csoportja a bostoni egyetemen fokhagymával kísérleteket végzett, többfajta ellenálló baciluson. A kísérletek során frissen préselt fokhagyma levét alkalmazták a kutatók. „A fokhagymalé nem csupán gátolja a mikroorganizmusok szaporodását, hanem meg is öli őket” - jelentette ki dr. Klein. A fokhagymalé l:250-es oldatként is hatásosnak bizonyult. A kutatók föltételezése szerint az alicín tartalmazza a baktériumölő hatást. Ez a kénes anyag adja a fokhagyma jellegzetes szagát. Klein doktor azonban óvott a korai túlzott elvárásoktól. Mostanáig nem világos, hogy mennyi alicín kerül az infekciós gócba fokhagymafogyasztás közben, valamint az sem, hogy az alicín antibiotikumként hatna-e a bakteriális eredetű gyulladás helyén. A fokhagyma egyre elterjedtebb gyógynövénnyé vált az utóbbi időben. Köztudott, hogy csökkenti a koleszterinszintet, a magas vérnyomást és a nemkívánatos baktériumok elleni küzdelemben reménykeltő. Ezt a képességét bizonyítja az is, hogy a savanyított zöldséget tartósítószer nélkül képes egész télen át frissen tartani. TERELJÜK EL FÉLELEMKELTŐ GONDOLATAINKAT Paul Streike!, hannoveri pszichológus pácienseinek kezelésénél rendkívül óvatos módszerhez folyamodik: elsősorban azt igyekszik megállapítani, miben rejlik a baj okának gyökere. Gyakran viszonylag rövid idő alatt sikerül megállapítania azt a konkrét kört, amelyben tovább keresheti a probléma okát, és így elkerüli a hosszas pszichoanalízist. „Eddigi tapasztalataim megerősítettek abban, hogy ha a páciensnek sikerül elnyomnia a múlt sebeit, ez csak a javára válhat” - állapította meg a pszichológus. Míg a múltban a kellemetlen emlékek és gondolatok elnyomásáról csak a magánélettel kapcsolatban beszéltünk, ma ehhez egy új komponens társul: ezelőtt az emberek soha sem szembesültek a problémák és katasztrófák ekkora tömegével, mint napjainkban. A tévé képernyőjén naponta látják a boszniai harcok áldozatait, az éhségtől haldokló afrikai gyerekeket, a Németországban menedéket kereső külföldiek felgyújtott menhelyeit; a rádióban tudósok fejtegetik az életkörnyezet rendkívül súlyos helyzetét és állítják, hogy ha az emberiség ennek javítására nem tesz hatékony lépéseket, végpusztulás fenyeget. Mindez szorongással tölti el az emberek millióit. Felvetődik a kérdés: ne törődjünk mindezzel a szörnyűséggel? Erkölcstelen lenne azt tanácsolni, hogy érzéketlenül nézzék milliók szenvedését és az életkörnyezet pusztulását. Ezt így felelősséget érző pszichológus nem tanácsolhatja. Csupán arról van szó, hogy a kellemetlen gondolatok elfojtása tulajdonképpen az önfenntartási ösztön megnyilvánulása, s ezért nem kellene szégyenkeznünk miatta. Ha állandó lelkiismeret-furdalás közepette élnénk, komolyan megbetegedhetnénk és ez megakadályozna bennünket abban, hogy meg tudjuk oldani az előttünk álló problémákat. Terjed a depresszió Egyre többen szenvednek e lelki betegségben, de az érintetteknek csupán az egyharmada fordul orvoshoz. Ráadásul az orvosi segítségért folyamodóknak legfeljebb a felénél állapítják meg a helyes diagnózist, és a pácienseknek csupán 10-20 százaléka részesül megfelelő kezelésben - állapítja meg a Medical Tribune című folyóirat cikke. Ennek többek között az az oka, hogy a betegek az orvosnál nem hangulatingadozásaikkal kapcsolatos problémáikra, hanem különböző testi fájdalmaikra panaszkodnak. Ezért az orvosok gyakran fájdalomcsillapítókkal kezelik a pácienst, miközben az tovább szenved a depressziótól. A düsseldorfi egyetemi klinika szakorvosai ezért a depresszióban szenvedőknek azt ajánlják, hogy mielőtt orvoshoz fordulnának, válaszoljanak önmaguknak a következő tíz kérdésre, és ezekből kiindulva mondják el panaszaikat orvosuknak. A tíz kérdés így hangzik: • Képes-e valaminek örülni? • Nehezen tud dönteni? • Érdekli-e valami? • Az utóbbi időben gyakran foglalkozik gondjaival? • Egyre többször gondol arra, hogy az életének nincsen értelme? • Fáradtnak érzi magát és a teljesítménye csökken? • Alvászavarai vannak? • Mellkasi nyomást és egyéb fájdalmakat érez? • Étvágytalan és csökken a testsúlya? • Szexuális problémái vannak? A düsseldorfi szakorvosok véleménye szerint az akut stádiumban levő depressziós betegek mintegy 70 százalékánál megfelelő antidepresszívumokkal - viszonylag rövid idő alatt - jelentős javulást lehet elérni. Rovatvezető: Lőrincz Kató NYUGD ÍJASOKNAK 1995 január 15 l/BSÉmap
