Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-15 / 3. szám

Tudnivalók a gondozószolgálatról Kihez fordulhatnak a gondozásra szoruló idős emberek se­gítségért? - érdeklődtem Mária Podhorskától, a pozsonyi első kerület gondozószolgálatának főnővérétől.- A gondozást igénylő személy, illetve annak hozzátartozói, szom­szédja, esetleg a körzeti geriátriai nővér személyesen vagy telefonon bejelentheti az igényt vidéken a kör­zeti hivatal szociális ügyosztályá­nak, a városokban pedig a városke­rületi hivatal szociális ügyosztályá­nak. Ott a kérelmező megkapja a szükséges nyomtatványt, arhelyen a körzeti orvos a megfelelő rovatban igazolja az igénylő egészségi állapo­tát, illetve beírja a diagnózisát. A ki­töltött nyomtatványhoz mellékelni kell a folyósított nyugdíj összegéről, esetleg az ellenállási mozgalomban való részvételről, továbbá a havi lak­bér megállapításáról szóló igazolá­sokat, s ha az illetőnek van telefonja, az egyhavi telefonszámla másolatát. Amennyiben a kérelmező diétát tart, ezt a szakorvos megfelelő nyomtat­ványon (amely szintén a szociális ügyosztályon kapható) igazolja, me­lyet szintén csatolni kell a kérvény­hez. A beadott kérvény alapján a szociáis gondozószolgálat munkatár­sa felkeresi az igénylőt, hogy fel­mérje helyzetét és megállapítsa, mi­lyen jellegű segítségre, gondozásra van az illetőnek szüksége. • Milyen jellegű szolgáltatásokat nyújthat?- Gondozóinkat két csoportba so­roljuk. Az egyikbe azok tartoznak, akik egészségügyi tanfolyamot vé­geztek és a városkerületi vagy körzeti hivatallal állandó munkaviszonyban állnak. A másik csoportba tartozók nem vettek részt előképzésen, csupán orvosi igazolással rendelkeznek, amely szerint alkalmasak a gondozói feladatok ellátására. Szeretném hang­súlyozni, hogy a gondozók nem be­tegápolók, ezért egészségügyi felada­tokat nem láthatnak el, csupán az or­vos által előírt gyógyszerek beszerzé­sével és ezek beadásával lehet őket megbízni. Feladataik közé tartozhat szükség szerint: a gondozott mosda- tása, fésülése, hajmosás, esetenként etetése. A háztartási munkák közül az ebédhordás, kistakarítás, ágyazás, ágyneműváltás, a fehérnemű mosása és vasalása, esetleg ebédfőzés. A gondozó feladata az is, hogy az idős személyt elkísérje az orvoshoz. Sze­retném hangsúlyozni, hogy a gondo­zószolgálat nem törvényből eredően illeti meg az idős személyt. • Mi az, amire a gondozó nem kö­telezhető'?- Nem végezhet kerti munkát, nem kísérheti el gondozottját családi vagy baráti látogatásra, bevásárlásra. Ezenkívül nem kötelezhető arra, hogy a gondozottnak felolvasson a napilapokból vagy más olvasmány­ból. • Ki igényelheti a térítésmentes gondozószolgálatot ?- Az a személy, aki körülményei folytán túllépte a szociális ráutaltság határát. Ezenkívül hetvenéves koron túl azok az egyének és házastársuk, illetve özvegyük, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban, vagy a háború idején üldözték őket és vo­natkozik rájuk az 1946-ban hozott 255-ös számú törvény 8. paragrafu­sa. A ráutaltság megállapításánál nem csupán a nyugdíj összegét vesszük figyelembe, hanem az illető állapotát is. ÚJ KELETŰ REKLÁM­HULLÁM Szinte fehér hollónak számít az a hatvanon felüli férfi vagy nő, aki­nek nincsenek egészségi pana­szai. Nos, éppen ezért fordulnak fokozott figyelemmel az újfajta reklámhullám ügynökei az idősebb korosztály tagjai felé. Különböző külföldi cégek ke­csegtető anyagi előnyöket kínálva dealereket toboroznak állítólag ki­zárólag növényi vagy ásványi anyagokból készített egész­ségőrző, sőt esetenként széles körű, állítólagos gyógyhatással rendelkező szereik értékesítésére. Amerikában és Európa nyugati felében már régebben terjesztették ezeket a szereket, s jelenleg a kö­zép- és kelet-európai országok la­kosságára vetették ki hálójukat. Az ez úton terjesztett szerekkel nem találkozunk a gyógyszertárak polcain, ahol egyébként nagy vá­lasztékban kaphatók a legkülön­bözőbb hatású gyógyteák. Az em­lített szerek hatását nem kívánom vitatni, mivel nem győződtem meg róluk, csupán a forgalmazás mikéntjét tartom megtévesztőnek. Nemrég ugyanis két alkalom­mal kínáltak nekem ilyen szere­ket. Az egyikről azt állították, hogy kiküszöböli életünkből az idegeskedést (és ugyan ki ne vágyna erre!), majd ugyanerről a szerről egy másik dealer azt is ál­lította, hogy alkalmazása teljes mértékben pótolja az inzulin in­jekciót. Amikor rákérdeztem az árára, megtudtam, hogy egy adag több mint 600 koronába kerül, de egyben arra is figyelmeztettek, hogy az adagot az életkor előre­haladtával növelni kell. Így het­ven éven felüliek számára a kí­vánt hatás eléréséhez évente har­minc adag szükséges. Gyors fej­számolásom eredménye több mint 18 ezer korona lett. Ezt a szert akarják eladni a nyugdíja­soknak - nyilallt belém a gondo­lat. Amint láttam, társaságunkban nem sok sikerrel jártak, de el tu­dom képzelni, hogy a hosszasan betegeskedő és különböző gyógy­szerekkel eredménytelenül kezelt emberek utolsó vasukat is képe­sek odaadni szenvedésük enyhíté­se reményében. Az emberi hiszékenység már sok bajt okozott egyének és társa­dalmak életében. Legyünk óvato­sak az állítólagos gyógyhatású szerekkel szemben. Ha remé­nyünket mégis felkeltik, alapos információkat szerezzünk be ró­luk, és ezek birtokában kérjük ki kezelőorvosunk véleményét. Néhány jól bevált tanács meghűlés ellen Hideg időben ne feledkezzünk meg a sálról és a meleg lábbeliről. Ha lá­bunk melegben van, egész testünk vérellátása biztosított. Ha viszont a lábunk hideg és ráadásul nedves is, a vérellátás nem tökéletes, s ennek következtében a sejtek stresszhelyzetbe kerülve kevésbé tudnak ellenáll­ni a fertőzéseknek. Ha a meghűlés köhögéssel jelentkezik, estére forraljunk fel fél liter barna sört, tegyünk bele négy kanál mézet, s ha van a háznál, egy kevés szőlőcukrot is. Az italt öntsük termoszba és időnként kortyolgassuk. Enyhíti a köhögést, s megnyugtatja a légutakat. Ha kapar a torkunk, tegyünk egy pohár forró vízbe egy evőkanál mé­zet és egy kávéskanál almaecetet. A nap folyamán többször kortyolgas­sunk belőle. Rendkívül büdös, de igazán hatásos, ha két gerezd fokhagymát szétnyo­munk, belekeverünk egy evőkanál olívaolajat s egy citrom levét. Ebből a keverékből naponta háromszor fogyasszunk egy-egy kávéskanállal. N apjainkban nálunk is sokan lelkesednek a szau­náért. Azt állítják, hogy felfrissíti őket, s utána valósággal újjászületnek. Az egészséges fiata­lok és középkorúak esetében ez valóban így lehet, de idősebb korban sokan szenvednek vérkeringési zava­rokban és nehezen viselik a hirtelen hőváltást, valamint a folyadékvesztést. A Finnországból származó szauna komoly próbatételt je­lent az ember szervezetének. A 80-90 C fokra felhevített le­vegő, a gőzhullámok, majd a hirtelen lehűlés a szabad­ban, esetleg hóban (ahogyan ezt Finnországban csinál­ják), vagy a nálunk alkalmazott hideg zuhany, esetleg fürdő próbára teszi szervezetünket. Ráadásul ez a pro­cedúra szaunázás közben néhányszor megismétlődik. A test hőmérséklete a szanuában 39 C-fokra emelkedik és ezt erős izzadás követi. A meleg következtében a sejtek működése is fokozódik. Az anyagcsere termékei a bőrfelületen át, és légzéssel fokozott mértékben távoz­nak testünkből. Aktivizálódik a szív, a vérkeringés és az immunrendszer. Egészében véve a szauna jótékony hatással van az egészséges szervezetre. Ám főként idősebb korban nem feledkezhetünk meg a szauna káros közvetkezményeiről sem. Különösen a magas vérnyomásban szenvedők óvakodjanak tőle. Az erős izzadás és a gyors hőmér­sékletváltás következtében könnyen leállhat a vérkeringés. Semmi esetre se becsüljük le a szaunázásból a szívre és az agyra háruló veszélyt. Az az állítás, mely szerint a szaunázás a vérkeringési zavarokban szenvedőknek is ajánlott, csak a háziszauna-tulajdonosokra érvényes. A nyilvános szaunában ugyanis az általában alkalmazott procedúráknak kell magunkat alávetnünk. Ha a magas vérnyomáshoz érrendszeri zavarok, szívbaj, esetleg vese­baj társul, a szauna látogatása szigorúan tilos. Az orvosok véleménye szerint nem ajánlott a szaunázás a szívgyenge­ségben, ritmuszavarokban és érszűkületben szen­vedőknek sem. Ugyancsak ártalmas lehet érgyulladás ese­tében, továbbá azok számára, akik trombózison estek át. A SZAUNA VESZÉLYEI O rvosi körökben már huzamosabb ideje gondot okoznak az utóbbi években növekvő számban jelentkező baktériumtörzsek, amelyek az antibiotikumok többségével szemben ellenállóak. A második világháború után ugyanis eluralkodott az a meggyőződés, hogy az antibioti­kumokkal az emberiség végleg megnyerte a fertőző betegségek elleni küz­delmet. Nos, ez a nézet már nem egyértelműen érvényes. Az új antibiotiku­mok előállítása nem képes lépést tartani az új baktériumok megjelenésével. A természet erőivel szemben az ember - immár nem először - alulmarad. Jelenleg felcsillant a remény ebben a vonatkozásban a mindenki által is­mert fokhagyma képében. Bebizonyosodott, hogy ez a fűszernövény képes megbirkózni az antibitokumoknak ellenálló baktériumokkal is. Ezt bizo­nyítja amerikai tudósok kísérleteinek az eredménye, amelyet a New Scien­tist című rangos folyóirat­ban hoztak nyilvánosságra. Jerom Klein tudományos csoportja a bostoni egyete­men fokhagymával kísérle­teket végzett, többfajta el­lenálló baciluson. A kísér­letek során frissen préselt fokhagyma levét alkalmaz­ták a kutatók. „A fokhagy­malé nem csupán gátolja a mikroorganizmusok szapo­rodását, hanem meg is öli őket” - jelentette ki dr. Klein. A fokhagymalé l:250-es oldatként is hatásos­nak bizonyult. A kutatók föltételezése szerint az alicín tartalmazza a bakté­riumölő hatást. Ez a kénes anyag adja a fokhagyma jellegzetes szagát. Klein doktor azonban óvott a korai túlzott elvárásoktól. Mostanáig nem világos, hogy mennyi alicín kerül az infekciós gócba fokhagymafo­gyasztás közben, valamint az sem, hogy az alicín antibiotikumként hat­na-e a bakteriális eredetű gyulladás helyén. A fokhagyma egyre elterjedtebb gyógynövénnyé vált az utóbbi időben. Köztudott, hogy csökkenti a koleszterinszintet, a magas vérnyomást és a nemkívánatos baktériumok elleni küzdelemben reménykeltő. Ezt a ké­pességét bizonyítja az is, hogy a savanyított zöldséget tartósítószer nél­kül képes egész télen át frissen tartani. TERELJÜK EL FÉLELEMKELTŐ GONDOLATAINKAT Paul Streike!, hannoveri pszichológus pácienseinek kezelésénél rendkívül óvatos módszerhez folyamodik: elsősorban azt igyekszik megállapíta­ni, miben rejlik a baj okának gyökere. Gyakran viszonylag rövid idő alatt si­kerül megállapítania azt a konkrét kört, amelyben tovább keresheti a probléma okát, és így elkerüli a hosszas pszichoanalízist. „Eddigi ta­pasztalataim megerősítettek abban, hogy ha a páciensnek sikerül elnyom­nia a múlt sebeit, ez csak a javára vál­hat” - állapította meg a pszichológus. Míg a múltban a kellemetlen emlé­kek és gondolatok elnyomásáról csak a magánélettel kapcsolatban beszéltünk, ma ehhez egy új komponens társul: ezelőtt az emberek soha sem szembe­sültek a problémák és katasztrófák ek­kora tömegével, mint napjainkban. A tévé képernyőjén naponta látják a boszniai harcok áldozatait, az éhségtől haldokló afrikai gyerekeket, a Német­országban menedéket kereső külföldi­ek felgyújtott menhelyeit; a rádióban tudósok fejtegetik az életkörnyezet rendkívül súlyos helyzetét és állítják, hogy ha az emberiség ennek javítására nem tesz hatékony lépéseket, végpusz­tulás fenyeget. Mindez szorongással tölti el az emberek millióit. Felvetődik a kérdés: ne törődjünk mindezzel a szörnyűséggel? Erkölcste­len lenne azt tanácsolni, hogy érzéket­lenül nézzék milliók szenvedését és az életkörnyezet pusztulását. Ezt így fe­lelősséget érző pszichológus nem ta­nácsolhatja. Csupán arról van szó, hogy a kellemetlen gondolatok elfojtá­sa tulajdonképpen az önfenntartási ösztön megnyilvánulása, s ezért nem kellene szégyenkeznünk miatta. Ha ál­landó lelkiismeret-furdalás közepette élnénk, komolyan megbetegedhetnénk és ez megakadályozna bennünket ab­ban, hogy meg tudjuk oldani az előttünk álló problémákat. Terjed a depresszió Egyre többen szenvednek e lelki betegségben, de az érintetteknek csupán az egyharmada fordul orvoshoz. Ráadásul az orvosi segítségért folyamodóknak legfeljebb a felénél állapítják meg a helyes diagnózist, és a pácienseknek csu­pán 10-20 százaléka részesül megfelelő kezelésben - állapítja meg a Medical Tribune című folyóirat cikke. Ennek többek között az az oka, hogy a betegek az orvosnál nem hangulatingadozásaikkal kapcsolatos problémáikra, hanem külön­böző testi fájdalmaikra panaszkodnak. Ezért az orvosok gyakran fájdalomcsilla­pítókkal kezelik a pácienst, miközben az tovább szenved a depressziótól. A düsseldorfi egyetemi klinika szakorvosai ezért a depresszióban szen­vedőknek azt ajánlják, hogy mielőtt orvoshoz fordulnának, válaszoljanak ön­maguknak a következő tíz kérdésre, és ezekből kiindulva mondják el panaszai­kat orvosuknak. A tíz kérdés így hangzik: • Képes-e valaminek örülni? • Nehezen tud dönteni? • Érdekli-e valami? • Az utóbbi időben gyakran foglalkozik gondjaival? • Egyre többször gondol arra, hogy az életének nincsen értelme? • Fáradtnak érzi magát és a teljesítménye csökken? • Alvászavarai vannak? • Mellkasi nyomást és egyéb fájdalmakat érez? • Étvágytalan és csökken a testsúlya? • Szexuális problémái vannak? A düsseldorfi szakorvosok véleménye szerint az akut stádiumban levő dep­ressziós betegek mintegy 70 százalékánál megfelelő antidepresszívumokkal - viszonylag rövid idő alatt - jelentős javulást lehet elérni. Rovatvezető: Lőrincz Kató NYUGD ÍJASOKNAK 1995 január 15 l/BSÉmap

Next

/
Oldalképek
Tartalom