Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-06-25 / 26. szám

a MOA főtitkárával „Futva, úszva vagy kerékpáron teszitek meg az utat?” - szok­ták kérdezni tréfásan, de többnyire komolyan dr. Jakabházy- né Mező Máriától az ismerősök, amikor utazási terveiről be­szél. A Magyar Olimpiai Akadémia közkedvelt főtitkára ugyanis férjével, a szabadidősport nemzetközi téren is jól is­mert szakemberé- | vei, dr. Jakabházy Lászlóval már számtalan futó- és úszóversenyen, tö­megsportrendezvé­nyen vett részt a vi­lág különböző or­szágaiban. Bizo­nyára ez az egész­séges életmód is hozzájárul, hogy jól össze tudja egyeztetni a ma­gyar olimpiai moz­galomban végzett munkáját a család­anya szerepével.- Mi mindennek köszönhetően sike­rült kialakítanod ezt az egészséges életmódot?- Abban, hogy a sportolásnak már gyerekkoromtól fontos szerepe van az éle­temben, nagymértékben körejátszott lelkes testnevelő taná­rom. Ő vette észre először, hogy talán egy kicsit gyorsabb, ügyesebb vagyok iskolatársaimnál, és ezért igyekezett tuda­tosan irányítani a sportpályafutásomat. Az évek során több sportágat űztem versenyszerűen, és amikor leérettségiztem, teljesen természetesnek tűnt, hogy a Testnevelési Főiskolán folytassam a tanulmányaimat. így tehát a rendszeres sporto­lás természetes tartozéka lett az életemnek.- Milyen mértékben járultak hozzá e sportszeretet kialakí­tásához a szüleid?- A családunkban senki sem sportolt, a szüleim azonban rendszeresen jártak velem és a négy testvéremmel hétvégi ki­rándulásokra. Nagyon szívesen emlékszem vissza ezekre a túrákra, amelyek során még jobban megerősödött a családta­gokban az összetartozás érzése.- Most milyen gyakran sportolsz?- Nem kedvelem az egyhangúságot, ezért a sporttevékeny­ségem jellege mindig más és más. Hobbim a szabadvizek úszása, hetente kétszer úszom mintegy 50 percet, s már tizen­negyedik esztendeje nyaranta átszelem a Balatont és örülök annak, hogy az évek során mindig sikerül valamit lefaragnom egyéni csúcsomból. Legutóbb 2 óra 10 perc alatt teljesítettem a Boglárlelle és Révfülöp közötti 5,2 kilométeres távot. Rend­szeresen futok - sokszor a féijemmel együtt - a házunkhoz közeli erdőben és természetesen tornázom is. Nincs olyan na­pom, hogy ne végeznék valamilyen sporttevékenységet.- Említetted, kedveled a szabadvizeket. Miért?- A tavakban, tengerekben nem kell faltól falig úszni, tehát sokkal változatosabb. Ezenkívül számomra ez egyfajta kihí­vás is. Itt nincs olyasmi, hogy no most akkor megállók, itt a fal. Addig kell úszni, míg az embernek le nem ér a lába a földre és át nem ér a túlsó partra.- Milyen nagyobb versenyeken vettél részt?- Átúsztam az Akai-öblöt, ahol 4,5 km volt a táv, úsztam a Jón-tengerben, rendszeresen átúszom a Balatont és nemrégen úsztam egy jó nagyot a Dél-kínai-tengerben is. Mégpedig Lankava szigetén, Malajziában. A férjem ugyanis a TAFISA (Tream and Fitness Sport for All) Európai Akadémiájának az elnöke és Malajziában tartott előadást.- Van valamilyen külön taktikád a versenyeken ?- Fontos, hogy az ember egy úszásnemben tegye meg a tá­vot. Én többnyire mellúszom. A tengerben nem szabad befe­lé úszni, hanem mindig a parttal párhuzamosan.- Az egészséges életmódnak szerves tartozéka az ésszerű táplálkozás is.- Otthon a főzéshez csak olajat használok és természetesen nem készítek zsíros, nehéz ételeket. A család étlapján gyak­ran szerepelnek a zöldségfélék, gyümölcs, hal és baromfi.- Mit jelent számodra ez az életforma?- Azt hiszem, hogy a rendszeres sportolásnak és a helyes táplálkozásnak köszönhetően mindig kiegyensúlyozott, jó­kedvű vagyok. Ötvenkét évesen sincs súlyfelesleg rajtam, az egészséges életmód az embernek olyan külső megjelenést is ! biztosít, ami az önbizalom növeléséhez is hozzájárul.- Zsúfolt napi programod mellett jut még időd valamilyen \ hobbira?- Nekem is van kedvtelésem, mégpedig egy nem is min- j dennapos: a vadászat. A férjem édesapja és testvérei nagy va­dászok, így gyakran járunk együtt ún. cserkeléses, társas va- j dászatokra. Ilyenkor sok kilométert megyünk együtt az erdőben és megadjuk a vadnak a lehetőséget a menekülésre. A legnagyobb „zsákmányom” egyébként egy vaddisznó. De j én a vadászatot elsősorban azért szeretem, mert sok mozgás­sal jár, felfrissíti az embert. Kubány Éva Nem is olyan régen még a magasugróléccel viaskodott. Aztán alighanem jókor váltott a nők számára aránylag új versenyszámra, a hármasugrásra. Jelenleg SÁRKA KASPÁRKOVÁ cseh atléta Európa élmezőnyébe tartozik, ő az egyedüli, aki megdöntheti az orosz-ukrán vetélytársak világhegemóniáját. • Igazi ugrótehetségnek tartják. Netán kipró­bálta valamennyi ugrószámot?- Egyedül a rúddal nem kísérleteztem. Mindig a magas- és hármasugrás állt hozzám közelebb. Idővel aztán rájöttem, rettentően nehéz egyszer­re mindkettőben a világ élvonalá­ba tömi, egyik a másik rovására megy. Szinte reggeltől estig kelle­ne készülnöm, ami elképzelhetet­len. • Hogyhogy a hármasugrást választotta?- Teljesen véletlenül történt. Kilencvenkettőben másfél éves kihagyás után tértem vissza, és szerettem volna magasugrásban kiharcolni az olimpiai részvételt. Ám féléves felkészülésem nyo­mán úgy mutatkozott: nincs esé­lyem kijutni a fedett pályás konti­nensviadalra sem, így megpróbál­tam a hármasugrást. Elindultam az első versenyen, a másodikon teljesítettem a kiküldetési szin­tet... Mivel nem volt több hármas­ugró az országban, rendre engem hívtak a csapatviadalokra. Aztán már máshol is rajthoz álltam, és fokozatosan idáig jutottam. • Hogyan könnyebb a verseny­zés: nehéz ellenfelekkel vagy egyedül harcolva a centiméterek­kel?- Sokkal nagyobb kihívás, ha erős mezőnyben indulhatok. Saj­nos, nálunk Csehországban nincs igazi vetélytársam. • Elég nehezen boldogul az abszolút élvonalat jelentő oro­szok és ukránok ellen. Mi hiány­zik még ahhoz, hogy legyőzhesse őket?- Fizikai képességeim meg­vannak hozzá, ám pszichikailag és technikailag még nem jutot­tam arra a pontra, hogy velük azonos távolságokra repüljek. Csak másfél éve űzöm ezt a ug­rószámot, nem egyszerű az átállás. Nekifutá­somban még mindig a magasugrás elemei vannak jelen. Jövőre már szeretném, ha úgy vágtáznék az elrugaszkodás előtt, mint azt a távol- és hármasugrók teszik. Nagy vágyam, hogy egyszer megnehezítsem az ukrán-orosz ugrók dolgát. • A dunaszerdahelyi Pogány Mihály az edzője. Miért éppen ő?- Előző mesteremmel szakítottam, mert kü­lönböztek a nézeteink. Michallal azonos a vé­leményünk az ugrásról, s ez az együttműködés alapja. Aki nem hisz edzőjében, nincs értelme együtt folytatniuk. Mindenképpen szükséges a kölcsönös bizalom. Még ha az emberek azt gondolják is, hogy nem valami eget rengető eredményeket érek el. Mert ugye tavaly 14,46- ra repültem, aztán többnyire csak közvetlenül a tizennégy méter mögött fogtam talajt, ám még­is az ugrásátlagom javulását juttatnám az eszükbe: az előző idényben már tizennégy méter körüli volt a korábbi tizenhárom hat- vanakkal-hetvenekkel szem­ben. Ebből látni, együttműkö­zsonyi klub mezében is. Ez eléggé áttekinthetet­len...- Állandó lakhelyem még mindig Havírov, Brünnben átmenetileg tartózkodom. Tavaly az idény végén a Slávia STU Bratislava vezetői fel­kértek, vendégként segítsek nekik a csapatbaj­nokság megnyerésében. Sikerült! Aztán a BEK- ben újra elindultam velük. Ennyi az egész. Én az USK atlétája vagyok. • Pillanatnyilag mit tart a legfontosabbnak az életében ?- Egy biztonságot már szereztem: tavaly elvégez­tem a tanítóképzőt. Ha netán valami váratlanul köz­bejönne, a szakmámban folytathatnám. A sportban semmi sem biztos, soha nem tud­hatom, mikor sérülök meg, de azt sem, ug- rok-e egyszer tizenöt métert. Mindebben rengeteg körülmény és a véletlenek játsza­nak közre. Számomra a versenyzés inkább kedvtelés, igaz, jelenleg főfoglalkozásban. Ha a pénz miatt csinálnám, az a vég kezde­te lenne, mert eltűnne belőle az öröm. • Még örömét leli benne?- Persze hogy. Ha nem így lenne, ak­kor nem ugrálnék olyan messzire. Ér­zem, hogy sokan szorítanak nekem, a pozsonyi GP-viadalra például az egész család eljött megnézni. Látom, örülnek sikereimnek, így nem csak magamnak versenyzek. • Versenyzés közben is érzékeli sze­rettei jelenlétét?- Inkább csak előtte. A pályán a fe­lelősség kerít hatalmába, igyekszem mindig a maximumot nyújtani, arra összpontosítok. 0 Vannak-e bevált szokásai a viada­lok előtt?- Egyedül a jó bemelegítést tartom fontosnak. Ha olyanra gondol, hogy például sajtos spagettit eszem-e előtte, vagy valami más, elengedhetetlen rituá­lis dolgot végzek-e, akkor nemet kell mondanom. • Egy-egy rajtnál igyekezete hat ug­rásba összpontosul. Lelkileg hogyan vi­seli el az érvénytelen kísérleteket? SÁRKA KASPÁRKOVÁ az orosz-ukrán hármasugró désünk vezet valahova. Nekem az is tetszik, hogy mindig előre megbeszéljük az edzésada­gokat. Még nem érzem magam annyira érett­nek, hogy egyedül készüljek, mint Honza Zelezny. • Csallóközi edzője van, Brünnben lakik, a prágai USK versenyzője, de felbukkant már po­- A belépések még jobban felhecceinek. El­kezdem magamban mondogatni: milyen ver­senyző vagyok, hogy nem tudok nekifutásból az ugródeszkára találni. Persze az sem mind­egy, mikor rontom el a kísérletemet. Sok függ az edzőtől, hogyan reagál, mennyire segít át a holtponton. • Milyen körülmények kö­zött szeret versenyezni?- Örülök, ha tele a lelátó, engem felvillanyoz. Szeretem a meleget, de nem a hőséget, az esőtől meg a hűvös időtől meg kimondottan félek. • Hol megy a legjobban?- Mindenképpen Pozsony­ban. Eddig négyszer indultam a GP-viadalon, háromszor cseh csúcs lett belőle. Jól megy a prágai Juliscában is. Visszariasztó viszont a Stra­hov. Óriási katlan, mindenki elvész benne, s ez borzasztó lehangolóan hat rám. 0 Milyen teljesítményre vá­gyik az idén?- Szeretném elérni a tizen­négy és fél métert, igazolva ez­zel, hogy a tavalyi 14,46 nem a véletlen műve. 0 Éremre számít a göteborgi világbajnokságon ?- Hát az kemény dió lesz! Országonként hárman indul­hatnak, az oroszok biztosan él­nek ezzel a lehetőséggel. Min­den megtörténhet, bármelyik döntős helyezést elfogadnám. Kezdődhet az ütemes biztatás Levegőben a tizennégy méter felé (Viado Gloss felvételei) J. Mészáros Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom