Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
■w-y irályrévről Galánta felé indul- va a falu szélén egy gyönyörű M. székelykapu hívja fel magára a figyelmet. A szépen faragott kis- és nagykapu, a zsindelyek alatt elhelyezett kétsoros galambdúc és a gazdagon díszített kapuoszlopok gyakran késztetik megállásra az arra haladó hazai és külföldi autósokat. Bár a Néprajzi Lexikon szerint az ilyen fedeles kapuk korábban az egész Kárpát-medencében előfordultak, a királyrévi kaput látva első látásra nyilvánvaló, hogy készítőjét a leghíresebb ilyen létesítmények, a székelyföldi kapuk ihlették- még akkor is, ha soha nem járt azon a vidéken.- Feleségemmel, Erzsébettel mindig nagyon szerettük a népművészetet. Ha a rádióban vagy a televízióban hallottunk egy-egy ilyen kiállítás megnyitásáról, már be is ültünk a mikrobuszunkba, amelyet úgy alakítottunk át, hogy aludni is lehetett benne, és így szinte egész Magyar- országot és Szlovákiát bejártuk. Fával viszont csak akkor kezdtem el dolgozni, amikor nyugdíjba menetelem után, 1984- ben belefogtunk a királyrévi házunk felújításába. Ekkor ugyanis hamar kénytelen voltam rájönni, milyen sokba kerülne, hogy ha ezeket a munkákat szakemberre bíznánk. Mivel a famegmunkáláshoz nem voltak gépeim, először készítettem egy esztergát, ezt követte később a körfűrész, a maró és a gyalu. A székelykapuhoz úgy jutottunk el, hogy már itt volt a kapunak szánt konstrukció és éppen a vasoszlopok beásására készülődtünk, amikor láttuk a televízióban, hogy miként rombolják a falusi házakat és a székelykapukat Erdélyben. Ekkor a feleségemnek támadt az az ötlete, hogy mi is készítsünk egy ilyent - emlékszik vissza a kezdetekre a ház gazdája és egyben a kapu készítője, Kollárik Dezső. - Ismerősöktől szereztem tölgyfát, amelyet azután egy évig szárítottam. Mivel nem szerettem volna giccset készíteni, a feleségemmel igyekeztünk utánanézni az eredeti mintáknak. Elsőként egy külön fadarabon tulipánnal próbálkoztam. Az elsőt elrontottam, de a második már sikerült, így belevágtam a kapu faragásába és szép lassan belejöttem a munkába. A székelykapuk sajátQssága, hogy mintái a megrendelő kívánsága alapján készülnek és gyakran konkrét dolgokhoz, eseményekhez kötődnek. Kollárik Dezső is szívesen mutatja meg kapujának sajátosságait. Első látásra feltűnőek például az oszlopokat díszítő címerek. Eredetileg nem voltak címerek a kapun, de később, amikor már elegendő forrásanyaguk volt, rájöttek, hogy ez az egyik leggyakoribb díszítőelem, így az akkor még csak készülő kerékdobókra öt is felkerült belőlük. A magyar, a Kossuth- és a székely címer az Élet és Tudomány egyik ezzel foglalkozó számából származik, amelyet Tóth Lajostól, a galántai magángimnázium igazgatójától kapott Kollárik Dezső. A negyedik oszlopon egymás alatt látható a szlovák és a cseh címer, ezeket JELENLÉTÜNK HIRDETŐI az ÚJ SZÓ hozta le annak idején, amikor már megindult a vita Csehszlovákia kettéosztásáról. Hasonlóan története van az oszlopok díszítésének. Ezek általában hagyományosan tölgyfaleveleket ábrázolnak, egy kivételével. Erzsébet asszony ugyanis nagy rajongója a kalocsai hímzésnek, így ide kalocsai rózsa került paprikával, és mindez modrai köcsögből ered. Még ennél is feltűnőbb a kisajtó feletti rész aprólékos munkával elkészített rácsozata. Ennek páváit a Vas Lajos által szervezett Röpülj páva mozgalom ihlette, a madarakat pedig matyóminták veszik körül, szintén a ház asszonyának ajánlva. Miután szétfutott a királyrévi székelykapu híre, hamarosan jelentkeztek a különleges faragások iránt érdeklődők. Köbölkúton például azt az Isván királyt ábrázoló festményt szerették volna rekonstruálni, amelyet még a háború idején mentettek meg, amikor a szovjet hadsereg istállónak használta a templomukat. Gondot okozott viszont a ráma elkészítése, végül Poór József plébános kérésére Dezső bácsi vállalta, hogy az eredeti töredéke alapján kifaragja a barokk stílusú keretet, így 1991. március 15-én visszakerülhetett régi helyére a kép. Kollárik Dezső következő munkája a galántai gimnázium udvarán a romániai forradalom áldozatainak emlékére felállított kopjafa volt. Annak idején ugyanis a magyar és a szlovák gimnázium közösen tüntetett a galántai főtéren a romániai forradalom mellett, és ezeknek az eseményeknek szeretett volna emléket állítani a gimnáziumban dolgozó Fazekas Pál, aki Erdélyből nősült hazánkba. Ő erre a célra Romániából, Tőkés László egykori működési helyéről gépkocsival hozott egy háromméteres tölgyfaoszlopot és a diószegi Szarnák István ajánlatára fordult Kollárik Dezsőhöz. Azt tervezték, hogy a kopjafát Tőkés László avatja fel, de erre emlékezetes balesete miatt nem kerülhetett sor, így Csíkszeredából érkezett pedagógusvendégek vettek részt az ünnepségen. Egy másik kopjafát nemrég a faluban, Királyréven állítottak fel, a háború áldozatai és az elhurcoltak emlékére. Ezt az akciót Tóth Lajos kezdeményezte, ő szervezte meg az emlékbizottságot, amely összegyűjtötte a pénzt a hozzátartozóktól és a helybeli vállalkozóktól.- Motívumait katalógusok és egyéb források alapján válogattam. így például amikor a televízióban bemutatták a Don-kanyarba kivitt kopjafát, felvázoltam az ott alkalmazott mintákat. Rajta van az itt élők történelmét jelképező magyar, Kossuth- és a szlovák címer is. Ezenkívül ráfaragtam a székely címert és Tóth Lajos kérésére a Máltai Szeretetszolgálat címerét is - meséli Kollárik Dezső. Tavaly nyártól újra székelykapu készült a királyrévi ház műhelyében. Vághoszúfa- lura rendelték, ahol egy magánház portáját díszíti.- A kaput az Erdélyi utakon című könyvből választottuk ki. Egy egyszerűbb mellett döntöttünk, amelyen csak a gyalogos bejáró felett van boltív. Egykor Hosszúfaluban is ehhez hasonló kapuk voltak, azzal a különbséggel, hogy ennek tetején még galambdúc is lesz és faragás díszíti - mutatja be az ottjártunkkor csaknem teljesen kész művet a faragómester. - Bármit csinálok, először lerajzolom. A minta ezután másolópapírra kerül, majd a fára indigón keresztül másolom át. Ott először nagyolva kivésem, utána viszont már csak vésővel lehet aprólékosan. Képzelje el, milyen munka egy egyköbméteres fát, mint amilyen például a királyrévi kopjafa volt, apró vésőkkel kifaragni. Ennél a kapunál a boltív feleti rész díszítését eredetileg másképp terveztem, de közben a megrendelő, Kerék úr megkért, hogy a csodaszarvast is faragjam ki rá. Én viszont addigra már beosztottam az egész felületet, ezért például az Isten hozta! felirat összeszorult. Sajnos a megrendelő csak akácfát tudott szerezni, amelyet nem jó vésni, és csak azért vállaltam el a munkát, mert láttam, mennyire sokat jelentenek számára ezek a dolgok. A vághosszúfalusi székelykaput is főként szőlő, illetve tölgyfamotívum díszíti. A kapu két oldalán a magyar, illetve a székely címer látható, az oldalszobrokra pedig a Kossuth- és - a békesség kedvéért - a szlovák címer került. A kerékvetők közül az egyiken kalocsai rózsa látható, ez Kerék úr ajándéka a feleségének. Ennyi minden után talán furcsa, de igaz, hogy Kollárik Dezső még soha nem járt sem Székelyföldön, sem pedig Erdély más tájain.- Nagyon készültünk a Székelyföldre, csak hát az út oda nagyon körülményes, vendégségbe pedig már ismét nem lehet menni. Szerettük volna meglátogatni a Csíkszeredái tanár urat, de figyelmeztetett, hogy nála nem lakhatunk, mert őt figyelik, és vendéget sem fogadhat, csak szállodába mehetünk. Ez nem lenne probléma, hiszen ha már odáig elmegyünk, jutna szállodára is, de milyen szabadság az, ahol az ember nem szállásolhatja el saját barátait - méltatlankodik. Így azután tovább készíti székelykapuit és kopjafáit, amelyekre mint ittlétünk tanújeleire tekint.- Ha csak egy buta ember nem akad, aki lerombolja, a székelykapu vagy a kopjafa megmarad és hirdeti, kik laknak ezen a tájon - vallja. Bizonyíték erre a ház vendégkönyve is, amelynek magyar, szlovák, cseh, német, sőt angol nyelvű beírásai vallanak arról, hogy a királyrévi székelykapu sokak csodálatát felkeltette már, és a látogatók elismerését egy csöppet sem csökkentette, hogy Kollárik Dezső házánál az Isten hozta felirat magyarul fogadta őket. _ , r . Tuba Lajos Méry Gábor felvételei Van Ilyen Jobb nem félni? Gerorge Michael, a görög származású brit énekes alaposan megijedt, amikor tavaly januárban ismét földrengés volt Los Angelesben. Nem alaptalanul, hiszen kb. hatvan ember meghalt, néhány ezer megsebesült, s az anyagi károk valóban jelentősek voltak. Ez késztette a sztárt, hogy eladja két házát: az egyik Santa Barbarában, a másik Beverly Hillsben volt. Mivel kedveli a kellemes klímát és a tengert, a francia Riviérán, St. Trapéz közelében vett magának egy villát, potom 1,2 millió dollárért. Örömébe azonban rövidesen üröm vegyült. Néhány nappal azután, hogy beköltözött, tolvajok tették nála tiszteletüket: ellopták nagyon értékes lemezgyűjteménye egy részét. A 30 éves énekes biztonsága nem volt veszélyben, mivel éppen Londonban tartózkodott. Ott élnek a szülei, s természetesen ott is van egy háza. Rendező - térden Joel Shumacher nem kezdő a szakmában, így tisztában van vele, hogyan kell bánni a gyakran kiszámíthatatlan színésznőkkel. Amikor a neves rendező Kliens című filmje forgatására készült, arra a következtetésre jutott, hogy a női főszerepet nem játszhatja más, csakis Susan Sarandon. Egy londoni vendéglőbe hívta meg a művésznőt, s miközben az elutasítástól tartva kerülgette a forró kását, egyre csak az járt a fejében, hogy éppen Susanra van szüksége. Csak beszélgettek, beszélgettek, miközben Shumacher úgy döntött: ha nem Susan játssza el Reggiet, hát inkább megöli magát. S ekkor jött a mentőötlet. Joel Shumacher így mesélte el a felkapott, zsúfolt vendéglőben lejátszódott jelenetet: „A vendéglő kellős közepén egyszerűen térdre borultam előtte, megfogtam a kezét és felajánlottam neki, hogy jöjjön velem egy négyhónapos forgatásra. Persze, mindenki minket bámult. Susan csak nevetett, én pedig végtelenül boldog voltam. ” (görföl) Susan Sarandon és Kevin Costner a Baseball bikák című filmben HAGYOMÁNY 1995. január 15. I/BSÚMBP
