Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-01 / 1. szám
<B. Ú. “É. régi képeslapokon Békés, boldog új esztendőt! - viszik a kívánságot évtizedek óta az újévi képeslapok. Kedvesek, szépek... Érdemes őket gyűjteni is. Úgy, mint ahogy azt az abaújszinai Kolivosko István, a kassai Bo- catius Könyvtár igazgatója is teszi.- Emlékszem, a családunkban akkor is rangja volt már, meg sajátos varázsa is az ilyen üdvözleteknek, amikor én még csak 4-5 éves lehettem. Szüleim mindig megcímeztek jó párat a rokonoknak, ismerősöknek, meg mi is kaptunk néhányat. Amíg állt a karácsonyfa, ott sorakoztak alatta. Ez a hagyomány nálunk most is él. Vele kapcsolatban elmondhatom, hogy a múlt század első felében egy angol üzletember: Henrie Cole jó dolgot talált ki. Tudniillik, amikor rájött, hogy néhány jó ismerősével karácsonyig már nem találkozik, viszont amikor a legutóbb találkozott velük, akkor elfelejtett nekik boldog, békés ünnepeket kívánni, ezért a nyomdában gyorsan csináltatott hát néhány díszes lapot, és azokat küldte el ismerőseinek... Legalábbis egyes legendák szerint így keletkezett ez a szokás. Más források szerint Németország az őshazája a karácsonyi és újévi képeslapoknak; de van, aki úgy tudja, hogy Franciaországból indult világhódító útjára az év végi, illetve az év eleji ünnepekhez kapcsolódó üdvözletküldés.- A Kárpát-medencébe mikor ért el ez a „divat”?- Nos, amikor felnőtt fejjel elkezdtem gyűjteni a régi karácsonyi és újévi képeslapokat, ennek is utánanéztem. Több forrásanyag szerint valamikor a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveinek fordulóján kezdett nálunk is meghonosodni.- Mik a jellegzetes vonásai a régi újévi lapoknak?- Megjegyzem, én csak az 1918-ig megjelent ilyen jellegű postai küldeményeket gyűjtöm. Azokról ugyanis nyugodtan elmondható, hogy igazi műalkotások. A fénykép feltalálásáig, illetve annak elterjedéséig a képeslapkészítés egyfajta sajátos művészet volt. Egy-egy lapból korántsem készült annyi, mint a mostaniakból. Azokban mintha több lenne az élet. Legalábbis az akkori idők műszaki, nyomdai színvonalához képest a képeslapok többségének kivitele újdonság volt. Az újévi lapokra többnyire a szerencsemalac, a négylevelű lóhere, a pénzzel teli kosarat tartó angyalka, a kéményseperő került, festett népi motívumok társaságában. Az akkori lapok egyik érdekessége az volt, hogy a feladó az üdvözletét a képes oldalra írta, mert a másik teljes egészében a címzésé volt. Ez a gyakorlat 1905-ig tartott.- Ön számára mi az érdekes, a hasznos a képeslapgyűjtésben?- Több szempontból is érdekes hobbi ez. Mint mondtam, a képeslap egy sajátos művészeti irányzatot képvisel. Ugyanakkor egyfajta krónikása, krónikája a kornak, a családoknak. Arról nem is beszélve, hogy a képeslapgyűjtés részben betekintés a történelembe, az emberi sorsokba. Gyűjtés közben ugyanis a lap címzettjétől vagy tulajdonosától sok érdekes történetet hall az ember; s később, amikor előszedi, osztályozza a gyűjteményt, akkor egy-egy adományozó, illetve egy-egy hallott történet is eszébe jut. Nekem ezek a képeslapok egy kicsit a régi karácsonyokat és a régi újéveket is tükrözik, azokból is hoznak egy-egy töredéket a mostani ünnepek vagy hétköznapok hangulatába. Gazdag József Boldog Újévet\ dégek nevezték, napja is hanyatlani kezeit. A gazdasági válság idején az éjszakai élet, a kávéházi forgalom csak vontatott. Néhány törzsasztaltársaság tart csak ki, legtovább - a második viágháborúig - a filmesek maradtak hűek a szakma magyar bölcsőjéhez. Az ostrom alatt az épülettel együtt a kávéház is súlyosan megsérült, a palota tornyát találat érte. 1947-ben bezárták, helyiségeiben az üldözöttektől elkobzott bútorokat zsúfolták össze. K ívülről már az enyészeté, de belül még régi pompájában csillog. A homlokzatán csak az óra állt meg tizenkettőt mutatva, az idő tovább múlik felette. Már eddig is szép kort ért meg: az idén százéves a budapesti New York Kávéház. Két év alatt épült fel az amerikai New York Életbiztosító Társaság székháza. A négyemeletes eklektikus saroképületet a kor kiváló építőművésze, Hauszmann Alajos tervezte, aki a kivitelezés költségeit illetően teljesen szabad kezet kapott. Falait faragott kőburkolat fedi, sárga és vörös gránit a talpazata. Földszintjén alakították ki a korabeli párizsi café-k mintájára a márványos, ezüsttükrös, nemes- fémveretekkel és freskókkal díszített kávéházat. A mennyezet olajfestményei Magyar-Mannheimer Gusztáv és Eisen- hut művei, de az egyik falon Lotz Ká- roly-mű is látható. A belső díszítés az 1890-es évek értékelése szerint százezer forintba került. Flamarosan a város legszebb, legelőkelőbb kávéháza, újságírók, művészek, igazi és álbohémek fejedelmi palotája lett, a karzatán még borbély műhely is volt. Fénykorát a század első évtizedeiben élte. A közeli kiadók, szerkesztőségek, nyomdák, színházak vonzották ide az írókat, művészeket, akiknek a tulajdonosok törzsasztalt, kutyanyelvet (írópapiros), tollat és nem utolsósorban hitelt adtak. A kávéház megnyitásának napján, 1894. október 23-án Molnár Ferenc és társasága a Dunába dobta az épület kapujának kulcsát, hogy éjjel-nappal nyitva maradjon. Nem is zárták azt be soha, amíg csak vendég volt. Vendégek pedig mindig voltak, kora délutántól hajnalig tanyáztak itt az „óragyilkosok”, ahogy Krúdy nevezte a törzsvendégeket. A Budapesti Napló az első naptól kezdve külön asztalt tartott fenn, a karzaton szerkesztette Os- váth a Nyugatot. Ma emléktábla hirdeti, hol vette át és bírálta el a benyújtott írásokat Os- váth szerkesztő úr. Krúdy hajnalokig múlatta az időt a kávéház asztalainál, Bródy Sándornak itt jutott eszébe A tanítónő; Molnár Ferenc itt írta az Ördög, valamint A Liliom jó részét; innen indult a Hét krajcárral Móricz Zsigmond írói pályája; Karinthy itt tanulta meg a halandzsanyelvet, de be-benézett ide Ady is; Gárdonyi Géza, az egri remete mindig itt kötött ki, valahányszor Pesten járt; mivel a Korda-fivérek is állandó vendégei voltak, itt született meg a magyar film is. De ide járt Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, Szomory Dezső, Faludy György, Heltai Jenő, Wese lényt Miklós, Zelk Zoltán, Kellér Dezső, Bilicsi Tivadar, Ruttkai Éva is. Valamennyiük karikatúrája, Szigethy rajzai, ott függ a karzat falán. A külföldi Germán László felvételei 1954-ben Hungária Kávéház néven nyitották meg újra, tulajdonosa a mai napig a Hungarhotels, amely a palota leghűségesebb bérlője. Jelenleg az épület, amelynek a kávéházon és egy földszinti ruhaüzleten kívül minden helyisége üresen málladozik, a Profit Invest Kereskedelemfejlesztési és Befektetési Holding Rt. tulajdona, amely éppen szeretne túladni rajta. De a telek tulajdonlása körül jogvita folyik már évek óta, már az első tulajdonos, a Hírlapkiadó Vállalat is ennek tisztázására fordította minden erejét, s az épületet elhanyagolta. Felújítására több terv is született, de még egyik megvalósításához sem fogtak hozzá. Már tíz éve körülállványozták, de csak azért, hogy az omló külső burkolat okozta baleseteket elkerüljék. Szerencsére a tulajdonosváltások, a jogviták és a málladozó falak - egyelőre - nem befolyásolták a kávéház működését, amely mára már teljesen elvesztette irodalmi jellegét. Az újságírók sem ücsörögnek már itt olyan gyakran és nagy számban, mint hajdanán, egyáltalán, hazai vendéget is ritkán látni. Jobbára külföldi turistacsoportok járnak ide ebédelni, vacsorázni, alig akad, aki beül egy újsággal, hogy megigyon egy kávét százhúsz forintért. Tatarozni kellene, kívülről-belülről felújítani az egész épületet. Minél előbb. Mert az omladozó palota maga alá temetheti a még ép kávéházat is. A százéves New York, amely Európában a legnagyobb, Budapest utolsó igazi kávéháza - lehetne. Kár lenne, ha nem lenne. Góg László A New Yorkból Tarján Vilmos vezetése alatt lett café-restaurant. Az óriási helyiség alsó része lett az étterem, ezt „mélyvíznek” nevezték el. A háború éveiben a kávéház régi reklámszlogenjét, hogy Színház után találkozunk a New Yorkban - Háború után találkozunk a New Yorkban-ra módosítják. Az első világháború után tatarozták, bárhelyiséggel bővítették, ahol éjjeli műsor is volt. Amikor a Nagykörút veszített jelentőségéből, a Nyeho, ahogy a törzsvenművészek közül megfordult itt Thomas Mann, Felix Salten, Piccard, Josephine Baker, de jártak itt európai uralkodók és egzotikus fejedelmek is. A kávéház külön nevezetessége volt az Erzsébet körúti fronton, az ablakok mellet felállított óriási ellipszis alakú „veseasztal”. Ebéd utáni kapuciner mellett itt ültek össze a színházak és szerkesztőségek jelesei, kiknek félelmetes hírük volt. Minden művészeti és irodalmi esemény és mű terítékre került, s ők „kivesézték”. RIPORT 1995. január 1. Itesárnap Sz &ziv&s (A szerző felvétele)
