Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-04 / 23. szám
RÖVIDNAPPALOS POZSGÁSNÖVÉNY A német cégek már évekkel ezelőtt hozzáláttak a biológiai védelem bevezetéséhez, főleg a levél- tetvek természetes ellenségeiben láttak lehetőséget. A liszteske és a takácsatka természetes ellenségei után a levéltetvek, a tripszek és végül az aknázólegyek ellen is csatasorba kellett állítani a hasznos rovarokat. KIS ZACSKÓKBAN Az uborkaültetvényeken legnagyobb gondot napjainkban a kaliforniai virágtripsz okozza. Kártétele a leveleken még elviselhető, ám szívása nyomán torzult, malacfarkra emlékeztető termések fejlődnek. A kártevő elleni hatásos kémiai védelem ráadásul gátló hatású a termésképzésre. A vegyszeres védekezés pedig sajnos így sem eléggé hatásos, mert a szívogatás már a termésképzés igen korai szakaszában elkezdődik, amikor a szorosan egymásra borult levelek közé nem is juthat permetszer. Az erős tripsz- fertőzés ellen végzett permetezés után több hétig nem fejlődött egyetlen leszedhető termés sem - írják a szerzők. Vagy nyolc éve kezdték az első kísérleteket az Ambly- seius ragadozóatkával. Bebizonyosodott, hogy szélsőséges esetekben, száraz körülmények között, a kémiai védekezés nem elegendő. Termőtalajos kultúrákban felső öntözéssel, 2-4 alkalommal, négyzetméterenként 50-100 ragadozóatka kihelyezésével azonban meglehetősen jól kordában tartható a virágtripsz. A ragadozóatkát kis zacskókban kínálják Németországban az uborkatermesztőknek (atkák /Acari/ németül = Miiben, a szerk.). Az utóbbi években bukkant fel egy új lehetőség, az Orius ragadozó poloska (poloska = die Wanze, a szerk.). Első bemutatkozása a tripsz ellen jól sikerült. Mellső lábával megragadja, szúró száj szervét belemélyeszti áldozatába és kiszívja annak testnedveit. Elsősorban a tripsz lárváit kedveli, de nem kíméli a kifejlett állatot sem. A kártevő előfordulásától függően naponta 5-10 lárvát fogyaszt el. Más kártevők és pollen is szerepel étlapján. Fajtól függően az Orius nősténye 3^1 hétig él, 30-130 tojást rak. A többi hasznos rovarhoz hasonlóan, a lehető legkorábban kell az ültetvénybe kihelyezni. Az Orius poloska nyugalmi ideje általában március elején kezdődik, ezért érdemes az Amblyseius ragadozóatkával együtt telepíteni: két alkalommal, 14 napos különbséggel, négyzetméterenként 0,5-1 állatot. Nyugalmi állapot nélküli Orius törzsek szelekciója most folyik, ha ez a kérdés megoldódik, akkor új távlatok nyílnak a tripsz elleni biológiai védelemben. UTÁNPÓTLÁS A TERMÉSZETBŐL Néhány éve már, hogy nincs hatékony növényvédő szer a levéltetvek ellen. Az uborkatermesztők gondját súlyosbítja az is, hogy megjelent a Pirimorral szemben rezisztenssé vált gyapotlevéltetű (Aphis gossypii). Itt is lehetőség van a biológiai védelemre. Mire az ültetvényben felbukkan a gyapot levéltetű, addigra a tenyészetben felszaporítható természetes ellensége is. Ehhez az uborka kiültetése előtt 6 héttel őszi árpát vetnek, azon elszaporítják a gabona levéltetveket, amelyet ugyancsak forgalmaznak. A gazdanövényt, az őszi árpát, jó kondícióban tartva, megfelelő levéltetű népességet nevelnek. Az uborka mellé a gabonalevéltetvekkel betelepített őszi árpát is beviszik a termesztőberendezésbe. Egy héttel később négyzetméterenként 1-1,5 rovarparazita szúnyogot (Aphidoletes) és levéltetű fürkészt (Aphidius) helyeznek ki, ezt 14 nappal később megismétlik. Mire a gyapotlevéltetű megjelenik, már a harmadik parazitapopulációt telepítik, tehát kellő számú ellenség várja a kártevőt. Ha a második kihelyezéskor már látnak levéltetvet, akkor a parazita harmadik telepítésére nincs is szükség. Hogy állandóan kellő számú hasznos rovar legyen az állományban, ahhoz nemzedékeik bizonyos átfedésére van szükség. Ezt kéthetente történő utántelepítéssel valósítják meg. Közben újra vetik az őszi árpát is, így a tenyészet folyamatosan működik. Üjabb kártevőkre júliusban, augusztusban lehet számítani, s így ilyenkor a parazitákra ismét szükség van. Hatékonyabb a védekezés, ha mindkét hasznos rovart együtt telepítik be. Az Aphidoletes, különösen talajkultúrában, a telepképzés kezdetén hasznosabb, mint a levéltetű fürkész, és kevésbé érzékeny a hangyákra. Az Aphidius viszont megtalálja a magányos kártevőket is, még a telepképzés előtt. (Befejezés a következő számban) Kertészet és Szőlészet NÖVÉNYVÉDELEM A ZÖLDSÉGTERMESZTÉSBEN A korallvirág (Kalanchoe) Madagaszkárból származik. Európába, egy berlini virágtermesztőnek, Blossfeld- nek köszönhetően került, s csak 1930 óta terjedt el. Az idő folyamán több fajtáját, változatát nemesítették ki. A lágy szárú korallvirág kis cserjére emlékeztet; levelei húsosak, vastagok, sötétzöldek. Sárga, vörös, ritkábban rózsaszín vagy lilás virágai hosszú ideig nyílnak. Illatuk nincs. A kalanchoe úgynevezett rövidnappalos növény. Ha azt akarjuk, hogy folyamatosan, szépen virágozzon, akkor ügyelnünk kell rá, hogy napi 10-12 óránál tovább ne érje fény. Zavarólag hat rá a lakás megvilágítása, sőt az utcai lámpák fénye is. A rövid nappalok biztosítása érdekében ezért 10-12 óra elteltével fedjük le pl. egy kartondobozzal, amelyet csak másnap távolítunk el. Ha így gondoskodunk növényünkről, akkor az akár egész éven át is virágozni fog. A korallvirág jól érzi magát a lakásban. Nyáron szellős, déli fekvésű helyiségben, ablakban tartsuk. Megfelelő helyre a kertbe is kihelyezhető. Vízigénye közepes, permetszerű lemosást nem igényel, s elegendő havonta egyszer megtrágyázni. Enyhén savanyú, kevesebb tőzeget és agyagot, több komposztot tartalmazó talajt igényel. Magról, vagy ami egyszerűbb, szárdugvánnyal szaporítható. Az utóbbira az elvirágzott virágszárak alkalmasak, vagy az 5-6 cm-es hajtáscsúcsok. Meggyökeresedés után, A korallvirág nevelésénél arra is kell ügyelnünk, hogy a cserépben levő föld ne száradjon ki. Az elvirágzott növényt vágjuk vissza, így „bokrosabb”, tetszetősebb lesz. Ivaros úton tavaszi magvetéssel szaporíthatjuk. (A szerzőfelvétele) mikor már a hajtás növekedni kezd, akkor azt egyszer vagy kétszer vissza kell vágni. Ezzel a növényt „bokro- sodásra”, s több virág képzésére késztetjük. A szaporítás, gyökerezte- tés optimális hőmérséklete 22 C-fok. Virágai megfelelő nagyságú és alakú vázában is szépen mutatnak, s akár 3-4 hétig is díszlenek. Ha élőhelyén a hőmérséklet ingadozik, akkor a növény szárán, levelein, virághajtásain szabálytalan alakú foltok keletkeznek - s nem fertőző parásodás lép fel. Az ízeltlábúak közül a korallvirágot a levéltetvek és egyes pajzstetvek támadják. Irena Raitlová > AZ IDÉN IS TÁMADHAT A mm mm f m %% „vörös pok” Az ízeltlábúak törzséből a szilvafélék veszélyes kártevői a pók- szabásúakhoz tartozó takácsatkák. Közülük általában a piros gyü- mölcsfa-takácsatka és a szilva-takácsatka jelenlétével, szívogatá- sával kell számolnunk. Mindkét faj apró, szabad szemmel szinte alig látható kártevő, ezért elsősorban kárképüket, a növényeken okozott elváltozásokat kell ismernünk. A piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi), amelyet helyenként „vörös póknak” is neveznek, nősténye 0,7, hímje 0,5 mm. Tájainkon az 1950-es évek közepén lépett fel. Elterjedését a klórozott szénhidrogének növényvédelmi használata is segítette, ugyanis velük szemben rövid idő alatt rezisztenssé vált. Azok a levelek, amelyeken az atkák szívogatnak, megfakulnak, sárgulnak, majd később bronz színű árnyalatot kapnak, s általában már július elején lehullanak. Ha a kártevő tömegesen elszaporodott, akkor a levelek fonákján „porszerű” bevonatot találunk, ami nem más, mint a sok-sok levedlett lárvabőr. A piros gyümölcsfa-takácsatka fáinkon a legnagyobb kárt ún. egérfüles stádiumban, tavasszal okozza. A későbbi kártétel ehhez képest már csak „ráadás”. Az atkák szívogatását a fa a következő évben is megsínyli, ugyanis kimutathatóan kevesebb virágot hoz, a hajtások hossza is jóval kisebb. A kártevő jelenlétére, illetve várható tömeges felléptére ősszel a fák kérgének repedéseiben látható sötét- vagy narancsvörös peték is utalnak. Jól láthatók ezek a rügyek közelében és az ágvillák közén is. Az említett faj az almát is jelentősen károsítja, s emellett még a cseresznyén, meggyen, kajszi- és őszibarackon, mandulán, ribiszkén és a szőlőn is előfordul. Kártételére szinte minden évben számítanunk kell; tömeges felléptének pedig a meleg időjárás kedvez. Az ellene való védekezést már a fák nyugalmi időszakában kell kezdeni, mégpedig a fatörzsek alapos mechanikus letisztogatásával, ezt kövesse a télvégi lemosó permetezés. Erre alkalmasak a Nissuran 10 WP (0,03 %), Báriumpoliszulfid 45 (5 %), Ágról (3 %), Gyümölcsfaolaj E (5 %), valamint a Novenda (1,5 %). Az utóbbival vigyázzunk, mert ha késve használjuk, s-a rügyek már fakadnak, súlyos perzselést okoz! Vegetációs időben használható a Pol-Akaritox (0,2 %), a Bi- 58 EC (0,1 %), Mitac 20 EC (Ö,i %), Neoron 500 EC (0,15 %), Sinoratox 40 EC (0,1 %). A hagyományos szerek felhasználásánál arra mindig számítsunk, hogy akadnak olyan fejlődési alakok, amit a szerek nem pusztítanak el. Ezért a védekezést másfél-két hét után ismételjük meg. -rA SZŐLŐ ELLENSÉGEI Kultúrnövényeinknek az ízeltlábúak törzséből több komoly kártevője akad. Nem kivétel ez alól a szőlő sem. Közismert, hogy a múlt század második felében a Kárpát-medence virágzó szőlőit, borászatát egy apró ízeltlábú, a rovarok osztályába tartozó fíloxéra tette tönkre. A rovarok közül jelenleg a szőlő veszéles kártevője a Szőlőmoly Kizárólag a fürtöket károsítja, ezért kártétele igen nagy lehet Két faja, a nyerges- és a tarka szőlőmoly ismert. Ezek életmódja nagyjából megegyezik. A nyerges szőlőmoly hernyója 10-12 mm hosszú, piszkosfehér, a nyár végére pirosas lesz, feje pedig fekete. A tarka szőlőmoly hernyója zöldes színű, feje pedig barna. A szőlőmolyok báb alakban a tőke repedéseiben telelnek át. A lepkék rajzása május közepére-végére tehető, s 2-3 hétig is eltarthat. A lepke nappal a szőlő lombjában húzódik meg és alkonyaikor repül. Mákszem nagy ságú, fényes, sárga petéit a fürtbimbókra, a levelekre és a hajtásokra rakja. Az egyik fürtbimbót a másik után pusztítja, majd pókhálószerűen összefonja a fürtöket és ezekben a gubancokban bábozódik be. Tíz-tizennégy nap múlva a bábokból újra lepkék fejlődnek. Az általuk lerakott petékből kikelt hernyók a zöid és a zsendülő bogyókat pusztítják. A nyerges szőlőmolynak két. a tarkának akár négy nemzedéke is lehet. A szőlőmolyok ellen rendszeresen védekezni csak nagyobb rajzás esetén szükséges. Jó hatásúak a következő szerek: Bí-58 EC (csak az első nemzedék ellen használjuk’), a Decis 2,5 EC, a Metation 50 stb. A szőlőmoly elleni anyagot keverjük hozzá a gombák ellen használt szerhez. ügyelve közben a keverhetőségre. Az is megeshet, hogy' később vesszük észre a kárt, és a hernyó már a fürtben pusztít. Ilyenkor végezzünk külön fürt- permetezést. hogy a fürtben rágcsáló hernyókat elpusztítsuk. Jakab A ndrás US i|if §§§| , pH A sugárzás lehet közvetlen, amely a nap irányából egyenesen hat, vagy szórt, mely az égbolt minden irányából érkezik. A közvetlen sugárzás mindig erősebb, mint a szórt, de az utóbbi abban fejti ki a hatását, hogy ott is érvényesül, ahová a közvetlen napfény nem jut el (épületek belseje, árnyék). CSÍRÁTLANÍT Az ibolyántúli (ÚV) sugarak fontos környezeti tényezők. Hatásuk a bőrben bővérűséget, nagyobb adagban a világos bőrű, fehér szőrű állatokon bőrgyulladást okoz. Ha nagyobb bőrfelületen jelentkezik ez, akkor az állat bágyadtság, láz kíséretében el is pusztul. A csíraölő és mikroorganizmusokat pusztító hatás elsősorban a közvetlen sugárzásban érvényesül, de hatását jobbára csak a nem spórás baktériumokra fejti ki. A nyitott vagy fészerszerű ólakban érvényesül elsősorban. Az ilyenek alapos lemosó tisztogatás után nyáron 3-4 hetes pihentetést követően gyakorlatilag csíramentessé válnak. A különféle hullámhosszúságú sugarak befolyásolják például a baromfifélék nemi mirigyeinek tevékenységét, serkentik a peteérést. A fény élettani hatása az anyagcserén keresztül érvényesül, fiatal korban serkentőleg hat a növekedésre, előbb válnak ivaréretté aj ércék. A fiatal állatok a magasabb hőmérsékletet jobban elviselik, mint az idősebb és többet termelő állatok. Állataink közül a magasabb hőmérsékletre legérzékenyebben a szarvasmarhák reagálnak. Már 20 C-fokon csökken a takarmány fel vételük; a tehenek tejhozamának csökkenése 36 C-fokon akár 50 %-os is lehet. A növekvő testhőmérséklet (30 C-fok felett) hatására nő a légzés- és pulzusszám. A hosszabb ideig ható hőst- ressz zavarokat okoz az ivarzásban, rossz a megtermékenyülési arány (fertilitás), s a megtermékenyült petesejt gyakran felszívódik. Nagy melegben különösen az erősen izzadó állatok, mint a kosok, sok sót is veszítenek, ezért azt pótolni kell. Az intenzív hőhatás kezdeti szakaszában például a sertéseknél nő a vizelet mennyisége, fokozódik a nyálelválasztás. Ennek mennyisége egy 50-60 kg-os sertésnél elérheti a napi két litert. A juhok hőtűrő képessége a gyapjú hosszától függ. A 26-28 C-fok fölötti hőmérsékleten a tyúkok tojástermelése fokozatosan csökken, de romlik a tojás minősége is, vékonyodik a héja. A csökkenés mértékét befolyásolja az itatók mennyisége, s annak hőmérséklete is. Például a tyúkok 32 C-fok felett, ha ivóvizük kevés és meleg, hőtorlódás miatt el is pusztulhatnak. A szoptató anyanyulak helyiségének optimális hőmérséklete a 15 C-fok, ekkor termelnek a legtöbb tejet; 25 C-fok felett már erősen csökken a termelés. Negatív az összefüggés a magas hőmérséklet s a fiókák születési száma és a tömege között is. K. L. Szerkeszti: Pomichal Richárd s
