Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-04 / 23. szám
gsgSeS A hagyományozó és „...mindnyájunknak kívánsága nemzeti nyelvünk virágozása... Ez az a végvár..., az a mód, a melly megó, hogy a többek között el ne olvadjunk...” K. J. Nézem az előttem heverő kiadványon a gyerekes, már-már babaarcot, s az azt övező loknis, nem túl sűrű hajat. Találgatom a fiatalember alakját, magasságát... Inkább alacsony lehetett, mint magas.... A teste...? A teste, mely fiatalon, 26 éves korában került a földbe, kerek 200 éve porlad a losonci református temetőben. Úristen, már 200 éve! Még kimondani is sok. Milyen régen volt... Mégis milyen fiatal. És sohasem fog megöregedni. További 100-200 év múlva épp olyan fiatalka marad az ábrázata, mint most. Nehéz elhinni... Nehéz elhinni róla, hgy ő az a Kármán József, aki 1769. március 14-én született Losoncon, aki szakítva a családi hagyományokkal, Pesten és Bécs- ben jogot tanult, sőt aki tagja volt a szabadkőműves páholynak. Azt még csak elhiszem - így ránézetre -, hogy ő írta az érzelgős én-regényt, a Fanni hagyományait; nehezebben hiszem el viszont, hogy ő vetette papírra a kőkeményem fogalmazott tanulmányt, A nemzet csinosodását, nemzeti önismeret után, de nemzeti illúziók ellen kiállva benne; hogy folyóiratot alapított, a három számot megélt Urániát. A babaarcot vizsgálva mindez olyan valószínűtlen! Le is takarom nyomban, mert nekem most egészen más a feladatom. Nem a kissé pufók arcocskát kell megvizsgálnom, hanem azt, hogy tulajdonosa hogyan van jelen napjainkban a szülővárosában?... Losoncon - mely nem csak az írónak, nekem is szülővárosom - a rendszerváltás után, 1990-ben utcát neveztek el Kármán Józsefről. (Ma már ilyen javaslat nehezen menne át, a Gyurko- vits Ferenc utcanév például füstbe ment.)- Tulajdonképpen én vagyok a dolog keresztapja! - mondja Böszörményi István tanár úr, és mosolyog az orra alatt. Elmeséli, hogyan állt elő az utcanévváltoztatásra szóló javaslattal a Névadó Bizottságban, melynek ő is tagja, illetve hogyan sikerült megszavaztatnia a tervét. Külön siker, hogy nem akármelyik utcát nevezték el a városban Kár- mánról, hanem épp azt, ahol hajdan a szülőháza állt! Igaz, a házat a húszas években lebontották, s lekerült róla az az emléktábla is, mely egykorú volt az 1896. május 25-én a gimnázium előtt emelt Kármán József emlékoszloppal, s amelyet 1945-ben távolítottak el. Kellett a hely a szovjet hősök emlékművének... Az emléktábla csak 1969-ben került vissza arra az épületre, amelyet időközben az író szülőháza helyén emeltek. Ugyanakkor fölállították a Kármán emlékoszlopot a református templom mellett arra a helyre, ahol azelőtt a ki tudja, hová eltüntetett Honvéd Emlékmű állt. Kármán József a losonci református temetőben nyugossza örök álmát. Az 1897-ben állított síremlék a feltételezett hantot jelöli - hiszen már a múlt század végén sem tudták pontosan meghatározni a sírját... A múlt században, annak is a nyolcvanas éveiben maradva, a losonci gimnáziumban működött egy Kármánról elnevezett önképzőkör. Böszörményi István szerint ennek a körnek köszönhető, hogy Kármán neve Losoncon nem merült feledésbe, hiszen tagjai sokat tettek a kármáni hagyományok és az ő szellemisége ápolásáért. E kör a múlt század nyolcvanas éveitől egészen 1945-ig fejtette ki áldásos tevékenységét. A gimnázium 1940-45 között viselte Kármán József nevét. (1944-ben azt is kezdeményezte, hogy minden év márciusában, a József-nap előestéjén, Kármán Józsefre fognak emlékezni. E kezdeményezés azonban nem vált valóra.) Az első megvalósult emlékezés Kármán Józsefre 1969 márciusában volt (az emléktábla visszahelyezése, emlékoszlop felállítása; majd ősszel a Csema- dok Járási Bizottsága elhatározta, hogy seregszemlét rendez Kármán Napok néven). Tudni kell még, hogy ebben az időben működött Losoncon a Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaság, melyet azonban a hatalom nem nézett jó szemmel („bizonyos emberek bizonyos körének” titulálta!), és az 1968-at követő politikai megtorlások során magját veszítve széthullt. Ennek dacára 1976-tól kezdve egészen napjainkig rendszeresen megrendezik Losoncon a Kármán Napokat. Böszörményi István 1983-tól tagja a losonci Csemadok vezetőségének. Nagy ismerője Kármánnak és életművének, hiszen édesapja, Böszörményi László 1938-tól 1989-ig református lelkész volt Losoncon. Nincs ezen mit csodálkozni: Kármán József édesapja, id. Kármán József a németalföldi teológiai tanulmányok elvégzése után szintén Losoncon volt lelkész. Egyházi íróként és fordítóként vált ismertté, később esperes, majd püspök lett. 1795. április 5-én halt meg, alig két hónappal fia halála előtt. A Kármán József Irodalmi és Művészeti Társaságot Losoncon már nem sikerült feltámasztani haló poraiból; sikerült viszont feléleszteni a huzamosabb ideje szünetelő színjátszást. Gondolom, Kármán József - ha élne - ezt örömmel nyugtázná. Hiszen ő volt az, aki Ráday Pál dédunokájával ott bábáskodott a magyar nemzeti színjátszás megszületésénél... Kármán Józsefnek tulajdonítják azt az 1792 novemberében keltezett röpiratot, amely a polgári-nemzeti színjátszás gondolatát hirdette, mert a játékszíneken emeltetik fel a nyelv mindenhatóságának királyi széke. Az olvasó szíves engedelmével hadd idézzek belőle: „Itt hallatik a szabadságnak kel- lemetes szava, itt, ahol a rettegni nem tudó elme merészen megvív a babona- sággal és az erőszakkal. Itt jobbitatik meg a gondolkodás módja, itt, ahol a szatírának csípős ostorával kiűzettetnek a balvélekedések, ahol hasznos esmére- tek forgalomba hozattatnak, ahonnan a jó ízlés - ez az igaz és jó erkölcsöknek szülőanyja - kifoly még a köznépre is... Itt lágyul a szív, élesedik az érzékenység, felélesztetik az emberi szeretet és fel- gy új tátik a haza szeretetének szép tüze... Egy szóval a játéknéző helyek felépítésének ideje volt minden nemzeteknél a megvilágosodásnak az időnyílása. ” A „játékszín” ötletével a városban 1988-ban Duray Éva állt elő.- Kármán József nevét a megalakulásunkat követő évben, 1989-ben vettük fel! - mondja dr. Pungitán József, a Kármán Színkör elnöke. - Hogyan jutott eszembe? Egyszerű...! A múlt század vége felé kitűnően működött a losonci gimnáziumban egy, a Kármán nevét viselő önképzőkör - emlegeti föl ezt ő is Böszörményi István után. - A névadásban, bevallom, bizonyos célzatosság is volt. Ekkor már láttam, hogy a losonci Csemadok munkastílusa nehézkes, s nem fogunk tudni együtt dolgozni. Valamint azzal is tisztában voltam, hogy e színkörnek a színjátszáson kívül a többi szerepkört is át kell vennie. Miután elszakadtunk az alapszervezettől és felvettük Kármán nevét - tulajdonképpen mi vagyunk a városban a Csemadok II. Alapszervezete! örökösei A felújított belváros A Kármán Színkör első bemutatója mi is lehetett volna más, mint Kármán József - Szabó Magda: Fanni hagyományai. A darabot Horváth Lajos rendezi, Fannit Erdélyiné A. Gabriella, Tatait Erdélyi Attila játssza. Kármán dramatizált művét más darabok követik. A színkör évente legalább egy bemutatót tart... A társulat felújítja a Csemadok-székházat és azóta ő tartja fenn... Második évadjuk emlékezetes premierje H. Barta Lajos: Szalto Mor- tále-yd, Szabó Árpád rendezésében. A darabot Komáromban, a Jókai Napokon is bemutatják, ahonnan díjözönnel térnek haza. Barta után Pomerance van soron: Az elefántember bemutatója, szerintem, eddig a csoport legkimagaslóbb vállalkozása volt. A rendező ismét Szabó Árpád. A címszerepet Tóth István játszotta - és Komáromban megkapta érte a legjobb férfialakítás díját. Az elefántember Komáromon kívül eljut Tu- rócszentmártonba, a „Scénická íatvá”- ra, de előadják a honismereti kerékpártúra, valamint a losonci ejtőernyős világbajnokság résztvevőinek is. A Kármán József Színkör azután új fába vágja fejszéjét: 1992-től évente megrendezi az Őszi Losonci Színházi Napokat - a szlovákiai amatőr színjátszók seregszemléjét... Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatok című drámáját még Szabó Árpád rendezi, a Charlie nénjét és A kaktusz virágát azonban már a Losoncról Gyöngyösre elszármazott Jankovits Jenő. Bulgakov: Iván a rettenetes című darabját viszont rendező hiányában önnönmaguk rendezésében viszik színre. A csoport több bemutatót tart, és különböző esteket is. Ilyen például a Petőfi-est, a Radnó- ti-est, a Lehár-est, vagy Tóth István önálló estje. A Kármán József Színkör most is próbál, s mire e sorok megjelennek, már túl lesz az új bemutatón. (Strindberg: Kísértetszo- nátáját Vlado Sadí- lekkel tanulták be.) Utána majd az Imádok férjhezmenni következik. Aki a felsoroltakból arra következtetne, hogy Losoncon Kármán-kultusz van, téved. Losoncon nem tesznek mást, mint azt, hogy egészségesen ápolják Kármán József emlékét, és az általa meghirdetett szellemiség jegyében járnak el. Persze, más kérdés, hogy a rendezvényeiket meddig tudják megtartani. Hiszen kultúránk „hervad sír felé”. Sokan állítják, hogy Kármánnak roppant szerencséje volt, amiért Losoncra hozta őt a gólya. Szerintem a szerencse kölcsönös. Hiszen e városban minden, a magyarságot összetartó erő jóformán Kármán József nevét tűzte zászlajára, s a 18 százalékos maroknyi kisebbség az örökségébe kapaszkodik! Vajon kívánhat-e egy „egyéves” író 200 évvel a halála után többet, szebbet szülővárosától? Aligha! Ardamica Ferenc ( Vlado Gloss felvételei) A ki április huszonkettedike előtt, pénteken Komáromban járt, annak nem kis képzőművészeti élményben volt része. A Dunai rakparton, a kikötő palánkját ellepték a palánkfestők. Nem tüntetők vagy engedetlen gyerekek, hanem a pedagógusok által „hivatalosan” kivezényelt iskolások, akik április 22-ét, a föld napját óhajtották üdvözölni. Golyóérett szarvasbikák és őzbakok néztek ránk a palánkról. Másutt a képek foglyokat, fácánokat ábrázoltak, de nem hiányzott a nyúl meg a Duna-mente legnagyobb és egyben kihalóban j levő madara, a túzok sem. Ám a gyerekeket nem politikai megfontolások vezérelték, hanem a í föld megmentése az ártalmakkal szemben... Persze, naiv elképzelés lenne a golyóérett szarvasbikák és őzbakok megmentésén keresztül szemlélni a természetvédelmet, a föld „megmentését”, amikor Európa-szerte a súlyos környezetveszélyeztetettséget teljesen másban látják és kere- í sik. A szakemberek szerint az állapotok oly súlyo- j sak, hogy ma már nem elég a lokális védelem, a vé- i delmi tevékenységet ki kell bővíteni a védett területeken túlra. Pontosabban nem elég a Magas-Tátrát óvnunk, ha néhány kilométerrel délebbre gyárkémé- i nyék ontják a füstöt és cementgyárak a port. Az 1995-ös év egyben az „Európai Természetvé- 1 delem Éve” (angol rövidítése ENCY ’95 - European Nature Conservation Year), igen fontos természetvé- ; delmi tervezetet kínál, amely kiterjeszti hatáskörét és működését a lakott területekre is. Mert nemcsak a Képek: a palánkon vadon élő állatok és a növényvilág megóvása a tét, hanem az embereket közvetlenül érintő és veszélyeztető hatások forrásainak megsemmisítése. Éppen ezért fontos az ifjúság bevonása, nevelése: hogy megértse, milyen fontos az „érdekeltsége” a környezetvédelemben, mert kézenfekvő - és ezt mindenféle jelszavak nélkül állíthatjuk -, hogy környezetünk és a felnövekvő nemzedék jövője elválaszthatatlan... Motesiky Árpád RIPORT 1995. június 4.
