Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-04 / 23. szám
Magyarországot nem hallgatták meg Gróf Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció elnökének a párizsi konferencián 1920. január 16-án elmondott beszédéből: „A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem kétharmad részét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták. Önök, uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így, de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább vesztélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek között a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznák, ...ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legföljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg.” Jóvátehető igazságtalanságok A Szövetséges és Társult Hatalmak válaszának a magyar békedelegáció elnökéhez írott kísérőleveléből: „A Szövetséges és Társult Hatalmak érett megfontolás után helyezkedtek arra az alapra, hogy semmi tekintetben nem módosítják a Békefeltételek határozmányait. Azért határoztak így, mert meggyőződtek arról, hogy az általuk megállapított határok minden megbolygatása súlyosabb következményekkel járna, mint amelyeket a magyar Békedelegáció felemlít... Közép-Európa néprajzi viszonyai valóban olyanok, hogy lehetetlen, hogy a politikai határok az egész vonalon egybeessenek az etnikai határokkal. Ebből következik - a Szövetséges és Társult Hatalmak sajnálattal hajoltak meg a szükségesség előtt hogy a magyar népesség egyes gócainak egy más állam szuverenitása alá kell kerülnie. Azonban erre a helyzetre nem lehet hivatkozni azzal az állítással, hogy jobb lett volna nem bolygatni a régi területi állapotot. A dolgok meglévő rendje, még ha ezeréves is, nem jogosult a jövőre nézve, ha igazságtalannak találtatott. Igaz, hogy a magyar Békedelegáció azzal érvel, hogy a Békefeltételek sehol sem rendeltek el népszavazást. Ha a Szövetséges és Társult Hatalmak fölöslegesnek tartották, hogy a népesség ilyen irányú megkérdezéséhez folyamodjanak, ez azért történt, mert meggyőződtek róla, hogy ha ez a megkérdezés az őszinte véleménynyilvánítás teljes biztosításával történnék, nem vezetne számbavehetően más eredményre, mint amilyenre Közép- Európa népességi viszonyainak és nemzeti aspirációinak tüzetes vizsgálata vezette a Hatalmakat... A Szövetséges és Társult Hatalmak azonban nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy az így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. A helyszínen megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, TRIANON Amióta az első világit á b o r ú győztes ha- t a 1 m a i 1920. június 4-én aláíratták a magyar delegációval a történelembe trianoni békeként került diktátumot, sajog a seb - immár három nemzedék szívében. Az ország megelőző területéből 28,6 százaléknyi, az addigi népességből 36,5 százaléknyi maradt meg. A fájdalom sok magyarral gyakran elfeledteti, hogy a döntéshozók voltaképpen az etnikai igazságtalanságot szüntették meg - nagyon szerencsétlenül, mert tudatlanságból, felelőtlenségből, olykor politikai elfogultságból egy alig kevesebb embert érintő másik etnikai igazságtalanságot parancsoltak a megelőző helyébe. Nehéz tudomásul venni, hogy az akkor a győztesek oldalán állóknak Trianon békéje - nem vehetjük el tőlük ezt a jogot - okkal tetszett. És nem nehéz megérteni, hogy ilyen előzmények után ma is szemvillanásnyi idő alatt fehérre izzanak az indulatok, határon belül és azon kívül a kompromisszumnak még a lehetősége sem igen kerül szóba - igaz, a hajdani kompromisszumesélyek java része réges- rég semmivé kopott. Kompromisszumokra pedig alighanem e tekintetben is szükség van. - Szövegválogatás közben nem utolsósorban ezért igyekeztünk elhagyni a szélsőséges véleményeket, s térképünket és diagramjainkat is a legobjektívebbnek látszó hajdani forrásból, a Magyar Statisztikai Szemlének az 1938-ban Szent István király emlékezetére kiadott kötetéből vettük. A MAGYAR BIRODALOM SZÉTDARABOLÁSA ) LE DÉMEMBREMENT DU ROYAUME DE HONGRIE*) hogy egyes helyeken a Szerződésben megállapított határt áthelyezzék. Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet ma lefolytatni, mert ez bizonytalan időre kitolná a béke megkötését, pedig ezt egész Európa sóvárogja. De majd ha a Határbizottságok megkezdték munkájukat, ha úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései, mint fentebb mondottuk, valahol igazságtalanok, s hogy ennek az igazságtalanságnak orvoslása közérdek, módjuk lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának. Ebben az esetben a Szövetséges és Társult Hatalmak hozzájárulnának, hogy ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt, ugyanazon feltételek mellett, békés úton megváltoztassa ott, ahol annak megváltoztatását valamelyik Határbizottság kívánatosnak mondja. A Szövetséges és Társult Hatalmak bíznak benne, hogy ez az eljárás megfelelő módot nyújt minden igazságtalan határvonal kiigazítására, ha azok ellen alapos ellenvetést lehet tenni.” Néhol nacionalizmus fertőzi a légkört Jászi Oszkárnak A Habsburg-monarchia felbomlása című - először 1928- ban, az Egyesült Államokban megjelent - könyvéből: „A háború nagyon durva és szegényes pótléka az értelemnek és a morálnak. A forradalomhoz hasonlóan csak tökéletlenül, sommásan tudja megoldani a problémákat, új nehézségeket, új igazságtalanságokat teremtve. A Habsburg-monarchiát is úgy rombolták le, hogy problémái nem nyertek teljes, becsületes és módszeres megoldást. Sok régi irredenta megszűnt, létrejött viszont néhány új, mely továbbra is veszélyezteti az európai helyzetet, ha csak az új államok nem alkalmaznak jobb módszereket, mint a Habsburgok. Az újonnan létrehozott államok etnográfíailag valóban szilárdabb alapon állnak, mint a régi Monarchia, nyugati értelemben véve azonban egyáltalán nem nemzetállamok, hiszen jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkeznek. így például a jugoszláv állam lakosságának csak 81, a románokénak 71, a csehszlováknak 64 és a lengyelnek 62 százaléka tartozik az uralkodó nemzethez, és az esetek többségében még az uralkodó nemzet sem egységes, hanem egymással szemben álló nagy területi csoportokra oszlik... Néhány győztes nép nem tanult a Habsburg-biro- dalom tragikus sorsából, és a régi módszerek nagy része tovább él mind az oktatás, mind pedig a közigazgatás terén. Néhol a nacionalista láz legkirívóbb túlzásai mérgezik a légkört.” Odahaza ökölrázás, külföldön pacifizmus Károlyi Mihálynak a Reggel című lap 1930. október 31-i számában megjelent nyilatkozatából: „A jó külpolitika előfeltétele, hogy céltudatosan egy irányban dolgozzon és politikáját hosszú munkával készítse elő. Nálunk ennek az ellenkezője történt. Hosszú előmunkálatokról a magyar külpolitikában mind ez ideig nem lehet beszélni, mert hiszen két évről két évre, vagy még annál is rövidebb időszakonként változott a kisemberek nagy orientációja. Volt: német. Volt: angol. Volt: olasz. S most legutóbb: francia orientáció. A közbeeső kisebb-nagyobb úgynevezett közeledési kísérletekről, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia felé, nem is beszélve. És ettől a kapkodástól eltekintve is egy önmagával ellentétes alaptónust ütnek meg a magyarországi külpolitikusok, olyat, amilyennel lehetetlen eredményeket elérni. Mert míg odahaza az öklüket rázzák, hogy így meg úgy erőszakkal fogják visszaszerezni az elveszített területeket, addig a népek szövetségénél Magyarország pacifista szándékairól beszéltetnek Apponyi- val. Mialatt a legkalandosabb eszközökhöz nyúlnak, állandóan a konszolidációt és békés szándékaikat emlegetik. S lehet-e konszolidációról vagy békehajlandóságról és normális állapotokról szó ott, ahol alig két év előtt még az országos rendőrkapitánytól felfelé és lefelé mindenki kompromittálva volt a ha- mispénz-gyártás üzelmeiben, s ahol déligyümölcs cégére alatt csempészték, amint valószínűleg most is csempészik a mitrailleuse-öket (géppuskát - a szerk.) Lehet-e ilyen üzelmek után remélni, hogy ilyen kormányt komolyan kezeljenek a külföldi hatalmak? ... Odahaza szeretnek engem úgy odaállítani, mintha én a trianoni szerződéssel meg volnék elégedve, s csak ők lennének a hazafiak, akik a revízióért küzdenek. Ha századszor is, de újra meg kell ismételnem, hogy ezt a szerződést nem én, hanem ők írták alá ... De ezen kívül is vannak áthidalhatatlan ellentétek közöttünk. A magyarországi külpolitika előfeltétele a szomszédokkal való jó viszony. Már Napóleon megmondotta, hogy a külpolitikának a geográfia szerint kell orientálódnia. Bármily szépen hangzik is a magyar-angol vagy a magyar-japán szövetség, a gyakorlatban ilyesmi nem vehető komolyan. Barátság és jó viszony lehet távoli országok között is, de külpolitikai bázist elsősorban a szomszéd országokkal kell megteremteni, ha békés és gazdasági fejlődést kívánunk. ... Én szeretném, hogyne is szeretném, ha a trianoni szerződés túlzásai orvosolva lennének, de a trianoni szerződés revíziója érdekében háborúval fenyegetőzni bűn.” Csak általános európai revízióval Teleki Pálnak a Nemzeti Újságban - 1935 karácsonyán - megjelent nyilatkozatából: „A legtöbben csak magyar revíziót látnak és nem gondolnak arra, hogy a mi revíziónk csak egy általános európai revízió keretében jöhet létre. És ezért nyilvánvaló, hogy a revízió nemcsak magyar probléma... Nem a magyar helyzetet kell tehát nézni, hanem az európai helyzet alakulását. Igen káros a revíziót úgy felfogni és abban reménykedni, hogy Európa belátja a Magyarországon esett igazságtalanságot. Ha Európa képe megváltozik, akkor esetleg az igazság is szóhoz jut... Ennek az európai helyzettel való összefüggésnek a belátása azonban nem kell, hogy végképp elcsüggesszen bennünket. Sőt: lehetséges, hogy a revízió hamarabb jön meg így, mint amilyen gyorsan a magyar igazság meghozhatná.” A történeti ország: ábrándkép Bibó Istvánnak A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című - 1946-ban Budapesten megjelent - tanulmányából: „Ebben a helyzetben érte Magyarországot az 1918. évi összeomlás, amikor hamarosan kiderült, hogy a történeti Magyarország felszámolása elkerülhetetlen. Ez a felszámolás azonban olyan hebehurgya módon történt meg, hogy Magyarországtól nemcsak más nyelvű területeket, hanem, ráadásul meglehetősen bőven adagolva, magyar nyelvű területeket is elcsatoltak. Ennek következménye egyrészt az volt, hogy Magyarországot sorozatos belpolitikai válságok rázták meg, melyek végül is a legsötétebb reakciót juttatták uralomra, másrészt az, hogy a magyar politikai szemlélet egész Magyarország felosztását egyszerűen brutális erőszaknak és a győzők hipokrízisé- nek tulajdonította, és nem volt képes disztingválni a leválásra érett más nyelvű területek elcsatolása és az oktalanul és igazságtalanul elszakított magyar nyelvű területek elszakítása között. Ennek következtében nem tudott elszakadni a történeti nagy Magyarország ábrándképétől, és még inkább abba a lelkiállapotba került, hogy Európa neki egy súlyos igazságtalansággal adós. Emiatt azután 1938 után felmentve érezte magát minden európai kötelezettség alól, s midőn Magyarország területi státusának a megváltoztatására lehetőség nyílott, akkor nem állott meg a magyar nyelvű területeknél, hanem abban az arányban, amint ennek lehetősége megnyílott, tovább kergette a történeti nagy Magyarország ábrándképét, egyenes úton haladva az 1944. évi katasztrófa felé. A történeti nagy Magyaroszág illúziója ezzel végleg összeomlott, ma azonban már ez is kevés: Magyarországnak szembe kell néznie egy olyan véglegesnek ígérkező békével, mely megint csak nem biztosítja az etnikai határokat sem. Hogy ennek elviselésére lesz-e elég belső tartaléka, az a jövő demokratikus fejlődésének döntő kérdése.” A határok sérthetetlenek Kádár Jánosnak az 1975-ben, a helsinki értekezleten elmondott beszédéből: „Az államok kapcsolatait szabályozó elvek - mint szuverén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodás, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv - tiszteletben tartása és gyakorlati érvényesülése megfelel a részt vevő 35 különböző állam érdekeinek, biztosítja a békét. Betartásukkal száműzhetjük földrészünkről a háborút, a fegyveres konfliktusokat. A Magyar Népköztársaság kész ezeknek az elveknek következetes betartására.” A békediktátum fáj nekünk Az Antall Józseffel 1993. május 16-án készült rádióinterjúból: „Napjaink történelmi realitásának nem mond ellent, hogy fájdalmat okoz nekünk az a trianoni békediktátum, amely elszakította az országtól a magyar nemzet egyharmadát, olyan történelmi területeinket, ahol minden kő a magyar művelődésre, a magyar történelemre emlékeztet... Ez az érem egyik oldala. A másik pedig, hogy az országunk határait kijelölő két békeszerződés után napjainkig megkötött helsinki, párizsi és egyéb nemzetközi megállapodások azt jelentik Magyarország számára, hogy a világ ... a jelenlegi határokat fenntartandónak véli, és hogy az egész mai nemzetközi és biztonsági rendszer a jelenlegi határok megtartására épül.” (Népszabadság; 1993) MAGYAR TÜKÖR 1995. június 4. l/ÖSÖrnsp
