Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
Uasamap 1995. május 28. művészvilág Ké t énje van. Égre síró, fekete hattyú az egy ik, tüzes angy al a másik. A kettő sosem találkozik. Ruszt József Független Színpadán, a Dybukban a megszállott lelkű, kecses madarat mutatta meg, Bódy Gábor darabjában, Pécsett, a keresztre feszített angyalt. „Nem tudom vonalzóval becentizni az életem. A végletek embere vagyok. Vagy úgy élek, mint a szerzetes, kenyéren és vízen, lelki és szellemi táplálékot keresve, vagy pedig pezsegve, felszabadultan, habzsolva az órákat, a napokat.” Olasz Ági december óta ismét a Vígszínházban játszik. Ismét, hiszen főiskolás korában A csókos asszonyban, a Kozmában és az Álomkommandóban „gyakorlatozott”. Most Woody Allen darabjában, a Játszd újra, Sa/nben Vanessa, a fehérmájú lány és az össztánc fekete duójának tevékenyebb tagja. Filmszerepet legutóbb Felvidéki Judit rendezésében kapott a tévében. Ő volt az ítéletidó' román hegylakója. A tüzes apáca „Renátát, a Tüzes angyal főszerepét Szikom Jánostól kaptam. Sokat mesélt róla. Amikor kezemben volt a darab, nem is kezdtem el azonnal olvasni. Attól féltem, túl hamar az enyém lesz. Mintha azt mondta volna: még ne érj hozzám, várj egy kicsit! Rengeteg energiát kaptam tőle. Este a Független Színpadon játszottam, reggel utaztam Pécsre, próba után sok esetben vissza, Budapestre. Bírtam a strapát. Nem nyavalyogtam. A Dybuk után ezt is ajándéknak vettem. Nem is figyeltem másra, csak a szerepre. Ketten voltunk. Renáta és én. Szikorá- nak, azt hiszem, könnyű dolga volt velem. Néha megpiszkált egy kicsit, elmondta, mit akar, és már mentünk is tovább. Remek ötletei voltak. A színpad egyik felén a darab íródott, a másikon maga a történet zajlott. Renáta előtt, gyerekkorában, megjelent a tüzes angyal. Játszott vele. Elbűvölte. Aztán ahogy jött, el is tűnt az életéből. Hiába keresi, hiába vágyakozik utána, sehol sem találja. Aztán sok évvel később megismerkedik valakivel, aki beavatja őt a fekete mágia titkaiba, és attól kezdve már csak a rossz szellemek segítségében bízik. Szerelmes lesz belé egy fiatal lovag, aki szolgaiélekként követi, miközben a lány csak a tüzes angyalt válj a. Már a testével is őt kívánja. Meg akarják ölni egymást a lovaggal, amikor váratlanul megjelenik végre az angyal. De a következő percben már láthatatlanná válik. Renáta otthagyja a lovagot és megy utána. Egy kolostor előtt összeesik, és befogadják az apácák. Éjszakánként az Istennel beszélget és az ördöggel szövetkezik. Inkvizíciót hívnak, vallatni kezdik. Kínozzák, keresztre feszítik. Utolsó szavait már félholtan suttogja. Gyönyörű szerep. Bódy tollából maga a csoda. Igazából nem is tudtam felmérni a teljesítményemet, mivel ugyanazt éreztem, mint a Dybuk során. Hogy ez nekem nem jelent munkát. Világrahoztam egy gyereket szülési fájdalmak nélkül.” „Amíg főiskolás voltam, szinte naponta azt hallottam: ne a külsődre figyelj, ne akarj szép lenni! Mélységeid legyenek és nagyokat gondolj! Gondoltam is sok mindent és ástam magamban egyre mélyebbre, míg csak rá nem jöttem, hogy itt és most nem ez kell. A lelkemre még nem volt kíváncsi egyetlen rendező sem, de az arcomat, a hajamat, a megjelenésemet mindegyik részeletesen elemezte. Érvényesülni pedig csak az tud igazán, aki jelen van. Aki készenlétben áll. Már olyan sincs, hogy felhívnak. Lehetőséget csak az kap, aki kéznél van. Aki pedig nincs, az menjen és köntösöm ezerszer az életem, és zuhanok egyre mélyebbre. Marton kedvesen fogadott. Minden félelmem szertefoszlat- ta. Megkérdezte, miért nem jelentkeztem hamarabb. Őszintén válaszoltam. Megmondtam, hogy féltem. Állandó tagnak, késő ősszel, nem szerződtethet, felelte, de mint vendéggel számol veHa nem dolgozom, pokol az életem. Idegileg teljesen kikészülök. Felgyülemlik bennem a sok energia, és nem tudom kiadni. Aztán elkezdek meditálni és végem. Kattog az agyam, átlem. Pár héttel később meg is kaptam Lizát a Cyranóban... a bögyös, vérbő pékné, aki jön-megy, csapkod, mint a szélvész..., de legalább munkám volt. Depresszió után újabb reménykedés, hogy minden jóra fődül. Fordult is, de nem olyan nagyon. Előbb a Woody Allen-darabba, aztán az Össztáncba, majd az Ez az igazi!- ba kellett beugranom. Gyorsmunka gyomorgörccsel. Az Össztánc volt a legrázósabb. Lehet nekem bármilyen jó a a ritmusérzékem, ha izgulok, rontok. És itt mindent taktusra, másodpercnyi beosztással kell megcsinálni. Lábjegyzeteket készítettem. Felírtam, mikor, hol, hova kell lépnem. Feküdtem az ágyban és fejben táncoltam. Pergett egy film előttem, amelyben mindent pontosan tudtam, de amikor színpadra kellett lépni, a halálomon voltam. Másfél órám volt, hogy kiderüljön: be tudok-e illeszkedni az előadásba, vagy sem. Ilyen beugrást Ruszt talán nem is mert volna rámbízni. Mártonnál bebizonyosodott: képes vagyok rá. Ha éveken keresztül azt mondják, hogy gyenge vagy, el is hiszed, de ha azzal biztatnak, hogy erősnek lámák és rátermettnek, akkor erős leszei és rátermett. Centire és taktusra pontosan mozogtam. Marton megdicsért, Eszenyi Enikő gratulált. Engem valósággal elkápráztat, amit Enikő csinál. Amikor először láttam, hogyan tangózik, kivert a verejték. Iszonyúan erotikus tud lenni. Még a tehetségén is átsüt az érzékiség. Nagyon szeretnék egyszer vele dolgozni. Az ő rendezésében egy mondatot is örömmel fogadnék.” „Nem rajtam múlik... én szívesen maradnék a Vígben. Szeretem a társulatot. Jó velük. Nincs már bennem görcsös megfelelni vágyás. A hitem is felerősödött. Önbizalmam is van. Marton azt mondta, olvassam el az Egy portugál apáca leveleit Száznegyven oldal egy lányról, aki a kolostorból úja szerelmes sorait egy fiatal katonához. Szép anyag. Gyerekkorom óta vonzódom Isten és a misztikum felé, és ezt vette észre bennem Marton is. Én meg engedelmesen megyek utána...” Szabó G. László (Me'ry Gábor felvétele) pogtasson. Ha segítesz magadon, az igazgató vagy a rendező is megsegít. Ruszt Józseftől és a Független Színpadtól tavaly nyáron köszöntem el. Letelt. Vége lett. Olyan kevés pénzt kapott a társulat, hogy abból már nem lehetett színházat csinálni. Ott álltam nyár közepén két forinttal a zsebemben. Szeptemberben már majd megőrültem. Nem tartoztam sehová, kínálkozni pedig nem mertem. Aztán összeszedtem magam, és bementem Marton Lászlóhoz a Vígszínházba. Főiskolás éveimben meg sem fordult a fejemben, hogy ott maradhatnék. Ösztönösen mentem Ruszt után, Szegedre. Később megalakítottuk a Független Színpadot és feljöttünk Pestre. Nem bánom, hogy így döntöttem, hiszen rengeteget tanultam és sűrű éveket éltem. Olyanok voltunk, akár a testvérek. Marakodtunk néha, de szerettük egymást.” OLASZ ÁGI reményei engedelmesen független búcsú még ne! mélypontok Raoul Bow naplója Olaszhonban már vetítik A Polip című tévéfilmsorozat legújabb epizódjait. A Polipra vadászó fiatal Breda felügyeló't Raoul Bova személyesíti meg. A huszonhárom éves jóképű fiatalembert sokáig úszóként ismerték Itáliában. Aztán gondolt egyet, s más vizekre evezett. A „medencék pillangója” jó ideje már csak a mozivásznon „pillangózik”. Miután nem hagyta magát elnyomni Pino Quartullo mozgóképes alkotásában, az Amikor elnyomtak bennünket ben, átélt Egy kis nagy szerelmet Vanzina filmjében, majd Fragasso mozijában felült A palermo-milánói személyre, és az olasz Marion Brandóként szállt le róla. Ma így becézik ó't itáliai rajongói. „A szépség csodálatos ajándék az élettől - mondja. - De a szépségre nem lehet jövőt építeni, mert ha ma vonzónak találnak is, holnap az én arcomon is megjelennek a ráncok. Hiába reménykednék, hogy velem ez nem így lesz, én nem változom. Az ember csak a belső énjéből, személyiségéből, érzelmeiből építkezhet. Ezeket nem veszíti el az idő múlásával. Aggódva várom, vajon elfogadnak-e Breda felügyelőként. Biztosan lesznek pozitív és negatív kritikák is, összehasonlít- gatnak majd az előző részek hőseivel. A fogadtatástól függ, hogy itthon maradok-e Olaszországban, vagy elmegyek Amerikába szerencsét próbálni. Én magam elégedett vagyok a munkámmal, mert úgy érzem, sikerült magamból kihozni a legjobbat, amire jelen pillanatban képes vagyok. Nem okozott különösebb gondot a figura megszemélyesítése, mert Breda felügyelő sok mindenben hasonlít rám. Ő nem az a rendőr, aki bálvánnyá emelt hősként jelenik meg már a film elején. A történések érlelik őt, változtatják gondolkodását. Amikor Rómából Palermóba küldik, ahol az élesre töltött fegyverek célpontjaként száll szembe a bűnözőkkel, szinte még gyerek, tapasztalatlan kezdő, aki mintegy belenyugvással elfogadja, hogy a harc hiábavaló, a Polip legyőzhetetlen. Aztán egy olyan kalandba sodródik, amely kihozza a béketűrésből bosszúra sarkallja, igazságot akar, és elszántan felveszi a harcot. A külsősé- g e k k e 1 viszont már sokkal több gondom volt. Breda öt évvel öregebb nálam. Fel kellett szednem hat kilót, s pár napos borostát eresztettem, hogy idősebbnek tűnjek. Aztán végigszenvedtem egy speciális kiképzést, végigcsináltam egy kemény tréninget, akrobatikus tornára jártam, hogy elsajátítsam a különféle forgásokat, megtanultam fegyvert kezelni, vetődni, támadni, védekezni. Ebben az időben, ha kiléptem az utcára, úgy jártam-keltem, mint egy igazi rendőr. Kartonlapból pisztolyt vágtam, s azt mindig magammal hordtam. Annyira beleéltem magam a harcba, az üldözésbe, hogy a legveszélyesebb jeleneteknél is visszautasítottam a dublőrt. Minden veszélyt át akartam élni, hogy átérezhes- sem a felügyelő érzelmeit, szívdobbanását, vérlüktetését, amikor az életét kockáztatja az igazságért. Nem készültem színésznek. Kölyökként olimpiai dobogókról álmodoztam, arról, hogy körülrajongott úszóbajnok leszek. A testnevelési főiskolára jelentkeztem, és eredményesen úsztam, de egy idő után a medencének és az iskolának is búcsút mondtam. Nem tudom, hogyan alakul a sorsom, de úgy döntöttem, édesanyám kedvéért előbb vagy utóbb mégiscsak megszerzem a diplomát. Az idő tájt napi hat órákat edzettem, utána tanultam és írogattam. Nem jártam diszkókba, bárokba, az volt a kedvenc időtöltésem, hogy lejegyez- gettem a gondolataimat, érzéseimet, benyomásaimat. A nővérem az egyetlen, akinek megmutattam a naplómat, s miután „kiolvasta a lelkemet”, azt kérdezte: »Miért nem próbálkozol inkább művészi pályán? Jelentkezz a színművészetire!« Hallgattam rá, és nyomorogtam egy darabig, mert sokszor annyi pénzem sem volt, hogy benzint vegyek a robo- gómba. Most már t u - dóm, hogy megérte, mert nagyon szeretem ezt a pályát. Egyeseknek a siker, m á - soknak a pénz miatt tetszik meg a mozi. Nekem az a célom, hogy elmondjak magamról egyet- mást a világnak. Filmben játszani számomra ugyanaz, mintha naplót írnék önmagámról.” A Gioiából fordította: (tallósi)
