Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
ilasárnap 1995. május 28. riport JÓ GÁRÓL SOKSZEMKÖZT Már Hérakleitosz sem kételkedett benne, hogy a különbözőségek mögött egység, az ellentétek harcának hátterében harmónia rejlik. Spinoza geometriai filozófiai módszerében az ész, az elme csakis akkor szabadulhat meg az ún. „feleslegességektől”, ha fölismeri saját erejét és a természetes rendet... Tudatunkat különböző, nem igaz tőről fakadó, foly- ton-foly- vást visszatérő gondolatok ködö- sítik-homá- lyosítják, illetve nehezen áthágható falat vonnak külső és belső környezetünk köré. Itt tehát már nem Hérakleitosz „különbözőségeiről”, hanem inkább Spinoza „feleslegességeiről” van szó, egy olyan jellegű disszonanciáról, amely valóban pusztító hatású lehet. Végeredményben a pszichofiziológiai mechanizmus zavaráról beszélhetünk, amikor a szervezet (izmok, idegek) normális feszültsége, tónusa felborul, tehát - a jógában használatos szanszk- rit kifejezéssel - a test az angamédzsa- jatva állapotába kerül, ami viszont háborítja a tudat, az elme alkotó-teremtő csendjét, amely aztán a vászanaksája segédletével állítható újra helyre. A test tónusának zavarán helyesen végrehajtott ászánával segíthetünk a leginkább. Tény viszont, hogy még a „legegyszerűbb” ászána sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha nem tökéletes a végrehajtása. Ugyanis miután maga az ászána (póz, testhelyzet) dinamikus szakaszából statikusba váltott, a figyelmet a belső környezetre tereli. Következik tehát az ászána „meditativ komponense”, szemlélődő-tűnődő összetevője. Itt ismeri föl a szellem az egységet, a harmóniát, döbben rá szinte saját erejére, természetes rendjére, hogy a mi kulturális galaxisunkba tartozó filozófusainknál maradjunk. A vászanaksája „működésbe lép”, a testi feszültség, a disszonanciát teremtő felfokozott tónus az ászárában „feloldódik”, a tudat, a szellem megnyugszik. A kölcsönhatás nyilvánvaló. Felvetődik viszont a kérdés: vajon miként stabilizálható az egyensúlyi helyzet? A képlet egyszerűnek tűnhet: azonosulok a jógával, azonosulok önmagámmal, külső és belső környezetemmel. Keresem és megtalálom helyemet a világmindenségben, rábukkanok küldetésemre, elébe állok feladataimnak. Nos, mindez jóllehet reklámszövegnek tűnik, talán túl egyszerű „recept- nek”, tény, hogy az egyedül járható út, bár igaz,' hogy jelentésta- nilag tisztázatlan fogalmakba ködösítve talán rejtelmesebb, vonzóbb... csak éppen nem követhető... Ám időzzünk még el néhány pillanatig az angamédzsajatva fogalmánál. A tónuszavar magától értetődően még nem betegség. Tagadhatatlan azonban, hogy krónikussá válva a betegség táptalaja lehet, függetlenül attól, honnan eredeztethető. íme, egy példa: a rá- dzsa-jóga a jámával, a járna az ahim- szával (erőszaknélküliség) kezdődik. Tételezzük fel, hogy mindjárt az első ajánlással nem sikerült teljesen megbirkóznunk, s bár külső megnyilvánulásainkban körültekintően és talán kissé tüntetőén kerüljük az erőszakot, mentális szinten „tobzódunk” benne. Az erőszak - bármely szinten - feszültséget teremt, a feszültség előbb- utóbb egészen „konkrét” tónuszavart, amely végeredményben még a légzés természetes „képletét” is felborítja. A kapkodó légzés, általában az angamédzsajatva mint állonrtt ' íapvJi „KdprvA/vavz vá”, feszültségektől terhessé teszi a gondolatot, egyszeriben képtelenek vagyunk megérteni, hogy a „világ”, realitásai korántsem személyi jellegű realitások. Tehát az „én” az „ÉN” helyébe lép, intero- és ex- teroceptoraink kielégítetlen igényei kicsinyes egoizmusból világfájdalmakká duzzadnak. A disszonancia, hogy zenei műszóval éljünk, most már valódi „széthangzás”, már nemcsak a „fület zavarja”, hanem elkezdi pusztító munkáját, felborítja az egyensúlyt, a harmóniát, feltölti a szellemet Spinozái „feleslegességek- kel”... A jóga nem tekinti a betegséget valamiféle „lokális elváltozásnak”, hanem olyan kritikus állapotnak, amely az egész embert érinti. A gyógyítás komplex terápiát igényel, nem pedig egyetlen ászárát vagy gyakorlatot. Már többször hangsúlyoztuk, hogy a jógának semmi köze a kuruzsláshoz és kuruzslókhoz. A jógázó ember viszont jól ismeri a testét is, s ez lehetővé teszi számára, hogy bizonyos „bonyodalmakat” megelőzzön (aktív prevenció), fejlessze védekező rendszereit, növel- je-fokozza immunitását. Ennek érdekében teremt harmóniát önmaga és környezete között. A jóga teremtő erő. Ne feledjük Vivekánanda szavait: „Minél inkább ellened vannak a körülmények, annál erőteljesebben nyilvánul meg belső erőd. ” Polák Imre V. P. Gladky: Élet és Halál (A szerk. archívuma) A századelő békebeli hangulatát idéző pozsonyi Roland kávéházfalait a meghívott vendégek kedélyes duruzsolása töltötte be. Régi slágerekre emlékezett az egyik sarokba szorított kis pianínó, a dallamok könnyedén szálltak a súlyos csillárok felé. Ezen a verőfényes májusi délutánon a rohanó percek is mintha türelmesebbek lettek volna. A pozsonyi Magyar Kulturális Központ jóvoltából egybegyűlt vendégsereg kelleVASÁRNAP DÉLELŐTT A ROLAND KÁVÉH Sunyovszky Sylvia, a rendezvény háziasszonya az egyik díszvendéget, Peter Kresánek pozsonyi főpolgármestert fogadja Fotó: Prikler László mes izgalomban várakozott. Nem is csodákozhatunk rajta, hiszen ez az anyák napi vasárnap édes élményt tartogatott számukra. A budapesti Szamos és AuguszI cukrászdák mesterei hozták el a szlovák fővárosba válogatott finomságaikat, s e sok-sok ínyencfalatot nem csak nézni lehetett, hanem kóstolni is. Mintha csak az eredeti berendezést megannyi terülj, terülj, asztalkámmal helyettesítették volna. Az „édes élet” elszánt hívei legmerészebb álmaikban minden bizonnyal ilyesmiről álmodozEgy felavatott szobor új- ^ m • ^ s-sBSzobor-ujraavatas talanul felállított szobrokról, amelyeket esetleg az utókor a történelem újraértelmezésével eltávolít, ezúttal azonban nem erről van szó. Nagy János szobrászművész alkotásának, Erdélyi János gránitba vésett reliefjének felavatása 1968. január 20-án folytatása volt az 1964-ben indult Erdélyi-hagyományok ápolásának, továbbvitelének. A nagykaposi helyi közparkban felállított szoborportré az évtizedek során egyre gyakrabban vált a megbecstelení- tés célpontjává. Hogy a jövőben ezt megakadályozzák, a Csemadok helyi vezetése tavaly kérte a városi önkormányzatot, járuljon hozzá a szobor áthelyezéséhez. A választás a magyar tanítási nyelvű alapiskolára esett, amely törpefenyőkkel övezett előterében méltó helyet biztosít az 1995. április 1-jén újraavatott szobornak. Az iskola vállalta a gondozást, hisz az Erdélyi-hagyományok örökségének, ápolásának, szellemi ébrentartásának kötelezte el magát. A 181 évvel ezelőtt született neves magyar személyiség a Népdalok és mondák 1846-ban kiadott köteteivel megalapozta a magyar népköltészeti gyűjtés és néprajz tudományosságát, és méltán van jelen az utókor tudatában. A szimbólumok közt helye van a hajdan vallási és egyéb viták után a Kisfaludy Társaság által 1894-ben Erdélyi tiszteletére elhelyezett márvány emléktáblának is, mely ma a református templom keleti falán található. Két ízben, 1908-ban és 1914-ben a gyöngyösi Irodalmi Társaság koszorúzott itt, a helyiek rendszeresen megkoszorúzzák. A táblán az alábbi felirat olvasható: „Ebben a vá-
