Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
_ __ már senki nem csodálkozik azon, 1% /■ ha egy űrhajós, elhagyva a bizI % / I tonságos űrkabint, huzamosabb X ▼ -A. időt tölt a világűrben, és különböző feladatokat hajt végre. A földre továbbított tévéfelvételek láttán az egész inkább egy kellemes szórakozásnak tűnik, hiszen az ormótlan szkafanderekbe öltözött asztronauták szemmel láthatóan jól érzik magukat ebben a szokatlan helyzetben, sőt, olykor még néhány mókás mozdulatot is bemutatnak, mintha ezzel is jelezni kívánnák, hogy minden rendben van, aggodalomra semmi ok. A laikus persze nem is sejti, hogy e játékos tévéshow mögött mi minden rejlik. Most nem arra gondolok, hogy milyen bonyolult feladat magát az űrhajót a kívánt helyre juttatni, elvégre ez közismert, bár ma már szinte rutinmunkának számít. Ahhoz azonban, hogy egy ember elhagyja az űrjárművet és kilépjen a szinte vákuumszerű és dermesztőén hideg űrbe, úgyszintén koordinált és precíz munkára van szükség. VOSZHOD-2 A hatvanas évek első felében fejlesztették ki a Szovjetunióban a Voszhod űrhajót, amely az első többszemélyes, a Föld körüli űrrepülésre alkalmas űrhajótípus volt. Az 1964 októberében felbocsátott Voszhod-1 fedélzetén hárman emelkedtek a világűrbe - ez volt az első olyan űrutazás, amikor Borisz Jegorov személyében orvos is jelen volt az űrhajósok között. A Voszhod-1 arról is nevezetessé vált, hogy az űrhajósok szkafander nélkül, csupán könnyű fedélzeti ruhában tartózkodtak az űrkabinban. A szakemberek már a Voszhod-1 felbocsátásakor gyanították, hogy az oroszok valamilyen meglepetést készítenek elő. Hogy mit, az néhány hónap múlva kiderült. 1965. március 18-án (harminc esztendeje éppen) moszkvai idő szerint reggel 8 órakor Föld körüli pályára állították a Voszhod-2 űrhajót, fedélzetén Pavel Beljajevvel és Alekszej Leonovval. Az űrhajó tömege több mint öt és fél tonna volt és 26 óráig tartózkodott a magasban, eközben tizennyolcszor kerülte meg a Földet. A két űrhajós - három korábbi társával ellentétben - szkafanderben izzadta végig az utat, és nem véletlenül. Azt a feladatot kapták ugyanis, hogy a világon először hajtsanak végre egy rövid űrsétát a világűrben. Mivel egyiküknek a kabinban kellett maradnia, így a másodpilótát, Leo- novot érte az a megtiszteltetés, hogy kilépjen az űrbe. A Voszhod-2-höz egy zsilipkamrát is szereltek, ezen keresztül jutott ki Leonov a szabadba. A 12 perces űrséta során egy ötméteres „köldökzsinór” rögzítette az űrhajóst a járműhöz. Ez a kiruccanás egyúttal az űrben való tartózkodást lehetővé tevő szkafander premierje is volt. Egy ilyen űrruhának sok elvárást kell kielégítenie. Először is hermetikusan szigetelnie kell az űrhajóst a külvilágtól, ahol a nyomás minimális és a hőmérséklet is az abszolút nulla fok körül van. Az űrruha belsejét úgy kell kiképezni, hogy elvezesse az izzadságot, biztosítsa a légzéshez szükséges állandó nyomást és gázösszetételt, s természetesen a kellő hőmérsékletet is. Az űrruha több rétegől áll, legkülső burkának anyaga alumínium és teflon, amely a mikrometeorok és a kozmikus sugárzás ellen hivatott védeni az űrhajóst. A medence és a végtagok ízületei körül harmonikaszerűen Gemini-program keretében a világűrben való tartózkodás időtartamrekordjait sorra döntögették. A Ge- mini-9 fedélzetén utazó Eugene Ceman (akinek ősei Szlovákiából vándoroltak ki az USA-ba) már 125 percet töltött az űrben, s az első ember volt, aki az űrkabinon kívül tartózkodva kerülte meg a Földet. A Gemini-programra épült az Apollo-program, amelynek végcélja a holdraszállás volt. A Voszhod- dal és a Geminivel szerzett tapasztalatokat az Apol- lo-programban nagyon jól tudták hasznosítani, hiszen a Hold felszínén legalább olyan mostoha körülmények között kellett az űrhajósoknak dolgozniuk, mint a világűrben. A különbség talán csak annyi volt, hogy a Holdon bizonyos tömegvonzással is számolni kellett, míg a világűrben keringő űrhajó körül a súlytalanság állapotában dolgozott az űrhajós. Az Apollo-10 volt az első űrhajó, amely három emberrel a fedélzetén megközelítette a Holdat és a leszállástól eltekintve minden manőver kipróbált. A sorrendben következő Apollo-11 hajtotta végre teljes terjedelmében a holdutazást. Az Eagle (Sas) nevű holdkomp 21,5 órát töltött a Hold felszínén, maguk az űrhajósok (Armstrong és Aldrin) kb. 2-2 órát. Viszonylag simának volt mondható az Apol- lo-12 útja is, amelynek során a két holdjáró asztronauta (Bean és Conrad) közel 8 órát töltött a Hold felszínén. Ezeket az utazásokat további öt holdutazás követte, amelyek közül csak az Apollo-13-nak nem sikerült feladatát maradéktalanul teljesítenie, de a váratlanul fellépő bonyodalmak leküzdésében szerzett tapasztalatok így is nagyon hasznosnak bizonyultak. Lacza Tihamér végezni. Az idősebb olvasók talán még emlékeznek rá, milyen verseny folyt a két nagyhatalom között a világűr meghódításában. A szovjetek sikerét látva az amerikaiak sem akarták alább adni, s néhány hónappal később a Gemini-4 fedélzetén utazó két űrhajós egyike, Edward White - az első amerikaiként - húszperces űrsétát tett. A GeminM-nek nem volt zsilipkamrája, így az egész űrkabint dehermetizálni kellett. A két űrhajós azzal is megpróbálko- zött, hogy megközelítse a hordozó- rakéta utolsó fokozatát. A manőver ugyan nem sikerült, de ez a kísérlet már előrevetítette az űrrandevú lehetőségét, amelyet végül a Gemi- ni-6 és a Gemini-7 űrhajósai valósítottak meg 1965 decemberében. A van kiképezve, hogy lehetővé tegye a mozgást. A szkafanderhez hermetikusan csatlakozik a kesztyű és a lábbeli, amelynek speciális funkciója is van: meg kell akadályoznia a kéz és a lábfej bőrszövete alatti rétegekben keringő folyadékok felforrását, az ún. magassági emfizémát. Az űrruha fontos darabja az átlátszó sisak, amely a lexánnak nevezett polikarbonát jellegű anyagból készül. A különböző sugárzásoktól egy aranyfüstré- teg és ultraibolya színszűrő védi az űrhajós szemét. A világűrbe kilépő űrhajóson ezenkívül egy ún. rakétahátizsák és egy életfenntartó készülék is található. Leonov űrsétáját a zsilipkamrára szerelt automatikus tévékamera is figyelte és felvételeket továbbított a földi űrközpontba. Miután az űrhajós teljesítette feladatát, a zsilipkamrán át visszatért az űrkabinba, majd a kamrát leválasztották az űrhajóról. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Vosz- hod-2 tizenhétszer kerüli meg a Földet, majd megkezdi a leszállást, de e manőver megkezdésekor váratlanul üzemzavar keletkezett a leszállító rendszerben, ami kis híján végzetesnek bizonyult. Végül Beljajev parancsnok feltalálta magát és engedélyt kért arra, hogy kézi vezérléssel hozza le az űrhajót. Ezért egy ráadáskört tettek a Föld körül, majd Perm város mellett leszálltak. A Voszhod-2 ezzel egy további elsőséget is a magáénak mondhatott, hiszen addig kézi vezérléssel még nem szállt le űrhajó. Ennyi bonyodalom után az szinte már semmiség volt, hogy a ieszáiió modul nem a főidőn, hanem egy behavazott erdő kellős közepén a fák koronájában landolt. A helyszínre érkező mentőosztagnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy a két űrhajóst „kiemelje” szorult helyzetéből. Leonov tizenkét perces űrsétája azért is nagy horderejű esemény volt, mert egyértelműen bebizonyította, hogy megfelelő felszerelésben az ember képes a világűrben tartózkodni és ott különböző feladatokat A HOLDEXPEDÍCIÓ Barátai unszolásának engedett dr. Ján Bienik, amikor szervezni kezdte azokat az országos konferenciákat, amelyekre korábban nem nyílt volna módja. Az Eko-konzult eredetileg ökológiai-konzultációs szolgáltatásokat nyújtott, de a gazdasági gondok ezt a területet háttérbe szorították. Jelenleg főként könyvkiadással foglalkozik, és időnként konferenciát rendez nem mindennapi témákról, mint például az alternatív gyógymódok, a népi gyógyászat, titokzatos és természetfeletti jelenségek, a telepátia, a te- lekinézis, a reinkarnáció... Legutóbb a földönkívüli civilizációk kérdését, valamint a természetfeletti és titokzatos jelenségek magyarázatát és hitelességét tárgyalták - három napon át. A szervezők több olyan személyt megszólítottak, akikről tudják, hogy „kapcsolatban” állnak földönkívüli lényekkel, de kevesen vállalták a nyilvános szereplést. A csehországi Ilona Podhrazská vállalta a megmérettetést és a sanda mosolyokat is. Felolvasott abból a sok oldalnyi szövegből, amit Ebe - így hívják a földönkívülit, akivel rendszeres kapcsolatot tartanak a húgával együtt - üzent. TÖBB KILÓ MÉRCÉT CIPELÜNK Természetgyógyászok, illetve alternatív gyógymódokat (is) alkalmazó orvosok számoltak be eredményeikről. Feszenko doktor (a l/BSÚmBP tavaly közölt vele beszélgetést) a kéz és láb aku- punktúrás pontjainak a gyógyításban alkalmazható módszereit ismertette; arról, hogy a fül akupunktú- rás pontjai gyógyerejűek, Ivánka úr számolt be. Az Ostravában élő orosz Kozlov házaspár hagyományos és alternatív gyógymódot egyaránt alka- maz pácienseinél. A férj ortopéd szakorvos - a hallgatóság előtt helyreigazította egy jelentkező csigolyáit, de óvott az amatőr csontkovácsoktól, mondván: nem veszélytelen a tevékenységük. Kozlova doktornő gyermekorvos, s bár nem utasítja el az alternatív gyógymódot, ha beteg gyereket visznek hozzá, nem teheti meg, hogy a gyerek „tudatalattijával” foglalkozzon. Azonnal segíteni kell, Csabai Izabella itt a konferencia egyik résztvevőjével társalog (A szerző felvétele) meg kell tanítani az anyukát, mit csináljon a lázas, kiütéses gyerekkel. A doktornő a drága - és nem mindig hatásos - gyógyszerek helyett (bizonyos esetekben) gyógynövényeket, házilag is elkészíthető kenőcsöket ajánlott. A csipkeolaj kiütések, ekcéma kezelésére ajánlott, a pirospaprikás bedörzsölés pedig enyhíti a fájdalmat. A gyakran panaszolt kimerültség oka banális: a szervezet mérgező anyagokkal telítődött. Ki gondolná, hogy egy negyvenéves ember szervezetében 3-4 kilónyi mérgező anyag gyülemlik fel (ez Amerikában végzett vizsgálatok eredményei!)? Az életmód, a táplálkozás megváltoztatására van szükség, de első lépésként a szervezetet kell megtisztítani, teákkal, borogatásokkal - s csak ezt követően térjünk át a helyes táplálkozásra. Stresszes állapotban testünk már elektronokat sugároz ki, s ezeknek más az energetikai felszínük - magyarázza Renata Lopourová. Ez teszi lehetővé a telekinézist, ez adja meg a választ arra is, hogy többnyire miért a pubertáskorúak alkalmasak tárgyak lebegtetésére. Az ok a hormonok egyensúly- hiánya, s ha a kamasz fiú mellett ott volna egy csinos kislány, aligha sikerülne a telekinézis... Renata Lopourová több éve foglalkozik hasonló jelenségek vizsgálatával. Saját tapasztalatából felsorolt példákon bizonyította: környezetünkben vannak olyan terek, amelyek más dimenziók vetületei. A titkárnője látogatóban járt nála, s a fürdőszobában levetette a karkötőjét, amely azon pillanatban szőrén-szálán eltűnt. Három hónap elteltével a titkárnő Prágától harminc kilométerre volt látogatóban, s a vendéglátóknak mesélt a karkörő fura eltűnéséről, mondván: milyen jól illene ahhoz a pulóverhez, amelyet éppen akkor viselt. Alighogy ezt kimondta, az elveszett karkötő megjelent - a kezén. Ebből az a tanulság, figyelmeztette hallgatóit jó adag humorral Renata Lopourová, hogy ha valami eltűnik, ne a környezetünkben levő személyeket okoljuk (minden esetben). A konferencia legkörülrajongottabb vendége Csabai Izabella volt. Rengetegen kérik a segítségét, naponta egy-két órát alszik mindössze, és így is képtelen mindenkit fogadni. Sokan fordulnak hozzá eltűnt személyek felkutatása végett. Az esetek nagyobb részében fény derül a rejtélyre... Óriási izgalom előzte meg az asztrológus, Jam- nická asszony előadását. „Minden állam el van adósodva, mégis mennek a dolgok. Ha a Jupiter áthalad a Plútón, még Amerika is pénz nélkül marad. Clinton is bajba kerül, talán még le is akarják majd váltani. De egyelőre szükség van Amerikára, mert egyébként kifejezi be a háborút?" Mi vár Szlovákiára? - faggatták. A témát nem akarta bővebben kifejteni, de megnyugtatott: a háborútól - hála Istennek - megmenekülünk. Finoman megjegyezte: politikusaink nagy hibát követnek el, hogy nem hoznak létre egy rendes pártot. Annyi a kis párt! Mert mindenki vezér akar lenni! Nem kellett volna kiírni az idő előtti választásokat, állította Jamnická asszony, hadd mutatta volna meg a kormány, mire képes. Most már az új kormányt is le akaiják váltani... így nem lehet politizálni! Mindenesetre szerencse, hogy a „fiúk” csak szidják egymást - nem pedig háborúznak. De miért kell végighallgatnunk és végignéznünk a rádióban, tévében a veszekedésüket? - tette fel a kérdést. A választ a csillagjós sem tudta... Kopasz-Kiedrowska Csilla KOZMOSZ - 1995. május 28. l/bSäf/IBß
