Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-14 / 20. szám
~ .................................. A füstösszárnyú körte-levélbolha II. Az integrált védekezés rendszerében meghatározó a permetezés sikerét megalapozó termesztéstechnológia és agrotechnika. HELYES MŰV ELÉSSEL GYÉRÍTHETÓK Telepítsünk a kártevővel szemben ellenálló fajtákat. Az agrotechnikai műveletekkel (metszés, sebkezelés, műtrágyázás, vízhajtások eltávolítása) törekedjünk szel- lős, a permedé számára jól átjárható korona kialakítására. A téli áttelelő imágók egyedszáma gyérít- hető kéregkaparással és a lombozat talajba dolgozásával. A legfiatalabb lárvák irthatók a legjobb eredménnyel. A lehetőséghez képest a hatékonyság fokozására kiadós esők után permetezzünk, amikor a mézharmat leoldódik a hajtásokról és a lárvák könnyebben elérhetők. Nagy per- metlémennyiséggel (1000-1500 li- ter/ha) végezzük a kezelést. LEMOSÓ PERMETEZÉS Ezt a műveletet (Ágról Plusz, Nevikén), amely nélkülözhetetlen a kártevő elleni védekezés során, lehetőleg a hasznos rovarok előjö- vetele előtt végezzük el. A hasznos élő szervezetek kímélése érdekében (legalább a szórványkertekben) ne használjunk szerves foszforsav-észtereket és piretroi- dokat. A speciális akaricidként ismert, a hasznos élő szervezetekre csak mérsékelten veszélyes Mitac 20 EC már részben kielégíti az integrált védekezés követelményeit. A készítmény 4,5-6 liter/ha dózisban kijuttatva jó eredményt ad a körte-levélbolha ellen. KÜLÖNLEGES SZEREK Az integrált védekezés igényeinek legjobban a kitinszintézist gátló anyagok felelnek meg. Ide tartozik a Dimilin 25 WP (0,8-1,0 kg/ha), a Nomolt 15 SC (1,0 liter/ha) és a Cascade 5 EC (2,0 liter/ha). Ezek a szerek a rovarok kutikulájának kitinszintézisét gátolják, így megakadályozzák a vedlést. A kezelések hatása - a szokványos szerekkel ellentétben- csak kb. 5-8 nap múlva mutatkozik: a peték nagy része beszárad, a kikelt lárvák (1. és 2. lárvastádium) vedlés közben pusztulnak el. A peték tömeges megjelenése, kelésekor védekezzünk. Az erőteljes hajtásnövekedés idején gyakrabban, annak leállása után szükség szerint 30 naponként permetezzünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idők (Dimilin és Nomolt 14 nap, Cascade 75 nap) figyelembevételével. A helyes időzítésen túl fontos, hogy az egész lombkoronát befedjük a permedével, mert ezek a készítmények nem felszívódó hatásúak. Alkalmasak viszont a molykártevők, a Cascade 5 EC pedig az atkák irtására is. A kitinszintézisgátló növényvédő szerek a hasznos rovarokat nem pusztítják. A melegvérűekre gyakorlatilag nem mérgezőek, hosszú hatástartalmúak és jól beilleszthetők az integrált növényvédelembe. Kertészet és Szőlészet A kisnyulak, ha már rendszeresen esznek (mikor túljutottak a fogképződésen és az első vedlésen), elválaszthatók. A vágásra nevelt állatokat öthetes korban, míg a továbbnevelésre szántakat egy héttel később választjuk el. Intenzív tartásnál ez az időszak megrövidíthető. A kisnyulaktól az anyát választjuk el, amíg azok az értékesítésig a helyükön maradnak. A gondos elválasztás több napig tart. Először fél napra tesszük külön az anyát. A második napon - a szoptatás után - már egész napra külön zárjuk, s csak éjszakára tesszük vissza. Utoljára kétnapos különlét után kerül vissza az anya. Igaz, ez több munkát igényel, de a kicsik elhullásának és a kokcidiózisnak a veszélye a minimálisra csökken. Tél idején (az élelemre való szoktatáskor) a takarmányba juttassunk vitamint is. A tartásmód, a takarmányozás minősége jelentősen befolyásolja a testsúly gyarapodását. Ha sok nyúl van egy helyen, a növekedés gyengébb. A vágásra szántakbóT 6-8 darabnál többet ne tartsunk egy ketrecben. Az állatok nagy növekedési eré- lye egy darabig egyenletes, majd lelassul. A középnagy testű, intenzív hústermelésre alkalmas fajták - például az új-zélandi, kaliforniai, bécsi kék, a francia ezüst nyúl stb. - 80-90 napos korukban 2,30-2,50 kilogrammosak. A napi takarmánymennyiséget az elválasztástól a tenyészérettségig a mellékelt táblázatban közöljük. A feltüntetett adatok nagytenyészetekben és kisgazdaságokban egyaránt irányadóak. Az eredményt befolyásolja a kiválasztott fajtacsoport egészségi állapota, a kerti és konyhai hulladékok fajtája, minősége. Takarmányaink igazi értékét az határozza meg, mennyi emészthető fehérjét tartalmaznak. Ennek leginkább a jó összetételű vegyes takarmányozás felel meg. Helyes etetésnél ritka a vitaminhiány. Ennek ellenére a vegetációs időszak végén (késő tavasztól őszig) 20-25 naponként vitaminokat és ásványi sókat kell adni a táplálékhoz. Télen és kora tavasszal pedig hetente adagoljunk vitaminokat és ásványi sókat. (A mennyiséget a szerek csomagolásán feltüntetik.) A továbbtenyésztésre szánt állatoknak az ivari különválasztás után (14-16 hetes kor) biztosítsunk nagyobb mozgási lehetőséget. Etessük őket kisebb energiaértékű takarmánnyal. Korlátozzuk a szemestakarmány és a nyúltáp mennyiségét, de adjunk bőven szénát, s rostdús takarmányt. A vágásra vagy továbbtenyésztésre nevelt állatainkat nyáron háromszor, télen kétszer etessük. Ha ketreceink nem önitatósak, akkor - legjobb, ha etetés előtt - minden időszakban adjunk vizet állatainknak. Hogy a bélhurutnak, felfúvódásnak elejét vegyük, a fonnyasz- tott zöldtakarmány etetése előtt 1-2 órával itassuk meg a nyulakat. Juhász B. Árpád Takarmány dkg-ban A nyúl 2 kg élősúlyig nyár tél Közepes fajta 2,5 kg - ig nyár tél Nagy fajta 3.5 kg - ig nyár tél zab, árpa gabonaőrlemény széna zöldtakarmány sárga- és takarmányrépa 4 5 6 8 10 12 5 6 7 12 21 18 5 6 10 14 24 25 1. A körte-levélbolha imágója 2. Lárvája 3. Petéi a levél fonákán (p. r. rajza - szakir. alapján) A füstösszárnyú körte-levélbolha (Psylla pyri, méra hruSková) a neve ellenére nem bolha, hanem az Egyenlőszárnyúak (Homoptera) rendjébe tartozó, növények nedveit szívogató élősködő. Kicsi, törékeny testű rovarok. Hosszuk nem éri el a 2 mm-t. Egy erősebb kézi nagyítóval háztetőszerűen összecsukott, „füstös” szárnyaikról, „púpos hátukról” (kidomborodó tor) és előre irányuló szárnyukról könnyen felismerhetők. Jelenlétükre természetesen a jellegzetes kárképből is következtethetünk. Jellemző rájuk az ún. szezondimor- fizmus; azaz a nyáron és a télen előforduló imágók alakban, nagyságban, színben eltérők. Ennek ellenére könnyű megállapítani, hogy mindkét forma azonos fajhoz tartozik. A fiatal imágók eleinte sárgászöldek, később megbámulnák. Az áttelelő egyedek nagyobbak (a hímek 1,7, a nőstények 1,8 mm-esek), szárnyaik pedig kifejezetten szürkésbarnák. A nőstények petéiket a rügyekre, vékony ágakra - ha nagy számban fordulnak elő, akkor a vastagabb ágakra is - rakják. Színük okkersárga, ellipszis alakúak, aprók - 0,3 mm-esek. A lárvák (1. nemzedék) általában már a virágzás előtt kikelnek. Zöldessárgák, laposak. Ürülékükkel (mézharmat) ragacsossá teszik a levelet, amelyben szaprofita gombák - koromharmat (Apiosporium salicinum) - telepszenek meg. Az említett károk mellett a körtele- vél-bolhák a körte vörösfoltosságának vírusát is terjesztik. Az említett fajon kívül a körtét tájainkon a nagy körte-levélbolha (Psylla pyrisuga, méra ovocná) is károsítja. Ez az előbbinél jóval nagyobb, 3,4-4,0 mm-es. A fiatal példányok szintén zöldek; később a hímek barnásvörösre, a nőstények bamásfeketére színeződnek. Lapos, sötétsárga, fehéres lábú lárvái nagyon keveset és lassan mozognak; leveleken, rügyeken, hajtásokon, virágbimbókon, sőt a gyümölcsön megkapaszkodva szívogatnak. Nagyon gyorsan fejlődnek, s általában már a nyár elején kialakulnak belőlük az imágók. A nagy körte-levélbolha kártételével főleg a csapadékosabb vidékeken, magasabb páratartamú mikroklimatikus viszonyok között kell számolni. A körte-levélbolhák ellen nálunk az előrejelzések alapján kell beavatkozni. p.r. CSAK A FAGYOK UTÁN A paprika ültetése Május közepén már elkezdhetjük a paprika ültetését. Meleg fekvésű, nem túl kötött talajú kertekben, ahol van lehetőség a rendszeres öntözésre, javasoljuk a fehér húsú paprikák termesztését. A palántázás előnye, hogy korábban és nagyobb termést kapunk. Melegigényes növény, a hőmérsékleti optimuma 20 C-fok fölött van. A hideget nem tűri, 0 C-fokon elfagy. A június elejei lehűlések erősen visszavetik a fejlődését - elrúgja a termést, leáll a lombnövekedése, ezért a kiültetéssel várjuk meg a fagyveszély elmúltát. Kevés az olyan talaj, amelynek szerkezete természetes állapotban alkalmas lenne a paprika számára, ezért lássuk el ősszel bőségesen szerves trágyával. Ha ezt elmulasztottuk és van érett trágyánk, gilisztaföldünk vagy tőzegünk, közvetlenül az elültetés előtti napokban is pótolhatunk. A műtrágyák kiszórásával legyünk óvatosak, magas tápanyagigénye ellenére a paprika érzékeny a túlzott műtrágyázásra. Éghajlatunk nem szolgáltatja a fejlődéshez szükséges vízmennyiséget, különösen a fehér fajtákat kell öntözni. Átlagosan csapadékos években is legalább 250-300 mm vízutánpótlás szükséges. Ezt a mennyiséget tenyészidőben (május közepe és szeptember közepe között) körülbelül 10-14 naponként, 8-10 alkalommal juttassuk ki. Homokon gyakrabban és kis adagokkal, vályogtalajon ritkábban, de egyszerre nagyobb mennyiséggel öntözzük. Gyümölcsfák alá, szőlősorok közé vagy árnyékos helyre ne ültessük, mert még a félárnyékot sem tűri. A betegségek szaporodása miatt egy helyen hosszú időn keresztül ne termesszük. Erre különösen a nem csípős, fehér termésű paprikák érzékenyek. A nagyobb lombozató fajtákból (pl. az Alba Regia, Táltos) 6-7 darabot, a kisebb növésű, determinált paprikából 8-10 db-ot ültessünk négyzetméterenként. Lehet ikersorban is, hagyományos elrendezésben is termeszteni. Ott, ahol az ápolás és szedés során járunk, legalább 50-55 cm-es utat hagyjunk. Hagyományos elrendezéssel, 50-55 x 30, illetve a determinált típusok esetében 50-55 x 20-25 cm-re ültessünk. A korai érésű fajták közül a nem csípős Fehérözönt és a D. Ceceit javasoljuk, későbbi szedésre és elrakásra pedig a Táltost, az Álba Regiát és a Góliátot. Akik kedvelik a csípős fajtákat, azoknak az Üjmajorit ajánljuk, mert savanyításra is kiváló. K. Sz. Szerkeszti: Pomiclial Richard HÁZUNK TÁJA 1995. május 14.
