Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-14 / 20. szám
1995. május 14. _______________ GYERMEKVILÁG m Vo lt egyszer egy szegény asszony, annak a szegény asszonynak volt egy legény fia. Ez a legény álló napon át dolgozott a gazdag molnár malmában, s fizetségül csak egy csupor lisztet kapott. Amint hazafelé ballagott, rárontott az északi szél, s az utolsó csöppig elhordta a keserves munkával szerzett lisztet. Megharagudott a legény, s elhatározta, nem is megy haza az édesanyjához, mig vissza nem szerzi a széltől a lisztet. Hosszú vándorlás után meg is találta az északi szél tanyáját.- Mi járatban vagy itt, ahol a madár sem jár! - így sivított a legényre a szél.- Add vissza a lisztet, amit elfújtál a csupromból! - mondta nagy bátran a legény. - Megdolgoztam érte, nem is megyek haza üres kézzel az édesanyámhoz.- Hej, hát mitévő lehetnék? - fohászkodott az északi szél. - Nincs nekem egy maroknyi lisztem sem, útközben még azt is elszórtam, amit tőled vettem el. De hogy mégse menj haza üres kézzel az édesanyádhoz, adok néked egy mesebeli asztalkát. Ha csak annyit mondasz neki, hogy: „Terülj, terülj, asztalkám!” - menten tele lesz mindenféle jóval. A legény ráállt az alkura, hóna alá fogta az asztalkát, s elindult hazafelé, az édesanyjához. De hosszú volt az út, közben be is sötétedett, a legény betért egy fogadóba. Se enni, se inni nem kért a fogadóstól, csak leállította az asztalkáját az egyik sarokban, s elmondta a varázsigét:- Terülj, terülj, asztalkám! Az asztal azon nyomban roskadásig telt mindenféle jóval, a legény evett, ivott, aztán elaludt. A fogadósnak meg több sem kellett, a csodálatos asztalkát kicserélte egy másik, szemre szakasztott olyan asztalkával. Reggel a legény fogta az asztalkát, s ment tovább hazafelé. Estére meg is érkezett az édesanyja házához.- Lelkem, édesanyám, most lát ám csodát! Az északi szél elvitte a csupromból a lisztet, de ide nézzen, mit adott cserébe! Azzal leállította az asztalkát, s elmondta a varázsigét: „Terülj, terülj, asztalkám!” - de bizony nem terült az, hogy is terült volna, amikor a fogadósnál maradt a mesebeli asztalka! Nekibúsult a legény, fogta magát, s indult vissza az északi szélhez.- Nem ér semmit az asztalkád, amit a lisztemért adtál cserébe! Add vissza a A legény ráállt az alkura, madzagot kötött a kecske szarvára, s indult hazafelé, az édesanyjához. Mikor besötétedett, megint betért az útmenti fogadólisztemet, vagy adj más egyebet cserébe, nem megyek haza üres kézzel az édesanyámhoz.- Hej, hát mitévő lehetnék? - fohászkodott az északi szél. - Nincs nekem egy maroknyi lisztem sem, de hogy mégse menj haza üres kézzel az édesanyádhoz, adok neked egy mesebeli kecskét. Ha csak annyit mondasz neki, hogy: „Adj aranyat, kis kecském!” - azon nyomban elpottyant három aranytallért. ba, vacsorát meg éjszakai szállást kért, s mikor fizetésre került a sor, megsimogatta a kecskét, s elmondta a varázsigét:- Adj aranyat, kis kecském! A kecske meg azon nyomban el- pottyantott három aranytallért. A legény evett, ivott, aztán elaludt, de még álmában is a kecske szarvára kötött madzag végét fogta. A ravasz fogadós azonban szépen eloldotta a mesebeli állatot, s egy szemre szakasztott olyan másik kecskét kötött a helyére. Reggel aztán a legény ismét útnak indult, ment hazafelé. Estére meg is érkezett az édesanyja házához.- Lelkem, édesanyám, most lát ám csodát! Ide nézzen, mit adott az északi szélvész cserébe a lisztemért! Azzal megsimogatta a kecskét, s elmondta a varázsigét: ,Adj aranyat, kis kecském!” - de bizony nem adott aranyat, hogy is adott volna, hiszen a fogadósnál maradt a mesebeli jószág! Nekibúsult a legény, fogta a madzag végét, s indult vissza az északi szélhez.- Nem ér sokat a kecskéd, csak egyszer adott aranyat! Add vissza a lisztemet, vagy adj más egyebet cserébe, nem megyek haza üres kézzel az édesanyámhoz.- Hej, hát mitévő lehetnék? - fohászkodott az északi szél. - Nincs nekem egy maroknyi lisztem sem, de hogy mégse menj haza üres kézzel az édesanyádhoz, adok néked egy mesebeli fütyköst. Ha csak ennyit mondasz annak a fütykösnek, hogy: „Üsd, vágd, ne sajnáld!” - addig hadakozik helyetted, míg csak rá nem szólsz, hogy: „Elég lesz már, botocskám!” A legény fogta a fütyköst, s indult hazafelé, az édesanyjához. Mikor besötétedett, megint betért az útmenti fogadóba. A fogadós menten megsejtette, hogy a terülj, terülj, asztalkám, az aranyat pottyantó kecske után ez a fütykös is valami mesebeli jószág. De a legény is gyanút fogott, lefeküdt a lócára, nagy horkolásba kezdett, de nem aludt, várta, mi lesz most. A fogadós a lóca mellé lopakodott, már nyúlt volna a fütykösért, mikor a legény elkiáltotta magát:- Üsd, vágd, ne sajnáld! No, a mesebeli fütykös ütötte-verte az álnok fogadóst, az meg ordított, jajgatott, s a végén könyörgőre fogta:- Jaj, jaj nekem! Állítsd meg a mesebeli botot, mert még agyonver! Állítsd meg már, inkább visszaadom mesebeli asztalkádat, mesebeli kecskédet! Ekkor aztán a legény odaszólt a fütykösnek:- Elég lesz már, botocskám - s a fütykös azon nyomban abbahagyta az ütlegelést. A legény meg vállára vette a mesebeli asztalkát, egyik kezébe a fütyköst fogta, másikba a kecske madzagját, s indult haza az édesanyjához. Ha azóta meg nem haltak, máig is együtt örvendeznek a mesebeli asztalkának, kecskének, fütykösnek. Így volt, mese volt. Bartócz Ilona átdolgozása Az asztalon lévő tárgyak között elbújt egy kakukktojás, vagyis egy olyan tárgy, amely nem illik a többi közé. Melyik az a tárgy? Készítette: M. Motyőík Ha a sakktábla szeleteit megfelelő sorrendben egymás mellé rakod, a betűkből egy bölcs mondást olvashatsz össze, mely egyben egy Petőfi-vers címe is. Készítette: Kovács S. DÉNES GYÖRGY A macska meg agámé Felszállott a galamb a toronykakasra, hiába bűvölte éhesen a macska. Azt hitte, megfogja, szikrázott zöld szeme, elrebbent a galamb, neki is volt esze. A haragos macska mérgében nagyot fújt, mosolygott a galamb, szelíden turbékolt. Rácz Noémi rajzai 'tataim Ez a lúd nagyságú, 77-90 cm testhosszú, sötét színű, feketés tollú madár majdnem az egész világon előfordul. A tengerpartok, szigetek szikláin, mocsarak fáinak ágain ül függőleges „katonás” testtartással. Táplálékát a vízből szerzi. Üszás közben teste mélyen alá merül a vízbe, akár a búvároké. Nyakát egyenesen, kampós végű csőrét fölfelé tartva úszik. Maga a csőr fekete, a töve sárga. A kárókatona lendület nélkül, helyből bukik a víz alá zsákmánya után. Bőre alatt nincs légpárna, csontjaiban is kevesebb a levegő az átlagosnál, emiatt oly könnyed a víz alatti mozgása. A felszín alatt mozdulatlan szárnnyal manőverezik, úszólábbal hajtja előre magát, s a farktollaival kormányoz. A vízből felbukva kiterjesztett szárnnyal szári tkozik. Tájainkon rendszeresen - és csoportosan - költ, ligetes, fás, mocsaras helyeken. Márciusban érkezik, s a fészkét kizárólag fákra rakja. A fészekalja 3-4 zöldesfehér tojásból áll. A fiókák 28-30 nap elteltével kelnek ki, s a szülők felváltva etetik őket. Falánkságukról ellentmondó adatok vannak: szakírók szerint naponta 1-3 kiló halat fogyasztanak. Zajos telepei ősszel elcsendesednek. A vonulás szeptemberben, októberben kezdődik, s október végére üresen állnak az ürüléküktől kiszáradt fészkelő- és pihenő fák. MEGFEJTÉS Az április 23-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 2-es és a 4-es egyforma. NYERTESEK: Kister Richárd és Róbert, Pozsony; Maslej Nicolas, Nagykapos; Zsigó Mónika. Érsekújvár; Mezei Tibor, Dióspatony; Szabó Dávid, Szepsi. Szerkeszti: Tallósi Béla Csalóka kérdések 1. Tíz gyertya ég. Hármat elfújsz, hány marad? 2. Milyen hordóba nem tudsz bort tölteni? 3. Mi van az üres üvegben? 4. Hogy hívják Makón a talicskát? 5. Hogy hívják a gyereket magyarul? f/api 3J3ÍQ -g ‘-qpfjot uiauoq ‘ypfiuij was UO P ‘gSataq ‘g ‘vqopjoq íjajr -g ‘Haja iqqoj v ‘woapjj •[)
