Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-14 / 20. szám
SZLOVÁKIA KÉPE - KÜLFÖLDÖN" Az elmúlt hetekben idehaza párját ritkító politmanővereknek lehettünk tanúi, amelyekről - a honi ellenzék körében megfogalmazódott vélemények ismeretében és politikai bölcsességünkre hagyatkozva - azt állíthatjuk: Szlovákiában kormánypárti lépésekkel megtaposták a demokráciát. Földbe gyúrt lényének árnyékában pedig valami „más” kel életre. Ellenforradalom? Diktatúra? Párizs, felhőtlen percek a magyar-szlovák alapszerződés aláírása után Vagy talán hiszi még valaki, hogy a kabinetben összeállt csapat legutóbbi lépéseit is mind a demokrácia, a nemzetközi normák és a politikai fair play szabályai keretében tették meg? A demokráciára hivatkozva támadják a szabad médiát, tesznek szívós kísérleteket a független sajtó fokozatos bekebelezésére, hoznak furcsa törvényeket a titkosszolgálatról, indítványoznak ellenzéket fenyegető büntetőjogi törvényeket, szűkítik az iskolatanácsok hatáskörét... Ilyen belpolitikai háttér kialakulása után nem érdektelen feszegetni: vajon milyen nézetek is alakulhattak ki külföldön „az Európába igyekvő" Szlovákiáról? Nem érdektelen erről épp május 5-e, tehát Európa Napja apropóján véleményt kérni, hiszen e napról több mint 30 éve olyan elképzeléssel hozott figyelmeztető határozatot az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, hogy az embereket szorosabban vohják be az európai együttműködési folyamatba. „Arccal a Nyugat felé?” Erről a folyamatról is szólt Douglas Hurd brit külügyminiszter április közepén tett pozsonyi villámlátogatása alkalmából. Diplomatától megszokott, rutinszerűnek tűnő válaszainak sorából csak egy kijelentés lógott ki: a NATO- és az EU-tagságra pályázó országoknak teljes mértékben meg kell szabadulniuk a kommunizmus csökevénye- itől, nem szabad letérniük a demokrácia útjáról, megválniuk a kitűzött irányvonaluktól. Sejteni lehet, több ez, mint jóhiszemű figyelmeztetés! Az ennél „ többet” köntörfalazás nélkül mondta ki a Washington Post, „Arccal a Nyugat felé?" című cikkében a sajtó elleni támadásokra utalva úgy véli, hogy a szlovák kormány „teljesítménye minden, csak nem az integrációs normáknak megfelelő nívó. ” „E jelenség nem egyedi a térségben..., Szlovákia példája mindenesetre fölöttébb tanulságos, hiszen Vladimír Meciar nagyon is céltudatos kampányt indított a média ellen. ” „A térség Vladimír Meciarjai nem szakmailag erős, rátermett sajtót akarnak, hanem olyat, amelyet a kommunista időszakhoz hasonlóan könnyen tudnak irányítani és befolyásolni. " Sajnos „az új piacgazdaságok nem elég erősek ahhoz, hogy az állami támogatással szemben szilárd alternatívát tudnának nyújtani a médiának. A nehézségeknek persze akkor sem volna szabad ürügyet szolgáltatniuk a türelmetlenkedő kormányoknak arra, hogy előrángassák a régi ellenőrzési módszereket. ” Két különböző pár cipő A Washington Post után nézzük a Neue Zürcher Zeitung véleményét. A svájci lap kelet-európai szakértőjét, dr. Andreas Oplatkát kérdeztük telefonon: Milyen képet alakított ki Szlovákiáról, ahol újra Meciar kormánya van hatalmon?- Szlovákia megítélése és a mai szlovák kormány megítélése, akárhogy is nézzük, két különböző pár cipő. A Nyugat bizonyos szimpátiával viseltet az országgal szemben, mint ahogy szimpátiával tekint a többi közép-európai reformállamra is. Más kérdés a rendkívül kétes oldaláról ismert Meciar kormányához való viszonyulás. Ha a kabinet politikai palettáját figyeljük, azt, milyen színek is dominálnak benne, akkor egy torz kormány képe áll össze. Másképp fogalmazva azt is mondhatnám, hogy összekerült a tűz a vízzel, mert más lehetőség nem volt. Ennek megfelelően viseli is a kabinet a választások utáni patthelyzetből, illetve a nehéz szülésből adódott összes következményt. Hogy mi lesz a végkifejlet, nehéz megmondani, de azt sem lehet kizárni, hogy a kabinet nem veszti-e el a parlamenti többségét; nem ismétlődik-e meg újból a történelem Szlovákiában. Ami a szlovákiai magyarságot illeti, meglehetősen nehéz helyzetben van - állapította meg dr. Andreas Oplat- ka. - A Nyugatnak nincsenek általánosan elfogadott megoldásai, amit szlovák részről előszeretettel hangoztatnak is. Csak egyedi megoldásai vannak: jó megoldás a dél-tiroli autonómia, egészen kitűnő a svéd kisebbség helyzete Finnországban, kielégítő megoldás találtatott a dán-német kapcsolatokra Schleswig-Holsteinben... Úgy vélem, a Szlovákiában élő magyaroknak erőteljesen kellene hangoztatniuk: az, hogy a magyar településeken vagy a többségében magyarok lakta településeken magyar helyhatóság választható, még nem jelent kisebbségvédelmi, kisebbségrendezési kritériumot - ez egyszerűen a demokrácia kritériuma. A fogalmak közt kell különbséget tenni - ha „problémás a gyerek", akkor nem kellene autonómiának hívni, ám mindenképp ilyen irányban kellene keresni a kielégítő megoldást. Politikai síkon a Szlovákia és Magyarország közötti viszonyban is sok bizalomerősítő lépésre lesz szükség, hogy mindkét oldalon hinni tudjanak abban: a szomszédnak nem okvetlenül a másik becsapása a szándéka. Vagyis: szlovák részről nem a kisebbség elsorvasztása a cél, Magyarországnak pedig nem szándéka Dél-Szlová- kia lecsatolása. A bizalomerősítés apró lépésekkel kezdődhet, a miniszteri szintű konzultációktól kezdve, mondjuk, egészen egy közös egyetem létrehozásáig. De nem az alapszerződés körüli értelmezési vitákkal, holmiféle gemkapcsos mellékjegyzékek átado- gatásával. Jirí Dienstbier interjúja A honi kormány tapasztalt tagjai szerint a nyugati sajtó, az ottani újságíró hajlamos eltúlozni a dolgokat, elferdíteni az igazságot. Kérdezzünk hát politikust. Jirí Dienstbier, volt csehszlovák külügyminisztert faggattuk: milyen érzésekkel szemléli a politikai eseményeket, a kormánypárti lépéseket?- Nem tanulmányoztam a titkosszolgálatról szóló szlovákiai törvényt, nem figyeltem lépten-nyomon a pozsonyi kormány politikáját. De azt mondhatom: közös érdekünk, hogy Szlovákia ne essen ki a közép-európai országok köréből, ne kerüljön egy alacsonyabb szintre. Ez egyrészt a demokratikus rendszer fejlődésétől függ, másrészt attól, miként folytatódik a gazdasági átalakítás. Bárki legyen is hatalmon Szlovákiában, semmilyen kormány sem engedheti meg magának, hogy felrúgjon bizonyos elveket. Persze csak akkor, ha nem akarja kockáztatni, hogy Szlovákia kiessen az említett csoportból. Ami az érzéseimet illeti, hát azok bizonytalanok, nem tudom, maguknál milyen irányba fejlődnek majd az események.- Nincs olyan érzése, hogy Szlovákiában a diktatúra felújított formája van újjászületőben?- Van egy ilyen előérzetem. Bár Nyugaton ritkán érzékelik ezt ily módon, inkább egyértelmű, mondjuk, negatív álláspontra helyezkednek. Pedig Szlovákiának megvan az összes gazdasági és politikai feltétele ahhoz, hogy jobb helyzetbe kerüljön. Vannak demokratikusan gondolkodó emberek, akiket minden erőből támogatni kellene. És szembe kellene szállni a demokratikus folyamatokat fékezni vagy meghiúsítani szándékozó próbálkozásokkal, ha jelentkeznek ilyen törekvések.- Prágából milyennek látják a magyar-szlovák alapszerződést?- Úgy vélem, ez a szerződés mindenképp haladást jelent. És annak a tudatnak a megnyilvánulását, hogy lehetetlenség eltekinteni bizonyos lépésektől, ha egy adott ország meg akar maradni a fejlett Európában.- Szlovákiának, enyhén szólva, nem szimpatikus a magyar képviselők autonómia-, vagy mondjuk úgy, önkormányzati autonómiakövetelése. Hogyan vélekedik erről a kérdésről?- Én személy szerint a nyílt polgári társadalom elvi támogatója vagyok, ami a hatásköröknek a lehető legalacsonyabb szintre való csökkentését is jelenti. Ám nem szabad a dolgokat nacionalista bázisokra építeni, hiszen mint jól tudjuk, a nacionalista elvek túl sok rosszat hoztak már.- Csehország és Szlovákia, bárhogy is nézzük, szinte minden vonatkozásban egyre távolodik egymástól. Ebben a két ország kormányfője is ludas, hiszen eddig még csak egy találkozót sem tudtak összehozni a kapcsolatfejlesztés érdekében. Ön szerint milyen okok késleltetik a miniszterelnöki találkozót?- Ezt a kérdést a két úrnak egymás közt kellene rendeznie. Egyáltalán nem tetszett, hogy a választások előtt sem volt meg az a magas rangú, kormányszintű kapcsolat, amilyennek lennie kellett volna. Noha útjaink elváltak, a közös történelem szálai összekötnek bennünket, sokkal szorosabban, mint bármelyik másik országgal. Ügy vélem, most a közös történelem pozitívumaira kellene összpontosítanunk figyelmünket, viszonyunkat ezen a szálon kellene továbbfűzni. Nem tetszik, hogy ezeket a kapcsolatokat kormányszinten is tromfként használják, holott a minden területet felölelő együttműködést kellene mélyíteni. Változóban van a Szlovákia-kép - jelzi Zentai Péter Bécsből Az utóbbi hetekben az osztrák sajtóban olyan banki és befektetői-tanácsadói elemzésrészletek láttak napvilágot, amelyek meglepetéssel állapítják meg, hogy a független Szlovákia mennyire sikeresen tudott gazdaságilag „életben maradni”. A pozsonyi tőzsdét - amelyről még másfél évvel ezelőtt is mint komolytalan vállalkozásról lehetett olvasni - most már a prágai, a varsói és a budapesti értékpapírpiac egyenrangú társának tartják. Ami azonban a legfontosabb gazdasági adatokat illeti, a Die Presse és a Der Standard című tekintélyes lapokban az utóbbi időben megszólaltatott osztrák szakemberek; a Bank Ausztria és a Creditanstalt kelet-európai befektetési tanácsadói egyaránt kiemelik: imponáló, hogy az illetékesek kézben tudják tartani Szlovákia gazdaságát, relatíve alacsony az infláció, s az állam nem adósodott el különösképpen. Mindezek mellett az is olvasható a Szlovákiával kapcsolatos ausztriai cikkekben, hogy a privatizáció üteme egyenetlen, az állam túlzottan beleszól, mely befektetőkkel álljanak szóba, s melyekkel ne az eladásokért felelős bürokraták. Mindez egy újfajta államkapitalizmus veszélyét rejti magában. Újból és újból olvasni, meg hallani is arról, hogy a Meéiar-kormány nem igazán tűri a sajtóbírálatot, a kritikát, így vagy úgy, de Szlovákia ellenségeinek aknamunkájaként fogja fel. Ez a hozzáállás - mint ahogy a Der Standard nemrégiben megjelenő cikkében fogalmaz - a sajtószabadság nyilvánvaló korlátozására tett kísérlet. Bécsben egyébként hosszú időn át tekintélyelveket valló, nem igazán demokratikus politikusként ábrázolták Vladimír Meéiart, s elsősorban a magyar kisebbséggel szembeni politikáját bírálták egészen egyértelműen. A magyar-szlovák alapszerződés aláírása nyilvánvalóan enyhítette a radikálisan bíráló hangot, de Meéiar személyéről sem a sajtó, sem a hivatalos politika kimondottan jó szót továbbra sem mond, és nem is ír le. Ez nyilván mindaddig így is marad, amíg nem rendeződik a mohi atomerőmű körül kialakult osztrák-szlovák vita. E kérdésben a politikai ellenzék és a kormány egy nézetet vall Ausztriában: „ Végsőkig meg kell akadályozni, hogy az eredeti tervek szerint üzembe helyezzék az atomerőművet”. Ugyanakkor néhány olyan cikk is megjelent, amely óvja az osztrák politikai közvéleményt a túl radikális lépésektől ebben a kérdésben, mert Meéiart úgysem lehet visszakozásra bírni. Viszont az oroszok, ukránok „karjaiba lökni" annál inkább lehet, s ez a veszély - politikailag és nukleáris energetikai szempontból is - súlyosabb, mint hagyni az erőmű befejezését nyugati segítséggel és támogatással. Klaus és Meciar: nekigyürkőzés? Az oldalt írta és szerkesztette: Urbán Gabriella FÓKUSZBAN < 1995. május 14. ilBSÉMBp
