Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-07 / 19. szám
átható jelzés betöltötte az egész űrhajót. A sziréna szaggatott hangja tanácskozásra hívta a személyzetet. Még mielőtt felhangzott volna, az űrhajósok többsége már elfoglalta helyét az ülésteremben. A műszereknél csak a repülést biztosító szolgálatos személyzet maradt. De képernyőről ők is figyelték a tanácskozás menetét. Eljött a nap, melyet mindannyian oly türelmetlenül vártak. Négy évig tartott, amíg az űrhajójuk legyőzte planétájuk és a célbolygó közti távolságot. És most csupán öt óra választotta el őket a pillanattól, hogy felvegyék a kapcsolatot a célbolygón élő civilizációval. Már két napja köröznek körülötte. Nem, nem ez az első civilizáció, amellyel a világűrben találkoztak. Többhöz is volt már szerencséjük. És mégis, a küszöbön álló kapcsolatfelvétel sokkal lényegesebb volt számukra a többinél. Ezidáig olyan lényekkel találkoztak, akik annyira különböztek tőlük, hogy az szinte gátolta őket a közelebbi kapcsolatteremtésben. E gondolkodó lények arcán és testén, akiknek a kozmosz életteret nyújtott, a természet sokféle arculata tükröződött. És egyszer csak csoda történt! Útjuk utolsó szakaszában sikerült egy tévéképet fogniuk, melyen olyan teremtményeket láthattak, akik a felismerhe- tetlenségig hasonlítottak hozzájuk. Mindannyian tudatosították e nap történelmi jelentőségét. Semmiféle véletlen nem ronthatja el a kapcsolat- felvételt. Az ismerkedés első pillanatai döntőek. A különböző civilizációkkal történt előző találkozásaik alapján meggyőződhettek az első benyomás fontosságáról. Ezért az űrhajó parancsnoka szükségesnek tartotta megismételni az ismerkedés folyamatának főbb pontjait. A feszült csendben szinte mennydörgött a hangja:- Összehívtam önöket, hogy közvetlenül expedíciónk célbaérése előtt döntsünk a legmegfelelőbb eljárásról. A legközelebbi órák eseményei mindenekelőtt rajtunk múlnak. Az egyetlen törvény, melyet be kell tartanunk: az önkéntesség elve. Abban az időben formálódott, amikor helytelen eljárással kényszerítettük jelenlétünket, létezésünket és barátságunkat más civilizációkra, amelyek semmi érdeklődést nem tanúsítottak irántunk. E hibára fizetett rá sok társunk, és azok is, akik tévedésből hódítóknak véltek bennünket. E törvény jó. Senkire sem erőltethetünk semmit, bár ebben az esetben semmi kétségem afelől, hogy ne tárt karokkal fogadjanak bennünket. Az az érzésem, mintha születésünk bolygójára térnénk vissza. Mindennek ellenére készültségben kell lennünk. A védőpajzs, mely megakadályozza, hogy a célbolygóról idő előtt észreve- gyenek bennünket, működni fog mindaddig, míg az érzelmek mérőrendszere nem jelzi, hogy az érkezésünk kiváltotta reakció a legkedvezőbb. A mi új, érzékeny műszereink ugyanis képesek óriási távolságból felfogni a változás jeleit, amelyek a szervezetben az érzelmi reakciók során keletkeznek. A mérések eredménye dönti el, hogy maradunk-e vagy hazatérünk. Műszereink néhány másodperc alatt 200 millió egyed viszonyulását képesek érzékelni. Az a terület, ahol a televíziós hálózatukba szeretnénk kapcsolódni, éppen alattunk van. Ez az északi pontból a déliig húzódó szárazföld északi fele. A lakosság létszáma megfelelő, a technikai felszereltsége ugyancsak, s a lakosság túlnyomó része olyan nyelvet beszél, amelyet a nyelvi műszereink megfejtettek. A számítógép kidolgozta a tolmácsolás módját, így üzenetünket az anyanyelvükön küldhetjük a tévénézőknek. Ez minden, amit közölni akartam önökkel. Ha nincs semmi megjegyzésük, hozzáfoghatunk a közvetítés előkészítéséhez. A parancsnok tekintete végigfutott ONDREJ KRUG a hallgatóságon. Megelégedéssel állapította meg, hogy javaslatát ellenvetés nélkül elfogadták. Az űrhajósok kisebb csoportokra oszlottak és hamarosan vidám nevetésüktől visszhangzott az űrhajó folyosóinak labirintusa. A televíziós közvetítés kezdetéig már csak egy óra állt rendelkezésükre. A közvetítést biztosító valamennyi műszert néhányszor ellenőrizték, s a műszakiak figyelme az érzelmek mérőrendszerére irányult. A jelzőberendezés zöld fénye mutatta, hogy a bolygón nyugalom uralkodik. A mérőműszer mutatója a fokozat közepe táján ingadozott. Még nem indult be semmi, de a közvetítés kezdete után a mutatónak erősen ki kellene lengenie bal felé. S aztán, az érzelmek változása következtében a jelzőrendszer zöld fényét bizonyára felváltja majd a kék, ami a bolygólakók barátságos hangulatát jelezné. A gyűlölet és az ellenséges magatartás jelzésére a rendszer piros fényét tartalékolták' és a táblázat jobb oldali fokozatát. De mindenki barátságos fogadtatásra számított, senkinek eszébe sem jutott, hogy a közvetítés során a piros fény is kigyúlhat. Egyre közeledett a közvetítés kezdetének időpontja. A kamera előtt megtörténtek az utolsó előkészületek. A feszültség fokozódott. Az ismeretlen tényező mindenkit izgalomban tartott. A parancsnok látszólag nyugodtan hajolt az érzelmeket jelző mérőműszer fölé, és karjával utasítást adott a kamerák bekapcsolására. Az űrhajó csendjét ismeretlen hangok törték meg, amelyek az elektronikus tolmácsból hallatszottak. Ezek az üdvözlő szavak voltak - lefordítva az idegenek nyelvére. A közvetítés első percében nem történt semmi változás. Minden egyes tekintet a jelzőrendszer táblázatának fokozataira irányult, és türelmetlenül várták a bolygólakók első reakcióját. A műszerek teljes kapacitással működtek, és minden pillanatban várható volt az első mérések eredménye. Annyira várták, hogy kigyulladjon a kék fény - ami a barátságos fogadtatást jelentené -, hogy szinte senki sem reagált a jelzőlámpa első piros villanásaira. Csak a mutató hirtelen jobbra lengése győzte meg őket a váratlan mérési eredmény valóságáról. A barátságos fogadtatás helyett a bolygón gyűlölet várt rájuk. Elsőként a parancsnok tért magához:- Ez hihetetlen! - kiáltott fel. - Miért gyűlölnek bennünket? Riadó! A közvetítést meg kell szakítani! Felkészülés az azonnali hazatérésre! - adta ki utasításait. Közben szüntelenül a mérési eredményeket figyelte. Egyértelmű volt: odalent senki sem táplál barátságos érzelmeket irántuk. Ellenkezőleg! Jelentkezésük kimondottan dühödt gyűlöletet váltott ki. A „Miért?” kérdésre hiányzott a felelet. Azzal a tudattal, hogy soha nem tudják meg a sikertelenség okát, a parancsnok elfordult a bolygó felszínét mutató képernyőtől. Lassan, elkeseredve készítette elő a visszatéréshez szükséges adatokat. * Másnap valamennyi amerikai és kanadai napilap nagybetűs címmel hozta terjedelmes beszámolóját az előző nap egyedülálló eseményéről. A New York Express legérdekesebb írásából közöljük az alábbiakat: „Észak-Amerika több millió tévénézője tegnap rendkívüli eseménynek volt a szemtanúja. Abban az időben, amikor a kanadai Mirportban zajló Forma 1-es autóverseny izgalmas eseményeit figyelték, amely az idei világbajnok személyét volt hivatott eldönteni, a közvetítésben hirtelen zavar keletkezett. A legdrámaibb pillanatban, amikor az élen járó versenyző nem tudta uralni a kanyart, és kocsija ellenőrizhetetlen sebességgel rohant a többi közé, egy ismeretlen kalózadó reklámműsorral lépett a közvetítésbe. Ez a gátlástalan cselekedet a tévénézők körében óriási föl- háborodást és gyűlöletet váltott ki. Levelek százaiban követelik az ismeretlen cég kinyomozását és megbüntetését. A reklám közlői számára nem mentség az a tény, hogy a közvetítést, mely valószínűleg valamilyen tudományos-fantasztikus regényt népszerűsített, megszakították. A bűnösök szigorú megbüntetése legyen intő példa, hogy hasonló eset soha többé elő ne fordulhasson.” Vércse Miklós fordítása A gyűlölet rejtélye KARINTHY £—ári c—i £—i r /--------u Ba rátommal délután három órakor találkoztam. Régen nem láttam ebben a helyiségben, de a rendes helyén ült. Nem írt és nem olvasott, egyszerűen ült, maga elé nézett, de azért nem látszott se unatkozni, se fáradtnak nem tűnt. Mikor letelepedtem mellé, röviden és határozottan üdvözölt, olyan ember hangján, aki tisztában van egy köszönés jelentőségével, sem több, sem kevesebb időt nem szán rá, mint amennyit a dolog igényel. Szemei tisztán, üdén és határozottan nyugodtak meg arcomon; szembenézett velem, és ebben valami őszinteség, becsületes nyíltság és a nyugodt lelkiismeret adta fölény volt. Egy pillanatra szinte zavarba jöttem.- Hát - mondtam zavartan -, hogy vagy?- Köszönöm, jól - mondta a barátom nagyon hangosan és határozottan. Meghökkentem.- Hm. Olyan... megváltozódnak látszol. Egészen ki vagy cserélve.- Azt elhiszem - mondta a barátom hangosan, határozottan és némi gúnnyal, szinte fenyegetően. Olyan egyenesen nézett a szemembe, hogy zavaromban elfordultam, és tétován nézelődtem körül.- Hát... hogy élsz mostanában? - kérdezősködtem tovább gyáván. Most már határozott gúny volt a tekintetében.- Hogy hogyan élek mostanában? Hát egy kicsit másképpen élek mostanában, mint például ti éltek mostanában.- Ugyan! Hát hogyan élsz? Egy percig habozott, mintegy megfontolva, érdemes vagyok-e arra, hogy komolyan vegyen. Végre előrehajolt, az asztalra ütött. A szemei diadalmas, idegenszerű fényben ragyogtak, míg beszélt.- Hát ide hallgass, fiacskám, ha ugyan az éjjelezésektől megpuhult értelmed tudod még koncentrálni annyira, hogy egy összefüggő előadást ap... hogy mondják?... appercipiálhass. Ide hallgass, és gondold meg. Elmondom neked röviden és határozottan, hogy én hogyan élek mostanában... Nem is, nem így mondom el. Hanem elmondom neked például egy napomat, ahogyan mostanában csinálom.- Hát először is.- Felkelés: reggel nyolckor. Kiugrás az ágyból. Mosdás: friss, tiszta vízben. Öltözködés. Kávéház nincs többé. Az utcámban van egy kis kávémérés: kávémérésben szerény reggeli. Szerény, de egészséges, egyszerű reggeli, ami egyben felüdít és táplál. Most fél kilenc van. Figyelsz?- Ó! Csupa fül vagyok.- Fél kilenc van, most tehát kezdődik a munka. írás. Igen, írás, korán délelőtt. Friss aggyal, tiszta, zavartalan képzetekkel. Ez tart egészen tizenegyig. Most abbahagyom az íróasztalt, és átmegyek a mellékszobába, ahol jó kis súlyzóim várnak, most egy órai üdítő, friss, egészséges tor- názás következik. A test és lélek egységes, harmonikus együttképzése.- Nagyszerű!- Azt elhiszem, hogy nagyszerű! így lehet valamit csinálni, nem a hajnali lefekvésekkel. Hát ide figyelj. Most következik az ebéd. A jó kis friss, üdítő, tápláló ebéd, mely egyben a testet fejleszti, és a lelket ruganyossá teszi.■■ akarom mondani... mindegy. Most négyig olvasás. Komoly elmélkedés alakuló könyvtáramban: erőgyűjtés a munkára, mint mikor a méhecske gyűjti a hímport. Barátom legyintett.- Hímport... Pardon, egy pillanatra. Jegyzem az előadást.- Tessék. Tehát: négytől hatig komoly munka. Hatkor torna, uzsonna. Hétkor séta a parkban. Nyolckor egészséges, üdítő, friss vacsora. Frugális vacsora. Utána egy kis séta, megint olvasás, aztán tíz órakor be az ágyba, és tíz perc múlva alszom, azoknak az embereknek egyszerű, mély, tiszta, üdítő álmát, akiknek egy munkában, egészségben, öntudatban és lelkiismeretben eltöltött tiszta nap érzése teszi édessé a hótiszta párnát! Barátom hangja a befejező mondatban felségessé magasztosult. Törzsre emlékeztetett a Sasfiók Wagram-jelenetében. Kábult an néztem rá.- És... és mióta élsz te így? - kérdeztem kiszáradt torokkal. Barátom lehajtotta a fejét. A szeme kialudt. Az arca ráncos lett. A szája lelógott. Tekintete elferdült. Tenyerét kifordította.- Hát... holnap reggel kezdem. Most... egy félórája gondoltam ki... KISS TAMÁS A szelek útja Azért jött tarka réteken, hogy kitágítsa a teret, innét az erdőre csapott a parttalan nyugati szél. Ott kapott formát-illatot apró ágacskák közén, vén tölgyek csipkés levelén, és fújt tovább, fütyülve rontott a város főtere felé, őrült körtáncba kezdeni. Ó hova tévedsz te szegény, csavargós mellékutakon, köhögős sikátorokon, töretni szép szál derekad... Hisz alkonyatra elrekedsz, pincefalakon szimatolsz, mint az elkóborolt ebek, pihegve ágat keresel, mint végtelen útja során a fáradt nagyszárnyú madár.
