Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-30 / 18. szám
mit megparancsolnak, azt nem szívesen teszi az ember. Ilyen a természete, így volt ez az előírt örömünnepekkel is. A május elsejének egyrészt örültünk - mert munkaszüneti nap volt, másrészt nem. Mit ér a munkaszüneti nap, ha fel kell vonulni? Mire letelt a kiszabott négy-öt órai várakozási idő és az ember elvonulhatott az integető vezetők előtt, s amíg további órák múlva hazakerült, fáradtabb volt, mintha végigdolgozta volna a műszakot. Ma már nincsenek kötelező ünnepek. Május elsejét mindenki ott és úgy tölti, ahol és ahogyan akarja. Több mint háromszázezer embert hidegen hagy, hogy május elseje, a munka ünnepe ma is munkaszüneti nap. Minthogy nincs munkájuk. Következésképp a segélyből - ha még kapják - nem futja majálisra, ökörsütésre... Annak idején a tömegtájékoztató eszközök (is) különös gonddal készültek május elsejére. Nem rukkolhattak elő akármivel! Szigorú szemek figyeltek minden leírt és kimondott szóra. f Az ünnepi számok anyagainak kiválogatása - hogy mi kerül vagy kerülhet be a lapba - szerkesztőségünkben is komoly és éber odafigyelést követelt. Fellapoztuk a Vasárnapi Új Szó, illetve az Új Szó vasárnapi kiadásainak - a l/BSáfflBp elődei - májusi számait. A vezércikkek nem hagynak kétséget afelől, milyen irányban meneteltünk. Két évtizednyi lapszámból válogattuk ki a legjellemzőbbeket. S mintegy kiegészítésként és összefoglalóként az 1992-es májusi tárca részletét. 1970 Csakhamar torz álomnak tűnik majd, hogy a közelmúltban mennyit háborog- tunk amiatt, hogy az illetékesek miért nem tudnak rendet teremteni az irányításban, a munkaszervezésben? Miért nem vetnek véget a munkaerőkkel való üzérkedésnek, a spekulációnak, a megvesztegetésnek? A munkájukat becsületesen végző dolgozók jogosan mutattak rá: a mi társadalmunkban nincs helye a burzsoázia farkaserkölcsének. Mert látták, tapasztalták, hogy egyesek - nem is kevesen - büntetlenül ott húzhatnak hasznot, ahol csak tudnak. 1971 Brezsnyev elvtárs őszinte hangú beszámolójában nagyon tapintatosan említi, hogy „mint ismeretes, a szocialista világban továbbra is bizonyos nehézségek és bonyodalmak mutatkoztak, ami egyes államok és a Szovjetunió kapcsolatainak fejlődésében is visszatükröződött”. Igen. Nyilvánvaló, hogy e bizonyos nehézségekért és bonyodalmakért mi is kell, hogy felelősségre vonjuk kommunista lelkiismeretünket, hogy magunkba szálljunk s megkérdezzük önmagunktól, mennyire vagyunk bűnösek azért, hogy engedtünk a kommunista elvszerűségből, hogy nem voltunk képesek megfékezni idejében a hazánkat fenyegető ellenforradalmi hullám előretörését. 1974 Május elseje örömünnep a sportolók számára is, hiszen a testnevelés és a sport mindinkább megkapja az őt valóban megillető helyet. (...) A szocialista tábor sportolói azt ünnepi ik, hogy nálunk a sport és a testnevelés óriási fejlődésen ment át, hovatovább a széles tömegek mindennapi szükséglete lett, azoké, akik valamikor szinte nem is gondolhattak a sportolásra. 1976 A munkásosztály mindenekelőtt azért hivatott a vezető szerepre, mert a munkás- osztály termeli a nemzeti jövedelemnek a foglalkoztatott lakosságon belüli számarányánál jóval nagyobb részét, a munkásosztály döntő része, az ipari munkásság a legfejlettebb termelőerőkhöz kapcsolódik, azokhoz, amelyektől a népgazdaság egyéb ágazatainak a fejlődése is függ, a munkásosztály és mindenek előtte az ipari munkásság munkafeltételeiben vannak meg azok a tényezők, amelyek a szocialista ember formálásának olyan tulajdonságait erősítik, mint a kollektívizmus, a szervezettség, a fegyelem stb... 1/1 ("Vitt um rtw*. A-munka és aai&tcm «*35».- tcg^óoztzí Vaunogym ucy. ahonnan apó, invozíaftii 4 hétxtrjs .'Uriyasaii^«.* wí 4 v#get mnieei W5.®)W .ti IÁ"»«*!»*» varnak Dome s>w irfxHa« Keut»' vert esymMbtxr a Wi ünmw Mseje én ..iiAtrt mmOBdke. Míg 44 p*íon w/méüKHm iie» 4 <MI»J ii „ l4í>ö> a <TV*W. a Kflwv-WW rtornémtodom. in j íá*sa** Reprofoto: Vlado Gloss 1979 A szolidaritás és az együttműködés a világforradalmi mozgalom három fő osztagának - a szocialista világrendszernek, a tőkés országok munkásmozgalmának és a nemzeti felszabadító mozgalomnak - kölcsönös kapcsolataiban fontos jellemzővé vált. Ezeket az osztagokat a nemzetközi munkásosztály egyesíti, élcsapata, a szocialista világrendszer révén. 1982 Mi is részesei vagyunk annak a nagy történelmi küzdelemnek, amely emberemlékezet óta tart az emberségesebb holnapért, a világ megváltoztatásáért. (...) A visszahúzó erőket meg kell fékeznünk abban, hogy ne taszíthassák az emberiséget egy újabb világégésbe csak azért, mert a történelem már harangozott nekik, de ők még nem hajlandók tudomásul venni, hogy idejük véglegesen lejárt. 1985 Kilencvenöt évvel az első nemzetközi munkásünnep után az idei május elsején a kapitalista országokban ismét százezrek vonulnak az utcákra. Munkát és békét követelve kinyilvánítják akaratukat a harc folytatására ezekért az alapvető jogokért. Hiszen éppen e téren mutatkozik meg a legszembetűnőbben az imperializmus jelenlegi válsága a kapitalista országok dolgozóinak mindennapi életében. 1987 Az élenjáró dolgozókollektívák eredményei meggyőznek bennünket a tudomány és a technika érvényesülése egyértelmű társadalmi előnyeiről. 1992 Szépen lejáratta a múlt ezt is, mint a legtöbb szimbólumot, jelképet, természetes viszonyrendszert; az ideológia piros vonatja elgázolta a májust is, az ifjúságot is. A májusból csinált szocialista rügyfaka- dást, gőzgép hajtotta virágesőt, az ifjúságból pionír- és úttörőfalkát, lelkes dalárdát, mely az egyedüli helyes hibbantás zsenialitását volt hivatott dicsőíteni reggeltől napestig. (...) Megszürkült a tavasz, megfáradt az ifjúság, s egyszeriben kiderült, hogy a legtöbb öregember ilyenkor távozik az ámyékvilág- ból, sőt ebben a világban árnyékok is imbo- lyognak, szemét is van, kukások is járják a várost, a részegek ölre mennek a ^^"-“"-d.onap.l-htehát a munkara rn g £1 bolják a fané ebbe bele kell fern lusi ^ a nap szabadság ------ öröm többé, nem magyarnóta, s a gyerekek nem a hazának születnek, hanem az anyának. Az élet olyan lett, amilyen. Lehullottak a cicomás leplek. MEGKÉRDEZTÜK: Hogyan emlékszik a május elsejékre? Tanítónő, ötvenéves: Főleg a gyerekeket sajnáltam, vékony kis ingben- blúzban kellett elvonulniok a dísztribün előtt - akármilyen hideg volt. Egyszer, emlékszem, krepp-papírból készült integetőket kaptak. Zuhogott az eső, a színes papír elázott, a gyerekek fehér blúza, inge kék, piros, zöld lett. A szülő örülhetett... Idős asszony, nyolcvanon felül. Abszolút cirkusz volt. Micsoda pénzek folytak el a díszítésre! Az a rengeteg zászló! A transzparensek! Sokba került! Azt a pénzt inkább odaadhatták volna az embereknek. Kötelező volt kidíszíteni az ablakot, az ötvenes években még jártak is ellenőrizni... Eleinte mi is komolyan vettük, kiraktuk a zászlócskákat, de az utóbbi években már nem... Főállású anya, huszonöt éves: Amíg muszáj volt, mentem. Egész nap álltam az esőben, sehová sem mozdulhattunk, mert nem tudhattuk, mikor kerül ránk a sor. Rendszerint utolsóként vonultunk fel. Az él bennem, hogy gyakran esett az eső. Amikor már nem tették kötelezővé, elmentem megnézni a felvonulást. Szövetkezeti tag, negyvenkilenc éves: Még olyan is volt, hogy ötven koronát kapott, aki felvonult! A faluban gyülekeztünk, autóbusszal vittek be a járási székhelyre, ott kivártuk a néhány órát, innivalót vittünk magunkkal, aztán valahogy csak eltelt a nap. Pedagógus, ötvenkét éves: Ötéves koromban vitt el először az apám a felvonulásra. Rettentően élveztem a tarkaságot, a látványos felvonulást. A fagyi meg a cukorka kijárt. Kamaszként már lanyhult a lelkesedésem. Órákat vártunk cséeszem-ingben, és bármennyire is aláöltöztünk, fáztunk. De azért mindig örültem is május elsejének, mert olyankor találkoztam a régi barátokkal - már ifjúként -, a lányok körül ügyeskedtünk. Elárusítónő, ötvenkét éves: Örökké zúgolódtam, mert nehezemre esett órákig állni és várni, amig elvonulunk a tribün előtt. De menni kellett. Most nem kell. Bár ha belegondolok, hogy most nincs munkám, hát esküszöm, boldogan felvonulnék. Hatvanéves nő, valamikor munkásnő egy gyárban: Nem szerettem kivonulni. Annak ellenére, hogy az apám kommunista volt. De május elsején be kellett menni a gyárba, bélyegezni. Ott gyülekeztünk. Aki nem jelent meg, nem kapott arra a napra fizetést. Ez volt a május elseje! Ott álltak a transzparensek, az emberek kezébe nyomták...
