Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-23 / 17. szám
tornál it felé vonuló ája, ő sem ke- t. illett Mitten- vig voltam a lakója. Sokan gságban vol- sokoládé volt t láger, ahol ég csokoládét k közé. Drót- er volt összeül pokróccal, :i marharépa- ret kaptunk. S Hol itt tábo- meg keresett lem indult út- ;ságba estem, után találkoz- visszakerülé- lőször azokat entkeztek. Mi kát, hát Ma- lomáromig el az ottani lelVlado Gloss felvétele késznél találtunk ideiglenes otthonra. Két-há- rom hét múlva megkaptuk az engedélyt, és átjöhettünk a hídon. Akkor végre hálát adhattunk az Úrnak: haza érkeztünk. A hazatérés örömébe azonban nem kevés üröm is vegyült. Deportálás, kitelepítés, erőszakos asszimiláció tizedelte a szlovákiai magyarságot, s e nehéz idők nem kis feladatot róttak a nemzetükhöz hű lelkészekre is. Sok lelkészt híveivel együtt kitelepítettek, mások önként követték őket a száműzetésbe. Vörös Bélát 1948-ban helyezték Kamocsára, hogy az ottani megfogyatkozott s ugyancsak lelkész nélkül maradt magyarságnak támasza, vigasza legyen.- Valaha Kamocsa majdnem színtiszta református magyar falu volt, ami nem kis szó a környező katolikus falvak között. A hagyomány szerint az ellenreformáció idején az itteni vizenyős, mocsaras területen találtak menedéket a reformátusok az üldöztetések elől. S itt is maradtak. Mikor én ide kerültem, már egy megfogyatkozott, hitében is megrendült gyülekezetét találtam. Nehéz idők jártak akkoriban az itteni magyarokra, akkor folyt a kitelepítés, deportálás, Kamocsáról is 56 családot vittek el Magyarországra, Baranyába, a gazdák színe-javát, s velük együtt a helyi lelkészt is kitelepítették, helyükre szlovákok költöztek. Ugyancsak sokan voltak még fogságban, akkoriban kezdtek csak hazaszállingózni, ki keletről, ki nyugatról. Mindez természetesen rányomta bélyegét az itteni gyülekezet lelkivilágára. Nagy volt a lelki ínség, szomjúság, az emberek igényelték a vigaszt. Az első hónapok kölcsönös ismerkedése után a gyülekezet 1949-ben egyhangúlag lelkészének választotta meg Vörös Bélát. S hogy jól választottak, az azóta eltelt 46 év bizonyítja. Noha az elmúlt ötven esztendő Kamocsa felett sem múlt el nyomtalanul (hiszen a valamikori 1300 fős gyülekezet is 600 főre apadt), azért a kamo- csaiak többsége mindig kitartott hite mellett. Hangoskodók, az egyház, a papok ellen izgatok persze itt is akadtak, a gyülekezetei azonban nem sikerült megfélemlíteniük. Sőt! Amikor kellett, nem féltek lelkipásztoruk mellé állni, készek voltak megakadályozni, hogy elhurcolják, mint annyi társát az ötvenes években. Gyülekezet és lelkipásztor egymásra talált Kamo- csán. Közös erővel, együttes munkával sikerült a templomot felújítani. A hívek adományaiból mindig futotta arra, amire éppen kellett. Legutóbb négy éve közadakozásból emléktáblát állíttattak a második világháború kamocsai áldozatainak tiszteletére. A kegyeletteljes megemlékezés egyik kezdeményezője és szervezője ugyancsak Vörös Béla tiszteletes volt.- Az első világháború áldozatainak van emléktáblája a templomunkban, úgy tartottuk helyénvalónak, hogy a második háborúban elesett hősöknek is legyen. Erre azonban a kommunista rendszer összeomlásáig vámunk kellett. Csak ezután állt módunkban, hogy a háború 31 kamocsai áldozatának méltó emlékjelet állíthassunk. A hozzátartozók és a helyi gyülekezet adományaiból készíttetett fehér márványtáblát a templom főbejárati falán helyezték el 1990. november 18-án. Néhány hónappal később, 1991. júniusában 50 éves lelkipásztori szolgálatának elismeréseképpen Vörös Béla átvehette a Budapesti Református Teológiai Akadémia Aranydiplomáját. Idén februárban pedig egy másik, ezúttal személyes jubileumot ünnepelhettek Kamocsán. Az idős lelkészt nyolcvanadik születésnapja alkalmából az egész gyülekezet felköszöntötte. Az immár nyugdíjas lelkipásztor azonban ma sem tétlenkedik. Kedvenc könyvei közé húzódva készül a Magyar Szellem Alapítvány pályázatára. - A magyarságért sosem lehet eleget tenni - vallja. - Kálvinista pap soha nem lehet hűtlen nemzetéhez, ahogy vallásához sem. Gályarab prédikátor elődeink sorsa is ezt példázza, s erre figyelmeztet a két M betű is a tenyerünkön: Maradj magyar, és maradj kálvinista. Mindhalálig. S. Forgott Szilvia núltú Stefánia ma kínai étterem n levő pecsétet meg a dátumbé- , és egyre csúnyábban nézett. A mben levő fiatalember türelmet- és megszólalt, persze szlovákul: •m tetszik, csak nem gondolja, imis?" Nem volt valami szeren- gjegyzés. A detektív abban a pil- 1 összehajtotta az iratot, zsebre i útlevelemmel együtt, és paran- íangon közölte: „Velünk jön, rendőrségen tisztázzuk!" Nyu- felálltam (mert rá sem értem lni), a fiatalember szintén, hogy ar indulunk a ruhatárba. A detek- )r váratlanul meggondolta a dol- lán azért, mert látta, hogy egyál- :m lettünk idegesek -, visszaadta kát, és intett, hogy maradhatunk, snéztünk és hallgattunk. Mind a udtuk: nem az a gyalázat, hogy aki nem tartoztam az akkor ül- k felekezetéhez, meggyanúsítot- nem az, hogy egyáltalán ilyen adászat folyik. ború befejezése után sokáig más nk voltak, mint kávéházba járni, mán újra járhattunk volna, a ká- c már nem voltak ugyanazok, nevetve mesélte, hogy az utcán :ott az egykori Stefánia egyik ré- ■rével, s megkérdezte, hol dolgo- lyen most a kávéház? A kedves icér azt mondta: „ Ugyan, tanár tanában rendes ember nem jár :ba. ” időnek kellett eltelnie, hogy az szett,.rendes ember” újra eljárjon -egyszer valamelyik kávéházba. Mayer Judit k POLGÁRI VÉDELEM MA SEM ANAKRONIZMUS Ugye még emlékszik a kedves olvasó a rendszerváltás előtti időkben divatos „fejtágításokra”? Például arra, amikor a faliújságon megjelent a felirat, esetleg a hangosbemondó közhírré tette: CO tanfolyam lesz. A megjelenés kötelező!” Az összegyűltek - tudván, mi vár rájuk vagy százhúsz percig - ilyesfajta ironikus megjegyzésekkel kommentálták a szokásos időpazarlást: „Na, megint elmagyarázzák, mit kell tennünk, ha az ithperialisták atombombát dobnak a kertünkbe. ”- Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a polgári védelem nem valamiféle szocialista találmány, amely a múlt rendszerrel együtt eltűnt a süllyesztőjében - mondja Milan Sisulák, az SZK Belügyminisztériumának szakértője. - A fejlett nyugati országokban is voltak és vannak is a civilek érdekében és védelmében működő katonai alakulatok. Mi korábban a háborús konfliktusokra voltunk „beprogramozva”, de 1989 után jelentős változásokon mentünk keresztül. A polgári védelem egyértelmű feladata a civil lakosság életének, egészségének s vagyonának a megvédése a különböző természeti csapások és más jellegű szerencsétlenségek esetén. Például árvizek, földrengések, gátszakadások, nagy kiterjedésű tüzek, robbanások, vegyi mérgezések, ökológiai katasztrófák esetében. 1994 januárja óta már törvény is van a polgári védelemről. A hangzása nagyjából azonos a nyugati demokráciák hasonló törvényeivel. • Legyünk egészen konkrétak! Beszéljünk a polgári védelem múlt évi tevékenységéről: hol, mikor és miben voltak a lakosság segítségére ?- Tavaly 44 esetben segítettünk felszámolni vagy legalábbis enyhíteni a különböző természeti csapások okozta károkat. A mentési munkákban 105 hivatásos tiszt és 395 sorkatona vett részt. Tevékenységünket 138 speciális munkagép segítette. A bevetéseink közül szeretném megemlíteni az 1994. április 6-ai pozsonyi gázrobbanást, amely emberéletet is követelt. Egységünk kezdettől fogva a helyszínen volt, és a mentési munkálatoknál segédkezett. Kilenc lakásból kellett ott evakuálni és átköltöztetni a lakókat, illetve a berendezést. Embereink az ukrán Zernograd vontatóhajó bősi balesetét követően is az elsők közt voltak a helyszínen. Aktívan részt vettek a merítőfalak áthelyezésében és rögzítésében, valamint a vízbe került olaj kiszivattyúzásában. És ha már a vízszennyeződésnél tartunk, szólni kell a keletszlovákiai folyók, a Latorca, a Bodrog és az Ung tisztításáról is. Az Ukrajnából jövő olajfoltok likvidálása január 2l-től március 14-ig tartott. Közép-Szlovákiában megemlítem a rimaszombati és a nagy kürtösi járásban dúló sertéspestist, amelynek felszámolásánál ugyancsak segédkeztünk. A katonák 42 600 hektár erdőt fésültek át, ahol 20 vaddisznó tetemére bukkantak. Ezeket elásták és fertőtlenítették a környéket. 0 Van a polgári védelemnek úgynevezett katasztrófa- terve?- Természetesen igen, hiszen a legfőbb feladatunk valóban a polgárok életének és vagyonának védelme. Veszalmiákszesszel üzemel. Az említett anyag szivárgása, nagyobb koncentrációja például komoly veszélyt jelenthetne. Erre a lehetőségre természetesen nemcsak mi, hanem az említett üzemek illetékesei is fel vannak készülve. Néhány községünk a vágsellyei Duslo és a mohi atomerőmű „hatáskörébe” esik. Ezért elengedhetetlen, hogy a katasztrófatervünkben a nagyobb kiterjedésű üzemi balesetek lehetőségével is számoljunk. Elméletileg ugyanez vonatkozik például a liptói vízi erőműre is. • Nos, tételezzük fel, hogy az ottani vízduzzasztó gátja maximális vízszintnél földrengés miatt átszakad! Mit jelentene ez a gyakorlatban ?- Az árhullám elsősorban járásunk északnyugati részét veszélyeztetné: Tardoskeddet, Andódot, Szímőt, Jattót. Számításaink szerint a víz 52 óra alatt érné el az említett falvakat. Ez elegedő idő ahhoz, hogy a polgárokon és azok vagyonán kívül az állatokat és a kultúrem- lékeket is menekíteni tudjuk. 0 Reméljük, ilyesmire sosem kerül sor. Viszont ki- sebb-nagyobb vészhelyzeteket nem lehet kizárni. Említene néhány olyan esetet, amelynél segédkeztek?- A surányi malomrobbanásnál, amely emberéleteket is követelt, alaposan kivettünk részünket a mentési munkálatokból. Ugyancsak segédkeztünk az emlékezetes párkányi tűznél, amely a papírgyárban tombolt. Az említett város pályaudvaráról sem hiányoztunk, amikor az egyik ciszternából nagy mennyiségű, erősen mérgező folyadék csurgó» ki, és a közelben levő kutakat veszélyeztette. Ha nem lépünk időben közbe, ez felbecsülhetetlen károkat okozott volna. No és ha már Párkányt említem, nem hagyhatom ki a magyarországi Esztergomot sem, amellyel igen jó a kapcsolatunk. Évente legalább kétszer találkozunk ottani kollégáinkkal. Ugyanez mondható el Komárom megyéről is. Természetesen a barátság - szükség esetén - a kölcsönös segítségnyújtásra is kiterjed. Ordódy Vilmos (Fotó: Vlado Gloss) És amíg a tanfolyamot vezető katonatiszt a NATO agresszív megnyilvánulásaival riogatott, majd a gázálarc és a gumiöltözék helyes használatát mutatta be, a hallgatók egy része keresztrejtvényt fejtett, vagy újságot olvasott a tanácsterem hátsó soraiban... A polgári védelemnek ilyen típusú tanfolyamai manapság már időszerűtlennek tűnnek, így sokan talán nem is tudják, hogy a CO szervezet - amely akkoriban természetesen a mindenható kommunista párt égisze alatt működött - még létezik, és mindmáig hasznos, szükséges tevékenységet fejt ki. szélyhelyzetben a mi feladatunk időben figyelmeztetni őket a várható fejleményekre, és az evakuációnál segíteni. Most konkrétan a víztárolók és atomerőművek közelében levő települések lakóira gondolok. A részletes terv nem titkos, mindenki számára hozzáférhető. Aki kíváncsi rá, bármikor megtekintheti. A váratlan szerencsétlenségekre egyébként nemcsak a szirénák hangja figyelmeztetne, hanem a televízió és a rádió is azonnal reagálna a helyzetre. 0 Önök a múltban számtalan óvóhellyel rendelkeztek. Mi lett ezek sorsa?- Szlovákiában a hatvanas évek derekáig valóban sok földalatti és más kisebb-nagyobb óvóhely épült. Csak Pozsonyban legalább 90 ilyen létesítményt tartunk számon. Többségüket az utóbbi 15-20 évben a lakosság rendelkezésére bocsátották, és moziknak, raktáraknak, biliárd- és relaxkluboknak rendezték be azokat. A legnagyobb fővárosi óvóhely, a Vár alatti U-klub például a fiatalok kedvenc szórakozóhelye lett. Idővel elzüllött, egyre több kétes elem látogatta. A városatyák ezért úgy döntöttek, hogy más célra kell használni. Jelenleg átalakítás alatt áll. Úgy tudom, hogy a rekonstrukció után ezen a mintegy 2000 négyzetméteres földalatti területen étteremhálózat, és egy céllövölde lesz majd. Érsekújváron, a polgári védelem stábján Jozef Ostrozlíknál afelől érdeklődtünk, hogy ők vajon milyen potenciális veszélyforrásokkal számolnak ?- Járásunkban nincsenek veszélyes vegyi üzemek, ám a lakosságot másodlagos hatások is érhetik. Az érsekújvári húsüzem, a konzervgyár vagy a téli stadion hűtőberendezése jelentős mennyiségű A hajdani atombunker ma relaxközpont Liptószentmária vize két nap alattérne Tardoskeddre! RIPORT 1995. április 23.
