Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-23 / 17. szám
Európa öregedik, a gyermekek száma fogyatkozik A maastrichti egyezmény társadalompolitikát taglaló 7. cikkelye feladatul adja az EU Bizottságának, hogy évente dolgozza fel az EU demográfiai adatait. Az első kimutatás 1994-ben el is készült, ebben az EU lakossági modelljét, a korösszetétel alakulását, a család szerkezeti felépítését és a migrációt vizsgálták. Számunkra is érdekesek ezek az adatok, és fontosak lehetnek a hazai viszonyok elemzésekor. ÖT ALAPVETŐ ISMERET 1. A fejlett és a fejlődő országok között még mindig éles a határ. A mérce a természetes szaporulat (az újszülöttek száma magasabb az elhalálozási számnál) és a korosztályok öregedési folyamata. 2. A népsűrűséget és a lakosság számának növekedését tekintve Európa különbözik a többi földrésztől, itt ugyanis fele akkora a népsűrűség, mint Japánban, de lényegesen magasabb, mint mondjuk Amerikában vagy Ausztráliában. A lakosság számának növekedése viszont gyorsabb, mint Japánban, de lassúbb, mint Észak-Amerikában. 3. Az EU államaiban (az újakkal együtt) a többi európai országhoz viszonyítva eltérőek a migráció, a szaporulat és az elhalálozás mutatói. 4. Az EU országain belül a nők helyzetét tekintve szembetűnő az észak-déli sáv. 5. Az EU egyes országaiban annyira eltérő jelenségek tapasztalhatók, hogy ezek válnak meghatározóvá (öregedési folyamat, foglalkoztatottság és az ehhez szorosan kapcsolódó szociális és foglalkoztatáspolitika). A LAKOSSÁG SZÁMA Világviszonylatban KlNA vezet (1,188 milliárd lakos). 2. INDIA (870 millió), 3. EU (tavaly 348,5, most 370 millió), 4. FÁK (290 millió), 5. USA (255 millió), 6. INDONÉZIA (180 millió), majd Brazília (156 mii), Japán, Pakisztán, Banglades (mind 120 millió) és Nigéria (becslés: 116 millió). Az utóbbi 40 évben Földünk lakossága megkétszereződött, 2,5 milliárdról 5,5 milliárdra emelkedett (147%-os növekedés), elsősorban a fejlődő országoknak köszönhetően. Míg a második világháború után a világ lakosságának az egyharmada a fejlett országokban élt, mára ez az arány megváltozott, csupán a lakosság egyötöde él a fejlett országokban (az alacsony halandóság és a számos bevándorló ellenére). Az EUROSTAT táblázata szerinti világkép 1993-ban: 1 2 3 4 5 Világ 7,0% 63/67 3,3 33% 6% Fejlett o. 1,4% 71/78 L8 21% 6% EU (12) 0,7% 73/80 1,5 18% 15% USA 0,9% 72/79 2 22% 13% Japán 0,4% 76/82 1,5 18% 13% Orosz K. 2,0% 64/74 1,7 23% 11% Fejlődő o. 7,7% 61/64 3,7 36% 4% Kína 5,3% 68/71 1,9 28% 6% Nigéria 8,4% 52/54 6,6 45% 3% Megjegyzés: 1. gyermekhalandóság, 2. feltételezett élethossz (férfiak/nők), 3. születések száma, 4. gyermekek száma 15 éves korig, 5. hatvanöt éven felüli lakosok arányszáma. AZ EMBERISÉG ÖREGSZIK De nem mindenhol. A fejlődő országokban a lakosság 40 %-a 15 éven aluli, az afrikai országokban pedig, ahol igen magas a születési arány, az 50%-ot is eléri. A fejlett országokban az arányok mások. A 15 éven aluli fiatalok százalékaránya csupán 20. Ugyanilyen eltérés mutatkozik az idősek csoportjában: a fejlett országokban a 65 éven felüliek aránya 12-15%, míg a fejlődő országokban csupán 4%. Lassan-las- san ugyan közelednek egymáshoz ezek az értékek, de a különbség még sokára mosódik el. Ezek voltak a százalékok. Abszolút számokban azonban délen sokkal több idős ember él, mint északon, ha a világ hagyományos - gazdag Észak, szegény Dél - felosztását vesszük alapul. Rohamos a sűrűn lakott nagyvárosok elöregedése, ugyanez a helyzet a földművelő vidékeken is, ahonnan a fiatalok egyre inkább menekülnek. Ki tudja, hová. Az ENSZ előrejelzése szerint 2025-ben a fejlett országokban a világ öregjeinek (60 éven felül) csupán az egynegyede él majd, Kínában és Indiában ekkor körülbelül 36 millió 80 év feletti polgár lakik majd. Hogy ez milyen gondokkal jár, ahhoz ismernünk kell a közigazgatás, az egészségügy és a szociális ellátás szerkezetét az adott országokban, hogy az anyagiakról ne is beszéljünk. NÉPSŰRŰSÉG A lakosság megoszlása igen változó. Lássuk csak a legalapvetőbb adatokat (az adatok négyzetkilométerben): Világ 40 EU (12) 140 Európa 110 Szlovákia 103 Japán 330 FÁK 13 Ausztrália 3 Dánia 46 Franciaország 33 Nagy-Britannia 31 Írország 18 Portugália 16 Németország 15 Luxemburg 13 Hollandia 12 Belgium 11 Spanyolország 10 Olaszország 7 Görögország 3 C5 ? S •a» Az ENSZ előrejelzései szerint ez a megoszlás 2Q25-ig lényegében nem változik, ha kizárjuk a háború és a különböző járványok lehetőségét. Európában szintén szembetűnőek a különbségek. A Benelux államokban például a népsűrűség meghaladja a 300/km- -t, a környező országokban a 200/km^ -t, 100 alatt van Skandináviában, a Pireneusi-félszigeten, Lengyelországtól északra és a Balkánon. MIGRÁCIÓ A 60-as években Északra - főleg Németországba, Franciaországba és Belgiumba - özönlöttek a görög, spanyol, olasz és portugál bevándorlók. Skandináviát ez a bevándorlási hullám szinte alig érintette. Napjainkban leginkább Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban emelkedik a bevándorlók száma, de már itt is egyre szigorúbb ellenintézkedéseket hoznak. A NŐ ÉS A CSALÁD A nyugat-európai országokban a nők átlagosan 24 éves korukban kötnek házasságot. A volt Szovjetunió hajdani „hatáskörzetébe” tartozó országokban ez a korhatár 22,5 év. Nálunk és a környező országokban általában csak a házastársak számíthattak önálló lakásra, Nyugaton a házasulandók többnyire már önálló életet élnek, biztos háttérrel. Ez érdekes szempont számunkra, itt ugyanis a fiatal házasok aligha számíthatnak ma arra, hogy állami lakást kapnak. A házasságon kívül élve született gyermekek száma %-ban volt. Ez az elkülönülési folyamat az 1920-as években kezdődött. Akkoriban Nyugaton a születések száma csökkent (a 30-as évek közepéig), 1934-39 között emelkedett, a háború alatt csökkent, az 50-es években újra emelkedett, majd 1964-ig igen alacsony volt. Észak-Amerikában és Ausztráliában a fejlődés ehhez hasonló volt, csak 5 évnyi időelőnnyel. Japánban a háború után a gyermekek száma családonként 4-ről 2-re csökkent. Az EU-tagországokban kitolódott az első gyermeküket szülő nők korhatára. A fiatalok tovább tanulnak, tovább maradnak a szülői háznál. Az EU több tagországában a 25. év betöltése után önállósulnak a fiatalok. Ekkorra van már állásuk, lakásuk, s ekkor alakítanak ki tartós kapcsolatokat. Ebben nemcsak a kelet-európaiaktól, hanem az amerikaiaktól és a japánoktól is különböznek. HALÁLOZÁS A második világháború befejeztével 1000 élve született gyermekből 50-re csökkent a gyermekhalandóság. Kelet- és Dél-Európában ez a szám 1000-ből 70 körül mozgott. A 70-es években azonban a szovjetunióbeli, a csehszlovák és az NDK-beli helyzet ebben megközelítette a fejlett nyugati országokat. A legjobb eredményt Skandináviában és Hollandiában érték el: ezerből 15 alatt volt az elhalálozás száma. Európa déli fele pedig ekképp festett: 25/1 000, de Romániában majd 50/1 000, Portugáliában pedig 55/1 000. 1992-ben az EU-tagországokban a gyermek- halandóság jóval 10 alatt volt. Sorrendben az alábbi államokban: A terhesség-megszakításról nincsenek megbízható statisztikai adatok. Ha a Kelet-Nyugat felosztásnál maradunk, nyugodtan elmondhatjuk, hogy Kelet-Európábán 3-5-ször több az abortusz, mint a nyugati országokban. 1990-ben az EU országaiban 100 szülésre 35 terhességmegszakítás jutott, Közép- és Kelet-Európábán 100 szülésre 60-150! Mivel nyugaton a születések számát maguk a nők ellenőrzik, Európa e két felében a család fejlődése teljesen eltérő Finnország 5,2 Svédország 5,3 Norvégia 5,8 Németország 6,2 Hollandia 6,3 Svájc 6,4 Dánia 6,6 Nagy-Britannia 6,6 Írország 6,7 Franciaország 6,8 Spanyolország 7,2 Ausztria 7,5 Belgium 8,2 Görögország 8,4 Szlovénia 8,9 Portugália 9,3 Csehország 9,9 Szlovákia 12,6 Magyarország 14,1 Lengyelország 14,5 Észtország 15,8 Oroszország 17,6 Románia 23,3 Albánia 32,19 AZ UTÓBBI KÉT ÉVSZÁZADBAN A háborúk és gazdasági válságok ellenére teljesen megváltoztak az életfeltételek, elsősorban az EU országaiban. A születéskor feltételezett életkor hossza 25-ről 75 évre tolódott ki, a születések száma az egyharmadá- ra, sőt a negyedére csökkent, a gyermekhalandóság csökkenése pedig 25-szörös volt. Az életkor, amikor a ^gyermek az egyik szülőjét elveszti, 15-ről 45 évre emelkedett. A SZÜLETÉSEK SZÁMA Ha két szülőnek két gyermeke van, akik szintén megélik az utódok születését, akkor a populáció helyzete nem változik. Ha két gyermeknél több születik a családban, akkor a lakosság száma emelkedik, ha 2 gyermeknél kevesebb születik családonként, a lakosság száma csökken. Ez általánosan ismert szabály. Az EU adatai szerint a 70-es években lényeges változás állt be: addig minden országban 2 fölött volt családonként a gyermekek születési száma, azóta pedig (Írországon kívül) mindenhol e mágikus szám alá esett. Mégsem mondható ez végérvényes irányvonalnak, mivel a 80-as évek közepétől Dániában, Norvégiában, Svédországban és Izlandon a születések száma megszakítás nélkül emelkedik. Nagyon enyhén, de mégis felfelé ível Hollandiában, Nagy-Britanniában, Németországban, Belgiumban és Luxemburgban. Csökken viszont Görög-, Spanyol- és Olaszországban, valamint Portugáliában. 1992-ben az EU országaiban a születések száma 1,48 volt. A legmagasabb Írországban (2,03) és Nagy-Britanniában (1,79), a legalacsonyabb Spanyolországban (1,23) és Olaszországban (1,25). Ezekből az adatokból nyilvánvaló az ellentmondás: valamennyi európai országban kevesebb gyermeke van a foglalkozásban levő nőnek, mint a háztartásbelieknek. Ebből az következne, hogy azokban az országokban, ahol legalacsonyabb a foglalkoztatott nők száma, ott a legmagasabb a születési arányszám, holott ennek éppen az ellenkezője igaz. ELŐREJELZÉSEK Az EU-tagországok lakosainak a száma 2005-ig emelkedni fog, majd enyhe csökkenés várható, vagyis 2020-ban a mai helyzetre számítanak, csak a korösszetétel változik. A 65 éven felüliek száma emelkedni fog, és a mai 15%-ról 2020-ban 20%-ra nő. E statisztika alapján kedves olvasóink is megérik ezt az időt, és személyesen ellenőrizhetik az adatok valódiságát. (Az NO nyomán: j-a)
