Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-16 / 16. szám
A IiBSärnBP (1995. február 19., 8. szám) Emberi sorsok című rovatában egy olvasónk közel negyven oldalon megírt, akár regénybe illő' élettörténetét közöltük - rövidítve. Leveléből valóban úgy tűnt, hogy neki semmi sem sikerült az életben. Amibe csak belekezdett, az sorra balul ütött ki. Úgy véli, ha pénze lett volna, sorsa egészen másképp alakul... Olvasónk őszinte vallomása kapcsán tettük fel a kérdést: vajon a pénzért minden (siker, boldogság, talán még a becsület is) megvásárolható? S egyáltalában: mi is a pénz, amely az emberiség fejlődése folyamán szükségből, az árucsere fizetőeszközeként találtatott ki? Korábban Kínában például a só, Közép-Amerikában a kakaóbab, északon a prémek, őseinknél a szarvasmarha játszotta ugyanezt a szerepet. Később mindezt a nemesfémek váltották fel. Előbb az ezüst, majd általában fizetőeszközként az arany. S bár azóta az arany is elvesztette hajdani jelentőségét, a csillogás, a gazdagság látszata ma is sokakat elvakít. Pénzért ölnek, gyilkolnak az emberek; pénzzel megvesztegethetők magas beosztású hivatalnokok, bírák, rendőrök. Nem véletlenül mondják, hogy aki a pénz rabjává válik, egyben a sátán szolgálatába szegődik. A lapunkban közölt cikkre érkezett vélemények sokaságából állítottuk össze az alábbi válogatást. Pénzért se kapható minden Több községben ismerek olyan házaspárokat, akik unokatestvérekként keltek egybe, a vagyon végett. Az egyik ilyen házaspárnak négy gyermekéből csak egy maradt meg (három kiskorban meghalt), ám az is elmaradt a többi hasonló korútól. A másik családban három gyermek született, ám a szülőknek egyikükből sincs sok öröme. Csaknem fél évszázaddal ezelőtt Enyicke községben dolgoztam a közjegyzőségen. A faluban gazdag, ún. sokhektáros gazdák is laktak. Egyiküket a gyermekei, nagy gazdasága ellenére, kitették a házból, és egy kocsiszínben kellett a végnapjaira meghúzódnia. Itt is fejezte be életét. A rajta levő ruha zsebeiben sok pénzt találtak. Bár mindent a gyerekeire hagyott, nagy vagyona és gazdasága ellenére se részesült megbecsülésben, boldogságban. Lám, pénzért sem kapható minden. Az élethez azonban a megértő család és a munkalehetőség mellett pénz is kell. Viszont hiába van valakinek sok pénze, egészséget, jó barátokat, boldogságot milliókért se vehet. Az élet furcsa ellentmondása, hogy kevés pénz mellett inkább virágzik a szeretetet és az igazi boldogság. Igaz, némi pénz a szerelemhez is szükséges, mert régi igazság: ha a szükség megjelenik az ajtóban, a szerelem gyakran kirepül az ablakon... Akarjuk, nem akarjuk, a pénz nagy szerepet játszik életünkben. Nem az erkölcstelen megvesztegetésekre gondolok, de az élethez szükséges javakat egyelőre pénzért adják. Iván Sándor, Kassa Miért (kiért) éljek szeretet nélkül Minden olcsó, mi pénzért megvásárolható. Az igazi emberi értékek pénzért nem kaphatók. Az igazi szeretetet nem pénzért adják. A szeretetből annál több marad, minél többet adnak belőle. Nagy költőnk, Petőfi Sándor így írt a szeretet, szerelem értékéről: „A világot adnád ráadásul, szeretőmet mégsem adnám másnak”. Kiért éljek és minek, ha elveszett a szeretet? A szeretetet szívünkben őrizzük, mert aki nem tud szeretni, boldog sem lehet. Kell-e pénz a boldogsághoz? Szerintem vagy nagyon kevés, vagy nagyon sok. Egy nyolcvanötödik életévét taposó nénike szavai jutnak az eszembe: ,3ecsüljük meg kevés nyugdíjunkat is, a régi világban ennyit se kaptak az idős emberek.” Megvesztegetéssel mindent megkaphatunk? Bizony, sok mindent! A női testet, igazságot, szépséget, becsületet. Igaz, nem tartósat, nem időt állót, csak olyat, aminek nincs emberi értéke. SZAG, Vágsellye (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Gőgös gazdagok Az emberek önzése és gyűlölete lassan nem ismer határokat. Ellenük a jó ember hiába küzd. Mi az oka ennek? Talán az, hogy ismét vannak újgazdagok, akik gőgösen lenézik azokat, akiknek nincs annyi pénzük? Pedig hát a pénz nem minden, mert rossz útra térít. Ha a szerencsés gazdagok megpróbálkoznának másokon segíteni, lelkiekben ők is gazdagodnának. A szívükbe jóság költözne, és saját értékük is növekedne. Nagyobb öröm adni, mint kapni. özv. Sittáné Stancsics Katalin, (93 éves, a komáromi nyugdíjas panzióból) Fáj az élet Gyermektelenül? Ötvenhárom éves nyugdíjas vagyok. A nyugdíjam 1937 korona. Mindig nagyon várom a szerdai napot, hogy kevés pénzemből is megvásárolhassam a Vasárnapot. Két infarktust is átvészeltem, állandóan magas a vérnyomásom, rendszeres orvosi felügyelet alatt állok, és sajnos, hatféle gyógyszert szedek. Ennyi kell életem fenntartásához. De sokszor kérdem magamtól: minek? A két gyermeket egyedül felneveltem, mégis egyedül élek. Húsz évvel ezelőtt elváltam az iszákos és brutális féijemtől. A két gyermekem felnőtt és külföldön dolgozik. Így teljesen egyedül, támasz nélkül maradtam a nagy bánatommal és gyógyíthatatlan betegségemmel. Sokszor kenyérre sem jut elég. De tudom, hogy sokan élnek így az országban. Nem tudom, várhatok-e segítséget valakitől, de jólesett elmondanom, hogy mennyire fáj az élet... Egy szomorú anya Kelet-Szlovákiából (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Huszonhat éves leszek, két és fél éve házasodtunk össze a férjemmel. Legnagyobb bánatunk, hogy nem lehet gyermekünk. Egyik orvostól a másikig jártunk. Sajnos, mindenütt éreztették velünk, hogy a kezelések dolgában pénz nélkül nem sokra megyünk. Mi minden pénzt megadnánk azért, hogy legyen gyermekünk! De honnan vegyük a pluszpénzt? Én munkanélküli vagyok, a férjem fizetéséből élünk. Már ahogy a mai világban egy fizetésből élni lehet. Néhány hete elhatároztuk, hogy egy gyereket örökbe fogadunk. Tessék találgatni, mi az örökbe fogadás legfontosabb feltétele? Mi más lehetne, mint a pénz! A kérvényben az első helyen szereplő kérdés: Rendelkezik saját lakással, gépkocsival vagy egyéb vagyonnal? Sajnos, egyetlen kérdésre sem válaszolhatok igennel. Állami lakásban lakunk és a berendezésére is kölcsönt kellett felvennünk. Bármilyen szűkösen is élünk, fizetéskor első dolgunk a lakbér kiegyenlítése és a kölcsön törlesztése. Sajnos, orvosokra és az örökbefogadás intézésére már nem telik. Ha lenne gyermekünk, biztos vagyok benne, hogy sok boldogságot hozna életünkbe. S megkapná tőlünk a legfontosabbat: a szeretetet. De pénz nélkül nem tudom, mitévő legyek. Lehet, hogy már soha nem szólít senki mamának? V. Zs., Kassai járás (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Boldogság - pénz nélkül? Az én sorsom sokban hasonlít a „Pénzért mindent?” című cikk írójának életéhez. Bizony igazságtalannak tartom, hogy egyesek valósággal belecseppennek a jóba, a kényelembe, a gazdagságba, míg másokkal a sors mostohán bánik. Bizonyos dolgok engem is elkeserítenek. Teljesen egyetértek az idézett levélben foglalt utolsó mondattal: ma valóban azoké a világ, akiknek pénzük van. Szeretet? Igen, a pénz és a hatalom szeretete. Ezt látjuk. A szenteskedő emberek is lenézik, gyűlölik embertársaikat. Sokszor igazságot is csak pénzért adnak. Istenem, bárcsak lepillantanál, mi zajlik itt lenn a Földön! Talán nem látod a bajbajutottakat, a szenvedőket? Mai világunkbafi pénzért szinte minden megszerezhető. Talán egyet - az egészséget kivéve. És szomorú, hogy pénz nélkül szeretet és boldogság sincs. Hiába lennék boldog, ha üres a pénztárcám. Viszont pénzért, megvesztegetéssel tán a legaljasabb bűnöst is felmentik a büntetés alól. A pénz előtt olyan ajtók is megnyílnak, ahová különben aligha juthatnánk be. Sajnos, így látom én. V. A. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Minden pénz az ördögé Bizonytalan időket élünk. Sokan elvesztették a munkájukat, mások rettegve vátják, mikor válnak ők is munkanélkülivé. Sokaknál a gyors pénzkeresés életcél. Egyesek szorgalmas, becsületes munkával törekszenek magasabb jövedelemre. A meggazdagodás reményében éjt nappallá téve dolgoznak, a gyermekeiket és családjukat is elhanyagolva. Mások nemcsak pénzt, hanem „sok pénzt” akarnak szerezni. Mivel ez *§• becsületes munkával nehéz, így csalástól, lopástól, tiltott te- vékenységtől, erőszaktól sem riadnak vissza. ^ Valóban ennyire fontos a pénz? Netán életünk egyetlen g értelme? Vagy maga a boldogság? Pénz nélkül már nincs O is boldogság? ■| Axel Munthe, a kiváló orvos-író az élet értelmének fej- 2 tegetésekor ekképpen vélekedik a pénzről: „Nincs jogod a pénzt magadnak megtartanod, mert nem a tiéd: a pénz senkinek sem tulajdona. Minden pénz az ördögé, aki éjjel- napal az irodájában az aranyzsákok mögött ül és emberi lelkekkel kereskedik. Ne kapaszkodj görcsösen a piszkos pénzbe, amelyet a kezedbe nyom. Szabadulj meg tőle, amilyen gyorsan csak tudsz, különben megégeti kezedet az átokverte pénz: véredbe hatol, megvakít, megmérgezi a gondolataidat és megkeményíti a szívedet. Amit megtartasz magadnak, azt elveszíted, amit elajándékozol, az a tiéd marad mindörökre. Mit érsz vele, ha felhalmozod? Végül csak elveszik tőled. Páncélszekrényed kulcsának mása a halál kezében van... Az istenek előtt mindennek megvan a maga ára, és a legnagyobb javakat olcsón vesztegetik. Amire igazán szükségünk van, az kevés pénzen megszerezhető, csak a felesleges kerül sokba. Ami igazán szép, azt nem lehet megvásárolni... Egy fillér nélkül nézhetjük a napfelkeltét és -nyugtát, az úszó felhőket az égen, s gyönyörködhetünk a fákban, mezőkben és a csodaszép tengerben. Ingyen halljuk a madarak dalát és szedjük az útszéli virágokat. A csillagfényes éjszaka csarnokába sincs belépődíj. A szegény jobban alszik, mint a gazdag... Falusi kunyhóban dúsabban tenyészik a megelégedettség és a lelki béke, mint a cifra városi házban.” György Renáta, Zsély Szerkeszti: Zsilka László rj-r s huszonnégy éves. 1 Cl ff Lilái amikor elveszíteti Hároméves volt, elveszítette az édesanyját. A fiút a nagyszülők és az édesapja nevelte. Amíg a nagymama élt, nem érezte az anya hiányát, hisz nem is ismerte őt. Ám egyre nehezebb az élete azóta, hogy a nagymama nyolcvanöt éves korában szintén eltávozott. Ekkor kezdte érezni, hogy hiányzik az anyai gondoskodás. Addig édesapjával is jól kijött, de azóta az is sűrűbben néz a pohár fenekére, amiért sokat veszekszenek. A nagyapa pedig már régóta hódol az italnak. Tamás sokat szenved mellettük, nincs egy nyugodt napja. A fiatalembernek enélkül is elég a gondja. Amióta a nagyi nincs, Tamásra szakadtak a háztartás gondjai. A nagymamának is sokat kellett segítenie, és most jól jön, hogy hozzászokott a háztartási munkákhoz. Ő takarít, mos, főz. Néha a szakácskönyvből is kinéz ezt-azt. Csak éppen vasalni nem szeret.- Ki gazdálkodik a pénzzel?- A nagyapám és az apám együtt, én külön. Vajon milyen tervei vannak egy huszonnégy éves, az iszákos nagyapáról és apáról gondoskodó fiúnak? Mint minden más fiatalembernek: szeretne családot alapítani, gyerekekről, szépen berendezett lakásról álmodozik. Saját bevallása szerint, három szerelmi csalódás után nagyon szeretne egy rendes lányra találni. De kicsit fél már kezdeményezni, mert - szerinte - a mai lányok nagyon igényesek, neki viszont autóra, drága ruhákra nemigen telik. Iszákos apjára, káros szenvedélye ellenére, tisztelettel tekint, hiszen felnevelte és lehetővé tette számára, hogy szakmát tanuljon. Öregségére nem hagyhatja őt magára, neki kell gondoskodnia róla.- Mi lenne, ha megtalálnád az igazit, de ö nem kötné az életét olyan fiúhoz, ahol a nagyapa és az após is iszik?- Hű...! Nem tudom. Semmiképp se hagyhatom el őket. Jó lenne, ha megértene, mert szörnyen nehéz így- Barátok?- Nem sok van, de ők megbízhatók. Sokat segítenek és némileg pótolják az igazi családot. - Tamás, talán furcsa kérdés, de mondd: boldog vagy?- Nem mondhatnám. De azért vannak pillanatok, amikor boldognak érzem magam. Hogy mikor? Például, ha sikerül a húsos derelye. Jó elbeszélgetni a barátokkal, szeretek horgászni. Néha verseket is írogatok és szeretem a zenét. Reménykedem, hogy lesz még jobb sorom is. Bízom a jövőben, és fontos, hogy munkám legyen. Hogy egyszer családot alapíthassak. Nagon jó érzés, ha segíthetek valakinek, aki rám szorul.- Számíthatsz-e segítségre, ha rászorulsz?- A barátokra. És az édesapámra is, aki nagyon jólelkű, ha éppen nem iszik. A háztartáson, édesapja és nagyapja ellátásán kívül van a fiúnak más nagy gondja is. A lakásuk eladó. Rövid időn belül, első fizetségként, kilencezer koronát kellene kifizetnie, hogy megvehesse. Igen, ha lenne miből. Az összeg többi részét azután tíz évig törleszthetné. Nagyon fél, hogy az utcára kerül. Azt sem tudja, mi lesz, ha a nagyapja meghal. Miből temeti el, mert egy korona megtakarított pénzük sincs. Kölcsönt se remélhet, hiszen ki adna manapság, amikor az ember egyik napról a másikra munka- nélkülivé válhat...- Nem irigyled barátaidat, akinek jobban megy a soruk?- Nem. Csak fáj! Ők nem is tudhatják, mi az, hogy valakit otthon meleg étel, tiszta ruha és az édesanya várja. Néha elkeseredik. Kiskorában nagyon hitt Istenben. Most néha tőle kéri számon saját nyomorult sorsát. Miért is mért rá ilyen nehéz életet; miért kellett az édesanyjának meghalnia? Néha eljár a templomba, s ott mintha megnyugodna.- Tamás, nem félsz, hogy te is az alkohol rabjává válsz?- De, félek. Netán az öröklési hajlam... Egyelőre nagyon ritkán, jobbára csak bizonyos alkalmakkor iszom némi sört, esetleg vörös bort. Nem szeretnék alkoholistává válni. Ki nem állhatom a részeg embereket! Hován Mária, Zseliz 111 3 a m x v> o o * Cű CD cn Cu. T3 w & Ki I
