Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-16 / 16. szám
ipacs a mezon 1902 n szó? Egy néhány soros német va- l, amely a húsvét előtti vasárnapok ait sorolja fel, hozzátéve a németül 'ászbölcsességet, a szalonkák érke- vers így hangzik: »- Putz die Gewehre! títsd a fegyvered) kommen sie! jönnek) is sind schon da! r itt vannak) kis sind die Wahre! k az igazik)- trallarum! ípá” már elmentek) tött megfigyelés a szalonkák érkezéát jelzi - persze csak akkor, ha a dk nagyon későre. A régi világban >snepfező« vadász, aki nem ismerte ét. ” lász sorait megköszöntem, annak tu- a szalonkázás manapság - a madarak ;csappanása okán - nem oly sikeres, i volt. Erről szól a mai mondás: „Egy : évre, elég lesz a terítékre! ” - mely tásra serkenti a vadászokat... :rse Pál (1845-1920), aki örökös szabad természetet tartotta, nemitő volt, hanem remek nimród is. ^en őrzik a vadászszívek. Motesiky Árpád rizsban- nagyon szokatlan az ameri- n világában, amely egészében ry kész cirkusz. (essicának is van „múltja”. Bár- hihetetlen, ez a bölcs asszony 15-20 évvel ezelőtt átesett egy vad hippikorszakon, több zűrös kalandon. Évekig Párizsban tengett- lengett - bár az ő esetében találóbb úgy fogalmazni, hogy kallódott. Ezekhez a zavaros évekhez tartozott Paco Grande, Bob Fosse, és persze az orosz balettsztár, Mihail Barisnyi- kov, aki legidősebb lánya, Alexandra apja. Ha az újságírók ezekről a? évekről kérdezik, ugyanaszol, mint a magánéletét firtató érdeklődésre: egy elutasító ral. (görföl) ÁLLÓHÁBORÚ A negyvenes évek legnagyobb orvostudományi szenzációja kétségtelenül a penicillin színrelépése volt. Alexander Fleminget (1881-1955), aki ezt az anyagot már 1928-ban felfedezte, kitüntetésekkel és díszdoktori címekkel halmozták el, sőt, 1945-ben ő kapta - két másik kutatóval, Floreyyal és ChainneX közösen - az orvosi Nobel-díjat is. A penicillin tömeges gyártását még a n. világháború alatt, 1943-ban az USA-ban sikerült megoldani, így nagyon sok súlyosan sebesült katona életét meg tudták menteni a csodaszernek kikiáltott anyaggal. A vizsgálatok persze kiderítették, hogy a penicillin nem univerzális hatású, csak a baktériumok egy bizonyos csoportjára, az ún. Gram-pozitív baktériumokra hat, míg a mikroorganizmusok nagyobb csoportját kitevő ún. Gram-negatív baktériumok ellen másfajta antibiotikumokra van szükség. Hamarosan ilyeneket is találtak, sőt Selmann Waksmann amerikai mikrobiológus felismerte, hogy a Penicillin-nemzetség néhány faja mellett a talajlakó sugárgombák némelyike is bőven termel baktériumölő anyagokat, és sikerült kivonnia a sztreptomi- cint, amely a tüdőbaj legfontosabb gyógyszere. A további kutatások feltárták az antibiotikumok kémiai szerkezetét is, s ezzel megnyílt az út a hatóanyagok szintézise előtt. Az öröm korai volt Mivel magyarázható ez a kezdeti eufória? A kérdésre dr. Bauer Győző akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója, nemzetközi hírű gyógyszerkutató így válaszol: „Abban az időben a fertőző betegségek leghatásosabb gyógyszerei a szulfonamidok voltak, de számos betegség esetében nem váltak be, ugyanakkor a penicillin gyorsan és eredményesen legyőzte a kórokozókat, ráadásul szinte alig voltak kellemetlen mellékhatásai. Különösen a gennyes sebek kezelésében értek el látványos sikereket a penicillin segítségével. A századforduló táján Paul Ehrlich, a kiváló a német bakteriológus kifejtette, hogy elképzelhetetlennek ,g tart egy olyan gyógyszert, amely úgy pusztítja el a kóroko- ~ zókat, hogy közben nem károsítja a megtámadott szervezet ^ szöveteit. A penicillin színrelépéséig ez általánosan elfoga- £ dott nézet volt, s akkor jön egy anyag, amely úgy végez a ^ baktériumokkal, hogy a szövetek sejtjeit érintetlenül hagy- £ ja. Ez valóban csodálatos volt, amelyet egy újabb csoda csak megtetézett: felfedezték a sztreptomicint, amely az addig rettegett tüdőtuberkulózis hatásos ellenszerének bizonyult. Az ilyen látványos sikerek hallatán az emberek valóban úgy hihették, hogy az antibiotikumok minden kór- * okozót képesek elpusztítani. Sajnos nincs így, ráadásul az is kiderült, hogy a baktériumok egy idő után képesekké válnak az antibiotikumok elleni védekezésre. Ezt nevezik rezisztenciának.” A tanulékony baktériumok Az egysejtű mikroorganizmusokat gyakran primitív élőlényeknek is nevezik, utalva ezzel kezdetleges felépítésükre, de tévedés volna azt képzelni, hogy a primitív egyúttal a „buta” szinonimája is. A baktériumok nagyon is tanulékonyak, s az élni akarás ösztöne bennük is munkál. Az antibiotikumok általában kétféle módon végeznek a baktériumokkal. A penicillinek és a cefaloszporinok rákapcsolódnak azokra az anyagokra, amelyeket a baktérium a sejtfalának építéséhez használ. Amint a sejt növekedni kezd, a meggyengült sejtfal szétreped és a baktérium elpusztul. Más antibiotikumok a sejten belüli fehéijeszintézist gátolják, így lehetetlenné teszik a baktériumok szaporodását. Hogyan alakul ki mégis a rezisztencia? A szó ismét dr. Bauer Győzőé: „A hatalmas tömegű elpusztult baktériumok között mindig akadhat néhány egyed, amely túléli az antibiotikum hatását. Mivel a mikroorganizmusok gyorsan szaporodnak, az életképesnek bizonyult mutánsok viszonylag rövid idő alatt megsokszorozhatják utódaik számát, s ezek már ellen- állóak az antibiotikumokkal szemben. A rezisztenciaátadásnak más módjai is léteznek. Az életben maradt baktériumok bizonyos plazmidokat termelnek, amelyek átadják az ellenálló képességet egy másik baktériumnak. A legveszélyesebb azonban a konjugáció, amelyről akkor beszélünk, amikor két baktérium a sejt falával érintkezve adja át egymásnak a védekezés képességét. A donor lehet egy olyan baktérium is, amely nem okoz betegséget, az antibiotikumos kezelés során ellenállóvá vált a gyógyszerrel szemben, és most ezt a tulajdonságot átadja egy fertőző baktériumnak. A rezisztens törzsek kialakulását egyébként az emberi felelőtlenség is elősegíti. Sokan nem tudatosítják azt a tényt, hogy a szervezetbejutott baktériumokat maradéktalanul el kell pusztítani. Számos beteg, amint jobban érzi magát, úgy véli, nem érdemes tovább szednie az antibiotikumot, mert a szervezete már önmagában is képes diadalmaskodni a kórokozók felett. Lényegében hasonló a helyzet akkor is, ha a kezelés időtartamát a kelleténél rövidebb- re szabják meg: a baktériumok egy része túléli a gyógykezelést és rezisztenssé válik a gyógyszerrel szemben. A rezisztencia kialakulásában szerepet játszhat az is, ha olyankor is antibiotikumokat szednek, amikor az egyáltalán nem indokolt, például influenzás láz esetén. Cseh és szlovák kutatók egyébként egy érdekes felmérést készítettek arról, hogy milyen mértékben nőtt Csehszlovákiában az 1980-1990-es évek során az antibiotikum-fogyasztás. Például a gentamicinnek nevezett antibiotikumból 1982-ben országosan 15 kg fogyott, míg 1990-ben már 22 kg. Még látványosabb volt a növekedés az amikacin esetében. 1982-ben 3,7 kg került felhasználásra, míg 1992-ben 12 kg. Sajnos, kialakult egy olyan rendszer, hogy előzetes bakteriális vizsgálat nélkül írnak fel antibiotikumokat. Ennek a célnak leginkább a széles spektrumú antibiotikumok felelnek meg, de ezek esetében a legegyszerűbb a rezisztencia kialakulása is.” Sokan különböző vírusos megbetegedések esetén is ragaszkodnak ahhoz, hogy kezelőorvosuk antibiotikumot írjon fel nekik, noha bizonyos óriásvírusok kivételével (amelyekre a tetraciklinek hatnak) a vírusok teljesen közömbösek az antibiotikumok iránt. A rezisztencia kialakulásában bizonyos szerepet játszott az állattenyésztés is. Az ötvenes évektől vált általánossá az a gyakorlat, hogy az állatok - elsősorban a tehenek, a sertések és a csirkék - takarmányába antibiotikumokat adagolnak. Ez egyrészt a különböző betegségek (pl. a gümőkór) ellen volt hivatva az állatot megvédeni, másrészt fokozta az étvágyát, így hamarosan elérte a kívánt testsúlyt. Mivel az antibiotikumok jelentős része nem bomlik el a szervezetben, hanem változatlanul távozik a vizelettel, az is előfordul, hogy bizonyos szervekben rövidebb-hosszabb ideig elraktározódik, s az állati táplálékkal bejut az emberbe is. Nem kétséges, hogy ezzel a rezisztenciára való hajlandóság erősödik. Az antibiotikumok népes családja Amikor Waksmann valamikor a negyvenes években először leírta az antibiotikum szót, aligha gondolta volna, hogy ezzel a névvel egy meglehetősen népes és változatos összetételű vegyületcsoportot fognak illetni. A legismertebb antibiotikumok a penicillinszármazékok, amelyek a baktériumok sejtfalát támadják meg. Sajnos, számos baktériumtörzsben már nagyfokú rezisztencia alakult ki velük szemben, így szükségszerűen jelentek meg az újabb antibiotikumféleségek. A cefaloszporinok a penicillinszármazékokhoz hasonló, széles spektrumú antibiotikumok. Mind a penicillinszármazékok, mind a cefaloszporinok allergiás reakciókat okozhatnak, ami komplikálhatja a kezelést. A makrolidok legismertebb képviselője az eritromicin, amelyet sikeresen alkalmaztak az ún. légionárius betegség gyógyításában. Sajnos, nemkívánatos mellékhatásai is vannak - károsítja a májat. A tetraciklinek a nevüket a molekulájukban található négy hattagú széngyűrű alapján kapták, és a legszélesebb spektrumú antibitiku- mok közé tartoznak. Kisgyermekeknek és terhes nőknek nem ajánlatos adni őket, mert károsan hatnak a fejlődő fogazatra. Ha szájon át adagolják a gyógyszert, akkor nagy mennyiségre van szükség, hogy biztosítsák a vérben a kellő antibiotikumszintet, ugyanakkor viszont a nagy dózis hasmenést is okozhat. Az aminoglikozidok erőteljes hatású, rendszerint kórházi ápolásra szoruló betegeknél alkalmazott antibiotikumok, amelyeket többnyire csak injekcióval lehet beadni. Legismertebb képviselőik a már említett gentamicin és sztrepto- micin. Sajnos, ezeknek a gyógyszereknek gyakran nemkívánatos mellékhatásuk is van, pl. károsítják a vesét, a hallószerveket, esetleg bőrkiütéseket okoznak. Amikor először tapasztalták, hogy a baktériumok idővel rezisztenssé válnak az antibiotikumokkal szemben, a kutatók úgy vélték, hogy a megoldást az újabb antibiotikumok körében kell keresni. Mára azonban kiderült, hogy a gyógyszerkutatás nem mindig képes lépést tartani a mikroorganizmusok találékonyságával, ezért ajánlatos lenne, ha elővigyázatosabban használnánk a gyógyszereket, másrészt ügyelnünk kellene a tisztaságra és az egészségünk megóvására. Az antibiotikumok valóban nagy hatású és fontos gyógyszerek, de ha fegyelmezetlenségünk és felelőtlenségünk folytán hozzájárulunk a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához, akkor nemcsak magunkat, hanem az utánunkjövő generációkat is veszélybe sodorhatjuk. Lacza Tihamér Hogyan hánik a bizalmas információkkal? Jó melyre rejti, vagy „észrevétlenül” továbbítja őket? Fia nem tudja a biztos választ, próbálja ki tesztünket. 1. Bárki kiönti a szívét Önnek? 4c elég ritkán 2 4£ tulajdonképpen soha 5 igen, néha már pszichológusnak érzem magam 0 2. Ön szerint mi a nélkülözhetetlen feltétele a jól működó' partnerkapcsolatnak? 4c a hűség 1 4t a bizalom 0 4c a tolerancia 2 3. Ügy véli, hogy a legtöbb ember elégedett a munkájával? 4c szerintem igen 1 4£ nem hiszem 2 4t a legtöbb ember csak pénzkeresésnek tekinti a munkát 3 4. Előszeretettel keresi a munkahelyén a pletykafészkeket? 4c túl olcsó mulatságnak tartom 0 4e csak ha valamilyen szenzációval szolgálhatok 3 4e az embernek néha ki kell kapcsolódnia 2 5. A kolléganője már harmadszor jelenik meg ugyanabban a ruhában a partin vagy estélyen. Érezteti vele, hogy észrevette? 4c nem adom tudtára, ez nem az én stílusom 0 4c nem bírom ki csípős megjegyzés nélkül 5 4c csak annyit mondok, hogy észrevettem 2 6. Lerí az arcáról, hogy titkot hordoz magában? 4e ha igen, csak az veszi észre, aki nagyon jól ismer 2 4£ rá van írva a homlokomra 4 4£ soha senki nem veszi észre, ehhez értek 0 7. Hol töltené a legszívesebben a szabadságát? 4c közös táborozáson 3 4t lakatlan szigeten 1 45- valamilyen nagyvárosban, ahol mindig történik valami 5 8. Könyvmolynak tartja magát? 4e falom a könyveket 0 4c nem szeretek olvasni 4 4c néhanapján elolvasok egy könyvet 2 9. Ha egymillió koronát nyerne, mibe fektetné? * vennék egy szép házikót 2 * megosztanám másokkal 1 * teljesen elszigetelném magam az élet zajátói 0 ÉRTÉKELÉS: 2-től 11 pontig: Ön az. akire illik a szólás: hallgat, mint a sír. Az önre bízott titkot csak akkor adja tovább, ha erre az illető kimondottan megkéri. Tudatában van annak, hogy a titok kibeszélésével könnyen megbánthat valakit. Ezért óvatos a traccspartikon is. Az elve: beszélni ezüst, hallgatni arany. 12-től 23 pontig: Lényegében meg tudja őrizni a titkot. Előfordul ugyan, hogy valami kicsúszik a száján, ez aztán annyira bántja, hogy nem győz „radírozni”. Óvakodjon attól, nehogy rendszeressé váljanak az „elszólásai”, mert elveszítheti az emberek bizalmát. 24-től 35 pontig: Elgondolkodott már azon, miért bízza Önre valaki a titkát? Bizonyára nem azért, hogy másnap bumerángként üssön vissza! Felelőtlenül bánik mások titkával, ezzel sokakat megbánt, de saját magának is árt vele. Komolytalan, megbízhatatlan ember benyomását kelti. (Feldolg.: j-a) RIPORT 1995. április 16.
